2011. február 28., hétfő

Szülinapi fehércsokis, mascarponés, epres-málnás, kényeztető torta




Ennél cifrább címe már nem is nagyon lehetne ennek a bejegyzésnek. Talán ha még hozzátenném, hogy Tamás papájának. Neki ünnepeltük ugyanis múlt hétvégén a 80. születésnapját! Egy ilyen szép kerek évfordulóra pedig torta jár, ez nem vitás!

Nagy tanakodásban voltam, hogy milyen torta készüljön, és végül emellett a variáció mellett tettem le a voksomat. Csokiparitól vettem az alapötletet, de azért készítés közben ez-az másképp alakult, plusz egy második adag süti is készült a nagy nap után, mert rengeteg megmaradt a megadott mennyiségekből készült krémekből, amit semmiképp sem szerettem volna kidobni.

A krémek tekintetében a mennyiségeket tehát úgy írom le, hogy egy 5. plusz később egy 2 tojásból készült alaptésztához elegendő. Arányaiban tehát érdemes 5/7-ére csökkenteni, ha megoldható. Vagy eleve egy nagyobb tortát készíteni, ha van elég nagy forma.

Hozzávalók:

A torta tésztája 5 tojásból (ebben természetesen nincs benne a maradékhasznosító süti tésztája) :

  • 5 nagyobb tojás
  • 32 dkg cukor
  • 250 ml tej
  • 250 ml olaj
  • 375 g finomliszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 tk fahéj

A fehércsokis mascarponekrém:

  • 500 g mascarpone
  • 80 g + 1 ek porcukor
  • 10 dkg fehércsoki
  • 1 dl habtejszín (30%)
  • 1 csomag zselatin

A gyümölcskrém:

  • 50 dkg mirelit eper és málna (50-50%)
  • 2 dl eperlé
  • 1 csomag epres pudingpor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 8 dkg kristálycukor

A torta bevonata:

  • 1 tubus cukrozott sűrített tej
  • 8 dkg fehércsoki
  • szeletelt mandula, vagy egyéb díszek

A torta alaptésztáját még előző nap elkészítettem - ezzel előre tudunk dolgozni, ha szeretnénk. Éjszaka remekül elalszik a konyhapulton a tortakorong.

Az egész tojásokat egy nagyobb keverőtálba ütöttem, hozzámértem a cukrot és pár perc alatt krémesre kevertem. Ezután egy edényben összekevertem az olajat és a tejet, majd az egészet vékony sugárban beleöntöttem a cukros tojásba, folyamatosan kevergetve azt, hogy az olaj és a tej elegyedni tudjon. Végül szintén adagokban, gyors mozdulatokkal a tálba kevertem az előre kimért, átszitált és elvegyített száraz hozzávalókat is.

200 fokra előmelegített sütőben sütöttem meg kapcsos tortaformában. Ez nagyjából 50-55 percet vett igénybe, de mérettől is függ az idő. Egy fogpiszkálóval remekül lehet ellenőrizni a tészta állapotát. (Ugyan nem terv szerint, de annyira felpúposodott a tészta közepe, hogy esélyem se volt a szabvány torta formára, megfordítva se tudtam volna összehozni a vízszintet, szóval a végeredmény leginkább egy nagy kupacra hasonlított. Egy nagy és FINOM kupacra!) :)

A torta epres krémjével szintén jól előre lehet dolgozni, sőt talán jót is tesz neki a hűtőben várakozás, szilárdulás. Nekem nagyon könnyű volt így dolgozni vele.

A mirelit epret és málnát kiolvasztottam előre, de a levét nem vesztegettem el, azt is felhasználtam a kencében. Tehát a gyümölcsöket botmixerrel pépesre dolgoztam, majd egy teflon serpenyőbe öntöttem és apró lyukon hozzáreszeltem 1 citrom héját, illetve beletettem a cukrot is. (A cukormennyiség nem garantál vad édességet, de a mascarpone krém mellé remekül társul ez a savanykás, citrusos felütésű íz.) Az eperlé nagy részét a gyümölcspéphez öntöttem, kb. 1/4-ével pedig csomómentesre kevertem a pudingport. A serpenyő tartalmát lassan felmelegítettem, majd forráspont közelében járva hozzákevertem a pudingporos eperlevet, s folyamatosan kevergetve ezzel besűrítettem az egészet.

Az előkészületek ezzel véget is értek, a tésztát és az eperkrémet is kihűtöttem, majd mindkettőt letakartam és aludni küldtem (a tésztát a konyhapultra, a krémet a hűtőbe).

Másnap már "csak" a mascarpone krémre, a torta összeállítására és bevonására volt gondom. Úgy futottam neki, hogy ez már a levezető rész lesz, de azért voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, most pattan el a húr... Nem is olyan egyszerű egy tortát higgadtan és szépen összeállítani.

A fehércsokis, mascarponés krémmel kezdtem. Egy keverőtálba kapartam a mascarponét és a porcukrot, majd összedolgoztam. A fehércsokit mikróban felolvasztottam (óvatosan, h ne kapja össze, csak olvadjon), picit kevergettem, hogy hűljön, majd ezt is a sajtkrémhez kevertem.

05-1 dl vizet felforraltam, majd beleöntöttem a zselatint és gyakran belekeverve ezt is kihűtöttem (nagyjából) - fontos belekerni gyakran, mert összeáll és darabos lesz! Közben habbá vertem a tejszínt csipet sóval és 1 evőkanál porcukorral, majd ebbe a habba kevertem bele a zselatint, végül pedig az egészet a sajtkrémbe forgattam.

Végül eljött a nagy pillanat, összeállítani a tortát. A tésztát 4, nagyjából egyforma vastagságú (na persze, hahaha!) lapra vágtam, s elkezdtem megkenni a krémekkel. Először az epres-málnás piros krém került a lapra, majd erre kentem óvatosan a fehér verziót, aztán rá a következő lap. Ezt addig ismételgettem, míg az utolsó lap (esetemben a púp) is rákerült a tetejére.

Nem maradt más dolgom, mint elkészíteni a torta bevonóját és azt a kupackinézetű remekművemre ügyeskedni, illetve megfogadni, hogy én soha, de soha többet... Persze ezt azóta már átgondoltam. :-)

A bevonóhoz egy kis serpenyőben összeolvasztottam lassú tűzön a sűrített tejet és a csokit, kicsit hűlni hagytam, majd egy ecsettel rákentem (jóérzésű cukrász inkább azt mondaná, rábarmoltam) a kupacra, végül pedig, hogy valamennyire elrejtsem a torta kisebb, nagyobb testi fogyatékosságait, a bevonóba ragasztottam a szeletelt mandulát és helyes kis cukorszíveket.

A soha, de soha többet részhez hozzátartozik: rendkívól zavart, hogy nem tudom megkóstolni a végeredményt, és bár a hozzávalók külön-külön ízlettek, nem tudhattam, mi lesz ebből. Pláne hogy az egész egy kupac szerepében díszelgett. De szerencsére megérti az idegbajt, munkát és minden egyebet. Az ünnepelt örült, a vendégek örömmel kértek még egy szeletet. Szóval nem lehetett olyan nagyon rossz... :-D

1 megjegyzés: