2010. október 21., csütörtök

Harapnivaló tökmagos, fokhagymás kenyér




Újabb kenyéralap, naná hogy Limarától. Nem érdemes máshova nyúlni, ha kenyérfélét akar sütni az ember lánya. Nincs hibázási lehetőség!

Ugyan én most nem követtem mindenben az eredeti receptet, de ez semmin nem változtat. Limara aszalt paradicsomos, rozmaringos fonott kenyérkéket alkotott, ez a fűszerezés azonban nálunk nem igazán nyerő. Ezért más irányba vittel ez az ízeket, majd végül a formát is. Persze a siker így sem maradt el. :-)

Hozzávalók:
  • 140 g natúr joghurt
  • 2-2,2 dl langyos víz
  • 1,5 tk só
  • egy csipet aszkorbinsav
  • 20 dkg öregtészta
  • 5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 45 dkg BL 80 liszt (vagy fele sima liszt és fele rétesliszt)
  • 3 ek olívaolaj
  • 1 tk cukor
  • 1 dkg élesztő
  • 2 tk szárított fokhagyma
  • 3 ek pirított tökmag
Az összes hozzávalót bekészítettem a kenyérsütő üstjébe a fokhagyma és a tökmag kivételével, és rászabadítottam a dagaszt-keleszt programot. Eredetileg 2 dl vizet adtam a tésztához, de a dagasztás közben további beavatkozásra volt szükség, amíg a tészta szépen össze nem állt. Persze ez sütő és liszt függvénye is. Akkor jó a kenyértészta, ha szépen egybegömbölyödik, nem ragad az üst falára és ha ujjal megnyomjuk, nem ragad, csak ruganyosan benyomódik és visszadomborodik.

A fokhagymát és a tökmagokat a dagasztás vége előtt 6-7 perccel adtam a tésztához, hogy legyen még idejük megfelelően vegyülni a kelesztés előtt. Ezután pedig egy órát kelesztettem a kenyerem tésztáját - én általában bent hagyom a kenyérsütőben, teljesen jól működő megoldásnak bizonyult eddig.

Amikor szépen megkelt, lisztezett lapon három részre vágtam (persze ez szabadon választható, attól függ, milyen formát szeretnénk kapni), majd kis cipó formákká alakítottam a tésztahalmokat. Mivel kisméretű sütőzacskóm volt itthon, egyenként kaptak egy-egy zacskót, amiben - sütőlapon - szépen megkeltek kb. 3/4 óra alatt. Ezután szép adag vizet permeteztem a zacskókba, a szájukat a kenyérkék alá hajtottam, és 220 fokra előmelegített sütőbe toltam a sütőlapot. Kb. 25-28 perc alatt szét barnára, ropogósra sültek a cipók, langyosan, hidegen, a maradékot pedig pirítósként juttattuk a szervezetünkbe, a legnagyobb elégedettséggel.

Tamás feltételezése először az volt, amikor meglátta a kenyereket, hogy tuti valami delikáteszből szereztem be a napi betevőt. Pedig nem is! :-)

1 megjegyzés: