2011. augusztus 19., péntek

Kamrapolc projekt: aszalt paradicsom




A lekvárok mellé idén ilyen kis üvegek kerülnek a polcra. Nem sok, ugyanis nagy mennyiségű paradicsomból és sok felhasznált elektromos áram eredményeként kicsike kis üvegek néznek büszkén ránk, de egye fene, néhány adag - úgy döntöttem - belefér. Ezzel áldoztam a gasztronómia oltárán - és gyakorlat közben okosodtam is a technikát illetően.

Mivel próbáltam 1-2 módon, a legsikeresebbet osztom meg itt, nehogy a rossz példa ragadjon meg bárkiben is.

Tehát, még egyszer hangsúlyozom, hogy aki nagy hangsúlyt fektet a gazdaságosságra, ne is kezdjen bele. Ez egy sok alapanyag + sok erőforrás = kevés, de isteni végeredmény projekt. Van ilyen bicikli, csak nem mindenki szereti tolni, na. :-)

Hozzávalók kb. 1 2 dl-es üveghez:
  • 1-1,2 kg! paradicsom
  • pár evőkanál só
  • bors
  • 2-3 gerezd fokhagyma
Javaslom, hogy aki hozzájut épeszű áron, használjon lucullus paradicsomot, hiszen az húsosabb és kevesebb a veszteség. De ha nincs, az se gond. És túl drágán se éri meg ez a típus, hisz akkor elveszik a pénzben az, amit anyagban nyerünk.

Tehát, 2 sütőlapot leterítettem alufóliával, s egy nem túl vastag, de már észlelhető sóréteget szórtam mindkettőre.
A paradicsomokat megmostam, megszárítottam és a kisebbeket félbe, a nagyobbakat negyedekbe vágtam (ki is csumáztam mindet), és kiskanállal kikapargattam a magos részeket. Ha ez benne marad, soha nem szárad ki a paradicsom - na jó nem soha, de jóval tovább tartana.

A paradicsomdarabokat héjas felükkel lefelé az előkészített sütőlapra pakoltam, tekertem rájuk egy kis borsot és a 90-100 fokra előmelegített sütőbe toltam mindkét lapot.

Itt két részre bontom a megoldásokat:
a) lefeküdtem aludni és kb 7-8 órányi békés álom után kiszedtem hűlni a szépen kiszáradt paradicsomokat. (Bevallom, első alkalommal felkeltem éjjel egyszer, hogy lássam, minden rendben megy-e.) :-)))
b) attól függően, hogy mennyi idő áll rendelkezésre (2-3 óra azért mindenképp kell), hagyni kell először simán a sütőbe tolva a paradicsomokat, a fenti megoldás szerint, de kicsit magasabb hőmérsékleten (kb. 120 fok). Amikor azonban kezd lejárni a tevékenységre szánt időnk, légkeverésre lehet kapcsolni, ami meggyorsítja a száradást. Arra azonban itt nincs lehetőség, hogy magára hagyjuk a sütőt. 15 percenként érdemes ránézni és néha akár megforgatni, vagy a kisebb elkészült darabokat kimenteni a melegből.

Tehát a fenti két megoldás egyikével megvannak a kis száraz, ráncos paradicsomra hasonlító izéink. Ha kihűltek, az elmosott, száraz üvegben pakoltam őket a lehető legszorosabban, közéjük rejtve néhol 2-3 gerezd fokhagymát, végül olívaolajjal öntöttem fel az üvegeket, míg el nem lepte mindet. Egy fólia réteget terítettem az üveg szájára, és így csavartam rá szorosan a kupakot.

(Nekem egyelőre a hűtőben várnak a sorsukra, ahol a paradicsomdarabok szélén megszilárdult itt-ott a zsiradék, de ez nem azt jelenti hogy megromlott!!! Ki ne dobjátok!!! Szobahőmérsékleten kis idő alatt újra szép lesz!)

3 megjegyzés:

sedith írta...

Az aszalványok mindig nagyon kevésnek néznek ki, de intenzívebb az aromájuk, ezért gazdaságosak is. Pl. egy kenyérbe vagy valamilyen péksüteménybe 2-3 ilyen félparadicsom bőven elég lesz. Szerintem nem gazdaságtalan dolog, mert 1-2 kg paradicsom nem annyira drága - persze, ha szezonban veszed - és sütő helyett a Nap energiáját is ki lehet használni. Nálam pl. ott száradnak már 2-3 napja. Csak esténként rakom be a sütőbe, de akkor is úgy, hogy begyújtom, hagyom melegedni néhány percig, és amikor berakom a zöldséget, elzárom a gázt, hogy ne süljön, hanem aszalódjon. Az aszalás hőmérséklete 42 fok, de az én sütőm nem állítható hőjű, ezért zárom el. Ha még nem fekszem le, egy idő után újra bekapcsolom és elzárom. Igen, sajna, ez hosszasabb, de így igazi aszalt paradicsom lesz belőle, és nagyon szép színű marad.
Az olíva- meg pálmaolaj valóban, hidegben megszilárdul, de szobahűn újra megolvad, kitisztul.:)

Bianka írta...

Nagyon jó

Eszterhás Emőke írta...

Örömmel olvastam kísérleteidet. Én is az idén csináltam először ilyet, és csoda finom lett.
Azért azt megsúgom, hogy a luculust azért választottam, mer az annyira nem lédús, és így nem is kapartam ki a közepét.
Az ötlet nálam abból jött, hogy mire is lehetne használni ezt a nagy kánikulát, így a sütő használata fel sem merült.
Első nekifutásra kivájt lédús paradicsommal próbálkoztam, de két napig hagytam a tetőn és csak a héja maradt.
Na a luculus jobban bírta a strapát. 30fokos hőségben egy nap alatt kész is lett.
További jó ötleteket!
Üdv, Emőke