2011. március 19., szombat

Harrer

Most nem egy recepttel, hanem egy élménybeszámolóval jövök. Egy olyan élmény beszámolójával, mely után bárki megnyalhatja a 10 ujját, ha szereti a jóféle csokit.


A hosszú hétvégén Sopronban, illetve környékén kirándultunk, s ha már Sopron, természetesen nem maradhatott ki egy (két) látogatás a Harrer Csokoládéműhelyben sem. Nagyon bírnám, ha itt Budapesten is lenne egy ilyen volumenű hely. Tipikusan egy olyan cukrászdáról, kávézóról beszélek, ahová vasárnap délutánonként a nagyszülők vagy szülők elvihetik a csemetéket, és mindenki ízlése szerint érezheti jól magát.

Mi egy csokikóstolással egybekötött látogatást terveztünk, de aztán "kénytelenek" voltunk visszatérni még egy forró csoki erejéig. :-)

A csokikóstoló egy pohár pezsgővel, illetve egy kisfilmmel indult. A pezsgőbe töltött csokigolyókat rejtettek, a filmben pedig melyben bemutatták, hogyan készül az a kakaó, kakaóvaj vagy óriási táblás (2,5 vagy 5 kg) csokialapanyag, amellyel aztán a Karl Harrer, a hely tulajdonosa is dolgozik. Mert az információk szerint bizony nem más, mint maga a tulaj készíti a különféle csokikülönlegességeket a mai napig, egy igazi csokoládé dinasztia negyedik generációjaként.

A kisfilm után rengeteg féle csokoládét kóstolhattunk, mindről megtudva egy-egy keveset. Ezek az információk kis útbaigazítást nyújtottak az étcsokik között is széles skálán mozgó ízek között.

Bevallom, örültem, hogy viszonylag kevés tej- vagy épp fehér csoki került a kis tányérkánkba - nem vagyok nagy rajongója ezeknek a fajtáknak. Étcsokiban viszont igazi tobzódást élvezhettünk.

Egy szép nagy csokiszökőkút is az ízlelőbimbóink kényelmét szolgálta (6 kg csokit olvasztottak bele), ebbe banánt, almát és kiwit lehetett füröszteni. Szerintem az ét- és tejcsoki keverékéből összeállított elegynek rendkívül jól álltak a savanykás ízek. Nekem talán a kiwi volt a kedvencem.

Természetesen rengeteg fajta ízesített csokoládéval is közelebbi viszonyba kerülhetünk.. volt ott mindenféle gyümölcsös, fűszeres, még boros is... ezek közül a rózsaborsost és a tonkababost éreztem legközelebb az ízlésemhez.

A kóstolás záróakkordjaként pedig egy kis adag igazán finom forcsokival kényeztettek minket a háziak - mely aztán visszatérésünket generálta. Ebből a remek italból is különféle ízesítésekkel párosítva válogathatunk.

Nem állítom, hogy filléres helyről van szó (bár szerintem a csokikóstolás kifejezetten olcsónak mondható - 2.000 Ft / fő), de azt gondolom, hogy ha az ember Sopronban jár, ez a csokilelőhely mindenképp megér egy látogatást! (Vagy kettőt!) :-)))

4 megjegyzés:

Bianka írta...

Bár nem vagyok annyira csokis, de jó lehetett egy kellemes programnak

Hobbychef írta...

Imádom a csokit, csak sajna vissza kell fognom magam. A karácsonyi csokik még bontatlaul várnak rám.
Szeretnélek meginvitálni az "Egy jó szó" játékra. Kukkants be hozzám, lécci.

Névtelen írta...

:)
Köszönjük szépen!
Harrer-Abosi Beatrix

Julcsi írta...

Mi is voltunk náluk, már kétszer is :) és én is csak ajánlani tudom mindenkinek :D (bár utána egy jó darabig nem bírtam a csokira gondolni :P pedig nagyon szeretem)