2010. december 14., kedd

Karamellás, narancsos bonbon




Igen, igen... nálunk is egyre inkább érződik a Karácsony szele, ami természetesen ihletet ad. Nagyon jó lenne, ha ilyenkor el lehetne vonulni a munka elől és sürögve-forogva várni az ünnepet. Persze az ilyen gondolatok nem férnek össze a multi szemlélettel, ezért magamban tartom és szép csendben várom a Karácsonyt.

S persze nem várom tétlenül, mindenféle finomságot kipróbálok. Így születtek a fent látható bonbonok, illetve a kijelentés is, mely szerint a bonbonkészítés maga a csoda! Kreatív foglalkozás nagyoknak. Az eredmény pedig (külcsín és belbecs egyaránt) egyszerűen mindent megér.

Első körben nagyon ajánlott egy-két szilikonos bonbonforma beszerzése, mert nagyon könnyű ezzel dolgozni, s a bonbonok olyan könnyen kiszerelhetők a formákból, hogy magam is meglepődtem. (A Sőreginél például az áruk is igen kedvező, 1.000 Ft-ért kapható darabja!)

Nálam most karamellás, kandírozott narancshéjdarabkákkal bolondított falatok készültek - igazi édesszájúaknak való csemege, és a kalóriatáblázatban is igen előkelő helyet foglal el! :-)

Hozzávalók 15 db-hoz:

  • 10 dkg 70%-os étcsoki
  • 1 dkg vaj
  • karamell (amiből fél adagot készítettem, és még így is maradt egy kis nassolnivaló adag)
  • 2-3tk-nyi kandírozott narancshéj darabka

Ammondó vagyok, hogy ha valaki már nekilát, de 15 db-ot készítsen (persze ehhez formából is több kell), hanem variálva a töltelékeket, ne szabjon határt a lehetséges variációknak.

Ugyan én most nem temperáltam a csokit, de nagyon szép eredményt kaptam így is. Az étcsokit és a vajat egész egyszerűen gyöngyöző gőzfürdő fölött, egy övegtálban felolvasztottam, majd egy kis ecsettel kikentem vele a hideg vízzel kiöblített forma minden kis szivecskéjét. 1-2 percre beparkoltam a formát a mélyhűtőbe, majd újabb két vékony réteg következett. (Van, aki csak 2 réteggel dolgozik, de nem mertem a véletlenre bízni a dolgot, és mivel elég vékonyan vittem fel a rétegeket, nem lett vastag a bonbon fala.)

Amikor a bonbonfalak rendíthetetlenül álltak a helyükön, egy hintésnyi narancs következett a kupolákba.

Na és akkor...

Egy anyázós része van ennek a karamellés bonbonnak. A karamell mikor folyik szépségesen? Melegen. Mi történik, ha a meleg karamellt a lehűtött bonbonfalak közé csurgatjuk? Leolvad. :-( Ergo ez nem megoldás, és szerencsére nem is próbálkoztam vele. Ki kell hát hűteni a karamellt, de nem szabad teljesen. Hiszen akkor meg legény legyen a talpán, aki a pici formákba ügyeskedi. Tehát igyekeztem langyoskára hűteni az egyre szilárduló masszát, majd a lehető legnagyobb sebességgel a formákba juttatni. (Na ezen a pontos volt szentségelés rendesen!)

De végül elértem a célomat, nem teljesen tele, de megtöltöttem az üregeket. Közben a csokit a már nem melegedő, de még sokáig meleg víz fölött hagytam, így cseppet sem veszített az állagából, remekül tudtam vele továbbra is dolgozni, így végül rákerült a bonbonokra a lezáró réteg is. Legközelebb már ügyesebb leszek és nem töltöm csurrig az üregeket, mert így kicsit töredezett lett a bonbonkáim széle, miután kivettem a formából. Ettől eltekintve azonban határtalan volt a sikerélményem, azóta is azon gondolkodom, milyen töltelékekkel lepjem meg a családot Karácsonyra.

Fontos, hogy az utolsó, záró csokiréteg után újra jól le kell hűteni a bonbonokat a formában, s amikor jó kemények, nagyon könnyen ki lehet pattintani őket a szilikonból. Remek kis találmány!

Mindenkinek kreatív és nyugodt várakozást kívánok! :-)

3 megjegyzés:

Bianka írta...

Igazán finomak lehetnek

Erinacea írta...

Nagyon szép bonbonokat csináltál!!

Zsuci írta...

Köszi Lányok! :-)
Kellemes Ünnepeket Nektek!