2010. október 31., vasárnap

Epres, szedres krémtorta




Valójában ez a süti maradékhasznosítási célból született - kész szerencse, hogy néha fel kell használni ezt-azt. :-)
Történt ugyanis, hogy a bécsi sült túrótorta eredeti receptje óriási tésztaadagot rendelt, 50 dkg liszttel és így tovább. Hogy senki nem fusson bele a nagy mennyiségű maradékba, én a receptben már csak a felezett adagot adtam meg. A maradék tésztát pedig végül ezzel a krémtortával hasznosítottam. (Egy kevéske tészta még így is a kukában végezte sajnos, szóval a lenti adagot is lehet kb. 15%-al csökkenteni - persze a piteforma függvényében. Az enyém kb 32 cm-es.)

Hozzávalók a tésztához:
  • 25 dkg liszt
  • 10 dkg porcukor
  • 12 dkg hideg! vaj
  • 1 tojás
  • 1 cs vaníliás cukor
  • fél citrom reszelt héja - opcionális! (csak a túrótorta miatt volt benne, de jól illett ide is)
  • csipet só
A tésztát a túrótorta alapjának megfelelően kell összeállítani és hűtőben pihentetni. Akár másnapig is elvan egyedül.

Hozzávalók a krémhez:
  • 200 g natúr krémsajt
  • 3 tojás - szétválasztva
  • 10 dkg kristálycukor
  • 10 dkg porcukor
  • 1 tk vaníliaesszencia
  • 25 dkg eper
  • 25 dkg szeder
  • csipet só
A tésztát kivettem a hűtőből és mellőzve a nyújtást, kis darabokat csíptem belőle és 3-4 mm vastagságban a formába nyomkodtam. Az a jó ebben a tésztában, hogy szépen össze lehet dolgozni részletekben is, a sütés gyógyír minden egyes kis hegre, szépen összeáll az egész.

A masszához egy tálba kapartam a krémsajtot, hozzákevertem a porcukorral kikevert tojássárgákat és a vaníliaesszenciát, majd pedig a felolvadt, lecsöpögtetett gyümölcsöket. Végül egy csipet sóval és fokozatosan adagol kristálycukorral kőkemény habbá vertem a tojásfehérjéket, majd nagyon óvatosan a gyümölcsökkel turbózott masszába forgattam.

A trutyit a kevergetés idejére a hűtőbe helyezett, majd újra előkapott, tésztával kibélelt formába öntöttem, és az egészet a 170 fokos sütőbe toltam. Kb. 30 percet sült így a torta, majd egy kis extra légkeverést is kapott, amíg szépen elkezdett barnulni a teteje (újabb 20-30 perc).

Mindenképp hűlni kell hagyni, hogy minimális szilárdságot elérjen. Sajnos nem lesz egy gyönyörűen szeletelhető édesség, viszont az íze maximálisan kárpótol a szépséghibáért. És egy kis hűtés után már egész szépen szeletelhető. Egyébként pedig, ha úgy alakul, ki veti meg a "kiskanállal essünk neki" étkezési formát!? Na ugye! :-)

2 megjegyzés:

Bianka írta...

Izgalmas, finom lehet

Zsuci írta...

Az bizony! :-)