2010. szeptember 11., szombat

Sült császárhús




Ez az étel felkerült a TOP10-es listára! Egyszerűen azt kell mondanom, hogy elképesztő. Omlós, ízes, tartalmas, igazi csemege! Kétszer sütve! Mert két napon kerül a teendők közé a fogás, és a második napon kerül az asztalra.

A recept a ráncos homlokú séftől származik, Isten áldja érte! :-)

A húst teljesen véletlenül vásároltam... persze magamnál voltam közben, de lövésem se volt, mi lesz a sorsa. Csak úgy megtetszett! Na mondja valaki, hogy nincs ízlésem! :-)))

A mennyiségeket a saját adagunk kapcsán írom (bevallom a recepthez képest ezt-azt szabadon értelmeztem), de szerintem semmi nem történik, ha ettől bárki eltér netán.

Hozzávalók:
  • 80 dkg - 1 kg császárhús
  • 4-5 dl alaplé
  • bő fél dl száraz fehérbor
  • 3 fej fokhagyma
  • kakukkfű
  • olívaolaj
  • só, bors
A húst megmostam és szárazra töröltem, a bőrét beirdaltam, majd az egészet, minden irányból bőségesen bekentem sóval és borssal; a fokhagyma fejeket pedig a külső héjuktól megtisztítottam és vízszintesen félbevágtam.

Egy tepsibe olívaolajat öntöttem, megágyaztam fokhagymával a császárhúsnak (a hagymák vágott felével felfelé), erre szórtam a kakukkfüvet, majd a húsos résszel a tepsi alja felé fordítva ráfektettem az egészre a husit. A tepsibe öntöttem társaságként a bort és az alaplevet és alufóliával fedve már toltam is az egészet a 170 fokos sütőbe.

Azért szerethető még számomra ez a recept, mert előkészíthető, sőt! Elő is kell. Hiszen a húst először puhára sütöttem a sütőben - az ehhez szükséges idő magától a hústól függ. Nekem most több mint 2 órára volt szükségem hozzá (miközben az első óra után időnként meglocsoltam a szafttal a húst), de tényleg csak azt tudom mondani, amikor már késznek nyilvánítható a sült, és a villát bele lehet szúrni, akkor értünk az első napi teendők végére. Vagyis hogy majdnem.

A kész sültet kivettem a sütőből, a szaftot egy szűrőn át egy kisebb lábosba öntöttem, majd a tepsibe ugyanúgy visszahelyezett húsra ráhelyeztem egy kisebb tepsit, amire nehéz fűszertartókat, konzerveket pakoltam, hogy présbe fogják az illatos sültet. Így hűlt ki a finomság, majd ment a hűtőbe éjszakára.

Másnap, amikor már minden készen állt a vacsorához, elkészült a főzelék is, a sütőmet maximális forróságra állítottam, a húst vastagabb szeletekre vágtam, a fenti bőrös részt kevés olívaolajjal bekentem és kicsit meg is sóztam. 15 percet kapott még a forróságban, ennek fele alatt a grill is melengette (legközelebb végig fogja!), végül 5 percet pihentettem a húst a sütőből kivéve, letakarva.

Krumplifőzelékhez ettük és valami fenomenális volt! Tamás egyszerűen el volt olvadva az ízektől! Nagyszerű opció, ha van időnk előkészülni egy vendégségre, szeretnénk villantani és gyorsan friss fogást az asztalra varázsolni.

Az első napi sütés közben megmaradt szaftot pedig beforraltam, szép sűrűre, és mivel most a főzelék nem igényelte, fokhagymás, zsíros kenyér formájában végezte. De krumplipürére csorgatva is mennyei lett volna. Na majd legközelebb... nyammmmm!

5 megjegyzés:

jókaja írta...

Ilyenek ezek a császárhúsok!
Képesek előre megfontolt szándék híján is belemászni a kosarunkba :-D

Bianka írta...

Hű most iszonyú nagyokat nyelek

TeaMami írta...

Egy magamfajta hedonistának ez a recept maga a csábítás. :)

Zsuci írta...

Ez a recept szerintem olyan, ami - ha egyszer kipróbálod - hosszú időre, netán örökre felkerül a repertoárra.

Ildy írta...

Óigen! Zsíros-húsos malac. Ez kell a magyar bendőnek:) Imádom!