2011. január 30., vasárnap

Dóritól :-)

Bizony, Dóritól kaptam ezt a nagyon kedves díjat:



Nagyon örülök, hogy benéz hozzám, annak pedig még jobban, ha érdekes, vagy hasznos receptekre is bukkan a blogomon! :-)

Köszönöm Dóri!

És hogy én kinek adnám tovább szívesen?

Mindenkinek, de felsorolni mindenkit szinte lehetetlen. Ezért nem is próbálkozom, csak küldök egy nagy köszi-t mindenkinek a sok jó receptért cserébe!

2011. január 13., csütörtök

Vacsora...




... méghozzá az utolsó!

Ha már gasztroblog, ezt is látni kell. :-)

Kedden újra itt.

2011. január 12., szerda

Hústorta




Torta, de inkább csak nevében, és esetleg formájában - ha el tudunk szakadni a klasszik kör alapú tortacsodáktól. Ez egy otthonról hozott és nagyon jól bevált recept és nálunk mindenki szereti. El lehet készíteni nagy családi ebédre, az annak megfelelő adagban, de szuper kis kétszemélyes vacsorányi adagra is remekül szabható.

Utóbbit azért írom, mert mostanában azzal próbálkozom, mit lehet kihozni viszonylag rövid idő alatt, egy hétköznap este pl; fél csirkemell filéből. Nos, például ezt a nagyon finomat!

Hozzávalók két főre:

  • 1 nagyobb csirkemell filé fele
  • 6-8 szelet bacon
  • 6-8 dkg sajt (füstölt vagy valamilyen ízesebb félkemény sajt)
  • 1-2 ek liszt
  • 1 tojás
  • só, bors
A csirkemellett megmostam és ujjnyinál kicsit vékonyabb szeletekre vágtam, majd pedig vékonyan sóztam és borsoztam minkét oldalukat.

Egy kicsi tűzálló tálat kibéleltem bacon szeletekkel, úgy, hogy a tál szélére is érjen a szalonna. Ezután pedig a csirkeszeleteket vékonyan lisztbe, aztán felvert tojásba, végül pedig reszelt sajtba forgattam és a tálba rétegeztem. (Kis trükk, hogy én már nem szoktam szó szerint bepanírozni a reszelt sajtba, az nem elég :-))) hanem simán csak rétegezem a sajtot, rá a lisztes, tojásos szeleteket, újra sajtot, ameddig a hús tart.)

Amikor a hússzeletek elfogytak, kb. 1 dl tej vagy tejszínt öntöttem a húsra, végül pedig betakartam az egészet egy újabb réteg baconnel.

190 fokra előmelegített sütőbe toltam a tálat és 20-25 perc alatt megsütöttem. Ez az idő persze a mennyiség függvényében változik.

Krumplipüré a tuti köret mellé. És a sikert garantált. Jó étvágyat!






2011. január 7., péntek

Madártej




Szilveszteri összejövetelre készült ez a tisztességes adag édesség. Világ életemben imádtam és soha nem gondoltam volna, hogy megosztó. A társaság legalább fele csak a száját húzogatta a látványra. Igazi meglepetés volt ez számomra, amit addig elképzelni se tudtam.

Kiderült továbbá az is, hogy akad ház, ahol a madártejet fahéjjal és szegfűszeggel készítik - ami talán némi forraltboros beütést idéz... erről sem hallottam még soha.

Mindenesetre a fentiek cseppet sem vontak le e remek édesség értékéből számomra és nagy örömmel kanalaztam.

Hozzávalók (nagy mennyiség!):

  • 1,5 l tej
  • 3 x 0,33 l habtejszín
  • 11 tojás
  • 2 kisebb vaníliarúd
  • 2 ek liszt
  • 12 ek kristálycukor
  • 2 púpos ek porcukor
  • 2 kk citromlé vagy 10%-os ecet
  • csipet só

Első körben a tejet és a tejszínt egy nagy, széles lábasba öntöttem (a lábast előtte hideg vízzel kiöblítettem), beletettem a hosszában kettéhasított vaníliarudakat és közepes erősségű lapon melegíteni kezdtem. Azt szerettem volna elérni, hogy forráspont előttig melegedjen, s kb azon a hőfokon maradjon is egy darabig.

Ez azért fontos, mert a tojásfehérjékből vert habot ebben a tejban főztem ki, nem szerettem volna viszont, hogy a tej leégjen. Ez abszolút kivitelezhető, hisz Wise Lady-től tudjuk (legalábbis én), hogy a tojásfehérje 100 foknál alacsonyabb hőmérsékleten is megszilárdul (kb 65-70 foktól), így a forráspont közeli tejben nagyszerűen kifőzhetjük a kis habszigeteket.

Miközben a tej melegedett, kettéválasztottam a tojásokat. A sárgáját egy kisebb, a fehérjét egy nagyobb keverőtálba potyogtattam. Ezután a tojásfehérjéket egy csipet sóval elkezdtem habbá verni, majd amikor már szépen megkeményedett és felemelkedett, hozzáadtam a porcukrot is. Végül amikor a tojásfehérje elérte a szinte végleges állapotot, belecsepegtettem a habba az ecetet (nem volt épp otthon citromom) és rövid ideig még ezzel együtt is dolgoztam a habon. Olyan szép fehér, fényes, kemény habot kaptam, hogy ihaj-csuhaj!

Ügyes időzítés esetén a hab kb. akkorra készül el, amikor a tejszínes tej eléri a megfelelő, 90 fok körüli stabil hőmérsékletet. Ekkor ki kell halászni a vaníliarudakat, hogy ne zavarjanak - addigra úgyis kiázott minden létező értékes összetevője.

És itt következik a hegymenet. Nekem legalábbis elég hosszadalmas volt, mire a 11 tojásfehérjéből készült habot két evőkanállal galuskákra szaggattam és oldalanként kb. 1-1 perc alatt szépen megfőzögettem a tejben. A kifőtt habokat először szűrőbe szedtem, hagytam lecsöpögni, míg a követekező adag megérkezett. Aztán egy nagyobb tálban végezte az összes. Főzés közben ügyelni kell arra is, hogy ne zsúfoljunk túl sok habgaluskát a tejbe, mert megdagadnak és összevesznek.

Hú, a végére már kezdtem naaaaaaaaaaaaagyon berágni a tevékenységre. Cserébe viszont csodaszép, tartással rendelkező kis habgaluskákat kaptam, tehát egy szavam se lehet. Nincs is!

Amikor ezzel a résszel végeztem, a habos tálat félretettem, és a tejet átszűrtem, hogy a bennemaradt kis habdarabkák fennakadjanak.

A lábos alját átmostam, majd beleöntöttem egy kevés hideg tejet, amiben csomómentesre kevertem a lisztet, erre pedig visszaöntöttem a vaníliás tejet és lassú tűzön, kevergetve melegen tartottam, sűrítettem.

Közben a tojássárgákat habosra kevertem a kristálycukorral és egy csipet sóval, s az utolsó nagy hadművelet részeként merőkanálnyi adagokat vegyítettem a sárga keverékhez. Ez azért fontos, hogy fokozatosan melegedjen a tojás, így nem csapódik ki.

4-5 evőkanálnyi tejet kevertem el a sárga cukros masszával, ekkorra egy viszonylag híg, langyos-meleg levet kaptam. Végül pedig ezt a levet visszaöntöttem a meleg vaníliás tejhez és nem forralva, de melegítve, folyamatosan kevergetve pár perc alatt összeházasítottam őket, míg az egész egy kicsit besűrűsödött.

Én nem szeretem a nagyon sűrű madártejet (amiben sajnos többnyire a sok liszt vagy a pudingpor dominál), tehát ha valaki sűrűbben szereti, gondoskodjon további tojássárgájákról vagy egyéb sűrítési opciókról.

Hardcore édesszájúak pedig esetleg cukrot vállalhatnak többet, a fenti mennyiség csupán egy kellemesen, moderáltan édes, érezhetően vaníliás eredményhez elegendő. Nekem (és még pár embernek) nagyon ízlett!

2011. január 4., kedd

Vanília esszencia

Először is azzal szeretném kezdeni, hogy nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek! Illetve remélem, hogy mindenhol jól teltek az ünnepek, süteményillat és a jóllakottság áhítata lebegte be a szobákat.



Mivel ajándékba készültek, csak utólag szeretném megosztani ezt a képet. Azt gondolom, hogy ez egy kedves meglepetés, hisz hónapokkal előre elkészítettem, vártam rá, reméltem, hogy jól sikerül, és minimális kreativitásomat is bevetettem a díszítésnél.

Mindenkinek ajánlom, mert hasznos és jó ajándék minden olyan barátnak, rokonnak, aki örömmel időz a konyhában és szereti az édességeket.

Én 5 „adagot” készítettem október elején.

Hozzávalók:
  • 5 dl vodka vagy gyógyszertári alkohol
  • 3-4 vaníliarúd / dl
  • kis üvegcsék, ha ajándékba tervezzük

Tulajdonképp nincs semmi csavar vagy bonyodalom az egészben, csak az idő az eredmény kulcsa. Minimum egy hónapnyi érési idő szükséges a vanília esszenciának, de persze annál intenzívebb lesz az íz és illat, minél tovább állnak az alkoholban a rudak.

A vaníliarudakat hosszában kettéhasítottam, majd félbevágtam (utóbbira csak akkor van szükség, ha az üveg mérete indokolja) és a kis üvegekbe csúsztattam. Felöntöttem a vodkával mindegyiket, végül jó szorosan lezártam és sötét helyen tároltam majdnem 3 hónapig. Néha nem bírtam ellenállni, és ámulattal figyeltem, hogyan ereszti ki színét a vanília és hogyan válik sötét aranyszínűvé a valahai itóka.

Az eredmény: mennyei és intenzív illat, édességekben remek íz.
Adagolás: 1 normál adag süteménybe 1 teáskanálnyi maximálisan, kisebb mennyiségekhez 1 kávéskanálnyi is elég.

Szintén ajándékba készültek még kis csupros vaníliás cukrok is (kristálycukor közé vanília rudakat dugtam, majd némi várakozás következett (kb. 3-4 hét elég), hogy a vanília átjárja a csupor minden szegletét.

Le a zacskós vanília aromás, vanilinos, ésatöbbi cukorral!