2011. április 7., csütörtök

Fonott kalács - első próba


Olyan régóta szerettem volna már továbblépni a kenyérsütés lépcsőfoktól, s ennek nemrégiben el is jött az ideje. Sokszor előfordul, hogy úúúgy sütnék valamit. Ilyenkor általában nem egy szokványos egytálételre, vagy frissensültre vágyódik a lelkem, sokkal inkább valami látványosra, valami kényeztetőre. Pont mint ez a kalács! Bevallom, a formája még nem díjnyertes, az íze azonban annál inkább! És ha belekalkuláljuk, hogy életem első kalácsa, talán a kis formai egyediség is kedvesnek tekinthető. :-)

Sok receptet átnéztem, meghánytam-vetettem magamban a dolgot és végül Max verziójára esett a választásom, de a receptbe belekalkuláltam a kommentekben található hasznos információkat is. Ott írta valaki, hogy ő dupla adag vajjal készítette el a tésztát és úgy még foszlósabb volt az eredmény. Nálam pedig szerintem kevesen szeretik jobban a vajat, ergo én is eleve nagyobb adaggal indítottam, és egyáltalán nem bántam meg!

Hozzávalók (egymás után szépen belemérve a kenyérsütőgép üstjébe):
  • 15 g olaj
  • 15-20 g só
  • 120 g cukor (nekem vaníliarudakkal érlelt, de 2 csomag vaníliás cukorral operálva is jó)
  • 100-120 g vaj
  • 270 ml tej
  • 2 tojás sárgája
  • 100 g rétesliszt
  • 260 g kenyérliszt (BL80)
  • 300 g sima liszt (BL55)
  • 11 g szárazélesztő
  • 1 tojás felverve a kenéshez
A hozzávalókat érdemes előre a konyhába készíteni, ha valaki esetleg azon szerencsések közé tartozik, akiknek kamrája, spájza van. A lisztek pl. legyenek szobahőmérsékletűek, a tejet pedig érdemes picit meglangyosítani. (Apró megjegyzés: legközelebb megpróbálom majd 300 g rétes- és 360 g BL55-ös liszttel. A fenti arányok Max konyhájának kikísérletezett tapasztalatai.)Tehát a hozzávalókat a kenéshez szánt tojás kivételével a kenyérsütő dagaszt-keleszt programjára bíztam, kevés liszttel vagy tejjel segítve a tökéletes tésztaállag elérését. Ez ugye mindig lisztfüggő dolog, könnyű igazítani rajta.

Amikor a tészta elkészült és lejárt a dagasztási idő is, kivettem a lisztezett nyújtófelületre és 6 részre vágtam (a hatból 3 egy picikét nagyobb, 3 pedig picit kisebb volt). Mindegyik tésztadarabot hosszúkás hengerré formáztam, majd először a 3 nagyobbat összefontam és egy sütőpapírral fedett sütőlapra helyeztem. Ezután jött a kisebb 3 "szál", amiket szintén befontam és az előző rétegre helyeztem (kb. középre).

Amikor a forma összeállt, felvert tojással lekentem a már kalácsformájú tésztát, majd újabb kelesztés következett. A sütőt előmelegítettem 50 fokra, egy hőálló edényben melegvizet tettem a sütő aljába és kb. 3/4 órán át kelesztettem így a fonományt.

Végső lépésként kivettem a kalácsot és még egyszer lekentem a felvert tojással; maximum hőmérsékletre állítottam a sütőt (a víz marad alul) és ebbe a nagyon melegbe dugtam vissza a tésztát. Az első 10-15 percet 250 fokon izzadta végig a tészta, de érdemes gyakran rápillantani, mert nekem majdnem megégett sajnos. Amikor már elérte a kellő színt, letakartam alufóliával, hogy ne égjen meg, és a hőfokszabályzót 170-re állítottam. Összesen kb 40 percig sült, amikor kivettem a sütőből és egy rácsra téve langyosra hűtöttem, aztán a falatozás volt a munka gyümölcse. Vaj, saját készítésű lekvár... hmmm.................

4 megjegyzés:

Anazar írta...

Nagyon szép lett a kalácsod textúrája, puhának, foszlásnal látszik :-)

Zsuci írta...

Köszi, ízre és állagra valóban semmi hiányérzetem nem volt. Remélem, legközelebb nem lapul el ennyire.

Bianka írta...

Szerintem nagyon szép lett, bocsánat ugye te küldted a csomag, mert így blognév alapján nem tudom :) Ha igen mennyit kell utalnom

Zsuci írta...

Helló Bianka! Szép is és finom is lett! Egy csepp sem maradt.
Viszont nem tudom milyen csomagról van szó, úgyhogy nem hiszem, hogy kellene nekem utalnod.