2010. október 31., vasárnap

Epres, szedres krémtorta




Valójában ez a süti maradékhasznosítási célból született - kész szerencse, hogy néha fel kell használni ezt-azt. :-)
Történt ugyanis, hogy a bécsi sült túrótorta eredeti receptje óriási tésztaadagot rendelt, 50 dkg liszttel és így tovább. Hogy senki nem fusson bele a nagy mennyiségű maradékba, én a receptben már csak a felezett adagot adtam meg. A maradék tésztát pedig végül ezzel a krémtortával hasznosítottam. (Egy kevéske tészta még így is a kukában végezte sajnos, szóval a lenti adagot is lehet kb. 15%-al csökkenteni - persze a piteforma függvényében. Az enyém kb 32 cm-es.)

Hozzávalók a tésztához:
  • 25 dkg liszt
  • 10 dkg porcukor
  • 12 dkg hideg! vaj
  • 1 tojás
  • 1 cs vaníliás cukor
  • fél citrom reszelt héja - opcionális! (csak a túrótorta miatt volt benne, de jól illett ide is)
  • csipet só
A tésztát a túrótorta alapjának megfelelően kell összeállítani és hűtőben pihentetni. Akár másnapig is elvan egyedül.

Hozzávalók a krémhez:
  • 200 g natúr krémsajt
  • 3 tojás - szétválasztva
  • 10 dkg kristálycukor
  • 10 dkg porcukor
  • 1 tk vaníliaesszencia
  • 25 dkg eper
  • 25 dkg szeder
  • csipet só
A tésztát kivettem a hűtőből és mellőzve a nyújtást, kis darabokat csíptem belőle és 3-4 mm vastagságban a formába nyomkodtam. Az a jó ebben a tésztában, hogy szépen össze lehet dolgozni részletekben is, a sütés gyógyír minden egyes kis hegre, szépen összeáll az egész.

A masszához egy tálba kapartam a krémsajtot, hozzákevertem a porcukorral kikevert tojássárgákat és a vaníliaesszenciát, majd pedig a felolvadt, lecsöpögtetett gyümölcsöket. Végül egy csipet sóval és fokozatosan adagol kristálycukorral kőkemény habbá vertem a tojásfehérjéket, majd nagyon óvatosan a gyümölcsökkel turbózott masszába forgattam.

A trutyit a kevergetés idejére a hűtőbe helyezett, majd újra előkapott, tésztával kibélelt formába öntöttem, és az egészet a 170 fokos sütőbe toltam. Kb. 30 percet sült így a torta, majd egy kis extra légkeverést is kapott, amíg szépen elkezdett barnulni a teteje (újabb 20-30 perc).

Mindenképp hűlni kell hagyni, hogy minimális szilárdságot elérjen. Sajnos nem lesz egy gyönyörűen szeletelhető édesség, viszont az íze maximálisan kárpótol a szépséghibáért. És egy kis hűtés után már egész szépen szeletelhető. Egyébként pedig, ha úgy alakul, ki veti meg a "kiskanállal essünk neki" étkezési formát!? Na ugye! :-)

2010. október 28., csütörtök

Bécsi sült túrótorta




Ez a legfinomabb igaz túrótorta, amit valaha ettem. Igazi alatt azt értem, hogy a vékony átfogó tésztarétegen kívül tulajdonképp semmi nem zavarja meg a túrótorta státuszt, nincs zselatin, nincs díszítgetés, nincs semmi, csak a rendkívül könnyű élvezet. Felkerült a kedvenceim közé.

A tésztához kell:

  • 25 dkg liszt
  • 10 dkg porcukor
  • 12 dkg hideg! vaj
  • 1 tojás
  • 1 cs vaníliás cukor
  • fél citrom reszelt héja
  • csipet só

A tojások kívételével viszonylag hideg kézzel összedolgozom a hozzávalókat, hogy a vaj kellemesen elvegyüljön a szárazanyagokkal, majd hozzáütöm a tojást és gyorsan összeállítom a tésztát. Fólába csavarom és 3/4-1 órát a hűtőben parkoltatom, hogy a vaj újra összeszedje magát (mert a kézzel nyomkodás közben olvadásnak indul az érzékeny lelke).

Közben a töltelékhez kell:

  • 75 dkg túró (lehet egy része sovány túró is, de ne mind!)
  • 22,5 dkg puha! vaj
  • 13 dkg porcukor
  • 10 dkg kristálycukor
  • 6 dkg étkezési keményítő
  • 8 db tojás
  • csipet só
  • 1 nagy citrom részelt héja
  • 2 tk vanília esszencia
Sok-sok edényt össze kell sajnos maszatolni, lesz mosogatnivaló bőven! Előre szólok! :-/

Tehát... A 8 tojást két nagyobb tálba szétválasztottam. A fehérjéket várakozó álláspontra helyeztem a hűtőbe - így könnyebben fel lehet verni (állítólag; bár azt is hallottam már, hogy az a lényeg, h ne legyen túl friss a tojás).
A sárgáját habosra, világosra kevertem a porcukorral és a vaníliaesszenciával. Ezután hozzáadtam a vajat, és ezzel is homogénre robotoltam.
Szintén a robottal beledolgoztam a túrót is, végül az étkezési keményítőt kevertem a tömény masszához.

Ezen a pontos elővettem a hűtőből a tésztát, pár percet hagytam akklimatizálódni, majd lisztezett felületen 3-4 mm vastagságúra nyújtottam és kibéleltem vele a 26 cm-es kapcsos tortaformámat. Az aljára a formával vágtam méretre a kört, a szélére pedig széles csíkokat nyújtva, kézzel dolgoztam rá a tésztagyűrűt - egészen a forma tetejéig, szükség lesz rá.

A tojásfehérjéket előkaptam a hűtőből, egy csipet sót kanyarítottam a tálba, majd alacsony fokozaton elkezdtem felverni a habot. Amikor fehéredni kezdett, nagyobb fokozatra kapcsoltam, és közben beleadagoltam a kristálycukrot is. Akkor lehet abbahagyni a robotolást, amikor meg se rezzen a hab a tálban, olyan kemény.

Utolsó lépésként óvatosan beleforgattam a felvert fehérjehabot a túrós masszába, aminek köszönhetően egy igen könnyű anyaggá változott, végül pedig az egészet a tortaformába borítottam. Elegyengettem a tetejét, és a formát a 150 fokra előmelegített sütőbe toltam.
40 percet sütöttem így, majd légkeverésre kapcsoltam 140 fokon és további kb. 35 perc következett. (Eközben érdemes fóliával letakarni, ha nagyon erősen sülne a süti teteje.)

Amikor késznek nyilvánítottam, óvatosan kivettem a tortát sütőből (nem kell megijedni, ha túl folyékonynak tűnik) és hagytam kihűlni - ez eltart egy pár órát, közben lekapcsoltam róla a gyűrűformát.

Egy szülinapi bulin szeleteltük fel és eperdzsemet kanalaztunk hozzá - ezt legközelebb a masszába fogom itt-ott márványosítani, mindenképp megér sztem egy próbát.

Nagyon, nagyon, nagyon finom édesség!

2010. október 23., szombat

Fűszeres, sajtos kenyértekervények




Ez az ötlet is Limarától származik, mint mindig, ha kenyérféléről van szó. S most is csupán a szokásos "készletreigazítás", illetve a fantázia módosított a recepten egy csöppet.

Maradt még némi öregtésztám a múltkori adagból, azt szerettem volna felhasználni. És a kenyér is épp fogytán volt itthon. Úgy gondoltam, valami újfélét sütök, most nem a klasszikus kenyérformára vágytam. Inkább kis ropogós valamikre.

Hozzávalók (az én készletem szerint):

  • 19-20 dkg öregtészta
  • 50 dkg liszt (ha lehet, BL 80, ha nem, fele sima, fele rétesliszt)
  • 1,5 tk só
  • 0,5 dl olaj
  • 1,5 dl langyos tej
  • 1,5-1,7 dl langyos víz
  • 1 kk cukor
  • 14 g élesztő
  • őrölt bors és chilipaprika
  • sajt a szóráshoz

A fenti sorrendben bekészítettem a hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe - a bors és a chili kivételével - és elindítottam a dagaszt-keleszt programot. Miközben összeállította a tésztát a gép, óvatosan adagoltam a vizet a szükséges állapotig (kezdetnek 1,5 dl-t tettem bele). A dagasztás vége előtt pár perccel beletekertem némi borsot és chilit, de nem sokat, csak hogy egy kis fűszerességet kapjon a tészta.

1 órás kelesztés után lisztezett felületre borítottam a tésztát és 8 kb. egyforma darabba vágtam és gombócokba formáztam, majd letakarva hagytam 10 percig pihenni őket.

Ezután egyenként hosszába kinyújtottam mindegyiket (ekkor kb. 10-12 cm széles volt a tészta), majd félbehajtottam és feltekertem. Mindegyik tekervényt sütőpapírral leterített sütőlapra helyeztem, egymástól tisztes távolságban és kb. 50 percig hagytam kelni.

Ekkor vízzel alaposan lespricceltem az összes halmot, illetve a tepsi üres részeit, reszelt sajtot szórtam (mit szórtam, küzdöttem!, tapasztottam!) a kenyérkék tetejére és 200 fokos előmelegített sütőben sütöttem barnulásig - kb. 25 perc.

Tartalmas, ropogós pékáru; kisebb méretben, vagy akár sajttal töltve a tekeréskor, ideális sörkorcsolya is lehet. Megint nem hibáztam veled, Limara! :-)

2010. október 22., péntek

Baconbe tekert szűzérmék tepsis krumplival és tzatzikival

Ezt a szerintem látványnak sem utolsó vacsorát rittyentettem nemrégiben a megfáradt hazaérkezőnek. Nagyon elégedett volt a fogadtatással! :-)
Lassan abba kell hagynom az alapanyagok felhalmozását, mert kezd megtelni minden lehetséges zug, köztük a picinyke mélyhűtőnk is. Ennek jegyében kimentettem a zimankóból egy szép szüzet :-D, s türelemmel vártam olvadásig.

A hús hozzávalói 2-3 főre:

  • 1 egész szűzpecsenye
  • annyi szelet füstölt bacon, ahány szeletet kanyarítunk a szűzből
  • só, bors

A krumplihoz:

  • 5-6 nagyobb szem nem szétfővő krumpli
  • 2-3 ek maradék pecsenye vagy pl. kacsa/libazsír
  • 1 közepes fej lilahagyma
  • só, bors

A tzatzikihez:

  • 1 kígyóuborka
  • 1 kis doboz natúr joghurt
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors

Összesen annyi tennivalóm volt vele, hogy a kb. 2 ujjnyi szeletekre vágott húst besóztam, borsoztam, majd ügyesen átöleltem a szalonnaszeletekkel - amit egy-egy fokpiszkálóval meg is erősítettem.

Egy felhevített serpenyőben igyekeztem minden oldalról alaposan átpirítani az érméket, hogy a szalonnából is kisüljön a zsiradék nagyobb része, majd kb. 0,5-1 dl vizet öntöttem alá és lassú tűzön, fedő alatt puhára pároltam. Ennek ideje persze függ a hústól is, de nagyjából 20 perc alatt nagyon jó eredményt kaptam. Nem száradt ki, nem maradt kemény, rágós... inkább kifejezettem szaftos, kellemes.

Köretként kicsit előfőzött, majd pecsenyezsírral átforgatott, lilahagymával megszórt, iruló-piruló tepsis krupmplit, illetve fokhagymás, joghurtos tzatzikit adtam mellé.

A tzatzikihez megmostam, majd nagyobb lyukon lereszeltem az uborkát, a levét pedig alaposan kinyomkodtam. Hozzáreszeltem a fokhagymát, sóztam, borsoztam, végül összekevertem a joghurttal és fél-egy órát állni hagytam.

Még annál is jobban sikerült ez a vacsora, mint arra számítottam. Igazán egyszerű, de nagyszerű fogás!

2010. október 21., csütörtök

Luxus gombafasírt




Korábban már említettem talán, hogy én sokáig nem voltam azzal tisztában, micsoda kincs, vagyis hogy inkább milyen értékes gomba a vargánya. Mindig is imádtam, ennél jobb ízű gomba számomra nem létezik! Csak mivel szüleim mindig az erdőt járva tettek szert nagyobb mennyiségekre, soha nem kellett az árával szembesülnöm. És szerencsére ez az állapot a mai napig tart, annyi különbséggel, hogy már egész pontosan tisztában vagyok azzal, milyen szerencsés is vagyok, hogy nem kell ezreket kiadnom ezért a finomságért.

Talán az előéletem indokolja, hogy a fent látható fasírtba is képes vagyok vargányát "beleölni". De meg kell mondjam, így is isteni finom és egy hétköznapi főzelék igazán különleges, ízletes kiegészítője lehet.

Hozzávalók (3-4 adaghoz):
A fagyasztott gombát kiolvasztottam, majd egy tálba öntöttem. Apróra vágtam a vöröshagymát, lereszeltem a fokhagymát, majd a fűszerekkel együtt a gombához adtam. A kenyeret vízbe áztattam, majd jól kinyomkodva, szétcincálva szintén a gombához társítottam, s kézzel elkevertem a masszát. Mivel még nagyon híg volt, néhány evőkanál morzsával segítettem az állagán, egészen addig, míg formázható alapot kaptam.

Ekkor vizes kézzel kisebb golyónyi adagokat vettem belőle, majd a tenyeremben megformáztam, morzsába hempergettem, végül pedig, amikor már az összes massza kis lapított golyóként végezte, forró olajban pirosra sütöttem mindkét oldalukat.

Ügyes húsmentes vacsora része lehet, az ízekről és élvezetről való lemondás legcsekélyebb mértéke nélkül.

Harapnivaló tökmagos, fokhagymás kenyér




Újabb kenyéralap, naná hogy Limarától. Nem érdemes máshova nyúlni, ha kenyérfélét akar sütni az ember lánya. Nincs hibázási lehetőség!

Ugyan én most nem követtem mindenben az eredeti receptet, de ez semmin nem változtat. Limara aszalt paradicsomos, rozmaringos fonott kenyérkéket alkotott, ez a fűszerezés azonban nálunk nem igazán nyerő. Ezért más irányba vittel ez az ízeket, majd végül a formát is. Persze a siker így sem maradt el. :-)

Hozzávalók:
  • 140 g natúr joghurt
  • 2-2,2 dl langyos víz
  • 1,5 tk só
  • egy csipet aszkorbinsav
  • 20 dkg öregtészta
  • 5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 45 dkg BL 80 liszt (vagy fele sima liszt és fele rétesliszt)
  • 3 ek olívaolaj
  • 1 tk cukor
  • 1 dkg élesztő
  • 2 tk szárított fokhagyma
  • 3 ek pirított tökmag
Az összes hozzávalót bekészítettem a kenyérsütő üstjébe a fokhagyma és a tökmag kivételével, és rászabadítottam a dagaszt-keleszt programot. Eredetileg 2 dl vizet adtam a tésztához, de a dagasztás közben további beavatkozásra volt szükség, amíg a tészta szépen össze nem állt. Persze ez sütő és liszt függvénye is. Akkor jó a kenyértészta, ha szépen egybegömbölyödik, nem ragad az üst falára és ha ujjal megnyomjuk, nem ragad, csak ruganyosan benyomódik és visszadomborodik.

A fokhagymát és a tökmagokat a dagasztás vége előtt 6-7 perccel adtam a tésztához, hogy legyen még idejük megfelelően vegyülni a kelesztés előtt. Ezután pedig egy órát kelesztettem a kenyerem tésztáját - én általában bent hagyom a kenyérsütőben, teljesen jól működő megoldásnak bizonyult eddig.

Amikor szépen megkelt, lisztezett lapon három részre vágtam (persze ez szabadon választható, attól függ, milyen formát szeretnénk kapni), majd kis cipó formákká alakítottam a tésztahalmokat. Mivel kisméretű sütőzacskóm volt itthon, egyenként kaptak egy-egy zacskót, amiben - sütőlapon - szépen megkeltek kb. 3/4 óra alatt. Ezután szép adag vizet permeteztem a zacskókba, a szájukat a kenyérkék alá hajtottam, és 220 fokra előmelegített sütőbe toltam a sütőlapot. Kb. 25-28 perc alatt szét barnára, ropogósra sültek a cipók, langyosan, hidegen, a maradékot pedig pirítósként juttattuk a szervezetünkbe, a legnagyobb elégedettséggel.

Tamás feltételezése először az volt, amikor meglátta a kenyereket, hogy tuti valami delikáteszből szereztem be a napi betevőt. Pedig nem is! :-)

2010. október 18., hétfő

Tepertős, szilvalekváros papucs




Néha egy csepp luxussal fűszerezzük meg a szombat vagy vasárnap reggelt. Ilyenkor autóba ülünk és felmegyünk a Normafához, vagyis a Szépkilátás Cukrászdába (Szamos). Ropogós, foszlós pogácsák, friss kávé és az elmaradhatatlan szilvás papucs részei ilyenkor a reggelnek. Nagyon szeretem!

Viszont ez a móka nem tartozik az olcsó mulatságok közé. És egyébként is egyre jobban érdekelt a szilvás papucs titka. Utánanéztem hát, hogyan lássak neki. Meg is találtam egy jónak ígérkező receptet Chef Viki-nél, de további előkészületekre volt szükség. Ehhez az édességhez nem akármilyen szilvalekvár kell. Hanem igazi, sötét színű, sűrű, ami szinte beleköt az üvegbe. Na pont ilyet készített nekem anyukám nyár végén. Úgyhogy végre nekiláthattunk a hadműveletnek.

Hozzávalók Viki nyomán:
  • 50 dkg liszt
  • 2 pohár kefír (2x175 g)
  • 1 egész tojás
  • 1 kiskanál cukor
  • 25 g friss élesztő
  • 25 dkg darált sertéstepertő (bőr nélkül!)
  • 2 tk só
  • őrölt bors
  • kb. 40 dkg (házi) szilvalekvár
  • a kenéshez 1 tojás
A kefírt meglangyosítottam a mikróban fél-1 perc alatt, majd ezzel nyitva a sort a következőket pakoltam sorrendben a kenyérsütőm üstjébe: 1) kefír, 2) tojás, 3) liszt, 4) cukor, 5) élesztő. Elindítottam a dagaszt-keleszt programot és örültem, mert az arányok remekül működtek, gyönyörű tésztát dagasztott a gép. Aztán az egy óra kelesztés végére szinte kimászott a tészta a gépből.

A ledarált tepertőt sóval és borssal fűszereztem, majd a megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam, kézzel széthúzogattam nagyjából és rákentem a tepertőt. Itt egy kis tunkolás, dögönyözés következett, ide-oda hajtogatva, forgatva, nyomkodva szépen, egyenletesen beledolgoztam a tésztába a barna masszát. Közben segítettem az állagon még néhány szórásnyi liszttel, hiszen a zsíros tepertő miatt kissé túl csúszós és lágy lett a tésztám.

Végül a kupacot téglalap formájúra (na persze, nem pont, de hasonlított :-))) ) nyújtottam (kb. 5 mm vastagra) és kis négyzeteket vágtam belőle. A sütőtepsikbe sütőpapír dukált, erre kerültek a kiskanálnyi lekvárral megfejelt, két sarkon behajtogatott (az összeragadást segítendő kicsit megnyomogatott) papucsok. Minden pre-süti 20-25 percet pihent legalább a sütés előtt.

A sütőt kb. 200 fokra melegítettük elő, az aljába pedig egy hőálló edényben vizet helyeztünk, hogy ezzel is segítsük a kellemes hangulatot a süléshez. :-)

A sütiket mindig csak a sütés előtt közvetlenül kentük be a felvert egész tojással, hogy ne legyen töredezett hatású a végeredmény. Kb. 22 percet sültek a jó melegben, és a lekvár minőségét bizonyítja, hogy nem fojt ki semmi. Pedig nem sajnáltam az anyagot, hisz az a legfinomabb benne! :-)

Szuperfinom süti, és a kenyérsütő igénybevételével szinte pofonegyszerűnek minősíthető. Köszi a hasznos útmutatást, Viki!

2010. október 15., péntek

Narancsos ihletésű aranygaluska vaníliasodóval




Életemben először merészkedtem erre a talajra, és nem bántam meg. Ugyan egy egyszerűbb elkészítési módot választottam, mint amelyet emlékeim szerint nagymamám alkalmazott, de sajnos a régi nagy receptekre ma már ritkán van idő. De a gyors megoldások sem járnak mindig számottevő lemondással - könnyen elkészíthető és igazán finom ez az édesség.

Hozzávalók:
  • 25 dkg liszt
  • 2 dkg friss élesztő
  • 2,5 dkg porcukor
  • 2,5 dkg puha vaj
  • 1 egész tojás
  • 1-1,2 dl langyos tej
  • 1 narancs héja
  • egy csipet só
  • 12-14 dkg darált dió
  • 10 dkg kristálycukor
  • 3-4 dkg olvasztott vaj
A sodóhoz:
  • 8 dl tej
  • 1 vaníliarúd
  • 4 tojássárgája
  • 6 dkg porcukor
  • 1 ek liszt
És akkor lássuk, hogyan készült. :-)

A tészta első blokkban felsorolt hozzávalóit egy nagyobb tálban összedolgoztam, ügyelve arra, hogy az élesztő és a só direktben ne érintkezzenek. Igyekeztem szép sima állagot elérni, majd kb. 30-40 percig pihentettem a tésztát.

Hogy miben sütjük meg a galuskát, nem túlzottan kötött. Lehet egy kisebb tepsi, vagy egy kapcsos tortaforma, amit ki kell vajazni, majd vékonyan lisztezni is.

A második blokkban szereplő darált diót összekevertem a cukorral, a vajat pedig a mikróban felolvasztottam egy kis tálkában és oda készítettem, ahol a tésztával elbánok majd. :-)

A kipihent tésztát lisztezett felültre borítottam, majd 1,5-2 cm vastagra nyújtottam. Aztán egy kis szaggatóval (nálam épp egy kis lágytojás tartó volt kéznél) kis pogácsaformákat szaggattam belőle. Ezeket a tésztadarabkákat egyenként átkentem az olvasztott vajjal, alaposan meghempergettem a cukrozott dióban és egymás mellé rakodtam a formába. 2 rétegbe rendeztem a galuskákat, végül a felsorakozott hadrend tetejére szórtam a maradék diót.

Újabb 30-40 perces pihentetés következett, majd betoltam az egészet a 170 fokos előmelegített sütőbe toltam, és bő fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Persze közben se maradtam tétlen, összedobtam a vaníliasodót.
Tejjel kiöblített lábasban felmelegítettem a tejet és benne a belekapart vaníliamagokat, illetve a vaníliarudat is. Közben szép habosra kevertem a tojások sárgáját és a cukrot, majd pedig a lisztet is hozzájuk társítottam. Amikor a tej már csak egy harapásnyira volt a forrástól, lehúztam a tűzről, kivettem belőle a vaníliarudat, és 1-2 merőkanálnyit a cukros tojássárgákhoz adtam. Simára kevertem, végül pedig az egészet vissza öntöttem a lábasba, és lassú tűzön, nem felforralva besűrítettem a sodót. Nem puding sűrűségű, mert én nem úgy szeretem (és pláne nem zacskós pudingporral!), ezért sem kell bele 1 evőkanálnál több liszt.

Na és itt kezdődött tulajdonképpen a jutalomjáték. Mind az aranygaluskát, mind a sodót kicsit kihűtöttem, aztán néhány ügyes mozdulattal egy adagot a tányéromra kompozícionáltam. :-)

Nagyon finoman jelentkezik a narancsos íz, isteni a gyerekkort idéző diós édességet! Igazi tunkolós, élvezkedős desszert!

2010. október 13., szerda

Krémleves kukoricából és vajbabból




Talán elsőre furcsa ötletnek tűnik. Kukorica krémlevest terveztem, aztán amikor már szinte nekiláttam, rájöttem, hogy csak egy doboz kukorica van itthon. Ott volt viszont a vajbab.. miért ne?

Az ilyen próbákból születnek az igazán érdekes és szerethető ízek.

Hozzávalók:
  • 1 nagy doboz konzerv kukorica
  • 1 doboz konzerv vajbab
  • kb. 5-6 dl alaplé
  • 2 kisebb vagy 1 nagyobb fej vöröshagyma
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • 5 szelet bacon
  • 2 dl tejszín
  • só, bors
Egy lábosban zsírjára pirítottam a felcsíkozott bacon szeleteket, majd a felaprított hagymákat. 1-2 perc alatt megforgattam az egészet, majd ráöntöttem a lecsöpögtetett kukoricát és babot. Az egészet felöntöttem annyi alaplével, ami kb. 2 ujjnyira ellepte, pici sót és jó adag friss borsot adtam hozzá és 10-12 percig főztem fedő alatt. (A sózással vigyázni kell, tekintve a bacon-re, illetve az alaplé meglévő sósságára!)

A következő lépésben megragadtam a botmixert és átturmixoltam a levest, majd amikor ez megvolt, az egészet átpasszíroztam egy sűrű szűrőkanálon. Erre szükség van, mert a mixer sajnos nem bír el a kukoricaszemek pici tasakjaival, és személy szerint nem szeretem a "zaccos" levest.

A szűrőkanálban maradt anyag a kukában végezte, a sima lé pedig visszakerült a kiöblített lábosba, felmelegítettem és beleöntöttem a tejszínt végezetül. Ezzel is rottyantottam rajta egyet, kóstoltam, kicsit még borsoztam és nekilátta a sajtos pirítósoknak.

Nagyon finom, jó szívvel ajánlom. Picit visszacseng ebben a levesben egy bableves felhangja, emellett pedig kellemesen édeskés ízt ad neki a kukorica. A pirítóssal gazdagítva igazi melengető vacsora egy nehéz nap után.

2010. október 12., kedd

Gesztenyés créme brulée



Igen, igen... créme brulée... megint... DE! egy újabb variációval jövök. Persze csodák nincsenek és éles váltások sem, de egy isteni ízról számolhatok be.

Barátos kolléganőmtől kaptam nagykanizsai gesztenyét - mert felénk, az ország északi részén nem terem ez a csemege (sokáig csupán a gesztifigurákat ismertem, még oviból), a pesti piacokon pedig horror áron mérik. Szóval innen is hálás köszönet érte! :-)

Természetesen annak rendje és módja szerint megsütöttem a gesztiket, de nem győztük megenni mindet. Így megpucoltam a maradékot és örvendtem, hogy lesz módon majd játszani vele.

Aztán több dolog is megfordult a fejemben, de ide lyukadtam ki. Egyszerűen nem tudjuk megunni ezt az édességet.

Lássuk akkor hozzávalókat (nekem 7 adag kerekedett belőle):
6 dl tejszín (4 dl 32 %-os és 2 dl 15%-os)
10 dkg porcukor
6 tojás sárgája
2 tk. vaníliaesszencia
10 dkg sült gesztenye villával porhanyós, picit darabosra nyomkodva
barnacukor a páncélhoz

Persze az elkészítés is megfelel a korábbi gyakorlanak. Csupán annyiban tértem el, hogy a tejhez a felmelegítés közben hozzáadtam a gesztenyét is, hogy együtt hevüljenek, elegyedjenek kicsit. Aztán ment minden a szokásos módon.

Fogyasztás előtt jött a fáklya, a perzselődő cukor isteni illata és az üdvözülés... maga az íz. Tökéletes! Ez a párosítás bárhol megállná a helyét! Ezt garantálom! Egyszerű, isteni finom és villantani rendkívül alkalmas édesség!

2010. október 10., vasárnap

Mindenki a Maligánba!

Ez a rövid és velős üzenet, amit mindenképp közzé szeretnék tenni. Engem megvettek!

Pénteken itthonról dolgoztam, s a munkát megszakítva elugrottunk ebédelni. Nem messze, hisz az ebédidő véges, de kész szerencse, hogy ilyen lehetőségek nyílnak a közelünkben.

Figyeltem már egy ideje, hogy új tábla került ki a Maligán étterem elé (Lajos u; a Kolosy téri piac mellett) - a heti/napi menüt hirdetik rajta. Nos, kipróbáltuk. És nagyon élveztük!

Tamás előételként spenótkrémlevest választott, melyet nagyon ötletesen koktélos pohárban szervíroztak, tejhabbal a tetején. Igen ízletes fogás.
Én bátrabb voltam és kocsonyát választottam csülökkel. Egész pontosan egy apró csülökdarabkákból álló aszpikos tornyot kaptam balzsamecetes salátaágyon. Mellé friss, ropogós kenyérrel, melyet a ház ingyen! kínál a fogások mellé. Minden íz a helyén volt, a balzsamecet pedig remek párt alkotott a kocsonyás fogással.

Főételeink az ír bárányegytál, illetve a sütőtökös rizottó bacon chips-el. Természetesen Tamás minden fogásából kivettem a részem egy-egy falattal - így a bárányos ételről is el tudom mondani, jó választás volt. Egy mindent bele alapon elkészített ízletes fogást kapott, bárány (vagy talán inkább birka) hússal, krumplival, répával és kellemes fűszerezéssel. Amolyan hideg idők szép ételét.
Saját főételem igazi élvezetet nyújtott. A sütőtök darabkák, a krémes, de nem túlfőzött rizottó, a kellemes kontrasztot adó sós bacon... egyszerűen imádtam! Minden a helyén volt, egyszerre érvényesült az édes és a sós, a krémes és a roppanós.

Mivel az adagok közel sem aprók a menü jelleg ellenére, desszertet már csak egyet mertünk kérni közösen. A kedves elnevezésű angyalbögyölőre esett a választásunk. Ez tulajdonképp egy istenien lágy és krémes nudli jellegű tészta, melyet panko morzsába forgattak és kétféle ízletes lekvárral tálaltak nekünk. Jó pont, hogy nem egy agyoncukrozott édességet kaptunk a tányérunkra... a tészta szinte semleges ízét remekül feldobták az édeskés, savanykás lekvárok.

Tehát elmondhatom, boldog lennék, ha minden hétköznap ilyen keretek között költhetném el az ebédemet - azt pedig garantálhatom, ha itthon kell a számítógép előtt ülnöm hétköznap, oda visz majd az utam.

Mesébe illő exta információ még a menü ára (a menüt többféle elő- és főételek, illetve desszertek közül válogathatjuk össze) - melynek profitabilitását annak ellenére is kétlem, hogy a séf, Reményi Tibor, ügyesen dolgozik a szezon nyújtotta lehetőségekkel.

2 fogásos menü: 1.000 Ft
3 fogásos menü: 1.100 Ft!