2011. július 24., vasárnap

Angol ihletésű vasárnapi reggeli




... vagy inkább brunch (ami ugye szép angolsággal a breakfast és a lunch szavak összevonásából született, s arra hivatott utalni, hogy a két étkezést egybevonva, későn kelve, hosszasan, családdal, barátokkal eszegetve telik el a délelőtt, ami után senki nem igényli a harangszóra gőzölgő húslevest).

Olyan laktató reggeliről van tehát szó, hogy tekintve a vasárnap reggel kikapcsolt ébresztőórát, illetve a bevitt kalóriacsomagot, ezzel biztosan elvan az ember a délután bő derekáig.

Nem a klasszikus, mindent tartalmazó angol reggeliről van ugyan szó, de nekünk kb. ez az a mennyiség és kavalkád, ami feldolgozható. Éhes férfiember számára természetesen csak az adagot kell duplázni (triplázni?).

Sok magyarázatot talán nem is igényel a kép, ergo nem is igazi recepttel jöttem, de olyan jó néha, legalább hétvégén megadni a reggeli módját. Nekem egyébként is a reggeli a kedvenc étkezésem, csak nem fogom elmismásolni!? :-)

Első lépésként konzerv fehér babot rottyantok össze egy kis paradicsomszósszal és ízlés szerint fűszerezem.

Aztán pedig egy szép nagy serpenyőben megsütöm a sonkát (esetleg bacon-t, ha az van épp itthon) és sülés közben pici olívaolajat spriccelek rá (a bacon ezt nem indokolja), hogy szépen piruljon. Közben mellédobom a félbevágott paradicsomokat is, a vágott felüket picit sózom, borsozom, s mindkét oldalukon pirítom pár percig.

Ha jó nagy a serpenyő, egyszerre sülhet több minden is. Utolsó lépés természetesen a tökéletes tükörtojás elkészítése (ki hogy szereti). Nekem a képen látható a tökély... a fehérje már szilárd, a sárgája folyik, illatos... ááá, imádom!

Le a lusta reggelekkel, az egész nap tart tovább 20 percnél és szerintem nagyon megérni!

2011. július 14., csütörtök

Áfonyás csokis muffin



Biztos velem nincs valami rendben és tompák az ízlelőbimbóim, de sokadszori kóstolás után is azt kell hogy mondjam, az áfonyának egymagában a világon semmi íze nincs. Vagy legalábbis vajmi kevés. Inkább arra szeretem használni, hogy ellensúlyozzon egyéb ízeket.

Ebben a muffinban is ez a remek szerep jutott neki és nagyon jól működött. Puha tészta, édes csoki és egy kis savanykás áfonya. Szuper kooperáció!

Hozzávalók 6-7 db normál méretű muffinhoz:

  • 15 dkg liszt
  • 5 dkg barnacukor
  • 1 tk sütőpor
  • csipet só
  • 5 dkg vaj
  • 1 tojás
  • 1 dl tej
  • 10 dkg áfonya
  • 5 dkg étcsoki

Mivel a süti összekeverése nagyon gyorsan megvan, először a sütőt kapcsoltam be és előmelegítettem 200 fokra.

Közben felolvasztottam a vajat és hagytam kicsit hűlni. Ezalatt pedig egy keverőtálba kimértem a lisztet és a cukrot, majd összekevertem a sütőporral és csipet sóval.

Egy kis edénybe kimértem a tejet, beleütöttem a tojást és igyekeztem villával szépen elegyíteni őket, végül beleöntöttem a már langyos vajat és az egészet jól elkevertem.

A lisztes keverékbe forgattam a megmosott áfonyát és a csokit (nekem csokipasztilláim voltak, de ugyanolyan jó megoldás a késsel felaprított sima csoki is), végül hozzáadtam a nedves hozzávalókat és gyors mozdulatokkal elkevertem - de nem túl! A muffin tészta lényege ugyanis hogy igenis maradjanak benne kis csomós részek, nem szabad a tésztát teljesen simára, sokáig keverni, mert az elnehezíti, sűrű lesz a végeredmény.

Ez a muffin viszont nagyon finom lett. Nem túl édes (fekete öves édesszájúak emelhetik kicsit a cukor mennyiségét, vagy próbálkozhatnak tej vagy fehér csokival), a gyümölcs is szuperjól végezte a dolgát, szóval nagyon elégedett voltam! Gyors megoldás egy kis édesség előteremtésére.

A tésztát a muffin tepsibe előkészített kapszlikba kanalaztam (nagyjából a peremükig), majd kb. 25-28 percet sültek a 200 fokos sütőben, barnulásig. Tudom ajánlani!

2011. július 12., kedd

Vanília fagyi - naná hogy házi!




Bizony, az elmúlt hétvégénél jobban semmi nem bizonyítja: itt a nyár közepe, kánikula, hőségriadó, ami csak kell. Ehhez pedig remekül asszisztál egy finom fagyi, mégpedig egy alap darab, a vanília. Az ötlet pedig honnan jöhetne máshonnan, mint Chili és Vaníliától. Adja magát a név is. :-)

Hozzávalók dupla adaghoz:
  • 1 l tejszín (ezt kicsit könnyíthetjük pl. 7 dl tejszínnel és 3 dl 3,6%-os tejjel)
  • két vaníliarúd
  • 10 tojás sárgája
  • 14 dkg cukor
És persze jó ha van kéznél egy fagyigép, persze anélkül is megoldható a dolog.

Tehát először egy lábasba öntöttem a tejszínt, egy csipet sót és a vaníliarudak kikapart magját, plusz a rudakat is beletettem. Hadd főddögéljen csak ki minden finom íz belőlük. Ezeket lassan forráspontig melegítettem, de nem engedtem nekik hogy eljussanak a forrásig.

Miközben a tejszín melegedett, a tojássárgákat és a cukrot egy keverőtálban szép fehéres színűre kevertem egy kézi habverővel. Amikor a tejszín elérte a megfelelő hőfokot félrehúztam, kivettem a vaníliarudakat, és a forró vaníliás tejszínt merőkanalanként, folyamatos keverés mellett a cukros tojásmasszához adtam, majd az egészet visszatettem a lassú tűzre.

Ismét folyamatos kevergetés következett, egészen addig, míg a cucc valamelyest besűrűsödött a tojássárgáktól - de itt is vigyázni kell arra, hogy ne engedjük felforrni a cuccot, mert a tojás kicsapódik és kész a horror.


Ezután már csak annyi dolgom maradt, hogy egy sűrű szűrőn átszűrtem az egészet, hogy az esetleges darabkák fennakadjanak, és egy tálban először langyosra, majd a hűtőbe téve alaposan lehűtöttem.

Amikor már jó hideg volt a gyönyörűséges pipisárga alap, előkaptam a fagyasztóból a fagyigép tálját, beleöntöttem a fagyikezdeményt és elindítottam a keverést. Mennyiség miatt mindenképp ellenőrizze mindenki fagyigépe kapacitását, az enyém is majdnem pórul járt. Éppen csak belefért az utolsó csepp is.

A szép lassan fagyivál alakuló massza már nagyon tetszett, úgyhogy csak annyi dolgom maradt, hogy egy dobozba töltöttem át és betettem a fagyasztóba, mint a fagyit szokás (illetve bevallom, kb 10 perc múlva még egyszer átkevertem).

A szezon remek ötleteket ad most a díszítésre, tele a piac málnával, áfonyával, szederrel, kész parádé! Hajrá!