Bizony, már csak 5 nap és itt a Karácsony és bár az időjárás egyáltalán nem segít hangulatba kerülni, a teendők kellemesen ráhangolnak az ünnepekre. Jó dolog töprengeni, ki minek örülne, és még jobb saját kézzel is készíteni ezt-azt a fa alá.
Idén nem vagyok nagyon aktív, egyelőre még csak ez a kétféle üvegbe zárt kence szerepel a gasztro ajándékok listáján, persze a készülődésnek még egyáltalán nincs vége. Biztosan készül az ünnepek alatt egy nagy adag a megunhatatlan mandulás, parmezános kekszből, szerepel a terveim között egy szilvalekváros dióhabos sütemény is, amolyan igazi nagymamás típusú édesség, és persze ki tudja még mit hoz a szilveszteri készülődés.
De ne menjünk ennyire előre, vegyünk a fenti, szépen becsomagolt üvegcsék előéletét.
Hozzávalók a gyömbéres sütőtökdzsemhez (6 üveg - kb. 3,5 dl-esek):
- 1,5 kg megtisztított, felkockázott sütőtök vagy sonkatök
- 35 dkg kristálycukor
- 1 erős férfinagyujjnyi gyömbér (vagy kicsit több akár, ízlés szerint)
- 1 csomag 1:3 arányú Dzsemfix
Hozzávalók a balzsamecetes lilahagyma lekvárhoz (6-7 kisebb üveg - pástétomos, illetve tortilla salsa-s üvegek nálam):
- 1,6 kg megpucolt, felkarikázott lilahagyma
- 60 dkg kristálycukor
- 1 kk só
- kb. 1-1,3 dl olívaolaj
- 10 ek balzsamecet
- ízlés szerint kevés chili(szósz)
A sütőtökdzsem elkészítése azzal kezdődött, hogy a tököt megpucoltam és felkockáztam, majd előmelegített sütőben puhára sütöttem.
Ezután az egészet egy nagy lábosba öntöttem és krumplinyomóval pépesítettem. Közepes lángon melegíteni kezdtem és közben belereszeltem a megtisztított gyömbért és hozzáöntöttem a cukrot, illetve a Dzsemfixet is. Alaposan elkevertem az egészet és pár percig rotyogtattam erős-közepes lángon.
Az alaposan kimosott üvegeket egy hideg vízzel félig töltött tepsibe állítottam és óvatosan telemertem mindegyiket a forró dzsemmel. Szorosan az üvegekre csavartam a tetejüket, letöröltem az esetleg félrecsorgott dzsemet róluk és fejjel lefelé sorakoztattam őket olyan helyre, ahol nem zavartak és volt idejük kihűlni.
Ezek a finomságok néhány hete készültek el nálunk és azóta a konyhaszekrény felső polcán várják a Karácsonyt. :-)
A másik verzió, a balzsamecetes lilahagyma lekvár nem a fenti a módszerrel készült. Itt nem használtam dzsemfixet, csak a cukor tartósító erejében bízom, illetve a hosszabb főzési időben. És persze abban, hogy a múlt hétvégén elkészített lekvárok azóta a hűtőben csücsülnek és a szerencsés megajándékozottaknak is jelezni fogom, hogy viszonylag záros határidőn belül javasolt a fogyasztás. :-) Tehát...
Sűrűn hullajtott könnycseppek társaságában megpucoltam és felfélkarikáztam a hagymákat. Egy jó nagy, magasfalú serpenyőbe csorgattam az olajat és melegíteni kezdtem, s amikor felmelegedett, hozzáöntöttem a cukrot, s lassan karamellizálni kezdtem. Amikor a sűrű, sötét aranyszínű karamell elkészült, a serpenyőbe öntöttem a lilahagyma halmot és némi küzdelem árán elvegyítettem az először bekeményedő, majd szép lassan újra felolvadó karamellel.
A lekvárkezdeményt ezután sóval és a balzsamecettel ízesítettem, majd alacsony-közepes lángon főzni kezdtem, egészen addig, míg egy sűrű, lekvárszerű állagot kaptam. Persze a hagymadaraboknak nem kell eltűnniük, nem egy pép a végeredmény. Nálam kb. 40 percig tartott a kavargatás, lekvárosítás.
Az üvegekbe kerülés metódusa és a hűtés megegyezik a sütőtökös dzsemnél leírtakkal, különbség csak a tárolásban van, vagyis h ezek a lekvárok, ahogy írtam korábban, a hűtőben figyelnek és várnak.
Egyiket sem késő még elkészíteni, aki későn kap észbe, annak remélem adtam némi ötletet. Aki pedig már láblógatva várja az ünnepet, annak egy kis olvasnivalót. :-)
Mindenkinek békés, boldog Karácsonyt kívánok és sok pihenést az ünnepre!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése