2010. december 9., csütörtök

Marhahúsleves




Ahogy beköszöntött az igazi hideg, mi is kiéheztünk egy jó húslevesre. Az pedig bizony igazi türelemjáték, nem csak úgy ripsz-ropsz működik a dolog. Első hozzávaló tehát egy szép hosszú, ráérős hétvégi nap. Ha jól emlékszem, talán 2 hete volt módon megejteni a rituálét. Az eredmény nem hagyott cserben, ezt büszkén teheti le bárki az asztalra.

Hozzávalók:

  • 2 jó húsos marhafarok
  • kb. 70 dkg leveshús
  • fél zeller
  • 1 kisebb karalábé
  • mérettől függően 2-3 sárgarépa
  • 2-3 fehérrépa
  • 1 közepes vöröshagyma
  • 1 TV paprika
  • petrezselyemzöld
  • 12-15 szem egész bors

Az első teendő marhahúsleves esetén hogy egy kisebb fazék vizet kell forralni, hogy a nagy lábasba rakott megmosott húsokat lelocsoljuk és 1-2 percig ebben a forró vízben áztassuk. Ezután a vizet leöntjük róla, s hideg vizet eresztünk rá - ez lesz a leves végső "anyaga".

A folyamat során végig az a lényeg, hogy nem kell forralni, zubogtatni a levest, csak szép lassan, épphogy gyöngyöztetni őfelségét. Nem ám akárhogy!

Amikor a leves eléri a gyönygyözési hőfokot, a hús elkezdi eregetni a habot. Ezt kitartóan kell szedegetni róla, eltart egy darabig, míg elfogy a lendület. :-/ Kitartás, tényleg abbamarad egyszer.

Miután lehaboztam a levest és úgy ítéltem meg, a hab felhagyott a támadással, "bezöldségeltem". Vagyis a megmosott, megtisztított zöldségeket, a borsot és az első adag sót (beletenni később is lehet, kivenni belőle már nem!) betársítottam a húsok mellé.

Ismét megvártam, míg gyöngyözőre hevül a közeg, majd újra a "csak gyöngyöztetem" álláspontra helyezkedtem s tulajdonképp ott is maradtam egészen a leves elkészüléséig. Ezt persze nem kapkodta el a kis drága, összesen 4,5 órát főtt - de közben nem vette zokon, h lementem egyet úszni. Amikor hazaértünk, már csak ki kellett kapkodni a hagymát, paprikát belőle, megejteni egy gyors tésztafőzést és zöldségkarikázást, és máris kanalazhattuk az erős, tartalmas, ízes fogást!

A marhafarok annyira jól megfelelt a leves-célnak, hogy legközelebb már biztosan csak ebből készítem majd. Omlós, puha, ízes hús - mint a csont közelében megtalálható húsok általában. Ajánlom mindenki figyelmébe!

1 megjegyzés:

Bianka írta...

De szép színe van