2011. augusztus 19., péntek

Kamrapolc projekt: aszalt paradicsom




A lekvárok mellé idén ilyen kis üvegek kerülnek a polcra. Nem sok, ugyanis nagy mennyiségű paradicsomból és sok felhasznált elektromos áram eredményeként kicsike kis üvegek néznek büszkén ránk, de egye fene, néhány adag - úgy döntöttem - belefér. Ezzel áldoztam a gasztronómia oltárán - és gyakorlat közben okosodtam is a technikát illetően.

Mivel próbáltam 1-2 módon, a legsikeresebbet osztom meg itt, nehogy a rossz példa ragadjon meg bárkiben is.

Tehát, még egyszer hangsúlyozom, hogy aki nagy hangsúlyt fektet a gazdaságosságra, ne is kezdjen bele. Ez egy sok alapanyag + sok erőforrás = kevés, de isteni végeredmény projekt. Van ilyen bicikli, csak nem mindenki szereti tolni, na. :-)

Hozzávalók kb. 1 2 dl-es üveghez:
  • 1-1,2 kg! paradicsom
  • pár evőkanál só
  • bors
  • 2-3 gerezd fokhagyma
Javaslom, hogy aki hozzájut épeszű áron, használjon lucullus paradicsomot, hiszen az húsosabb és kevesebb a veszteség. De ha nincs, az se gond. És túl drágán se éri meg ez a típus, hisz akkor elveszik a pénzben az, amit anyagban nyerünk.

Tehát, 2 sütőlapot leterítettem alufóliával, s egy nem túl vastag, de már észlelhető sóréteget szórtam mindkettőre.
A paradicsomokat megmostam, megszárítottam és a kisebbeket félbe, a nagyobbakat negyedekbe vágtam (ki is csumáztam mindet), és kiskanállal kikapargattam a magos részeket. Ha ez benne marad, soha nem szárad ki a paradicsom - na jó nem soha, de jóval tovább tartana.

A paradicsomdarabokat héjas felükkel lefelé az előkészített sütőlapra pakoltam, tekertem rájuk egy kis borsot és a 90-100 fokra előmelegített sütőbe toltam mindkét lapot.

Itt két részre bontom a megoldásokat:
a) lefeküdtem aludni és kb 7-8 órányi békés álom után kiszedtem hűlni a szépen kiszáradt paradicsomokat. (Bevallom, első alkalommal felkeltem éjjel egyszer, hogy lássam, minden rendben megy-e.) :-)))
b) attól függően, hogy mennyi idő áll rendelkezésre (2-3 óra azért mindenképp kell), hagyni kell először simán a sütőbe tolva a paradicsomokat, a fenti megoldás szerint, de kicsit magasabb hőmérsékleten (kb. 120 fok). Amikor azonban kezd lejárni a tevékenységre szánt időnk, légkeverésre lehet kapcsolni, ami meggyorsítja a száradást. Arra azonban itt nincs lehetőség, hogy magára hagyjuk a sütőt. 15 percenként érdemes ránézni és néha akár megforgatni, vagy a kisebb elkészült darabokat kimenteni a melegből.

Tehát a fenti két megoldás egyikével megvannak a kis száraz, ráncos paradicsomra hasonlító izéink. Ha kihűltek, az elmosott, száraz üvegben pakoltam őket a lehető legszorosabban, közéjük rejtve néhol 2-3 gerezd fokhagymát, végül olívaolajjal öntöttem fel az üvegeket, míg el nem lepte mindet. Egy fólia réteget terítettem az üveg szájára, és így csavartam rá szorosan a kupakot.

(Nekem egyelőre a hűtőben várnak a sorsukra, ahol a paradicsomdarabok szélén megszilárdult itt-ott a zsiradék, de ez nem azt jelenti hogy megromlott!!! Ki ne dobjátok!!! Szobahőmérsékleten kis idő alatt újra szép lesz!)

2011. augusztus 14., vasárnap

Tejfölös harcsapaprikás




Teljes friss finomsággal jövök, tegnap délután készült nálunk ez a fogás, és teljeskörű sikert aratott. Ízletes, magyaros, ugyanakkor mégsem túl nehézkes étel.

A fiúk bringaversenyre indultak, és szerettem volna, ha valami laktató és finom ételt adhatok nekik a megpróbáltatások után. Tamásnak annyira bejött a dolog, hogy többször is szedett belőle!

Hozzávalók 4 főre:
  • kb. 75-80 dkg afrikai harcsafilé
  • 1 nagy vagy 2 kisebb fej vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 fehér húsú paprika
  • 1 paradicsom
  • só, bors
  • 2 csapott tk pirospaprika
  • 3 ek olaj
  • 1 kis pohár tejföl
  • 1 ek liszt
A halat megmostam, ellenőriztem, hogy nincs benne szálka, és nagyjából egyforma, falatnyi kockákra daraboltam.

A felaprított hagymát megfonnyasztottam az olajon, pár perc múlva hozzáadtam a csíkokra vágott paprikát, újabb pár perc múlva pedig a felkockázott paradicsomot. Amikor kezdték megadni magukat a zöldségek, félrehúztam a tűzről a serpenyőt, a hagymás alaphoz szórtam a pirospaprikát, elkevertem, és belepakoltam a halkockákat is a serpenyőbe.

Az edényt visszahúztam a tűzre, sóval és borssal illettem a tartalmát, s óvatos mozdulatokkal elkevertem a halat a paprikával és a zöldségekkel. Végül kb. 1 dl vizet öntöttem rá és fedő alatt főzni kezdtem.

Mivel ugye halról beszélünk, gyorsan zajlanak az események, fedő alatt csupán 5-6 percet töltött az étel. Ezalatt a tejfölben elkevertem a lisztet, s végül ezzel sűrítettem be a paprikást.

Amikor a hal már puhul és szép fehér, nagyon óvatosan kell kavargatni, sőt legtöbb esetben inkább csak rázogatni érdemes, hogy ne törjük össze a husikát.

Egyébként tejföl nélkül is remekül megállja a helyét, én azért választottam ezt a verziót, mert a ház ura némi ellenszenvvel viseltet az á la natúr tejföl és hasonló tejtermékek iránt. A sima harcsapaprikást gyakran kínálják tejfölös, túrós csuszával - na nálunk ez esélytelen. Így a túró kimaradt, a tejfölt pedig eleve belefőztem a paprikásba, így szépen csúszott, jól vizsgázott.
Gyorsan elkészíthető fogás, amivel becsempészhetjük a halat a mindennapokba.