2011. december 18., vasárnap

Karácsonyi ajándékok: gyömbéres sütőtökdzsem és balzsamecetes lilahagyma lekvár




Bizony, már csak 5 nap és itt a Karácsony és bár az időjárás egyáltalán nem segít hangulatba kerülni, a teendők kellemesen ráhangolnak az ünnepekre. Jó dolog töprengeni, ki minek örülne, és még jobb saját kézzel is készíteni ezt-azt a fa alá.

Idén nem vagyok nagyon aktív, egyelőre még csak ez a kétféle üvegbe zárt kence szerepel a gasztro ajándékok listáján, persze a készülődésnek még egyáltalán nincs vége. Biztosan készül az ünnepek alatt egy nagy adag a megunhatatlan mandulás, parmezános kekszből, szerepel a terveim között egy szilvalekváros dióhabos sütemény is, amolyan igazi nagymamás típusú édesség, és persze ki tudja még mit hoz a szilveszteri készülődés.

De ne menjünk ennyire előre, vegyünk a fenti, szépen becsomagolt üvegcsék előéletét.

Hozzávalók a gyömbéres sütőtökdzsemhez (6 üveg - kb. 3,5 dl-esek):
  • 1,5 kg megtisztított, felkockázott sütőtök vagy sonkatök
  • 35 dkg kristálycukor
  • 1 erős férfinagyujjnyi gyömbér (vagy kicsit több akár, ízlés szerint)
  • 1 csomag 1:3 arányú Dzsemfix

Hozzávalók a balzsamecetes lilahagyma lekvárhoz (6-7 kisebb üveg - pástétomos, illetve tortilla salsa-s üvegek nálam):

  • 1,6 kg megpucolt, felkarikázott lilahagyma
  • 60 dkg kristálycukor
  • 1 kk só
  • kb. 1-1,3 dl olívaolaj
  • 10 ek balzsamecet
  • ízlés szerint kevés chili(szósz)

A sütőtökdzsem elkészítése azzal kezdődött, hogy a tököt megpucoltam és felkockáztam, majd előmelegített sütőben puhára sütöttem.

Ezután az egészet egy nagy lábosba öntöttem és krumplinyomóval pépesítettem. Közepes lángon melegíteni kezdtem és közben belereszeltem a megtisztított gyömbért és hozzáöntöttem a cukrot, illetve a Dzsemfixet is. Alaposan elkevertem az egészet és pár percig rotyogtattam erős-közepes lángon.

Az alaposan kimosott üvegeket egy hideg vízzel félig töltött tepsibe állítottam és óvatosan telemertem mindegyiket a forró dzsemmel. Szorosan az üvegekre csavartam a tetejüket, letöröltem az esetleg félrecsorgott dzsemet róluk és fejjel lefelé sorakoztattam őket olyan helyre, ahol nem zavartak és volt idejük kihűlni.

Ezek a finomságok néhány hete készültek el nálunk és azóta a konyhaszekrény felső polcán várják a Karácsonyt. :-)


A másik verzió, a balzsamecetes lilahagyma lekvár nem a fenti a módszerrel készült. Itt nem használtam dzsemfixet, csak a cukor tartósító erejében bízom, illetve a hosszabb főzési időben. És persze abban, hogy a múlt hétvégén elkészített lekvárok azóta a hűtőben csücsülnek és a szerencsés megajándékozottaknak is jelezni fogom, hogy viszonylag záros határidőn belül javasolt a fogyasztás. :-) Tehát...

Sűrűn hullajtott könnycseppek társaságában megpucoltam és felfélkarikáztam a hagymákat. Egy jó nagy, magasfalú serpenyőbe csorgattam az olajat és melegíteni kezdtem, s amikor felmelegedett, hozzáöntöttem a cukrot, s lassan karamellizálni kezdtem. Amikor a sűrű, sötét aranyszínű karamell elkészült, a serpenyőbe öntöttem a lilahagyma halmot és némi küzdelem árán elvegyítettem az először bekeményedő, majd szép lassan újra felolvadó karamellel.

A lekvárkezdeményt ezután sóval és a balzsamecettel ízesítettem, majd alacsony-közepes lángon főzni kezdtem, egészen addig, míg egy sűrű, lekvárszerű állagot kaptam. Persze a hagymadaraboknak nem kell eltűnniük, nem egy pép a végeredmény. Nálam kb. 40 percig tartott a kavargatás, lekvárosítás.

Az üvegekbe kerülés metódusa és a hűtés megegyezik a sütőtökös dzsemnél leírtakkal, különbség csak a tárolásban van, vagyis h ezek a lekvárok, ahogy írtam korábban, a hűtőben figyelnek és várnak.

Egyiket sem késő még elkészíteni, aki későn kap észbe, annak remélem adtam némi ötletet. Aki pedig már láblógatva várja az ünnepet, annak egy kis olvasnivalót. :-)

Mindenkinek békés, boldog Karácsonyt kívánok és sok pihenést az ünnepre!

Nincsenek megjegyzések: