2010. október 18., hétfő

Tepertős, szilvalekváros papucs




Néha egy csepp luxussal fűszerezzük meg a szombat vagy vasárnap reggelt. Ilyenkor autóba ülünk és felmegyünk a Normafához, vagyis a Szépkilátás Cukrászdába (Szamos). Ropogós, foszlós pogácsák, friss kávé és az elmaradhatatlan szilvás papucs részei ilyenkor a reggelnek. Nagyon szeretem!

Viszont ez a móka nem tartozik az olcsó mulatságok közé. És egyébként is egyre jobban érdekelt a szilvás papucs titka. Utánanéztem hát, hogyan lássak neki. Meg is találtam egy jónak ígérkező receptet Chef Viki-nél, de további előkészületekre volt szükség. Ehhez az édességhez nem akármilyen szilvalekvár kell. Hanem igazi, sötét színű, sűrű, ami szinte beleköt az üvegbe. Na pont ilyet készített nekem anyukám nyár végén. Úgyhogy végre nekiláthattunk a hadműveletnek.

Hozzávalók Viki nyomán:
  • 50 dkg liszt
  • 2 pohár kefír (2x175 g)
  • 1 egész tojás
  • 1 kiskanál cukor
  • 25 g friss élesztő
  • 25 dkg darált sertéstepertő (bőr nélkül!)
  • 2 tk só
  • őrölt bors
  • kb. 40 dkg (házi) szilvalekvár
  • a kenéshez 1 tojás
A kefírt meglangyosítottam a mikróban fél-1 perc alatt, majd ezzel nyitva a sort a következőket pakoltam sorrendben a kenyérsütőm üstjébe: 1) kefír, 2) tojás, 3) liszt, 4) cukor, 5) élesztő. Elindítottam a dagaszt-keleszt programot és örültem, mert az arányok remekül működtek, gyönyörű tésztát dagasztott a gép. Aztán az egy óra kelesztés végére szinte kimászott a tészta a gépből.

A ledarált tepertőt sóval és borssal fűszereztem, majd a megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam, kézzel széthúzogattam nagyjából és rákentem a tepertőt. Itt egy kis tunkolás, dögönyözés következett, ide-oda hajtogatva, forgatva, nyomkodva szépen, egyenletesen beledolgoztam a tésztába a barna masszát. Közben segítettem az állagon még néhány szórásnyi liszttel, hiszen a zsíros tepertő miatt kissé túl csúszós és lágy lett a tésztám.

Végül a kupacot téglalap formájúra (na persze, nem pont, de hasonlított :-))) ) nyújtottam (kb. 5 mm vastagra) és kis négyzeteket vágtam belőle. A sütőtepsikbe sütőpapír dukált, erre kerültek a kiskanálnyi lekvárral megfejelt, két sarkon behajtogatott (az összeragadást segítendő kicsit megnyomogatott) papucsok. Minden pre-süti 20-25 percet pihent legalább a sütés előtt.

A sütőt kb. 200 fokra melegítettük elő, az aljába pedig egy hőálló edényben vizet helyeztünk, hogy ezzel is segítsük a kellemes hangulatot a süléshez. :-)

A sütiket mindig csak a sütés előtt közvetlenül kentük be a felvert egész tojással, hogy ne legyen töredezett hatású a végeredmény. Kb. 22 percet sültek a jó melegben, és a lekvár minőségét bizonyítja, hogy nem fojt ki semmi. Pedig nem sajnáltam az anyagot, hisz az a legfinomabb benne! :-)

Szuperfinom süti, és a kenyérsütő igénybevételével szinte pofonegyszerűnek minősíthető. Köszi a hasznos útmutatást, Viki!

3 megjegyzés:

Bianka írta...

Nagyon guszta, finom lehet

Chef Viki írta...

Gyönyörűek lettek!

Az ám, jó kis házi lekvárral... Igazi nagymama konyhája :-)

Ági meg az angyalai írta...

Szia!
De jó, hogy ezt leírtad. Amikor a Világbanknál dolgoztam mindig ilyen szilvás papucsot rendeltünk a Daubnertől a fontosabb megbeszélésekre, céges bulikra. Még ma is a számban érzem az ízét, egyszerűen nem lehetett abbahagyni.
Viszont tényleg nem olcsó mulatság ezen élni..szóval köszi a receptet, még az is lehet, hogy nekiállok és megsütöm magam.

Ági