2011. február 7., hétfő

Gnocchi házilag




Nagyon szeretem ezt a finom olaszos fogást, és gyakran rendelem is, ha olasz étterembe visz utunk. Régóta szerettem volna azonban magam is elkészíteni, hisz ez a verzió a legfinomabb mindig (ha jól sikerül, persze). Jó érzés, amikor az ember saját keze munkája érződik az ételben - na nem szó szerint, de maga a tudat nagyon jóleső számomra.

Sok internetes lapot végigböngésztem, mire eljutottam a használt recepthez. Lila Füge nyomán készült az alap tészta és a "hány főre elég az adott mennyiség" kérdéstől eltekintve remekül működött is a leírás. Füge azt írta, 4 főre elég a nála említett adag. Nos vendégeink érkeztek és kész szerencse, hogy eleve dupla adaggal készültem, különben szégyenben maradtam volna. Egy kisebb adag maradt meg csupán, a többi mind elfogyott. Tény, hogy erre négy felnőtt étvágya volt képes, de nekem a "4 főre" leírás 4 felnőtt adagot jelent.

Tényleg azt kell viszont mondanom, hogy a tészta összeállításának arányait, módját megtartom, mert remek végeredményt kaptam.

Hozzávalók (4-5 főre):
  • 1 kg hámozott, sárga krumpli
  • 40 dkg liszt
  • 2 púpos teáskanál só
  • ízlés szerinti mennyiségű szerecsendió - nálam egy fél dió reszelve
  • 2 tojás
Részben előre elkészíthető ez az étel, így nem kell sokat bíbelődni a tálalás előtt. Csak a tészta kifőzését érdemes ekkorra hagyni.

A megpucolt krumplit felkockáztam, majd sós vízben puhára főztem és megkértem az erősebbik felemet, ugyan törje már össze nekem alaposan. Az a lényeg, hogy tényleg alaposan, akár többször is áttörve finom krumplimasszát kapjunk.
Amikor ezzel megvoltunk, félretettem a lábast és hagytam a krumplit kihűlni.

Amikor közeledett a vendéglátás ideje, a krumplit átmozgattam egy villával, majd hozzákevertem a liszt felét, illetve a sót és a szerecsendiót is. Ahogy a krumpli felveszi az első adag lisztet, máris könnyebben alakítható, kezelhető.

Az egész masszát kiborítottam a nyújtólapra, a közepén egy völgyet formáztam, és ide kanalaztam a maradék lisztet, illetve ráütöttem a két tojást. Igazi gyereköröm következett... tapicskálás, mancsikálás, vagyis a tészta összeállítása. Jól átgyúrtam, átforgattam minden részét, hogy a tojások és a liszt is mindenhova eljussanak.

Végül aztán összeállt a tészta, amit egy szép cipóvá formáztam és lisztezett felültre ültettem. Az egész nyújtólapot alaposan beliszteztem újra, s kis gombócokat szaggatva a cipóból, kígyókat sodortam.
Ezeket a kígyókat aztán falatnyi adagokra vágtam egy késsel és a tenyeremben megformáztam. További formázási ötlet, hogy egy villa ágain végighúzzuk a gombóckákat, hogy kis árkokat húzzunk beléjük, ahol a szósz majd megtapad.

Mivel nekem most elég sok tésztával kellett megküzdenem, nem nagyon bíbelődtem a díszítéssel, kicsit meggömbölygettem a tenyereim között a kis falatkákat és máris mentek a liszttel alaposan meghintett tálcára, ahol egészen a főzésig várakoztak.

Nem maradt már más teendőm a végére, mint felforralni egy nagy lábosban enyhén sós vizet, s a tésztagombócokat adagonként a zubogó vízbe szórni. Nincs megadott főzési idő, mérettől is függ, de a gnocchi remekül jelzi, ha kikívánkozik a forró fürdőből - a gombóckák szépen feljönnek a víz tetejére és mutatják, elkészültek.

Lapos szűrőkanállal kihalásztam az összeset és egy kevés olívaolajjal meglocsoltam, hogy még ízletesebbek legyenek, illetve ne ragaszkodjanak túlzottan egymáshoz.

Nem is nagyon ragoznám a leírást, csak annyit mondok: abszolút megéri a befektetett munkát és naaaaaaagyon finom!

Természetesen az élmény valamilyen finom szósszal teljes. Nálunk ebből kétféle készült, mert számomra a gnocchi legfinomabb kiegészítője a négysajtos szósz, azt Tamással viszont csak az életem árán etethetném meg. Készült tehát neki egy a képen látható paradicsomos, tejszínes, sonkás verzió, illetve a fényképezést már meg nem érő négysajtos változat is.
Utóbbi részletezném itt, mert megér egy misét, azt állítom.

Hozzávalók (viszonylag nagy adag):
2 dl tejszín
250 g mascarpone
15 dkg cheddar sajt
6-7 dkg grana padano
4-5 dkg gorgonzola vagy egyéb kékpenészes sajt
bors, fokhagyma

Tulajdonképp csupán annyi a feladat ennek elkészítésekor, hogy a fent említett hozzávalókat egymás után szépen összeolvasztjuk.
A tejszín adja a szósz alapját, a mascarpone felelős a krémes állagért, a többi sajt pedig igazi ízorgiát hoz létre. A fokhagyma csak jelzésértékűen került a szószba, inkább csak egy apró felhangként a sok sajtféle mellé, a sajtok sóssága miatt pedig sóra egyáltalán nincs szükség (persze aki sósabban étkezik, azt is szórhat még bele). Amit viszont nyugodt szívvel, spórolás nélkül tekerhetünk sajtok mellé, az a bors. Remekül harmonizál a krémes, töményebb ízekkel.

Tehát egy kis lábasban vagy serpenyőben összemelegítettem a tejszínt és a mascarponét, majd fajtánként belemorzsoltam, reszeltem és olvasztottam az egyre keményebb sajtokat, a végén pedig fűszereztem. Pár rottyanás műve az egész és már kész is. Kevés befektetett munka, maximális élvezet. Aki a sajtot szereti, (az rossz ember nem lehet) az imádni fogja ezt a szószt!

3 megjegyzés:

Bianka írta...

Én sem készítettem még, de imádom

Viki írta...

Gratulálok, szép munka volt ! Ügyesen ekészítetted.

Fela írta...

Vár nálam egy díj, nézz át ha van időd :)