2011. január 7., péntek

Madártej




Szilveszteri összejövetelre készült ez a tisztességes adag édesség. Világ életemben imádtam és soha nem gondoltam volna, hogy megosztó. A társaság legalább fele csak a száját húzogatta a látványra. Igazi meglepetés volt ez számomra, amit addig elképzelni se tudtam.

Kiderült továbbá az is, hogy akad ház, ahol a madártejet fahéjjal és szegfűszeggel készítik - ami talán némi forraltboros beütést idéz... erről sem hallottam még soha.

Mindenesetre a fentiek cseppet sem vontak le e remek édesség értékéből számomra és nagy örömmel kanalaztam.

Hozzávalók (nagy mennyiség!):

  • 1,5 l tej
  • 3 x 0,33 l habtejszín
  • 11 tojás
  • 2 kisebb vaníliarúd
  • 2 ek liszt
  • 12 ek kristálycukor
  • 2 púpos ek porcukor
  • 2 kk citromlé vagy 10%-os ecet
  • csipet só

Első körben a tejet és a tejszínt egy nagy, széles lábasba öntöttem (a lábast előtte hideg vízzel kiöblítettem), beletettem a hosszában kettéhasított vaníliarudakat és közepes erősségű lapon melegíteni kezdtem. Azt szerettem volna elérni, hogy forráspont előttig melegedjen, s kb azon a hőfokon maradjon is egy darabig.

Ez azért fontos, mert a tojásfehérjékből vert habot ebben a tejban főztem ki, nem szerettem volna viszont, hogy a tej leégjen. Ez abszolút kivitelezhető, hisz Wise Lady-től tudjuk (legalábbis én), hogy a tojásfehérje 100 foknál alacsonyabb hőmérsékleten is megszilárdul (kb 65-70 foktól), így a forráspont közeli tejben nagyszerűen kifőzhetjük a kis habszigeteket.

Miközben a tej melegedett, kettéválasztottam a tojásokat. A sárgáját egy kisebb, a fehérjét egy nagyobb keverőtálba potyogtattam. Ezután a tojásfehérjéket egy csipet sóval elkezdtem habbá verni, majd amikor már szépen megkeményedett és felemelkedett, hozzáadtam a porcukrot is. Végül amikor a tojásfehérje elérte a szinte végleges állapotot, belecsepegtettem a habba az ecetet (nem volt épp otthon citromom) és rövid ideig még ezzel együtt is dolgoztam a habon. Olyan szép fehér, fényes, kemény habot kaptam, hogy ihaj-csuhaj!

Ügyes időzítés esetén a hab kb. akkorra készül el, amikor a tejszínes tej eléri a megfelelő, 90 fok körüli stabil hőmérsékletet. Ekkor ki kell halászni a vaníliarudakat, hogy ne zavarjanak - addigra úgyis kiázott minden létező értékes összetevője.

És itt következik a hegymenet. Nekem legalábbis elég hosszadalmas volt, mire a 11 tojásfehérjéből készült habot két evőkanállal galuskákra szaggattam és oldalanként kb. 1-1 perc alatt szépen megfőzögettem a tejben. A kifőtt habokat először szűrőbe szedtem, hagytam lecsöpögni, míg a követekező adag megérkezett. Aztán egy nagyobb tálban végezte az összes. Főzés közben ügyelni kell arra is, hogy ne zsúfoljunk túl sok habgaluskát a tejbe, mert megdagadnak és összevesznek.

Hú, a végére már kezdtem naaaaaaaaaaaaagyon berágni a tevékenységre. Cserébe viszont csodaszép, tartással rendelkező kis habgaluskákat kaptam, tehát egy szavam se lehet. Nincs is!

Amikor ezzel a résszel végeztem, a habos tálat félretettem, és a tejet átszűrtem, hogy a bennemaradt kis habdarabkák fennakadjanak.

A lábos alját átmostam, majd beleöntöttem egy kevés hideg tejet, amiben csomómentesre kevertem a lisztet, erre pedig visszaöntöttem a vaníliás tejet és lassú tűzön, kevergetve melegen tartottam, sűrítettem.

Közben a tojássárgákat habosra kevertem a kristálycukorral és egy csipet sóval, s az utolsó nagy hadművelet részeként merőkanálnyi adagokat vegyítettem a sárga keverékhez. Ez azért fontos, hogy fokozatosan melegedjen a tojás, így nem csapódik ki.

4-5 evőkanálnyi tejet kevertem el a sárga cukros masszával, ekkorra egy viszonylag híg, langyos-meleg levet kaptam. Végül pedig ezt a levet visszaöntöttem a meleg vaníliás tejhez és nem forralva, de melegítve, folyamatosan kevergetve pár perc alatt összeházasítottam őket, míg az egész egy kicsit besűrűsödött.

Én nem szeretem a nagyon sűrű madártejet (amiben sajnos többnyire a sok liszt vagy a pudingpor dominál), tehát ha valaki sűrűbben szereti, gondoskodjon további tojássárgájákról vagy egyéb sűrítési opciókról.

Hardcore édesszájúak pedig esetleg cukrot vállalhatnak többet, a fenti mennyiség csupán egy kellemesen, moderáltan édes, érezhetően vaníliás eredményhez elegendő. Nekem (és még pár embernek) nagyon ízlett!

3 megjegyzés:

Bianka írta...

Nagyon guszta

nagyi50 írta...

Csorog a nyálam :)
Imáááddoom :)

Dóri írta...

Én is nagyon szeretem, de még soha nem csináltam, lehet ezen hamarosan változtatok :)
Nézz be hozzám, van számodra valamim. :)