2011. március 19., szombat

Harrer

Most nem egy recepttel, hanem egy élménybeszámolóval jövök. Egy olyan élmény beszámolójával, mely után bárki megnyalhatja a 10 ujját, ha szereti a jóféle csokit.


A hosszú hétvégén Sopronban, illetve környékén kirándultunk, s ha már Sopron, természetesen nem maradhatott ki egy (két) látogatás a Harrer Csokoládéműhelyben sem. Nagyon bírnám, ha itt Budapesten is lenne egy ilyen volumenű hely. Tipikusan egy olyan cukrászdáról, kávézóról beszélek, ahová vasárnap délutánonként a nagyszülők vagy szülők elvihetik a csemetéket, és mindenki ízlése szerint érezheti jól magát.

Mi egy csokikóstolással egybekötött látogatást terveztünk, de aztán "kénytelenek" voltunk visszatérni még egy forró csoki erejéig. :-)

A csokikóstoló egy pohár pezsgővel, illetve egy kisfilmmel indult. A pezsgőbe töltött csokigolyókat rejtettek, a filmben pedig melyben bemutatták, hogyan készül az a kakaó, kakaóvaj vagy óriási táblás (2,5 vagy 5 kg) csokialapanyag, amellyel aztán a Karl Harrer, a hely tulajdonosa is dolgozik. Mert az információk szerint bizony nem más, mint maga a tulaj készíti a különféle csokikülönlegességeket a mai napig, egy igazi csokoládé dinasztia negyedik generációjaként.

A kisfilm után rengeteg féle csokoládét kóstolhattunk, mindről megtudva egy-egy keveset. Ezek az információk kis útbaigazítást nyújtottak az étcsokik között is széles skálán mozgó ízek között.

Bevallom, örültem, hogy viszonylag kevés tej- vagy épp fehér csoki került a kis tányérkánkba - nem vagyok nagy rajongója ezeknek a fajtáknak. Étcsokiban viszont igazi tobzódást élvezhettünk.

Egy szép nagy csokiszökőkút is az ízlelőbimbóink kényelmét szolgálta (6 kg csokit olvasztottak bele), ebbe banánt, almát és kiwit lehetett füröszteni. Szerintem az ét- és tejcsoki keverékéből összeállított elegynek rendkívül jól álltak a savanykás ízek. Nekem talán a kiwi volt a kedvencem.

Természetesen rengeteg fajta ízesített csokoládéval is közelebbi viszonyba kerülhetünk.. volt ott mindenféle gyümölcsös, fűszeres, még boros is... ezek közül a rózsaborsost és a tonkababost éreztem legközelebb az ízlésemhez.

A kóstolás záróakkordjaként pedig egy kis adag igazán finom forcsokival kényeztettek minket a háziak - mely aztán visszatérésünket generálta. Ebből a remek italból is különféle ízesítésekkel párosítva válogathatunk.

Nem állítom, hogy filléres helyről van szó (bár szerintem a csokikóstolás kifejezetten olcsónak mondható - 2.000 Ft / fő), de azt gondolom, hogy ha az ember Sopronban jár, ez a csokilelőhely mindenképp megér egy látogatást! (Vagy kettőt!) :-)))

2011. március 13., vasárnap

Mogyoróvajas keksz



Elképesztő méreteket ölt a bloggal kapcsolatban tanúsított lustaságom. Nincs is ehhez mit hozzáfűzni, vagy talán csak annyit, hogy boldog lennék, ha több időm lenne rá, de sajnos a munkahullámok nem igazán kíméletesek, és hogy ne kelljen engem annyira sajnálni, az utóbbi időben némi utazás is összejött, így hol ezért, hol azért nem jelentkeztem.

Most egy pár hete készült finom kekszet dobok be, ami nagyon bevált nálunk! Tuti készítem még máskor is, mert nagyon könnyen megvan és irtó hálás darab! Finom, ropogós, szállítható, csomagolható, szóval utazásra termett!

Hozzávalók:

10 dkg vaj
12,5 deka mogyoróvaj ) nekem most nem a darabos, hanem a sima verzió van itthon)
17 dkg cukor (lehet fehér és barna vegyesen)
1 csipet só
1 tojás
15 dkg liszt
fél tk szódabikarbóna

Az elkészítésnél fontos, hogy puha vajjal dolgozzunk, mert egy lágy masszát kell kikeverni a hozzávalókból.

Egy keverőtálba megy a vaj és a mogyoróvaj, s ezeket kevergetve össze kell simítani. Ezután jöhet hozzá a tojás, a cukor és egy csipet só is és 6-8 perces kevergetés következik kézi mixerrel. Amikor a cukor elolvad a masszában, belekeverem az átszitált, szódabikarbónás lisztet is, hogy szép, csomómentes, egyenletes állagot kapjak.

Végül már csak a formázással marad dolgom. Sütőpapírral letakart sütőlapot készítek a kezem ügyébe, plusz egy hideg vízzel teli kisebb tálat. A vízbe merítem a kezeimet a tészta formázása előtt, hogy minél könnyebb dolgom legyen és a tészta se ragaszkodjon annyira az ujjaimhoz.

Tetszés szerinti, de lehetőleg egyforma méretű golyókat csípek a masszából, kicsit a tenyereim között meggolyósítom, majd a sütőlapra pakolom őket egymás mellé, de tisztes távolságban! A szódabikarbóna még elvégzi majd a dolgát a sütőben! A golyókat egy picit el is lapogatom, de nem kell kinyuvasztani, mert magától is bőven lapul még a korong sülés közben.

Aki szeretne, nyomhat rá mintát, rajzolhat csíkokat, vagy csak hagyja békén és süsse meg 190 fokos sütőben, mérettől függően kb. 9-11 perc alatt.

Zárt dobozban remekül eláll, egy pohár tejjel igazi gyerekálom tízórai vagy uzsonna.