2011. december 22., csütörtök

Tejfölös gombaleves




Ez az egyik kedvenc levesem, télen és nyáron is nagyon szívesen eszem, de ilyen hideg napokon különösen jól esik egy tányér meleg leves. És ami még nagyon jó benne, hogy nagyon könnyen elkészíthető.

Hozzávalók:
  • 50 dkg gomba (jó a sima csiperke is, de minél többféle, minél finomabb gombákat használunk, annál finomabb lesz a végeredmény)
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 2-3 ek. olaj
  • 1 tk őrölt pirospaprika
  • 1 csokor petrezselyem
  • 1,6 l víz
  • só, bors
  • 1 kis doboz tejföl
  • 1 dl tej
  • 1 tojás
  • 1 púpos + 2 ek liszt

Az egész leves úgy kezdődik, hogy előkészítjük a levesbetétet. Egy kis tálkában egy egész tojást simára keverünk két evőkanál liszttel és egy jó csipet sóval, majd a leves elkészültéig pihenni hagyjuk.

Ezután elindítunk egy gombapaprikást... vagyis az olajon megpirítjuk a felaprított hagymát, lehúzzuk a tűzről, rádobjuk a paprikát és a szintén felaprított gombát, megforgatjuk, sózzuk, borsozzuk és saját levében hagyjuk párolódni; majd a vége felé hozzáadjuk az összevágott petrezselymet is.

Amikor a gombapaprikás nagyjából elkészült, felöntöttem a vízzel és összemelegítettem, közben pedig a tejfölt és a tejet simára kevertem 1 púpos evőkanál liszttel. Amikor az előleves ismét megközelítette a forráspontot, a tejfölös tálba merítettem belőle egy kanállal, elkevertem, majd még egy kanállal mertem oda, hogy a hőfokok kicsit közeledjenek egymáshoz. Ezután már nem fokoztam tovább a kedélyeket, a felhígított tejfölös levet a leveshez öntöttem, elkevertem és összefőztem.

Na és itt jött az előkészített levesbetét szerepe... a lassan bugyogni kezdő leves fölött egyik kezemmel fogtam a kis tálat, másikban pedig egy evőkanalat és arról csorgattam kis csíkokban a levesbe a pillanatok alatt kialakuló tésztát. Az egész művelet nem vesz 1 percnél többet igénybe, s amint a kis tésztacsorgatmányok feljönnek a leves tetejére, el lehet kiáltani: kééész! :-)

(Természetesen sóval és kis borral mindenki ízlésére hangolhatja a végén, egy kis frissen őrölt bors kellemes plusz ízt ad még a leveshez.)

2011. december 18., vasárnap

Karácsonyi ajándékok: gyömbéres sütőtökdzsem és balzsamecetes lilahagyma lekvár




Bizony, már csak 5 nap és itt a Karácsony és bár az időjárás egyáltalán nem segít hangulatba kerülni, a teendők kellemesen ráhangolnak az ünnepekre. Jó dolog töprengeni, ki minek örülne, és még jobb saját kézzel is készíteni ezt-azt a fa alá.

Idén nem vagyok nagyon aktív, egyelőre még csak ez a kétféle üvegbe zárt kence szerepel a gasztro ajándékok listáján, persze a készülődésnek még egyáltalán nincs vége. Biztosan készül az ünnepek alatt egy nagy adag a megunhatatlan mandulás, parmezános kekszből, szerepel a terveim között egy szilvalekváros dióhabos sütemény is, amolyan igazi nagymamás típusú édesség, és persze ki tudja még mit hoz a szilveszteri készülődés.

De ne menjünk ennyire előre, vegyünk a fenti, szépen becsomagolt üvegcsék előéletét.

Hozzávalók a gyömbéres sütőtökdzsemhez (6 üveg - kb. 3,5 dl-esek):
  • 1,5 kg megtisztított, felkockázott sütőtök vagy sonkatök
  • 35 dkg kristálycukor
  • 1 erős férfinagyujjnyi gyömbér (vagy kicsit több akár, ízlés szerint)
  • 1 csomag 1:3 arányú Dzsemfix

Hozzávalók a balzsamecetes lilahagyma lekvárhoz (6-7 kisebb üveg - pástétomos, illetve tortilla salsa-s üvegek nálam):

  • 1,6 kg megpucolt, felkarikázott lilahagyma
  • 60 dkg kristálycukor
  • 1 kk só
  • kb. 1-1,3 dl olívaolaj
  • 10 ek balzsamecet
  • ízlés szerint kevés chili(szósz)

A sütőtökdzsem elkészítése azzal kezdődött, hogy a tököt megpucoltam és felkockáztam, majd előmelegített sütőben puhára sütöttem.

Ezután az egészet egy nagy lábosba öntöttem és krumplinyomóval pépesítettem. Közepes lángon melegíteni kezdtem és közben belereszeltem a megtisztított gyömbért és hozzáöntöttem a cukrot, illetve a Dzsemfixet is. Alaposan elkevertem az egészet és pár percig rotyogtattam erős-közepes lángon.

Az alaposan kimosott üvegeket egy hideg vízzel félig töltött tepsibe állítottam és óvatosan telemertem mindegyiket a forró dzsemmel. Szorosan az üvegekre csavartam a tetejüket, letöröltem az esetleg félrecsorgott dzsemet róluk és fejjel lefelé sorakoztattam őket olyan helyre, ahol nem zavartak és volt idejük kihűlni.

Ezek a finomságok néhány hete készültek el nálunk és azóta a konyhaszekrény felső polcán várják a Karácsonyt. :-)


A másik verzió, a balzsamecetes lilahagyma lekvár nem a fenti a módszerrel készült. Itt nem használtam dzsemfixet, csak a cukor tartósító erejében bízom, illetve a hosszabb főzési időben. És persze abban, hogy a múlt hétvégén elkészített lekvárok azóta a hűtőben csücsülnek és a szerencsés megajándékozottaknak is jelezni fogom, hogy viszonylag záros határidőn belül javasolt a fogyasztás. :-) Tehát...

Sűrűn hullajtott könnycseppek társaságában megpucoltam és felfélkarikáztam a hagymákat. Egy jó nagy, magasfalú serpenyőbe csorgattam az olajat és melegíteni kezdtem, s amikor felmelegedett, hozzáöntöttem a cukrot, s lassan karamellizálni kezdtem. Amikor a sűrű, sötét aranyszínű karamell elkészült, a serpenyőbe öntöttem a lilahagyma halmot és némi küzdelem árán elvegyítettem az először bekeményedő, majd szép lassan újra felolvadó karamellel.

A lekvárkezdeményt ezután sóval és a balzsamecettel ízesítettem, majd alacsony-közepes lángon főzni kezdtem, egészen addig, míg egy sűrű, lekvárszerű állagot kaptam. Persze a hagymadaraboknak nem kell eltűnniük, nem egy pép a végeredmény. Nálam kb. 40 percig tartott a kavargatás, lekvárosítás.

Az üvegekbe kerülés metódusa és a hűtés megegyezik a sütőtökös dzsemnél leírtakkal, különbség csak a tárolásban van, vagyis h ezek a lekvárok, ahogy írtam korábban, a hűtőben figyelnek és várnak.

Egyiket sem késő még elkészíteni, aki későn kap észbe, annak remélem adtam némi ötletet. Aki pedig már láblógatva várja az ünnepet, annak egy kis olvasnivalót. :-)

Mindenkinek békés, boldog Karácsonyt kívánok és sok pihenést az ünnepre!

2011. december 15., csütörtök

Bőrös malacsült - vasárnapi ebéd klasszik




Múlt hétvégén egy újabb klasszikus vasárnapi ebéd került az asztalunkra - anno otthon legalábbis nekem ez nagy kedvencem volt, nem is változtattam semmit anyukám receptjén.
Ennél az ételnél is bebizonyosodik, hogy a kevesebb több és olyan jól esik néha visszatérni ezekhez az egyszerű, melengető ízekhez.

Hozzávalók:
  • étvágy és létszám szerint 1-2 szelet bőrös malackaraj
  • 1 közepes/nagyobb fej vöröshagyma
  • 5-6 gerezd fokhagyma
  • kacsazsír/libazsír/kinek mi
  • só, bors

Mint minden ételnél, érdemes jó alapanyagokkal dolgozni, hisz mindenféle hókuszpókusz nélkül készítünk finom fogást a húsból.

A hússzeletek számától függően szükség van egy nagyobb serpenyőre, amit le is tudunk fedni. Ebben a serpenyőben felmelegítettem a kacsazsírt és rövid idő alatt szaftzáró réteget sütöttem a korábban már sóval és borssal ízesített hússzeletekre, majd egy tányérra tettem őket.

A felkarikázott vöröshagymát és a felaprított fokhagymát pár perc alatt átforgattam, megpirítottam a zsiradékon, és erre az ágyra pakoltam vissza a húsokat. Kb. 1-1,5 dl vizet öntöttem alá és fedő alatt, alacsony lángon puhulásig pároltam az egészet, végül amikor már szinte késznek ítéltem, levettem a fedőt és kicsit meg is pirítottam a szeleteket. (Nem csirkemellről beszélünk, tehát ne 15 perces sütési időre rendezkedjünk be. Persze ez függ a hús korától, minőségétől is, de azért mindenképp szükség lesz időre, a puhulást pedig a bátrak ujjal, bátortalanok egy villával remekül ellenőrizhetik.)

Sütés közben a hagyma istenien krémes, szaftos alapot képez, ami isteni csemege mind a húsra, mind a köretként adott krumplipürére, mind titkon egy szelet kenyérre adagolva. :-) Savanyúság, kompót, ki mit kíván hozzá, azzal szeresse!

2011. december 13., kedd

Aranygaluska vaníliasodóval




Korábban készítettem már egy aranygaluskát, de az egy gyorsabb verzió volt. Ez most az igazi, klasszikus és nem is kell mást hozzáfűzni, mint hogy zseniális! Sokkal gyakrabban kellene készítenem! Ahogy elnézem most a képet, összefut a nyál a számban.

Az alapreceptet Limarától kerestem ki, és most sem kellett csalódnom.

Hozzávalók az aranygaluskához:
(1 közepes tepsihez vagy nagyobb kapcsos tortaformához)

  • 50 dkg finomliszt
  • csipet só
  • 4 ek cukor
  • 3 tojás sárgája
  • 2,5 dl tej
  • 5 dkg olvasztott vaj
  • 2,5 dkg friss élesztő
  • 15-20 dkg darált dió
  • 5 csapott ek porcukor
  • 5 dkg olvasztott vaj
Az aranygaluska dagasztásához a kenyérsütő gépet használtam (mint minden más kelt tésztához amit azóta készítettem, mióta megvan a masina). A tejet a cukorral meglangyosítottam és felfuttattam benne az élesztőt, közben a többi hozzávalót sorban az üstbe mértem, végül ráöntöttem az egészre az élesztős tejet és elindítottam a dagaszt-keleszt programot a gépen és az elején figyeltem, szüksége van-e a kialakuló tésztának esetleg még egy kis tejre.

Szép ruganyos, a nagymamám féle tojásoktól sárgás árnyalatú tészta állt össze az üstben, ami a kelesztés végére jó duplájára kelt. Öröm volt nézni.

Ezután lisztezett felületre borítottam a tésztát, jó ujjnyira nyújtottam és egy kis pogácsákat szaggattam belőle. Ezeket egyenként megkentem az olvasztott vajjal és a sütőpapírral bélelt tepsibe rétegeztem a cukros dióval. Én szeretem, ha bőven van rajta dió, ezért nem sajnáltam. :-)

Amikor elfogyott a tészta, begyújtottam a sütőt, hogy előmelegedjen, közben pedig meleg helyen hagytam továbbkelni az összeállított, de még nyers édességet. Nagyon szépen megemelkedett, amit csak folytatott a 180 fokos sütőbe kerülve.

Aranybarnára sülésig sütöttem, ami kb. 38-40 percet vett igénybe - de szerintem ez attól is Miután késznek ítéltem, már csak azt kellett kivárni, míg kicsit kihűlt és nyakon lehetett önteni az isteni vaníliasodóval.

És igen, a sodó.

Hozzávalók a vaníliasodóhoz:

  • 7,5 dl tej
  • csipet só
  • 3 tojássárgája
  • 8 dkg cukor
  • 2 csapott ek liszt
  • 2 kk vanília esszencia
Igazán egyszerű elkészíteni a vaníliasodót, engem csak az a sok kallódó fehérje zavar, amikkel ugye megint kell majd kezdeni valamit (persze mehet a fagyasztóba is).

A tejet egy csipet sóval egy hideg vízzel kiöblített lábasban elkezdtem melegíteni. Közben egy kisebb keverőtálban világosra, habosra kevertem a cukrot, a vaníliát és a tojások sárgáját, majd hozzáadtam a lisztet is és csomómentesre munkáltam.

Amikor a tej már kezdett jó meleg lenni, 1-1 merőkanállal a tojásos keverékhez adtam, hogy egyenlítődjön a hőmérséklet és ne kapja össze a tojást a meleg tej, majd 2-3 merőkanálnyi tej belevegyítése után az egészet visszaöntöttem a lábasba.
Szép lassan, folyamatosan kevergetve felfőztem a sodót, vigyázva, hogy ne forrjon fel, ne rotyogjon, majd amikor besűrűsödött (nem kell nagyon, csak hogy legyen egy kis tartalma a kevergetéskor, de nem pudingot kell főzni!!!) lehúztam a tűzhelyről és néha belekeverve (hogy ne bőrösödjön be) hagytam kihűlni.

Az egész művelet nem több mint kb. 2 órát vesz igénybe és az eredmény páratlan! Az értékelő véleménye szerint 10/10. :-)

2011. december 4., vasárnap

Édes-csípős oldalas hagymás tepsis krumplival




Múlt hétvégén vendégeink voltak, akiknek édes-csípős csirkecombokat készítettem ebédre. A mázból viszont megmaradt egy adag, és a hűtőben várakozott egy darabka oldalas. Egymásratalálásuk sorsszerű volt.

Ez a legfinomabb sertésoldalas variáció, amit valaha ettem és ezt komolyan mondom annak ellenére is, hogy nem szeretem a túl csípős ételeket és érzékeny is vagyok a csípősre.

Hozzávalók 2-3 főre:
  • egy kisebb darab, lehetőleg nem nagyon zsíros sertésoldalas (kb. 60-70 dkg)
  • felkockázott krumpli
  • karikára vágott hagyma
  • pár gerezd fokhagyma
  • só, bors

A mázhoz:

  • 2 ek chili szósz (bármilyen formájú chili szósz, ami épp otthon van, a kívánt csípősség szerinti mennyiségben; nekem most fokhagymás chili szószom volt itthon, a Culinarisban kapható)
  • 2 ek ketchup
  • 3-4 ek méz
  • 2 ek víz

Az elkészítés nem túl munkás, ahogy az a jó öreg téli egytálételeknél lenni szokott, ráadásul sütés közben a sütő a radiátor szerepét is remekül átveszi.

Egy közepes tepsibe pakoltam a krumplit és a hagymákat, amiket sóztam és borsoztam.

A húst megmostam, leitattam róla a vizet és szintén besóztam és enyhén borsoztam is, majd pedig egy ecsettel bevontam a fent leírt mázzal. Az egészet letakartam alufóliával és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam.

Kb. 1 óra alatt készült el az étel, közben párszor kivettem a tepsit és újra bekentem a húst a mázzal, illetve az utolsó etapra visszatolásnál már nem tettem rá a fóliát a tepsire, hanem hagytam egy kicsit pirulni a húst.

Az oldalas szuperjól megpuhult, a csontok könnyen távoztak a helyükről, s a húsról sütés közben a hagymára, krumplira csorgós máz istenien karamellizálódott.

Nagyon jó szívvel ajánlom, hogy próbáljátok ki, az édes és a csípős ilyen találkozása elképesztően finom ízeket generál, s kellemesen átmelegít a hideg napokon.