2011. április 14., csütörtök

Csülökpörkölt - a valaha volt legjobb!




Húúúúúúúú, de jól sikerült ez a pörkölt. Lehet, hogy az a várakozás adta ezt az elégedettséget, amivel egy héten át álmodoztam erről az ételről. Vagy a jóféle alapanyag. Persze a végeredmény szempontjából mindegy is. Isteni finom lett és az utolsó csepp szaftig elfogyott. Ez a lényeg. Tamás abszolút a valaha volt legjobb pörköltnek minősítette és még a tunkolás szent tevékenységének is hajlandó volt magát átadni a drága!!! :-))) Átesett a tűzkeresztségen.

Hozzávalók:
  • 1 szépséges sertéscsülök (hátsó) - köszönet érte a Tátra utcai nagyon kedves hentesnek, aki kicsontozta, feldarabolta
  • 2 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 tv paprika
  • 1 nagyobb paradicsom
  • 2 tk őrölt csemegepaprika
  • 2-3 ek kacsazsír
  • só, bors, kevés csípős paprika
A kicsontozott, feldarabolt húst megmostam és lecsepegtettem. A hagymákat megpucoltam, a paprikát és paradicsomot megmostam, majd a fokhagymát kivéve mindet felaprítottam. Nem kell nagyon apróra, finom szafttá fő szét a pörköltben majd.

Egy nagyobb serpenyőben (aminek fedője is van) feolvasztottam a kacsazsírt, majd ezen üvegesre pirítottam a hagymát, hozzáadtam a paprikát és paradicsomot is, és pár percig átadtam őket a hőnek.
Ezután a serpenyőt lehúztam a főzőlapról, a hagymás alapra hintettem az őrölt paprikát és 1-2 marék húst is rádobtam, majd visszatettem a lapra. Elkevertem a húst az alappal, majd a többi húsdarabot is hozzáadtam és közepesen erős lángon pár perc alatt körbepirítottam a húsokat.

Amikor a pörkölés megvolt, vagyis a húsokra rákerült az a kivilágosodott réteg, mely a szaftot hivatott a falatokban tartani, a serpenyőbe öntöttem annyi vizet, amennyi éppen majdnem ellepte a húsokat. Az ételt sóztam és borsoztam, beledobtam a fokhagyma derezdeket, majd amikor a víz felforrt, fedő alatt párolni kezdtem.

Nem néztem az órát, de nagyjából 1,5 órára tenném a pörkölt elkészülési idejét. A lényeg, hogy puhára pároltam fedő alatt, majd amikor már szinte késznek találtam a falatokat, fedő nélkül, nagyobb lángon elforraltam a felesleges vizet, s besűrítettem ezzel a rendkívül finom és gazdag szaftot.

Amíg fő az étel, érdemes néha kóstolni, s ízlés szerint sóval és borssal még ízesíteni. És persze aki szereti, beledobhat egy kevés vagy épp több csípős paprikát is.

Finom a hús, finom egy kevés a zselés állagú bőrös részből, és felbecsülhetetlen a szaft. Friss kenyérrel tunkolva, élvezkedve. És persze jóféle savanyúságot villázva mellé. Váááááááááááááá! :-) Már csak egy bogrács kellene és persze kert, ahova felállíthatnánk. De így is tökéletes. Ugyan nem egy fitness étel, de mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki szeret jót enni.

2 megjegyzés:

Bianka írta...

Jaj nagyon, én is ennék belőle

Zsuci írta...

Legközelebb félreteszek egy kis tányérral! ;-)