2011. november 28., hétfő

Túrós kakaós muffin téli estékre




A múlt héten megint akadt olyan este, amikor időm és kedvem is adódott összedobni egy jó kis édességet. És ha idő és kedv van, miért ne születhetne mindebből egy jó kis muffin? Naná!

Egy régebbi muffin receptet vettem alapul és átdolgoztam kicsit, mondhatni szabadon. Az eredmény 12 finom és lágy muffin lett. :-)

Hozzávalók:
  • 200 g liszt
  • 25 dkg túró
  • fél tasak sütőpor
  • 2 ek holland kakaópor
  • 75 g vaj
  • 25 g olaj
  • 100 g barnacukor
  • 1,5 dl tej
  • 2 (kisebb) tojás
  • dió a muffinok tetejére
Ahogy minden muffin, ez is a keverem-kavarom-megsütöm triumvirátusra épül, nincs benne semmi ördöngösség. A sorrend a következő:

A lisztet, a kakaót és a sütőport egy csipet só társaságában egy keverőtálba mértem és elvegyítettem. Egy kis tálban felolvasztottam a vajat, hozzáadtam az olajat és elkevertem benne a kimért cukrot, egy másik tálban pedig kicsit felvertem a tojást a tejben, majd hozzáadtam a túrót is és nagyjából eldolgoztam benne.

Következő lépésként összekevertem a cukros zsiradékot és a tejes túrós masszát, majd pedig az egészet beleforgattam a lisztes alapba. Nem kevertem agyon, de azért rendesen összekevertem a muffin tésztát, végül egy evőkanál segítségével a kapszlikba kanalaztam és a tetejükre egy-egy fél diót nyomtam.

Előmelegített 200 fokos sütőben 20-22 perc alatt sültek meg. Melegen elég puha az állaguk, de ahogy hidegszenek, kissé megszilárdulnak. Langyosan és másnap hidegen is nagyon finom reggelire, tízóraira, uzsonnára vagy csak úgy nasinak.

Különösen édesszájúak kicsit emelhetik a cukor mennyiségét, bár szerintem így is finom. A dió pedig nagyon finoman megpirul a tetején.

2011. november 26., szombat

Gomba sauté




Igen, igen, ez csak egy puccos név és valószínűleg sokan készítik ezt az ételt. De mégis érdemes szentelni neki néhány sort, mert egyszerűségében igen nagyszerű!

Egyik barátnőmmel alkalmanként eljárunk főzőcskézni a Blanchir-ba, s az egyik ilyen este során készítettük ezt a finom előételt. Mindkettőnkben felmerült a gondolat, hogy ha ebből sok lenne, mi nem is kérnénk mást vacsorára. :-)

Nálam most nem volt benne különösebb csavar, fehér és barna csiperkéből és laskagombából készült, de minél többféle erdei gomba kerül bele, annál csudább a végeredmény.

Hozzávalók (előételként mondjuk 4-5 személyre):
  • sajnos nem tudom pontosan hány dkg volt a gomba, de a hiperekben kapható dobozba csomagolt gombák közül a nagyobb dobozosat választottam (a fenti három gombaféle volt benne és valami olyasmi neve volt, hogy magyar gombaválogatás) - összesen kb. 10-11 fej csiperke volt benne és kb 3 nagyobb darab laska. - közben kis segítséggel kiderült, hogy az 500 g-os dobozról beszélek itt hosszan :-)
  • jó nagy adag petrezselyem - lehetőleg friss
  • vaj, olívaolaj
  • egy közepes fej vöröshagyma vagy 2 salotta
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • só, bors
  • fejenként annyi pirítós, amennyit szeretnénk

Tényleg nagyon egyszerűen elkészíthető fogás, semmi fakszni nem merül fel. A gombákat megpucoltam, felszeleteltem. A hagymákat megpucoltam és (külön-külön) apróra vágtam. Egy nagyobb serpenyőben vegyesen olívaolajat és vajat hevítettem és elkezdtem pirítani benne a vöröshagymát. Amikor a hagyma szépen megpuhult, rádobtam a felaprított gombát, sóztam, borsoztam és pár mozdulattal összeforgattam a hagymával.

Alacsony lángon békén hagytam pár percig, hogy kicsit levet eresszen, majd hozzáadtam a fokhagymát is, elmozgattam benne (durván nem érdemes kevergetni, mert a gomba összetörik), végül pedig az egészbe belevegyítettem egy jó adag felaprított petrezselymet és egy diónyi vajat, hogy frissesség és még egy adag selymes szaftosság járuljon hozzá az élvezetekhez.

Időközben már előkészítettem egy sütőlapra a kenyérszeleteket, mindkét oldalukat lespray-ztem (vékonyan meglocsolni is lehet) olívaolajjal és előmelegített sütőben arany színűre pirítottam.

Szép és látványos tálalás szerintem a ropogós pirítósokra halmozott, zöldfűszerrel tarkított gombaság. Ha kezünk ügyébe akad, egy kis kakukkfüvet se hagyjunk ki belőle.

Azon melegiben fogyasztást kíván és szinte abbahagyhatatlan. Nálunk legalábbis nagy elégedettséget hozott.

2011. november 22., kedd

Banános, mascarponés süti




A múltkoriban az a helyzet állt elő itthon, hogy nagyon megkívántam valami édeset és sütni is kedvem adódott - mily meglepő :-) - tehát már csak a mit süssek kérdésre kellett választ találni. És ahogy az lenni szokott ilyen esetekben, már csak a meglévő készletekre szabhattam az óhaj-sóhajt, mivel túl voltunk már a bevásárláson. Nos azt hiszem, a hátráltató tényezők ellenére nagyon jó kis sütit sikerült összehoznom és máskor is elkészítem majd.

Hozzávalók a piskótához:
  • 5 tojás
  • 5 ek liszt
  • 5 ek cukor
  • 2 ek kakaópor
  • csipet só
A krémhez és egyébhez:
  • 28 dkg mascarpone
  • 2 dl 20%-os tejszín
  • 10 dkg porcukor
  • 3 lap zselatin
  • 4 ek víz
  • 1,5 banán
  • néhány ek. narancslekvár
  • kis darab étcsoki
A sütés kezdetekor még nem volt igazán kialakult képem a sütiről, de közben azért ügyesen körvonalazódott a helyzet. Első körben megsütöttem a piskótát egy kisebb tepsiben. A lényeg hogy legyen olyan vastagsága, amit később még ketté lehet vágni.
Amikor a piskóta megsült, még melegen lehúztam róla a sütőpapírt és hagytam kihűlni.

Közben nekiláttam a krém elkészítésének is. Egy keverőtálban kézi mixerrel összedolgoztam a mascarponét, a tejszínt és a porcukrot egy csipet sóval, közben pedig 3 zselatin lapot beáztattam egy bögre hideg vízbe. 4 evőkanál vizet felmelegítettem és feloldottam benne a hideg vízből előbányászott és kinyomkodott lapokat. Folyamatosan kevergettem és amikor kihűlt és elkezdett szilárdulni, belekevertem a mascarponés krémbe.

Ezután már csak a kreatív része következett a dolognak. Kettévágtam a piskótát (ügyesek előnyben), az alsó rétegen elkentem néhány kanál narancslekvárt, s kiraktam a lapot finom banánszeletekkel. Erre kencéztem rá a krém kicsit több mint felét, végül megfejeltem az egészet a felső réteg piskótával. A krém maradékával bevontam a süti tetejét és oldalait, végül pedig egy kis kozmetikázás gyanánt étcsokit reszeltünk a krémre.

Kicsit érdemes hűtőbe tenni szeletelés előtt és az se árt neki, ha egy éjszakát csücsül a hűtőben.
Jó dolog ez a kreatívkodás! :-)

2011. november 15., kedd

Egy klasszikus: brassói




Nemrégiben, hétvégi ebédre készült ez a fogás, mert nagyon vágytam valami klasszikusra és juuuuuuuuj de finom volt! Kár hogy ez tipikusan olyan étel, amit ott és akkor, melegítve sajnos már nem lehet élvezni.

Hozzávalók 2 főre:
  • kb. 40-50 dkg sertéscomb
  • 5-6 szem nagyobb krumpli
  • 1 közepes fej hagyma
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 3 ek olaj vagy zsír
  • só, bors
  • pici őrölt kömény és pirospaprika
Nálam egy pici extra trükk játszott a főzésnél, mégpedig az, hogy a krumplikockákat az ActiFry-ban készítettem el. Remekül elvoltak, míg a hússal szórakoztam.

A combot megmostam, felitattam róla a vizet és falatnyi darabokra aprítottam. A hagymákat megpucoltam és a kezem ügyébe készítettem minden szükséges fűszert is.

A zsiradékot egy nagyobb serpenyőben (aminek teteje is van) felhevítettem, megpirítottam rajta az apróra vágott vöröshagymát, majd amikor már üveges volt, hozzáadtam a húskockákat is, sóztam, borsoztam és fehéredésig pirítottam.

Ezután egy kisebb bögrényi vizet öntöttem alá, pici köménnyel, leheletnyi paprikával és a húsra nyomott fokhagymákkal fűszereztem és fedő alatt párolni kezdtem. Lehet hogy nem ez a hivatalos eljárás, de én innen úgy haladtam tovább, hogy megvártam míg eltűnt a víz a hús alól, ellenőriztem hol tart és mindaddig pótoltam kis adagokban a vizet, míg azt nem tapasztaltam, hogy a husi megpuhult.

Ennél az állapotnál már levettem a fedőt és kellemesen megpirongattam a húsdarabokat, de vigyáztam, hogy egy kis szaftja mindenképp maradjon (ebben a hagyma is segít), hogy elérjem azt a krumplikockákat finoman bevonó kellemes állapotot.

A hús elkészült, közben a krumpli ropogósra sült, nem volt tehát más dolgom, mint összekeverni a két komponenst és azon melegiben, frissen elfogyasztani kívánság szerinti savanyúság társaságában.

(Természetesen a krumplit "normál" úton is elkészíthetjük, ugyanolyan finom lesz - csak alaposan le kell itatni róla az olajat.)

2011. november 4., péntek

Rostélyos rózsaszínre, krémes-ropogós krumplitócsnival és vinaigrette-es salátával


A múltkori bélszín sütés után maradt még lendület és megint ellátogattunk a Csarnokba, még egy próbát téve a Józsi-féle hentesüzlettel, ami ezúttal már tényleg az ő üzletük, a neve pedig nagyon találó: Mészár-steak. Ugyan hátszínre pályáztunk, de az nem volt, hazajött viszont velünk 4 tisztességes rostélyos szelet. Az eredmény pedig fent látható. :-) És hogy hogyan jutottunk el idáig? Nos... a terv az volt, hogy pici változtatásokkal reprodukálok egy korábban a Blanchir-ban elkészített vacsorát - és azt kell mondjam, igen jól sikerült.

Hozzávalók a húshoz:
  • fejenként 1 szelet rostélyos
  • só, bors, fűszervaj

A körethez:

  • 5-6 közepes-nagyobb szem krumpli
  • 5-6 dkg gruyére
  • 1 tojás
  • 1 nagy ek. mascarpone
  • só, bors
A salátához:
  • 1 kisebb zacskó előkészített saláta mix (vagy bármilyen saláta kombináció, ami rendelkezésre áll)
  • a vinaigrette-hez: 2 gerezd fokhagyma, kb. 3 ek. olívaolaj, 1 ek mustár (lehet magos is) és só

Elsőként a húst kivettem a hűtőből és hagytam szobahőmérsékletűre éledni, közben pedig elkészítettem a krumpli alapot. A krumplikat megtisztítottam, nagylyukú reszelőn lereszeltem és egy nagyobb tálban összekevertem a tojással, sóval, borssal, mascarponéval és a finomra reszelt gruyére-el. Ezután kicsit félretettem és nekiláttam a salátaöntet elkészítésének.

Ehhez már a későbbi salátás tálba belereszeltünk (muszáj a királyi többest használnom, hisz Tamás is segített, s ilyen eseben már elvitathatatlanul ő készítette az adott ételt :-))) ) két nagyobb gerezd fokhagymát, hozzáadtuk a mustárt és a sót, majd folytonos habverős keverés közben lassan hozzácsorgattuk az olajat. Ezzel az öntet tulajdonképp el is készült, tadam. :-) Csak hagyni kellett békében, s evés előtt beleforgatni a salátát.

Nos tehát a hús... megjegyzem, szinkron munkára van szükség, ha azt akarjuk, hogy a tócsnik és a húsok kb. egyszerre készüljenek el. Ehhez egy jó nagy serpenyőbe alját megkentem olajjal, s amikor felhevült, viszonylag kerekre hajazó formákat igyekeztem alakítani, lapogatni bele a krumplis masszából. Ezután ezeket közepes lángon sorsukra hagytam, s szép mélyarany barnára pirulásig nem bántottam.

Közben egy másik serpenyőt vettem elő a húsnak, amiben kb. 2 diónyi vajat hevítettem, közben pedig a húsok egyik oldalát (amelyik majd alulra megy először sülni) sóval és borssal hintettem. Amikor a vaj felhevült, a fűszerezett oldalukkal lefelé beletettem a hússzeleteket és erős-közepes hőfokon 3,5-4 percig sütöttem mindkét oldalukat (ez az idő változhat, főleg lehet kevesebb, de nálunk durván vastag rostélyos szeletekről volt szó, tehát a végeredmény még így is a fenti képen nem is egészen látszó, bőven rózsaszín husi lett). Természetesen fordítás előtt a másik oldalt is sóztam és borsoztam, ezt ne felejtsük el. (Persze aki arra esküszik, h csak sütés után sóz, az is egy opció, akkor a hús megsüt, sóval meghint sorrend a nyerő.)

Amikor a húsokat egy tányérra tettem a serpenyőből, a tányérra gyorsan alufóliát terítettem, és így hagytam pihengetni a husikat további 8-10 percig. Persze hússütés közben a krumplikat is forgattam, pirítottam, gondjukat viseltem, tehát nagyjából egyszerre érték el a kész állapotot.
(Ha valakinek felvágás után kiderül, hogy még mindig túl rózsaszín a hússzelet, oda se neki, vissza egy körre a serpenyőbe és egy kis pirítás innen-onnan megoldja a problémát.)

Végre aztán asztalhoz ültünk és egy darabig csak csodáltuk a képet. Igazán szép tányérok kerültek az asztalunkra. Rózsaszínre sült rostélyos, kívül ropogós, belül krémes krumplitócsnik és igazán pikáns saláta. Ebédre készült a fogás, de aznap már nem is kívántunk vacsorázni. :-)))