2011. április 16., szombat

Fonott kalács_v2





A múltkori fonott kalács projekt annyira fellelkesített, mint anno az első kenyérsütéseim. Így nem és nem tudtam beérni eggyel. Újabb adagnak kellett következnie. De ha már újra nekifutottam, nem szerettem volna ugyanazzal a recepttel próbálkozni. Kipróbáltam hát Limara recepjét és mint mindig, most sem kellett csalódnunk. Csupán egy hozzávalóval toldottam meg a hozzávalók sorát, de legközelebb még kísérletezőbb leszek.

Hozzávalók:
  • 2,5 dl habtejszín
  • 1 egész tojás
  • 1 tojásfehérje
  • 1 vaníliarúd
  • csipet só
  • 3 ek cukor
  • 50 dkg liszt
  • 2 dkg élesztő
  • 1 tojás sárgája
  • 1 egész tojás a megkelt kalács kenéséhez
A hozzávalókat (az első adagot) a fenti sorrendben a kenyérsütőm üstjébe pakoltam, majd elindítottam a dagaszt-keleszt programot. A tészta alakulása közben nekem egy pár evőkanálnyi langyos tejre volt még szükségem, de ez persze alapanyagoktól és géptől függ. A lényeg, hogy szép rugalmas tésztát kapjunk, ami nem ragad, de szépen összeáll.

A megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam, majd 1/3 - 2/3 arányban két részre osztottam. A nagyobb részt Limara utasítása szerint egy rúddá alakítottam, melyet először kettéhajtottam, majd ezt a két ágat nem fontam, csak lazán összecsavartam és a közepén lyukmentesre, kicsit völgyesre alakítottam (mindezt persze már a sütőpapírral borított sütőlapon).

Az első 1/3-ből 3 vékonyabb rudat sodortam, melyeket szépen összefontam. A tojássárgáját 1 ek tejjel kikevertem és a kalács alsó szintjére öntöttem (ezt a lépést szerintem legközelebb elhagyom, nem látom a funkcióját azon kívül, hogy a kész kalácsban lesz egy "demarkációs vonal"), végül erre jött az összefont felső emelet.

Tiszta konyharuhával letakartam a kalácskát, és hagytam hogy szépen megkeljen - kb. fél óra - 40 perc. A sütőt 180 fokosra előmelegítettem, felvert tojással megkentem a szépséges kalácsomat és kb 30-35 perc alatt aranyszínűre sütöttem. (Ha esélyes, hogy a külseje megég, érdemes egy idő után letakarni alufóliával.)

Fontos, hogy lehetőség szerint rácson kell kihűteni, így nem puhul fel a kalács alja hűlés közben.
Langyosan már szeletelhető és jajjjjjjjjjjjj de finom! Kicsi vajjal, jóféle lakvárral. Nem is tudnám eldönteni, melyik verzió finomabb. Legközelebb kicsit talán variálok némi aszalt gyümölccsel vagy kakaóval. De jó lesz!

2011. április 15., péntek

Káposztasaláta




Bizony, enélkül fabatkát sem ér az előző posztban istenített pörkölt. Minden hasonlóan nehéz étel mellé kívánja a gyomor a savanyúságot. Nos, ha pedig kívánjuk, akkor legyen finom! Semmi ördöngősség, csak friss zöldségek és ennyi a titok.

Hozzávalók:
  • 1 kisebb fej káposzta
  • 1 csomag újhagyma
  • 2 szép szál répa
  • só, ecet, cukor, víz
A káposzta külső leveleit lehámoztam, majd félbevágtam a golyóbist és a torzsás részeket kikerülve vékonyra szeleteltem. Továbbá megpucoltam a hagymát és a répákat, majd előbbit vékonyra karikázva, utóbbit pedig nagy lyukon reszelve adtam a káposztacsíkokhoz.

Elkevertem és besóztam a zöldségeket, és kb 10 percig állni hagytam.
Közben pedig elkészítettem a salátalevet. Ez a teljesen standard saláta lé, amit anyukám is készít otthon. x evőkanál kristálycukor, ugyanannyi evőkanál 10%-os ételecet, hígítva annyi vízzel (ezt sajnos érzésre kell), amennyiben feoldódik a cukor, illetve amennyivel az ízlés szerint megfelelő levet kapjuk.
(Egy 3-3 evőkanalas adaghoz pl. körülbelül 2,5 dl víz kell az én szám íze szerint. A fenti mennyiségű káposztasalátához pedig legalább ennek a duplája kell.)

A sózás után a fenti levet ráöntöttem a salátára, majd kicsit belenyomkodtam a zöldségeket, letakartam és hűtőben állni hagytam. Fogyasztás előtt pedig még egyszer átkevertem az egészet.

Hasonló saláta a másik kedvencem is, csak az majonézes, tartármártásos szósszal készül. Az is nagyon finom, de erre Tamás még nem elég érett. Nem komálja a majonézt vagy tartármártást. :-) De még sok időnk van együtt... :-P

2011. április 14., csütörtök

Csülökpörkölt - a valaha volt legjobb!




Húúúúúúúú, de jól sikerült ez a pörkölt. Lehet, hogy az a várakozás adta ezt az elégedettséget, amivel egy héten át álmodoztam erről az ételről. Vagy a jóféle alapanyag. Persze a végeredmény szempontjából mindegy is. Isteni finom lett és az utolsó csepp szaftig elfogyott. Ez a lényeg. Tamás abszolút a valaha volt legjobb pörköltnek minősítette és még a tunkolás szent tevékenységének is hajlandó volt magát átadni a drága!!! :-))) Átesett a tűzkeresztségen.

Hozzávalók:
  • 1 szépséges sertéscsülök (hátsó) - köszönet érte a Tátra utcai nagyon kedves hentesnek, aki kicsontozta, feldarabolta
  • 2 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 tv paprika
  • 1 nagyobb paradicsom
  • 2 tk őrölt csemegepaprika
  • 2-3 ek kacsazsír
  • só, bors, kevés csípős paprika
A kicsontozott, feldarabolt húst megmostam és lecsepegtettem. A hagymákat megpucoltam, a paprikát és paradicsomot megmostam, majd a fokhagymát kivéve mindet felaprítottam. Nem kell nagyon apróra, finom szafttá fő szét a pörköltben majd.

Egy nagyobb serpenyőben (aminek fedője is van) feolvasztottam a kacsazsírt, majd ezen üvegesre pirítottam a hagymát, hozzáadtam a paprikát és paradicsomot is, és pár percig átadtam őket a hőnek.
Ezután a serpenyőt lehúztam a főzőlapról, a hagymás alapra hintettem az őrölt paprikát és 1-2 marék húst is rádobtam, majd visszatettem a lapra. Elkevertem a húst az alappal, majd a többi húsdarabot is hozzáadtam és közepesen erős lángon pár perc alatt körbepirítottam a húsokat.

Amikor a pörkölés megvolt, vagyis a húsokra rákerült az a kivilágosodott réteg, mely a szaftot hivatott a falatokban tartani, a serpenyőbe öntöttem annyi vizet, amennyi éppen majdnem ellepte a húsokat. Az ételt sóztam és borsoztam, beledobtam a fokhagyma derezdeket, majd amikor a víz felforrt, fedő alatt párolni kezdtem.

Nem néztem az órát, de nagyjából 1,5 órára tenném a pörkölt elkészülési idejét. A lényeg, hogy puhára pároltam fedő alatt, majd amikor már szinte késznek találtam a falatokat, fedő nélkül, nagyobb lángon elforraltam a felesleges vizet, s besűrítettem ezzel a rendkívül finom és gazdag szaftot.

Amíg fő az étel, érdemes néha kóstolni, s ízlés szerint sóval és borssal még ízesíteni. És persze aki szereti, beledobhat egy kevés vagy épp több csípős paprikát is.

Finom a hús, finom egy kevés a zselés állagú bőrös részből, és felbecsülhetetlen a szaft. Friss kenyérrel tunkolva, élvezkedve. És persze jóféle savanyúságot villázva mellé. Váááááááááááááá! :-) Már csak egy bogrács kellene és persze kert, ahova felállíthatnánk. De így is tökéletes. Ugyan nem egy fitness étel, de mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki szeret jót enni.

2011. április 9., szombat

Hagymás csirke - gyors vacsora




Ez egy tipikusan olyan étel, amit akkor készítek, amikor elhagy minden ihletem. És aztán mindig megállapítom, hogy igen finom fogás ez, érdemes máskor is elkészíteni. Amennyi idő alatt elkészül a krumplipüré (szerintem azzal a legfinomabb, de rizzsel is működik), a csirke is az asztalon lehet. És cáfolok minden olyan nyavalygást, mely szerint krumplipürét készíteni kizárólag a nagymamák kiváltsága, és az is szigorúan sátoros ünnepek alkalmából. Hagyjuk ezt a zacskós, poros, krumplipürének álcázott izé dolgot.

Tehát a húshoz visszatérve.
Hozzávalók 2-3 főre:
  • 1 egész csirkemell filé
  • 2 dl tejszín
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 fej lilahagyma
  • 5-6 gerezd fokhagyma
  • 2 ek kacsazsír (egyéb zsiradék, ami van)
  • só, bors
Egy szép csirkemell filét megmosok, leitatom róla a vizet, majd felszeletelem. A vöröshagymát, lilahagymát és fokhagymát szintén megpucolom és tetszés szerint (ne túl kis darabokra!) felaprítom.

Egy serpenyőben felhevítem a zsírt, azon megfonnyasztom a hagymát, majd amikor kezdi megadni magát, belepakolom a sózott, borsozott csirkemell darabokat. Mindkét oldalon fehér réteget kapatok rá, majd felöntöm az egészet a tejszínnel.

Alacsony hőfokon, fedő alatt puhára párolom a húst (12-13 perc). Közben a tejszín és a hagyma elképesztően finom, ízes szószt alkotnak. A végeredmény nem mutatja egyértelműen, tejszínes ételről van szó, de remek párost alkotnak a hagymák családjával. Krémes, édeskés, pikáns, imádom! Aki szereti, ne sajnálja az ételről a borsot még az elkészülés előtti percekben sem, kellemes fűszerességet ad neki.

2011. április 7., csütörtök

Fonott kalács - első próba


Olyan régóta szerettem volna már továbblépni a kenyérsütés lépcsőfoktól, s ennek nemrégiben el is jött az ideje. Sokszor előfordul, hogy úúúgy sütnék valamit. Ilyenkor általában nem egy szokványos egytálételre, vagy frissensültre vágyódik a lelkem, sokkal inkább valami látványosra, valami kényeztetőre. Pont mint ez a kalács! Bevallom, a formája még nem díjnyertes, az íze azonban annál inkább! És ha belekalkuláljuk, hogy életem első kalácsa, talán a kis formai egyediség is kedvesnek tekinthető. :-)

Sok receptet átnéztem, meghánytam-vetettem magamban a dolgot és végül Max verziójára esett a választásom, de a receptbe belekalkuláltam a kommentekben található hasznos információkat is. Ott írta valaki, hogy ő dupla adag vajjal készítette el a tésztát és úgy még foszlósabb volt az eredmény. Nálam pedig szerintem kevesen szeretik jobban a vajat, ergo én is eleve nagyobb adaggal indítottam, és egyáltalán nem bántam meg!

Hozzávalók (egymás után szépen belemérve a kenyérsütőgép üstjébe):
  • 15 g olaj
  • 15-20 g só
  • 120 g cukor (nekem vaníliarudakkal érlelt, de 2 csomag vaníliás cukorral operálva is jó)
  • 100-120 g vaj
  • 270 ml tej
  • 2 tojás sárgája
  • 100 g rétesliszt
  • 260 g kenyérliszt (BL80)
  • 300 g sima liszt (BL55)
  • 11 g szárazélesztő
  • 1 tojás felverve a kenéshez
A hozzávalókat érdemes előre a konyhába készíteni, ha valaki esetleg azon szerencsések közé tartozik, akiknek kamrája, spájza van. A lisztek pl. legyenek szobahőmérsékletűek, a tejet pedig érdemes picit meglangyosítani. (Apró megjegyzés: legközelebb megpróbálom majd 300 g rétes- és 360 g BL55-ös liszttel. A fenti arányok Max konyhájának kikísérletezett tapasztalatai.)Tehát a hozzávalókat a kenéshez szánt tojás kivételével a kenyérsütő dagaszt-keleszt programjára bíztam, kevés liszttel vagy tejjel segítve a tökéletes tésztaállag elérését. Ez ugye mindig lisztfüggő dolog, könnyű igazítani rajta.

Amikor a tészta elkészült és lejárt a dagasztási idő is, kivettem a lisztezett nyújtófelületre és 6 részre vágtam (a hatból 3 egy picikét nagyobb, 3 pedig picit kisebb volt). Mindegyik tésztadarabot hosszúkás hengerré formáztam, majd először a 3 nagyobbat összefontam és egy sütőpapírral fedett sütőlapra helyeztem. Ezután jött a kisebb 3 "szál", amiket szintén befontam és az előző rétegre helyeztem (kb. középre).

Amikor a forma összeállt, felvert tojással lekentem a már kalácsformájú tésztát, majd újabb kelesztés következett. A sütőt előmelegítettem 50 fokra, egy hőálló edényben melegvizet tettem a sütő aljába és kb. 3/4 órán át kelesztettem így a fonományt.

Végső lépésként kivettem a kalácsot és még egyszer lekentem a felvert tojással; maximum hőmérsékletre állítottam a sütőt (a víz marad alul) és ebbe a nagyon melegbe dugtam vissza a tésztát. Az első 10-15 percet 250 fokon izzadta végig a tészta, de érdemes gyakran rápillantani, mert nekem majdnem megégett sajnos. Amikor már elérte a kellő színt, letakartam alufóliával, hogy ne égjen meg, és a hőfokszabályzót 170-re állítottam. Összesen kb 40 percig sült, amikor kivettem a sütőből és egy rácsra téve langyosra hűtöttem, aztán a falatozás volt a munka gyümölcse. Vaj, saját készítésű lekvár... hmmm.................

2011. április 4., hétfő

Expressz pizza



Kellett valami gyors ebéd… és ihlet nélkül álltam a konyhában, mi legyen? Jó lenne valami finom. Valami, amit szeretünk, ami akár variálható is és viszonylag gyors. Nos, ezek elég súlyos elvárások egy ebédtől. Aztán keresgélni kezdtem és… hát persze! Úgy ennék egy jó pizzát. Na igen, de a pizza projekt nem arról híres, hogy rövidke a szükséges idő. Cáfolja azonban ezt az állítást Jamie Oliver receptje, amivel maximum 1 órán belül kész pizzát tehetünk az asztalra. Ráadásul igen jó tésztával, vékonyra nyújtva, ropogósan. Hmmmmmmmmmmmmmm… Én a szakácskönyvben megadott adag felét készítettem el, ebből 3 normál méretű pizzánk lett.


Hozzávalók:



  • 40 dkg liszt (lehet BL 80-as vagy rétesliszt, illetve sima liszt vegyesen)

  • 10 dkg búzadara

  • 1 cs szárított élesztő (7 g)

  • csipet só

  • 1 ek barnacukor

  • 330 ml langyos/meleg víz

A teendők nagy része véget is ér a tészta összegyúrásával, ehhez némi kézi erőre van szükség, de azért túlélhető a dolog.


Egy pohárban felmelegítettem a vizet, hozzáadtam a cukrot és az élesztőt, és felfuttattam benne (kb. 6-8 perc).


Közben egy tálba kimértem a lisztet, a búzadarát és egy csipet sóval elkevertem, végül beleöntöttem a felfutott élesztős vizet és rugalmas tésztát gyúrtam belőle. (Nekem közben még egy kevés lisztre volt szükségem, hogy a megfelelő állagot elérjem, de ez a liszt függvényében bármikor változhat. Kevés liszttel vagy vízzel korrigálható a helyzet.)


Nagyjából 10 percnyi gyúrómunka után lisztet hintettem a tésztagombócra és letakarva pihentettem kb. 20 percig.


Ezalatt előkészítettem a nyújtáshoz, illetve a pizza felöltöztetéséhez szükséges kellékeket. Amikor letelt a kb. 20 perc, 3 részre téptem a tésztát és igyekeztem kerek vagy ahhoz hasonló formára nyújtani. Elég rugalmas az állaga, ezért hajlamos visszaugrani, de kitartó nyújtással és lógatással elérhető a kellően vékony és egyenletes eredmény.


A tésztát sütőpapírral fedett sütőlapra terítettem, megkentem pizza szósszal, ráadagoltam az igényelt feltéteket és a mozzarellát, majd egyenként betoltam a 250 fokra előmelegített sütő legalsó részére.


Egyszerre nem szabad elkészíteni az összes pizzát, mindig csak az legyen sütésre kész állapotban, hogy rögtön válthassa az előzőt a sütőben. Nem tesz jót a tésztának, ha sokat áll felöltöztetett állapotban.Maximum 8-10 percnyi sütés múlva szépséges, ropogós, illatos pizzák kerültek ki a sütőből, alig vártuk, hogy picit hűljön és már faltuk is. Expressz élvezet a javából!