2010. október 15., péntek

Narancsos ihletésű aranygaluska vaníliasodóval




Életemben először merészkedtem erre a talajra, és nem bántam meg. Ugyan egy egyszerűbb elkészítési módot választottam, mint amelyet emlékeim szerint nagymamám alkalmazott, de sajnos a régi nagy receptekre ma már ritkán van idő. De a gyors megoldások sem járnak mindig számottevő lemondással - könnyen elkészíthető és igazán finom ez az édesség.

Hozzávalók:
  • 25 dkg liszt
  • 2 dkg friss élesztő
  • 2,5 dkg porcukor
  • 2,5 dkg puha vaj
  • 1 egész tojás
  • 1-1,2 dl langyos tej
  • 1 narancs héja
  • egy csipet só
  • 12-14 dkg darált dió
  • 10 dkg kristálycukor
  • 3-4 dkg olvasztott vaj
A sodóhoz:
  • 8 dl tej
  • 1 vaníliarúd
  • 4 tojássárgája
  • 6 dkg porcukor
  • 1 ek liszt
És akkor lássuk, hogyan készült. :-)

A tészta első blokkban felsorolt hozzávalóit egy nagyobb tálban összedolgoztam, ügyelve arra, hogy az élesztő és a só direktben ne érintkezzenek. Igyekeztem szép sima állagot elérni, majd kb. 30-40 percig pihentettem a tésztát.

Hogy miben sütjük meg a galuskát, nem túlzottan kötött. Lehet egy kisebb tepsi, vagy egy kapcsos tortaforma, amit ki kell vajazni, majd vékonyan lisztezni is.

A második blokkban szereplő darált diót összekevertem a cukorral, a vajat pedig a mikróban felolvasztottam egy kis tálkában és oda készítettem, ahol a tésztával elbánok majd. :-)

A kipihent tésztát lisztezett felültre borítottam, majd 1,5-2 cm vastagra nyújtottam. Aztán egy kis szaggatóval (nálam épp egy kis lágytojás tartó volt kéznél) kis pogácsaformákat szaggattam belőle. Ezeket a tésztadarabkákat egyenként átkentem az olvasztott vajjal, alaposan meghempergettem a cukrozott dióban és egymás mellé rakodtam a formába. 2 rétegbe rendeztem a galuskákat, végül a felsorakozott hadrend tetejére szórtam a maradék diót.

Újabb 30-40 perces pihentetés következett, majd betoltam az egészet a 170 fokos előmelegített sütőbe toltam, és bő fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Persze közben se maradtam tétlen, összedobtam a vaníliasodót.
Tejjel kiöblített lábasban felmelegítettem a tejet és benne a belekapart vaníliamagokat, illetve a vaníliarudat is. Közben szép habosra kevertem a tojások sárgáját és a cukrot, majd pedig a lisztet is hozzájuk társítottam. Amikor a tej már csak egy harapásnyira volt a forrástól, lehúztam a tűzről, kivettem belőle a vaníliarudat, és 1-2 merőkanálnyit a cukros tojássárgákhoz adtam. Simára kevertem, végül pedig az egészet vissza öntöttem a lábasba, és lassú tűzön, nem felforralva besűrítettem a sodót. Nem puding sűrűségű, mert én nem úgy szeretem (és pláne nem zacskós pudingporral!), ezért sem kell bele 1 evőkanálnál több liszt.

Na és itt kezdődött tulajdonképpen a jutalomjáték. Mind az aranygaluskát, mind a sodót kicsit kihűtöttem, aztán néhány ügyes mozdulattal egy adagot a tányéromra kompozícionáltam. :-)

Nagyon finoman jelentkezik a narancsos íz, isteni a gyerekkort idéző diós édességet! Igazi tunkolós, élvezkedős desszert!

1 megjegyzés:

Bianka írta...

Hű szívesen ennék belőle