2012. december 17., hétfő

Mousse au chocolat...

... ahogy a művelt franszia mondja... vagyis csokimussz. :)))


Nem is akármilyen! Veszélyesen csokis, brutálisan finom csokimussz. A karácsonyi menük tuti résztvevője nálunk.

A hozzávalók (8-10 főre):
  • 30 dkg jó minőségű étcsoki (60%-osat használtam)
  • 4 tojássárgája
  • 13 dkg cukor (én barnacukrot használtam)
  • 50 ml tejszín
  • 25 dkg tojásfehérje
Az elkészítése igen egyszerű, kezdőknek is simán vállalható, és ami szintén szerethető tulajdonsága, hogy (legalább néhány órával) előre kell elkészíteni. Az ízesítés pedig számtalan irányt vehet, én most például klasszikusként egy fél narancs héját reszeltem hozzá.

A cukrot kimértem, a tojásokat 1-1 tálba szétválasztottam.
A csokit (nekem most pasztilla volt, de ha táblás, darabokra törve) egy üvegtálban, vízgőz fölött felolvasztottam. (Nem kell lobogó víz hozzá, inkább csak olyan sistergős, éppen forrni készülős, hogy a csoki meg ne égjen.)
Amíg a csoki olvadt, a tojássárgájákat 2-3 evőkanálnyi cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam a tejszínt is.
A tojássárgájás masszát és a narancshéjat a felolvadt csokihoz kevertem, majd a tojásfehérjéket egy csipet sóval és a maradék cukorral kemény habbá vertem. (A cukrot nem rögtön és nem egyszerre kell hozzáadni. Amikor kezd fehéredni a hab, kanalanként adagoltam hozzá.)

A kemény habot végül óvatosan hozzáforgattam a csokis masszához és a kész krémet formákba (jelen esetben borospoharakba) adagoltam.
Ezután minimum pár órás, de akár egy éjszakás hűtés, majd pedig a masszív kulináris élvezet következett.

Kis kiegészítés: a képen a pohárban látható adag óriási! A mussz isteni, fenomenális, ugyanakkor elképesztően tömény élvezet. A fenti adagot minimum 8, de 10 adagra porcióznám legközelebb.

(Terveim szerint különféle ízesítések próbája következik. Lesz karácsonyi (gyömbéres-szegfűszeges), chilis, és ki tudja még mi jut eszünkbe.)

* - Gyakran a konyhában tüsténkedőknek további jó hír: több tojásfehérjét igényel a dolog, mint amennyit a szükséges tojássárgájákkal járó mennyiség szolgáltat. Ergo a fagyasztóban pihenő fehérjék felhasználásának remek megoldása lehet.

2012. december 15., szombat

Fast food post: isteni hamburger és káposztasaláta




Ez a bejegyzés inkább az evést és az ízeket élteti, nincs nagy receptleírás, maximum a majonézes káposztasaláta. Mostanában többször is játunk a Ring Café-ban, mert egyszerűen zseniális a hamburgerük. Nekem személy szerint az avokádós, bacon-ös verzió a kedvencem. Én is készítettem már itthon remek hamburgereket, saját sütésű bucival meg minden, de most egy expressz megoldás aratott nagy sikert.

Nemrégiben újra megkívántuk a hamburgert és ilyen esetben nyilván nem a Mekibe fut a jóérzésű ember (na jó, szökőévente előfordul az is). :))) Viszont bucit sütni már nem volt idő, és eszembe jutott, hogy a Ring-ben sem buciban, hanem inkább valami ciabatta-szerűben szervírozzák a finom húspogácsákat. Persze ezt sem volt időm sütni, venni viszont nagyon ügyesen tudtam.

Szóval nagyon finom magos és sima olaszos kenyérkéket vettünk, amiket a kenyérpirító tetejét kicsit átmelegítettem. Ebbe kerültek a kis hagymával, fokhagymával, sóval és borssal begyúrt, a sajtot a tetejére olvasztva megsütött húspogácsák (marha és sertés hús  vegyesen), 1-2 szelet sült bacon, egy marék rukkola, egy kenésnyi ketchup és pár szelet paradicsom. Komolyan mondom zseniális lett! Szerintem ezt a megoldást megtartjuk örökre! Sütöttem hozzá sültkrumplit és még előző nap készítettem egy pont idepasszoló káposztasalátát. Úgy muzsikáltak együtt, hogy azt öröm volt hallgatni. A fő hangok a "hmmmmm" és a "nyammmm" voltak. :)))

A káposztasaláta is különösen jól sikerült. Így készült:
Egy kis fej káposztát és 3 közepes répát lereszeltem a nagylyukú reszelőn és besóztam. Hozzáaprítottam 1 salotta hagymát (nem kell sok, úgyis átveszi az ízt) és az egészet elkevertem annyi tartármártással, amitől nem tocsogott, csak szépen felvette. 1 éjszakát állni hagytam a hűtőben, majd kábé mindenhez ezt ettük egy darabig, amihez csak lehetett. :-)

2012. december 8., szombat

Tepsiben sült tarja gyökérzöldségekkel



Magam se gondoltam, hogy ez egy siker kaja lesz, de végül nagyon szerettük. Inkább csak a "dobjunk össze valamit gyorsan, hogy minden macera nélkül süldögéljen a sütőben" elv vezérelt. De általában az ilyen lassan sülő husikák mindig sikerre futnak, szóval most sem csalódtam.


Hozzávalók:
  • annyi szelet tarja, amennyit szeretnénk :-) - nálunk 4 szelet
  • 3-3 szép szál sárgarépa és petrezselyemgyökér
  • 1 kisebb fej hagyma (nem kell hogy domináljon)
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • só, bors
Előkészítés címszó alatt megmostam és szárazra töröltem a hússzeleteket, illeve megtisztítottam és vastagabb karikákra vágtam a zöldségeket.
A húsokat sóztam és borsoztam, majd egy tepsibe fektettem, rá- és köré dobáltam a zöldségeket, végül alufóliával letakarva sütöttem 160 fokon amíg a hús szinte készre puhult (kb. 70-80 perc). Ezután levettem a fóliát és a hőfokot 190-re emelve rövid ideig még rápirítottam.

A zöldségek finom puhára párolódtak és isteni ízeket adtak át a húsnak, a bennük lévő cukor pedig nagyon finoman karamellizálódott.

Sütőtökös krumplipürével ettük, a kissé édeskés püré nagyon jó társnak bizonyult.

2012. december 4., kedd

Extra-gyors magvas kenyér



Éljen Rachel Allen! Így kövér betűkkel. Ez a kenyér annyira finom, hogy már számtalanszor sütöttem újra.
 
Hozzávalók:
  • 3,5 dl langyos víz
  • 1 tk. méz
  • 2 dkg friss élesztő (vagy 1 zacskó szárított élesztő - 7 g)
  • 20 dkg teljes kiőrlésű liszt (én rozsliszttel szoktak készíteni)
  • 7,5 dkg sima liszt (BL 80 vagy BL55)
  • 7,5 dkg magkeverék (ami van, és ezeket szoktam tenni bele vegyesen: dió, napraforgómag, lenmag, szezámmag, búzacsíra)
  • 5 dkg zabpehely
  • 2,5 dkg korpa (nekem zabkorpa van)
  • 1 tk. só
  • 1 ek. olaj
Az a legjobb ebben a kenyérben, amellett hogy isteni finom, hogy nagyon könnyen elkészíthető. Össz-vissz annyi a teendő, hogy egy nagyobb tálba kimérem a száraz hozzávalókat, vagyis a liszteket, magokat, zabpelyhet, korpát és a sót, majd jól elkeverem.

A vizet meglangyosítom, feloldom benne a mézet és az élesztőt és állni hagyom pár percig, míg az élesztő felfut.

Az élesztős vizet végül beleöntöm a tálba és elkeverem a lisztes magos alappal. A végeredménynek nem folyósnak, de azért masszásnak, keverhetőnek kell lennie. (Lehet hogy kis vizet még igényel a megfelelő állag - ez liszttől is függ.)

Ezután vagy egy szilikon formára, vagy szilikonos sütőpapírra van szükség, amivel ki kell bélelni egy kenyérformát. Sima sütőpapírral nem javaslom a próbát, mert a kenyér héja örök barátságot köt vele. Én emiatt a kenyér miatt vettem egy szilikon formát. De megérte!

A kikevert tésztát a formába kanalazom, elsimítom a tetejét és letakarva meleg helyen kelni hagyom 20-25 percig. Időközben 200 fokra melegítem elő a sütőt és a forróságba betolva kb. 45 perc alatt megsütöm a kenyeret. Végül rácson hagyom kihűlni.

Érdemes hűlni hagyni szeletelés előtt, hogy ne csak formátlan darabkáink, hanem szeleteink legyenek. Frissen vajjal is isteni, de napokig élményvesztés nélkül fogyasztható. Nálunk nagy siker és a diót nem szabad kihagyni belőle.

2012. december 3., hétfő

Pagu - avagy csirkés, fűszeres kuszkusz



Először rögtön a nevet magyarázom meg, mielőtt bárki azt hinné, rosszat álmodtam. Amikor Tamást arról próbáltam faggatni, mit főzzek, kínjában (mert utálja az ilyen kérdéseket) azt találta mondani, készítsek pagut, és hogy mi az, azt már rám bízza. :-) Nesze semmi fogd meg jól, tulajdonképpen. A név hangzása alapján a fenti képen látható étellel teljesítettem a feladatot és sikerrel vettem a fordulót.

Hozzávalók 4 személyre.
  • 1 közepes fej hagyma
  • 40 dkg csirkemell filé
  • 2 ek olívaolaj
  • kb 2-3 cm friss gyömbér
  • 1-2 ek harissa (vagy helyettesíthető valamilyen könnyebben beszerezhető paprikakrémmel)
  • 10-12 szem szárított sárgabarack
  • 1 csicseriborsó konzerv, vagy 3 marék száraz csicseri beáztatva majd megfőzve
  • kb. 30 dkg kuszkusz
  • 4 dl csirkealaplé
  • friss koriander - ha van, de elhagyható
Mindent előkészítettem első körben, hogy a kezem ügyében legyenek a hozzávalók. A húst megmostam, lecsöpögtettem és falatnyi darabkákra vágtam. A barackokat felaprítottam, a csicserit megfőztem és lecsöpögtettem (mert én most nem konzerv verziót használtam - kb. 2 órát áztattam a bogyókat, utána pedig még kb. 45 percig főztem). A hagymát megpucoltam és felaprítottam.

Ezután elővettem egy nagyobb serpenyőt, aminek fedője is van és hevíteni kezdtem benne az olajat. Ezen megforgattam a hagymát, majd miután üvegesre váltott, hozzáadtam a csirkehúst és egy kis sót ráhintve szinte készre pirítottam a kockákat.

Következő lépésként a húsra reszeltem a gyömbért, hozzáadtam a harissát és egy percig ezekkel elkevergetve tovább pirítottam a csirkét. Itt léptek a képbe az aszalt barackok, a csicseri és a kuszkusz, mindezt hozzáadtam a fűszeres csirkekockákhoz, elkevertem és az egészet felöntöttem az előkészített csirkealaplével. Az serpenyőre tettem a fedőt és a főzőlapot lekapcsolva hagytam, hogy a kuszkusz néhány perc alatt megdagadjon.

Ezalatt elővettem a tányérokat, előkészítettem a vacsoraasztalt, majd itt következett volna a koriander, ami most nekem nem volt, de az apróra vágott zöldet az elkészült és felkevert fogáshoz kellett volna keverni, majd tálalni. Nekem ezúttal csak a tálalás és a fogyasztás maradt, de így sem volt kifogás.

Gyors és érdekes, nem a magyaros ízvilághoz közelítő, de finom és laktató vacsora.
(A csípősre érzékenyek a harissával vagy paprikakrémmel vigyázzanak, én is csak huhogva tudtam falatozni.)

2012. november 29., csütörtök

Pamplonai marharagu


Mostanában elővesz néha az érzés, hogy mindig ugyanazokat az ételeket pörgetem körbe-körbe. Nyilván a blogéletben beálló csendek is összefüggnek ezzel a felismeréssel. Ezért elhatároztam, hogy teljesen új ételeket is kipróbálok. Ehhez az ételhez a Spanyol kulinária című vaskos könyvem adta az ötletet, azon belül is a pamplonai bikaságok. Ezt a ragut ugyanis eredetileg friss bikahúsból készítik, becsületes neve: Estofado de carne de toro. Mivel azonban ilyen jellegű húsáruval ritkán fut össze az ember budapesti piacokon, marhacombból is remekül elkészíthető.

Én most egy kísérleti adagot készítettem, de figyelembe véve, hogy mennyire finom lett, legközelebb biztosan egy jó nagy fazékkal készül majd, mondjuk vendégvárásra. Egyébként nagyon ízes, laktató étel; frissen sütöttem hozzá kenyeret, finom vörösbor is dukált mellé, ezeken kívül viszont semmi másra nincs szükség.


Hozzávalók (4 főre):
  •  70 dkg marhacomb
  • 1,5 dl olívaolaj
  • 2 nagyobb v 3 kisebb fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • só, bors,
  • 2 ek. liszt
  • 3 sárgarépa (nem túl kicsik)
  • 2,5 dl száraz vörösbor (nálunk most Chianti)
  • 3 ek vörösborecet
  • 2 babérlevél
  • 4 szem szegfűszeg
  • 2 kis piros csípőspaprika
  • 5 dl húsleves
  • csipetnyi fahéj
  • kis csokor petrezselyem
Némi előkészítéssel kezdtem a főzést, vagyis a húst megmostam, leitattam róla a vizet és nagyobb falatnyi kockákra daraboltam. Mivel most nem volt lefagyasztott alaplevem, bio leveskockából elkészítettem a húslevest.

Felaprítottam a vöröshagymát, nagyobb félkarikákra vágtam a sárgarépát és előkészítettem a többi hozzávalót is.

Ezután fogtam a legnagyobb lábasomat, majd felhevítettem benne az olívaolajat és a húsdarabokat minden oldalukon jól megpirítottam benne. Hozzáadtam a vöröshagymát és a kicsit késlappal összelapogatott fokhagymát és pár percig közös hőkezelésnek vetettem alá őket. Miután a hagyma kifényesedett, sóval és borssal fűszereztem a húst és hozzáadtam a lisztet, majd elkevertem és röviden pirítottam.

Ezután következett a sárgarépa, majd a fazékba öntöttem a vörösbort és a borecetet, hozzáadtam a babérlevelet, a szegfűszeget és a paprikát, majd felengedtem az egészet az előkészített húslevessel. Megvártam, míg forrásba lendül, majd fedő alatt lassú tűzön párolni kezdtem.

A párolás ideje nyilván függ a hústól is, nekem majdnem 3 órán át rotyogott lassan az étel - de ennek eredményeképp a hagyma, az olaj és a leves elképesztően krémes és gazdag szafttá lényegült át, a hús pedig olyan ízletessé és omlósság puhult, hogy szinte elolvadt a szánkban.

Biztosan készül még nálunk ez a fogás, mert nagy sikert aratott és igazi gyomrot és lelket melengető téli étel. Éljenek a spanyolok! :-)

2012. november 4., vasárnap

Sütőtökös diós muffin




Beköszöntött a sütőtök szezon egy ideje és elfogyott már néhány tök sütve, így újabb felhasználási formák is szerepet kapnak. És mivel egy nagyon kellemesen édes növényről beszélünk, naná hogy édességbe is kerülhet - ráadásul így azok is megeszik, akik egyébként nem rajongnak érte.

Hozzávalók 17-18 db muffinhoz:
(aki csak egy 3x4 férőhelyes muffintepsit szeretne megtölteni, az adagok 2/3-át keverje be)
  • 30 dkg liszt
  • 8-10 dkg dió felaprítva (de más magféle is jöhet (mandula, mogyoró)
  • 1 cs. sütőpor
  • ízlés szerint szerecsendió és fahéj (én az előbbiből csak érzésre reszeltem bele, utóbbiból pedig 1 kk került a tálba)
  • csipet só
  • 35 dkg megsült, kihűlt és egy villával pépesre nyomkodott sütőtök (a hosszúkás, azt hiszem Orange típusú)
  • 17 dkg barnacukor (ettől a végén nem fog senki a falnak menni, szóval haladó édesszájúak emelhetik a mennyiséget akár)
  • 2 ek tej
  • 1 dl olívaolaj
  • 3 tojás
  • a díszítéshez dió, étcsoki, vagy épp semmi - kamrafüggő
Én reggel készítettem a muffinokat, ezért előző este a romlandóakat kivéve mindent előkészítettem. Egyrészt így szobahőmérséklető volt minden hozzávaló, másrészt reggel kevesebb dolgom volt. :-)

Kezdésképp a sötőt előmelegítettem 180 fokra.

Egy közepes tálban összekevertem a száraz összetevőket, vagyis a lisztet, diót, sütőport, illetve a fűszereket. A többi hozzávaló sorredje: egy habverővel felvertem a tojásokat és a cukrot, ehhez jött a tökpüré tovább keverve a habverővel, végül pedig az olaj és a tej. Végül a tojásos keveréket a lisztes alaphoz öntöttem és nagyvonalú mozdulatokkal összedolgoztam. Igyekeztem nem túlkeverni a tésztát, mert állítólag a muffin titka, hogy ne legyen túlzottan kidolgozva a massza. Ezért nem bolygattam meg minden részt maximálisan, inkább csak összekutyultam nagyjából.

A muffinsütő tepsibe beledobáltam a kis kapszlikat, kiskanállal belepakoltam mindegyik mélyedésbe annyi tésztát, ami kb., nem egészen elérte a kapszlik szélét, néhány étcsoki pöttyel dekoráltam a halmok tetejét és már toltam is az egészet a sütőbe.

Körülbelül 15-18 perc alatt sültek meg nálam, de a tűpróba itt is remek segítség. Amikor a tészta nem ragad a tűre (nálam fogpiszkálóra) kész is vagyunk. Egy rácson hűltek langyosra, majd annak rendje s módja szerint elfogytak. :-)

2012. november 2., péntek

Gyors és finom vajas zöldségleves



Mióta beköszöntött ez az undok hideg idő, szinte folyamatosan kívánom a leveseket. Múltkor ráadásul kaptunk barátoktól egy jó adag házi zöldségfélét, amiket néhány dologgal kiegészítve ezt a nagyon egyszerű és finom zöldséglevest készítettem. Egy cseppig elfogyott, így bátran merem ajánlani.


Hozzávalók:
(a hozzávalók, az arányok szabadon variálhatók)
  •  2 nagyob karalábé
  • fél zellergumó
  • 3 sárgarépa
  • 3 petrezselyemgyökér
  • 2 közepes rózsaszín krumpli
  • 2-3 csiperkegomba
  • petrezselyem
  • 5-6 szem feketebors
  • só ízlés szerint
  • kb. 1,5 liter zöldségleves alaplé vagy víz + leveskocka (kinek bio, kinek sima, kinek egyik se)
  • kb. 4 dkg vaj
  • 1 kk őrölt pirospaprika
  • 2 csapott ek. liszt
Rögtön azzal kezdem, hogy egy kis csalás volt a részletekben, ugyanis aznap, amikor készítettem, reggelire fokhagymás, petrezselymes csiperkegombát készítettem pirítóssal. Így a levesbe ennek a maradéka került és nem a friss gomba és petrezselyem, de szerintem a világon semmit nem rontott rajta.

Tehát az összes zöldséges szépen megpucoltam és kb. egyforma kis kockákra aprítottam. A krumpli kivételével egy nagyobb lábasba pakoltam mindent, felöntöttem az alaplével és puhulásig (de nem pépesedésig) főztem a zöldségeket. A krumplit közben adtam hozzá, amikor a répakockák már nem voltak teljesen nyersek, így a krumpli sem főtt szét.

Amikor szinte késznek gondoltam a zöldségeket, egy pici lábasban felolvasztottam a vajat, majd lehúztam a tűzről, hozzákevertem a pirospaprikát és a lisztet, visszatettem a főzőlapra és rövids ideig pirítottam. Ezután felöntöttem egy kevés vízzel (kb. fél dl) és habverővel simára kevertem, majd a leveshez öntöttem. Ez a vajas rántás nyilván nem a világ legegészségesebb dolga, de nem is halálos bűn egy nagy adag leveshez, és igazán finom krémessé, picit sűrűbbé teszi az állagát. Én nagyon szeretem így elkészítve. Otthon nálunk anyukám mindig egy ehhez nagyon hasonló levest készít Karácsony este (abban nincs gomba meg karalábé, zeller, inkább csak répa, petrezselyemgyökér, krumplikockák és levestészta).

Nálunk most ezek a zöldségek voltak épp adottak és a végeredmény nagy siker volt amíg csak el nem fogyott. Gombával, gomba nélkül, tésztával, vagy anélkül, rengeteg zöldségből összeállítható. Hideg téli napokra szívesen ajánlom.

2012. október 30., kedd

Lencsefőzelék füstölt kolbásszal



Mostanában igyekszem új ételeket kipróbálni, és bármilyen meglepő, a lencsefőzelék számomra ilyen. Na nem arról van szó, hogy sosem ettem még, vannak rémes menzai emlékeim, de otthon anyukám sosem készített lencsét, és így ez az étel eddig kimaradt az életemből.

Aztán múltkor gondoltam egyet és elkezdtem keresgélni a neten. Több receptet is átnéztem és végül Fűszeres Eszternél tettem le a voksomat. A képen nagyon gusztán nézett ki a lencse és utólag sem bántam meg. Felkerül a repertoárra és legközelebb füstölt hússal fogom elkészíteni.

Hozzávalók:
fél kg barna lencse
1 nagyobb fej hagyma
3 babérlevél
1 ek. liszt
2 ek. kacsazsír
2 ek mustár
2 ek méz
1 szál füstölt kolbász
3-4 gerezd fokhagyma
ecet

Mivel még nem vagyok jártas lencse fronton, az elkészítés során szinte mindenben követtem a receptleírást. Először beáztattam a lencsét pár órára. A hagymát megtisztítottam, felaprítottam és a lencsével, valamint a babérlevelekkel együtt feltettem főni annyi sós vízben, ami éppen ellepte.

Miután a lencse megfőtt, kivettem egy tálkába a fazékból 2 merőkanállal, botmixerrel péoesítettem és visszaöntöttem a fazékba. Közben rántást készítettem a zsírból, lisztből és fokhagymanyomóval áttört fokhagymából, majd a turmixolás után berántottam a készülő főzeléket. Itt következtek a kolbászkarikák, a méz és a mustár, amikkel együtt még pár percig főztem a lencsét, végül kóstoltam és egy pici sót és borsot adtam hozzá.

Pici ecetet is lehet bele keverni, de ez nálunk kimaradt (na jó, elfelejtettem) - viszont így is panasz nélkül elfogyott.

2012. október 6., szombat

Avokádós tonhalkrém



Egy családi látogatás alkalmával kínáltak minket egy nagyon finom tonhalkrémmel, aminek el is kértem a receptjét. Aztán most eszembe jutott, hogy jó lenne elkészíteni, és az aktuális készleteim szerint picit módosítottam is rajta - nem ártott neki.

Hozzávalók:

  • 2 tonhal konzerv
  • 2-3 ek olivaolaj (ha nem olajos a hal)
  • 1 kicsi fej vöröshagyma
  • 1 nagy evőkanál tejföl
  • 3 ek majonéz
  • 10-12 szem kapribogyó
  • néhány csepp balzsamecet (el is hagyható)
  • 1 érett avokádó
  • 2 főtt tojás
  • 1 tk citromlé
  • só, bors ízlés szerint

Ezek a mennyiségek az éhes szájak számának függvényében nyilván felezhetők, vagy akár duplázhatók is.

A krém elkészítése nem okozhat különösebb gondot, mosatlant se nagyon eredményez, és akár órákkal korábban, vagy előző este is összedobható.

Első lépésben megfőztem 2 tojást. Amíg ez elkészült, egy közepes tálba borogattam a halat, a nagyon apróra vágott hagymát és kapribogyót, hozzáadtam az olivaolajat (mert nekem sós lében eltett halam volt), ezután a tejföl, a majonéz, a citromlé és a balzsamecet következett.

Elkevertem az eddig a tálba került hozzávalókat, majd kettévágtam az avokádót, kivettem a magját és a puha zöld belét kiskanállal belekapartam a tálba. Egy villával szétnyomkodtam, majd a készülő krémhez adtam az apró kockákra vágott keménytojásokat is.

Végül pici sóval és borssal ízesítettem és a tálat letakarva hűtőbe tettem pár órára.

Jó kis kencefice ez,  tulajdonképp csak minden hozzávalót jól össze kell kutyulni, és a végeredmény sokféle alkalommal felhasználható. Akár egy hidegtálas baráti összejövetel során, akár egy többfogásos ebéd/vacsora előételeként szerepelhet, de szuper és tápláló reggeli vagy vacsora is válhat belőle. És természetesen az avokádó nélkül is működhet a dolog, ha az nem áll rendelkezésre.

2012. október 3., szerda

Összedobálós túrós süti



Bólyi túrós, illetve lusta asszony rétese néven ismert leginkább ez a nagyon egyszerűen elkészíthető, mégis igen finom süti. Én bontom a formát és vannak dolgok, amiket az eljárás alapján nevezek el. Van például több helyen olyan fagyi, amit nem gombócokban kapunk, hanem egy lapáttal kenik a tölcsérre. Na, az nekem az odab@szós fagyi. (Én kérek elnézést!) :)

Szóval... visszatérve a sütihez... először otthon ettem ilyet, anyukám készítette. Mivel most nem igazán vagyok alkalmas a hosszú ideig tartó, macerás sütögetésre, de az itthonülés és műtétvárás arra késztet, hogy a)halálra unjam magam, b) olyasmiket gondoljak, hogy szeretnék még pár jó tenni a szörnyességek előtt. Ezért a hétvégére készülve összehoztam ezt a finomságot.

Hozzávalók egy tisztességes adaghoz (kb. 20-22 cm x 30 cm-es tepsi):

  • 25 dkg rétesliszt
  • 18 dkg cukor (nálam fele kristály, fele barna)
  • 2 citrom reszelt héja
  • fél csomag sütőpor
  • 2-3 tk. vaníliáscukor vagy vaníliaesszencia
  • 1 csipet só
  • fél kg túró
  • kb. 2 dl tejföl (én most kéket, vagyis alacsonyabb zsírtartalmút használtam)
  • 2 tojás
  • 2 dl tej
  • 10 dkg vaj
Előkészítés címszó alatt a következők történtek:
1) Előmelegítettem a sütőt 180 fokra,
2) Egy tálba kimértem a lisztet és a cukrot, hozzáadtam a sütőport, egy pici sót és belereszeltem a citromok héját, majd az egészet alaposan elvegyítettem.
3) Egy erre alkalmas edénykében habverővel alaposan elkevertem a tojásokat
4) 5 dkg vajjal alaposan kikencéztem a tepsit
5) Illetve a kezem ügyébe készítettem minden további hozzávalót.

Ezután pikk-pakk összeállítottam a sütit. A kivajazott tepsibe beleszórtam a lisztes keverék felét, majd ezen egyenletesen eloszlattam a túrót. Az eddig a tepsibe került rétegeket meglocsoltam a vaníliaesszenciával, majd kanállal próbáltam nagyjából egyenletesen rálocsolni a tejfölt.

Itt következett a lisztes kevercs másik fele, rászórva az eddigiekre, erre aztán kis darabákra vágva rádobáltam a maradék vajat, a sor végén pedig az egészet meglocsoltam a tojással elkevert tejjel.

A tepsit az előmelegített sütőbe toltam és körülbelül 35-40 percig sütöttem, míg szépen elkezdett aranyos barnára váltani a teteje. Ezután kivettem a sütőből, hűlni hagytam, majd amikor már langyos volt, óvatosan szeletekre vágtam és megszórtam egy vékony réten porcukorral.

Még Tamásnál is nagy sikere volt, pedig ő finoman szólva sem rajong a túróért. Reggelire kicsit megmelegítve is isteni.

2012. október 2., kedd

Kókuszos sütőtök krémleves



Itt a sütőtök szezon, így nem lehet kihagyni egy ilyen finom és egyszerű ételt a listáról. Persze ha szereti valaki a sütőtököt, nehéz megállni, hogy ne egye meg a sült tökdarabokat egyenesen a tepsiből.

Nagyon könnyen elkészíthető levesről van szó, minimális számú hozzávalóval, ezért nem is kell sok szót fecsérelni feleslegesen, el kell készíteni és kész. :)

Hozzávalók:

  • 1 közepes sütőtök
  • víz (a kívánt sűrűséghez szükséges mennyiség)
  • só, bors
  • 400 ml kókusztej
  • 1 dl tejszín
Sok sütőtök krémleves indul úgy, hogy a nyers tököt megfőzik. Szerintem sokkal finomabb ez a verzió. A tököt meghámoztam és feldaraboltam, és egy tepsiben 180 fokon puhára sütöttem. A sült falatokkal remek karamellizált ízek adódnak a leveshez.

A sült sütőtököt egy nagyobb lábasba pakoltam, felöltöttem először egy kevés vízzel és botmixerrel átdózeroltam. Az akkor még nagyon sűrű masszához hozzáadtam a kókusztejet, sóztam, borsoztam, és melegíteni kezdtem.

Ahogy a leves kezdett összeállni, hozzáadtam a tejszínt és hígítottam még egy picit vízzel, illetve sóval és borssal beállítottam a végleges ízesítést. Rottyant egyet-kettőt, és már kapcsoltam is le alatta a főzőlapot.

Mi csak így magában kanalaztuk, de el tudom képzelni akár pirított bacon-nel, de jóféle sós sajtdarabkákkal is.

2012. szeptember 27., csütörtök

Részlet a kulisszák mögül

Pici részlet a lassan 1 hónapja történt eseményből... Szeptember elseje a jövőben nem csak a majdani gyerekek tanévkezdése, hanem a házassági évfordulónk miatt is érdekes lesz számunkra.

A nagy nap a terveink szerint, nagyon jól sikerült. Jól éreztük magunkat, sokat táncoltunk, együtt voltunk a családdal és a barátainkkal.

Ezeket a kis recepteket (mindkettő szerepelt már korábban a blogon, szóval nem újdonság) köszönőajándékként készítettük el mindenkinek, és összetekerve, selyemszalaggal átkötve, pici névkártyákkal ellátva ezek látták el az ültető funkciót is.



A tervezés és megvalósítás a Wedding Desing, egész pontosan Gabka keze munkáját dícséri. Köszönjük szépen! :)

2012. szeptember 24., hétfő

A legújabb créme brulée receptem



Sajnos itthon töltöm a napjaimat egy ideje... szép hosszú betegszabadság. :-/ Már kezdem a falat kaparni, mert ágyhoz kötve különösebben nem vagyok, de persze pihenni kell, meg orvoshoz járni. Ilyen helyzetben muszáj megvigasztalnom magam néha egy kis finomsággal.
Sokszor készítettem már créme brulée-t, mert az egyik kedvenc édességem, de most kipróbáltam egy újabb receptet a megszokottak után. Jó nagy adag készült, amit simán lehet felezni is.

Hozzávalók:

  • 6,5 dl tejszín
  • 1,5 dl tej
  • 20 dkg cukor (fele fehér, fele barna)
  • 6 tojássárgája
  • 2 vaníliarúd vagy 1 ek vaníliaesszencia
  • 2 csapott ek étkezési keményítő
  • csipet só

Egy hideg vízzel kiöblített lábosba mérem a tejszínt és a tejet, beleejtek egy csipet sót, a vaníliarudakat, majd lassú tűzön melegíteni kezdem.

Amíg a tejszín eléri a forráspontot, a sütőt 150 fokra előmelegítem, egy lábosban vizet forralok (erre később a sütésnél lesz szükség, hogy legalább félig ellepje a tepsiben a formákat), a tojások sárgáját pedig szétválasztom egy tálba (a fehérjék mennek a fagyasztóba), hozzáadom a cukrot és kikeverem. Amikor már habos, hozzáadom a keményítőt is.

Szép lassan felhevül a vaníliás tejszín, és mielőtt elkezdene látványosan forrni, félrehúzom a tűzről és merőkanalanként több mint a felét a kikevert tojássárgákhoz keverem. Így kiegyenlítődik a hő és nem csapódik ki a tojás a forró tejszínben.

A lassan felmelegített tojásos-cukros kevercset a maradék tejszínhez öntöm és lassú tűzön, gyakran kevergetve besűrítem. Az így kapott sodót egy nagyobb tepsibe sorakoztatott sütésálló formákba kanalazom, a tepsit a formák kb. feléig felöntöm a forró vízzel, majd fél órára betolom a meleg sütőbe.

Fél óra után kihúztam a sütőből a tepsit, a formákat óvatosan kiemeltem a vízből és hagytam, hogy a krém kihűljön. Ezután 1 éjszakát pihentek a hűtőben, majd amikor megkívántuk, meghintettem az édesség tetejét barnacukorral, és fáklyával isteni cukorréteget égettem a tetejére.

Tudom, hogy a fáklya nem az alap háztartási felszerelések közé tartozik, de pár év használat után azt mondhatom, nagyon örülök, hogy anno megkaptam ajándékba. Aki pedig nem szeretné beszerezni ezt a kütyüt, a sütőben olvasztott cukorrétegről is találni sok hasznos tippet az interneten.

2012. szeptember 14., péntek

Beköszöntött az ősz - zöldborsó krémleves

Nos igen, újra itt. Sok-sok hét és még több történés után. Eltelt a nyár, volt sok munka és némi pihenés, aztán ... nos igen, asszony lett a lányból, aki aztán nászútra is utazott. :-) De lassan igyekszem visszatérni, felvenni a fonalat és ütemesen iktatni a bejegyzéseket.

Most például, hogy a hőmérsékleti érték ilyen drasztikus csökkenést szenvedett el, kifejezetten jól esik egy kellemes leves és lassacskán egyre nagyobb affinitást érez mindenki, hogy a nyári melegek után bekapcsolja a tűzhelyet, sütőt.

Így tettem én is tegnap (és azért a nyáron is előfordult, hogy tovább hevítettem az egyébként egész tűrhető hőmérsékletű lakásunkat) és ez a finom leves lett az eredménye.



Hozzávalók (2-3 személyre):

  • Kb. 40 dkg fagyasztott (jobb esetben friss) zöldborsó
  • 1 kisebb fej vöröshagyma
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 6 dl alaplé vagy víz + bio zöldségleves kocka
  • bors, kevés vaj vagy olaj
  • fél dl tejszín
  • néhány kockányi száraz kenyér
Az elkészítés igen egyszerű, az eredmény pedig nagyon finom. Épp ezért nem nagy erőfeszítés nekilátni.
Először megpucoltam a hagymát és üvegesre pirítottam kevés olajon. Erre rádobtam a borsót, a fokhagymát és felöntöttem az alaplével (ha elég sós, nem kell tovább sózni - de közben kóstolással ellenőrizhetjük, megfelelő-e a végeredmény).

Lassú forrás közben kb. 6-8 percig főztem, majd botmixert ragadtam és krémesítettem a levest, ezután hozzáadtam a tejszínt, tekertem bele egy jó adag borsot és összeforrósítottam. Sűrítésként száraz kenyér belsejéből használtam hozzá pár kockányit. Ezt beledobtam a szinte kész levesbe és újra átmozgattam a lábasban a botmixert.

Este nagy sikert aratott az újdonsült férjemnél. :-)

2012. június 24., vasárnap

Rosé kacsamell vegyes zöldségkörettel


Úgy döntöttem, hogy ezt a tényárt azon melegiben, még ma posztolom, különben sumákolás lesz és nem kerül fel soha. Pedig nagyon finom volt, kár lenne érte.

A körettel kezdeném, mert nagyon kedvenceim az ezerféleképpen variálható tavaszi zöldségek, amiket serpenyőben vagy sütőben is el lehet készíteni. Egy biztos, hibázni nem lehet velük. Zsengék, frissek, ízletesek.

A fogás húsrészeként ma egy kacsamell debütált. Tamás nagyon szereti, de elég sokszor eszik kacsát ebédidőben, így nem gyakran készítem. Most viszont mégis emellett döntöttem, és nem bántuk meg.

Korábban a Blanchir-ban készítettünk ilyen rosé kacsamellet, és ha jól emlékszem az elkészítés módjára, akkor aszerint jártam el most is.

Hozzávalók 2 főre:

  • bőrös kacsamell filé (nekünk 1 fél pont elég kettőnknek)
  • só, bors
  • pici vaj és olívaolaj


A körethez (a mennyiségek ízlés- és tetszés szerint alakíthatók):

  • újkrumpli
  • új lilahagyma
  • pár gerezd fokhagyma
  • 2 kisebb cukkini
  • 1 csokor sárgarépa
  • só, bors, olívaolaj

A köretnél semmi érdekesség nem történt, a megtisztított és felaprított darabokat egy sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, sóval és borssal fűszereztem, majd meglocsoltam némi olívaolajjal és 190 fokos sütőbe toltam. Kb. 25 perc alatt készült el.

A kacsával sem volt bokros a teendőm sora. Először megmostam a húst, majd szárazra töröltem, és a bőrös felét beirdaltam (de nem vágtam be a húsig!!!). Ezután mindkét oldalról sóztam és borsoztam és meg is voltam az előkészítéssel.

Amikor a köret már alakult és ígérte az elkészülést, egy serpenyőben pici vajat és olívaolajat hevítettem (tényleg csak keveset), majd bőrrel lefelé belehelyeztem a kacsamelleket. Körbepirítottam minden oldalon, hogy elzárjam a húslé útját, majd visszafordítottam a kezdő állásba. Addig sütöttem így erős-közepes lángon a húst, amíg a bőrös része szépen megpirult (kb. 5-6 perc attól függően, hogy milyen vastag zsírréteg van rajta, illetve hogy a hús maga milyen vastag). Ezután megfordítottam a másik oldalára, és szintén 5-6 percig sütöttem. Természetesen lehet hosszabban is sütni a húst, tulajdonképp csak megégetni nem érdemes, és ha valaki nagyon biztosra szeretne menni, a húshőmérőt is érdemes elővenni. Nekünk tetszetős ez a rosé állapot, amit nagyjából tapintás alapján sejtettem már a készítéskor.

Amikor kivettem a serpenyőből a húsokat egy tányérra, pár percig pihenni hagytam, majd utána szeleteltem. Gyorsan elkészíthető, finom ebéd vagy vacsora. Tamás szerint 10/10-es. :-)

2012. június 6., szerda

Csirkés, gombás rizottó


Egy újabb gyors, munka után is összedobható vacsora, amit szívesen ajánlok mindenkinek, aki szereti a rizst, a csirkemellet és a gombát. Az elkészítés szerintem nem tartott tovább 40 percnél, így aztán tényleg nem lehet kifogás, miért nem kerül meleg vacsora az asztalra.

Hozzávalók (kb. 4 főre):
  • 30 dkg gomba (nekem most csiperke, de kinek mihez van szerencséje, nyilván vargányával már inkább "deluxe" jelzőt kap ez a fogás)
  • 1 kisebb egész csirkemell filé
  • kb. 25 dkg rizs
  • 1 közepes fej hagyma
  • 1 csokor petrezselyem
  • alaplé
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 ek tejföl
  • 2 ek zsiradék
Elkészítés közben minimális edényt kentem össze és a tennivalók is csupán az alábbiakból álltak:
1. egy nagyobb serpenyőben felhevítettem a zsiradékot és megforgattam rajta az apróra vágott hagymát.
2. Ezután rádobtam a felkockázott csirkemellet és pár perc alatt átforgattam, minden oldalról fehéredésig pirítottam a húsdarabokat.
3. Hozzáadtam a húshoz a megtisztított, feldarabolt gombát. Sóztam, borsoztam, rányomtam a fokhagymát, majd pár percig pirítottam, végül hozzáadtam az apróra vágott petrezselymet.
4. Ezt követően folyó víz alatt picit átmostam a rizst (sajnos most nem volt otthon a célnak leginkább megfelelő arborio típusú rizsem, csak sima). A húsos, gombás raguhoz kevertem, majd amikor a gomba leve már elfőtt, merőkanalanként elkezdtem hozzáadagolni az alaplevet. Mindig megvártam, míg a levet felszívja a rizs és ekkor pótoltam újra.
5. Végül amikor az étel elkészült, sóval és borssal fűszereztem, amennyire a végeredmény kívánta, illetve vaj helyett most két nagy evőkanál tejföllel kevertem el.

Igazán jól sikerült, krémes, tartalmas étel sikeredett belőle.

2012. május 29., kedd

Konfitált kacsacomb


Nagyon próbáltam, de erről az ételről egyszerűen nem sikerült normális fotót készíteni. A pirításhoz nem azt a serpenyőt kellett volna használnom, mert letapadt a bőre és elszakadt. De felteszem, mert mindez cseppet sem von le abból, hogy mennyire finom volt.

Régóta szerettem volna már konfitált kacsát készíteni, de valahogy mindig elmaradt. A múltkor azonban kettesben jártuk a piacot Tamással és azon agyaltunk, h mi legyen a hétvégi menü, amikor eszembe jutott, hogy egy ideje nem készítettem kacsát. Na akkor uccu neki, kacsa lesz! Először narancsos, aszalt szilvás verzióval indultunk, de aztán mégiscsak ez lett belőle. És milyen jó lett belőle! Igazi magára hagyható, kevés munkával nagyot alakítós fogás!

Hozzávalók:
  • fejenként 1 kacsacomb (vagy ki mennyit bír; és eltartható a dolog, érdemes lehet többet is készíteni - nálam most 4 comb került a tálba)
  • só, bors
  • 6-8 gerezd fokhagyma
  • 2-3 szál újhagyma vagy 1 kisebb fej vöröshagyma
  • 1 dl leves (alaplé)
  • annyi zsír, ami a combokat a tálban teljesen elfedi
Az elkészítés annyi előkészítést igényel, hogy a megmosott és megszárított combokat jól be kell sózni, és lefedve egy éjszakát (de legalább 4-5 órát) pihentetni kell a hűtőben. Ezalatt a só kivon a combokból némi nedvet, amit a pihentetés végén leöntöttem róla.
A sót egy papírtörlővel letörölgettem a húsokról, törtem rájuk némi borsot és bepakoltam mindet egy tűzálló tálba. Ráöntöttem a levest, beledobtam a tálba a fokhagyma gerezdeket (párat a combok közé is dugtam), a hagymát és felöntöttem az egészet a zsírral - nekem most vegyesen kacsa és mangalica zsírom volt otthon - úgy hogy teljesen ellepje a combokat és semmi ne kandikáljon ki alóla.

Ezután sokáig semmi egyéb teendőnk nincsen, mint a 150 fokos sütőben parkoltatni a zsírban úszkáló cupákokat, legalább 2,5 órán át. Természetesen ez a combok méretétől is függ, szóval érdemes egy villával vagy fogpiszkálóval ellenőrizni, hogy mikor szuperpuha a hús. Nekem majd' 3 órán át csücsültek a melegben.

Ezután több verzió is lehetséges. Ha nem azonnali fogyasztásra készítettük az étket, egyszerűen csak kihalásszuk a hagymákat, miegymást, kihűtjük a zsírban az egészet és hűtőbe toljuk. Mivel a zsír ellepi az értékes falatokat, levegővel pedig hírből sem találkozik, sokáig (akár hetekig) őrizgethetjük így a húst. Nekem 2 comb még mindig a hűtőben várja sorsát, bár az egyiket már hidegen megpiszkáltam kicsit egy mohó pillanatban. :-)))

A másik két combot viszont még azon melegiben serpenyőbe csaptam és bőrével lefelé fordítva aranyosra pirítottam. Szaftos, ropogós, igazi élvezet! Krumplipürével és céklával ettünk, amúgy á la klasszik vasárnapi ebéd.

Mindenkinek szívből ajánlom, akár vendégségek előtti felkészülés gyanánt is. Aztán már csak a pirongatás fázisa marad és a sok elégedett dicséret bezsebelése.

2012. május 18., péntek

Tavaszfőzelék


Nem akartam lefinomfőzelékezni, mert kicsit többről van szó, és nem is akartam a címmel senkinek eszébe idézni a menzás borzalmakat (csak most, hehe). Múlt hétvégére rengeteg finom zöldséget hoztam haza a piacról és Tamás azt kérte, készítsek neki főzeléket. A tavasz és az egyre szépülő piac nagyon jó partner ebben, hát előkaptam a pénteki zsákmányt.

Mindenképp egészséges főzeléket szerettem volna készíteni, ezért semmiféle extra sűrítőanyagot nem tettem bele. Mondhatni önmagával sűrítettem be az ételt és nagyon jól sikerült.

Hozzávalók:
  • fél kg héjas zsenge zöldborsó
  • 1 csokor friss zsenge répa
  • 1 kis fej zsenge zeller
  • 1 csokor petrezselyem (felső és alsó része is)
  •  kb. 70 dkg újkrumpli
  • 3 nagy ek. tejföl
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors, 2 ek. olívaolaj
  • 1 kisebb fej hagyma vagy 2-3 szál újhagyma
Első körben szép pepecselősen megtisztítottam és felaprítottam a zöldségeket. A répát és a petrezselyemgyökeret karikára, a krumplit kockákra, a zellert vékony kis csíkocskákra, a hagymát pedig apróra. A borsót pedig simán csak ki kell fejteni... és érdemes időt szánni rá... igényli.

Ezeket mindenképp érdemes előre megtenni, aztán már csak gyaloggalopp a történet. Azzal kezdtem, hogy az olívaolajon megpirongattam a hagymát és a fokhagymát, és rádobtam a háromféle gyökérzöldséget. Megsóztam, megborsoztam és pár percig kevergetve, lassú-közepes lángon átforgattam. Ezután felöntöttem kevés vízzel, ami épp ellepte és forrásig melegítettem, majd pár perc múlva hozzáadtam a krumplikockákat is (ha a vizet pótolni kell, csak annyit tegyünk bele, amennyi nem egészen lepi el a zöldségeket). Kicsit újra sóztam, majd a krumpli puhuláság főztem minden addig belekerült összetevőt.

Amikor a krumpli megfőtt, az utolsó hozzávalók és a sűrítés következtek. Először kiszedtem egy tálkányit a krumpliból és rámertem néhány evőkanál levet. Beledobtam a borsót a fazékba, 1-2 percig hagytam lassan rotyogni, közben pedig botmixerrel, a tejfölt hozzáadva pépesítettem a krumplit. Végül ezt a pépet sűrítőanyagként hozzáadtam a készülő főzelékhez, s belekevertem az aprított petrezselyemleveleket is.

Már csak a kóstolás következett és egy kis ízesítés sóval (ha kell) és borssal. Hagymán pirított csirkemell darabokat tettem rá feltétként. Nagyon finom és egészséges, igazi tavaszi fogás.

2012. május 17., csütörtök

Epres tejszínes rétegezett hedonizmus


Az előző hétvégére eperfagyit terveztem készíteni a vadiúj fagyigépemmel, de olyan csúnyán alakult az időjárás és a kinti hőmérséklet, hogy egyikünknek sem volt kedve fagyit kanalazni. Egy nagy adag eper viszont ott állt a hűtőben. Ettünk belőle nyersen pár szemet, és a reggeli turmix is befogadott egy adagot, de még mindig maradt. Így inspirálódtam a fenti szépséges és szupergyors desszert elkészítésére.

Teljesen biztos, hogy nem utoljára készült ez a finomság. Az elkészítési idő és a nehézségi fok, illetve az elfogyasztásával járó élvezet a fordított arányosság mintapéldája lehetne! Zseniális!

Hozzávalók kb. 4 személyre:
(de ketten is simán eltüntethető)
  • 40 dkg eper
  • 2,5 dl habtejszín
  • 1 csomag habfixáló
  • 2-3 ek. porcukor (az eper édességétől függően)
  • 1 tk. vanília esszencia (vagy pl. valami finom likőrféle)
  • csipet só
  • cirka 10 rúd babapiskóta
Lépések:
1. Előkészítettem a tálat.
2. Egy keverőtálban felvertem a tejszínt (a sóval és a cukorral), majd a leírás szerint hozzáadtam a fixálót. (Utóbbit sajnos nem igazán lehet elkerülni, hisz állnia kell a desszertnek, amit a hab nem tolerálna).
3. Az epret megmostam és néhány szem kivételével pürésítettem. Hozzáadtam a vaníliát.
4. A tálba pakoltam 1 réteg babapiskótát, gazdagon meglocsoltam az eperpürével, erre jött még egy réteg babapiskóta és eperpüré.
5. Végül a tejszínhabot ráhalmoztam a tetejére (a két réteg közé is mehet, nálam ez most elmaradt) és eperdarabokkal díszítettem.

Lakmározás előtt érdemes pihenni hagyni a rétegeket (minimum 2 órát, de akár egy egész éjszakát is), hogy a babapiskóta megszívja magát és az egész desszert összeálljon.

Nagyon szimpatikus kreáció ez számomra, ami minimális előkészítést, nulla sütőhasználatot igényel, ugyanakkor a szuper íz és a látvány miatt nagyot lehet vele villantani. Eperszezonban kötelező!

2012. május 16., szerda

Juhtúrós sajtos rágcsa


Egy újabb gombhoz a kabátot projekt... előfordul...  Terveztem készíteni valamit juhtúróval, aztán nem lett belőle semmi. A juhtúró pedig várta, csak várta hogy beteljesedjen a sorsa.
Egészen vasárnapig csücsült a hűtőben, amikor a hűvös idő abszolút indokolta is a sütő bedurrantását. Keresgéltem mindenféle recepteket, és végül ez sült ki a dologból.


Hozzávalók:
  • 25 dkg liszt
  • fél zacskó sütőpor
  • 24 dkg vaj
  • 10 dkg juhtúró
  • 1 tojássárgája
  • 1 tk só 
Tetejére:
  • 1 tojásfehérje
  • reszelt sajt (minél több, annál jobb) :-)

Nagyon egyszerű a tészta összeállítása, tulajdonképpen csak össze kell gyúrni az alapanyagokat. Először a kimért lisztet vegyítettem el a sütőporral, majd elmorzsoltam a kockára vágott hideg vajjal. Ezután hozzáadtam a juhtúrót, a tojás sárgáját és a sót, és az egészből egy kis extra liszt segítségével jól formálható tésztát gyúrtam.


Ezután a tésztát fóliába csomagoltam és picit bedobtam a fagyasztóba, hogy a vaj visszanyerje erejét, majd lisztezett lapon kb. fél centisre nyújtottam. Az egészet megkentem a felvert tojásfehérjével és bőven reszeltem rá sajtot. Nem kell nagyon ízes sajtot választani, hisz a juhtúró íze is elég karakteres. Én most Pannóniát használtam.


Az elkészített tésztalapot derelyevágóval csíkokra szabdaltam és sütőpapírral turbózott sütőlapon aranyos színűre sütöttem 180-190 fokos előmelegített sütőben. A fenti adag nekem két sütőlapra fért rá.



Ajánlom mindenkinek, mert nem egy bonyolult recept és gyorsan elkészíthető. Ráadásul másnap is finom.

2012. május 14., hétfő

Gofricsinta


Nos, igen... fura elnevezés... :-) Természetesen egy véletlennek köszönhető. Nos az úgy volt, hogy gofrit szerettem volna sütni, be is kevertem a tésztát és már körülültük az asztalt, hogy nekiálljak a sütésnek, amikor az első adagnál kiderült, valami nem stimmel a gofrisütővel. Nem és nem akartak megsülni a várva várt gofrik.

Ilyenkor lehetne ugye pánikolni, meg beleesni a kétségbe, de ilyet csak egy amatőr csinál. Szóval gofrisütő kihúz a konnektorból, serpenyő elővesz és amerikai palacsintaféleséget süt. Ez volt a B-terv. És igen jól sikerült B-tervnek bizonyult. Az utolsó falatig elfogyott az összes.

Hozzávalók:
  • 3 tojás
  • 2 ek citromlé
  • 2 kk vanília esszencia
  • 14 dkg cukor
  • 30 dkg liszt
  • 4 dl tej
  • 16 dkg vaj
  • egy csipet só
Az előkészítés rém egyszerű, tulajdonképp arról van szó, hogy az összes hozzávalót szép sorban összekutyultam gépi habverővel. Először a tojásokat és a cukrot egy csipet sóval, majd hozzáadtam a citromlevet és a vaníliát, ezután belekevertem a felolvasztott langyos vajat, végül eldolgoztam a masszában fokozatosan adagolva mind a lisztet, mind a tejet.
A végeredmény egy jó sűrű massza, nokedlitésztánál hígabb, de a sima palacsintatésztánál jóval sűrűbb.

Tehát amikor befuccsolt a gofrisütő, egy nagyon egyszerű stratégiára váltottam. Előkaptam egy szép nagy serpenyőt, ici-pici olajjal megkentem és egyenként kis halmokat pakoltam egymás mellé, picit elsimítottam és mindkét oldalon szép mélyarany színűre sütöttem.

Nos van hogy a B-terv jobban alakul, mint amire számítottunk. A fiúk Nutellával kenték meg, én baracklekvárral és tejszínhabbal halmoztam az élvezeteket.

2012. május 3., csütörtök

Sült bébicsirke



Ez egy ittragadt kép és recept, amit még Húsvétra készítettem nagy örömmel, mert ez volt az első alkalom, hogy bébicsirke került a kezeim közé. Elhatároztam, hogy márpedig én ezt fogok készíteni és egy jó héttel előre meg is rendeltem a Csarnokban két pipikét.

Nos az elhatározás az egy dolog. Aztán amikor a kezembe kaptam a picurka kis csirkéket, nos az egy másik. Vidéki lányként persze hamar túltettem magam a sajnálkozós fázison és el is határoztam, hogy nem bonyolítom túl az elkészítést, maradok a fincsi klasszikus vonalnál. Krumplipüré került a ropogósra sült pipik mellé és uborkasaláta.

A recept nem is igényel nagy elbeszélést, inkább csak úgy mondom, hogy a megmosott és megszárított csirkéket kívülről és belülről is alaposan bekentem sóval és borssal fűszerezett vajjal, a belsejébe pedig fokhagymát és fűszereket tömtem (kinek ízlés szerint mi tetszik). Ha lett volna otthon citrom, egy gerezdet még abból is beleerőszakolok.

190 fokos előmelegített sütőben sütöttem, pirongattam a kis drágákat egészen addig, amíg gyönyörű aranybarnára, ropogósra nem sültek. Azt pedig nem kellett nagyon ellenőrizgetni, hogy megsült-e, hiszen a pirulás ideje alatt ilyen kis friss hús nem is tehet mást. (De aki szeretné, a mel vagy comb vastagabb részébe szúrt fogpiszkálóval elvégezheti a próbát.)

Nagyon finom, nagyon zsenge fogás került az asztalunkra, azonban a bébicsirkét csak azon kedves étkezőknek ajánlom, akik nem kapnak frászt attól, hogy kézzel is meg kell fogni az étket. Tamásnál ez problémát jelentett, így ő csak a késsel és villával lefosztható részeket fogyasztotta el, a "gallyassa" pedig nekem maradt. Ez ellen azonban cseppet se tiltakoztam, hiszem ott bújnak meg a legfinomabb falatok és amúgy se vagyok nagy rajongója a csirkemellnek.

Szóval összegezve a bébicsirke projektet: nagyon finom volt, enni picit macerás, de nekem boldog a tudat, hogy ilyet is készítettem. :-)))

2012. május 2., szerda

Epres gyümölcstorta bodzás tejszínhabbal



Vendégeket vártunk a hosszú hétvégén, és ilyenkor természetesen kell valami finomság, valami szép, aminek mindenki örül. Két opciót dobtam fel a levegőbe és meglepő módon Tamás ezt választotta. Azért meglepő, mert általában szinte kizárólag a csokis édességekkel győzhető meg. Kicsit aggódtam is, hogy elkészül a süti, de egy villányi után el fogja utasítani. Nos, nem így történt! De nem ám! :-) A bodzás tejszínhab pedig nagyon jól működött az eperrel, jó ötlet volt feldobni kicsit.

Klasszikusnak, vagy akár retronak is mondható ez a gyümölcstorta... szerintem mindenki anyukája készítette anno változó gyümölcsökkel , a tetején pedig a jó öreg zselatinnal. Ez utóbbit én kihagytam a mókából, hisz íze se sok, és amúgy is minek? Szép lett ez így is nagyon.

Hozzávalók (22-24 cm-es tortaformához):

A piskótához:
  • 3 nagy vagy 4 kicsi tojás (nekem kicsik voltak, így ehhez igazítottam az adagot)
  • 3 púpos evőkanál liszt
  • 3 normál evőkanál porcukor
  • 1 kk sütőpor
  • pár csepp ecet vagy citromlé
  • csipet só
  • plusz a végén kb. 2 ek eperdzsem
A pudinghoz:
  • 1 csomag vaníliás pudingpor
  • 4,5 dl tej
A tetejére:
  • ízlés és kívánság szerinti gyümölcs - mennyiség változó, a díszítés módjától függ
A tejszínhabhoz:
  • 2 dl habtejszín
  • 0,5 dl bodzaszörp
Természetesen a piskóta elkészítésével kezdtem a hadműveletet. Nem a klasszikus, anyukámnál látott módon csináltam, kipróbáltam egy korábban olvasott eljárást. Ehhez először előkészítettem mindent. A tortaforma alját kivajaztam, majd rászabtam méretben egy sütőpapír kört és ezt is megvajaztam. A sütőt előmelegítettem 180-190 fokra. A tojásokat szétválasztottam (a fehérjét egy nagyobb keverőtálba, a sárgáját egy bögrébe vagy kis tálkába). A lisztet átszitáltam és összekevertem a sütőporral. Illetve minden szükséges hozzávalót a kezem ügyébe készítettem.

Először a fehérjékből kezdtem el habot verni egy csipet sóval és pár csepp ecettel, majd amikor a hab mér kezdett szépen gyarapodni és emelkedni, tvovábbi folyamatos keverés mellett fokozatosan hozzáadtam a cukrot is és így vertem belőle kemény fehér habot. Amikor a habot már jónak ítéltem, szintén folytatva a habverős keverést, egyenként hozzáadtam a tojások sárgáját is és ezekkel elegyítettem a maszát.
Utolsó lépésként pedig egy lapáttal óvatosan a sárgásodó habhoz forgattam a sütőporos lisztet, lassú de határozott félköríves mozdulatokkal.

Amikor a gyönyörű habos massza homogénné vált, az egészet beleöntöttem az előkésztett formába, elegyengettem a tetejét és máris toltam a sütőbe. Bő 10 percig sütöttem az előmelegített hőfokon, majd 150 fokra mérsékeltem a hőmérsékletet, s így sütöttem további kb. 20 percig a piskótát. Amikor elkészült kivettem a sütőből és hagytam kihűlni.

Amíg a lap hűlt, a leírásnak megfelelően elkészítettem a vaníliás pudingot 4,5 dl tejjel és időnként kavargatva langyosra hűtöttem. Ezután a piskótát körbevágtam a formában, hogy ne legyen nagyon rátapadva a fémkörre, vékonyan megkentem eperdzsemmel, majd pár perc után erre öntöttem a langyos pudingot, ezt is elsimítottam és betettem a formával a tortaalapot a hűtőbe, hogy a puding megszilárduljon.

Ezalatt elkészítettem a bodzás tejszínhabot, ami nem állt másból, mint hogy a 2,5 dl-es szifonomba beleöntöttem 2 dl hideg tejszínt és fél dl bodzaszörpöt, és így készítettem ez a habot. Itt inkább az ötlet és az eperrel alkotott remek ízpár a lényeg, nem a recept.

Amikor a puding megszilárdult a tortán, már nem maradt más dolgom, mint szépen kidíszíteni eperrel és szeretettel várni a vendégeket.

Sokkal egyszerűbb az elkészítése, mint amilyen hosszú lett ez a leírás, szóval mindenképp javaslom újra felvenni a listára a gyümölcstortát, sokféle finom gyümölccsel variálva. Nálunk a málna és a szeder sem marad ki majd.

2012. május 1., kedd

Isteni primőrköret bármihez





Lehet hogy már szerepelt a blogon nagyon hasonló, de egyszerűen nem tudok betelni ezzel a körettel évről évre. Zseniális! Az újkrumpli variációi felülmúlhatatlanok számomra. És további remek tulajdonsága, hogy nagyon egyszerű elkészíteni.

Hozzávalók 2-3 főre:
  • kb. fél kg aprószemű újkrumpli
  • 1 csokor friss répa
  • 1 nagy csokor petrezselyem
  • 1 ek zsiradék (nálam most mangalicazsír)
  • só, bors
A krumplikat egy kis késsel megkapargattam (hámozni vétek!), a répákat szintén vékonyan megpucoltam. Mivel tényleg helyes apró krumplikat sikerült válogatnom, ezért mosás után csak félbevágtam őket, a répát pedig nagyjából fél cm vastagra karikáztam.

A zöldségeket sós vízben megpároltam, még roppanósra, majd egy nagy serpenyőben zsírt hevítettem, s belezuttyantottam a krumplit és a répát. Erős lángos több oldalról megpirongattam (érdemes inkább dobálni a serpenyőben, mert a fakanál összetörheti a zöldségeket) sóztam és borsoztam, majd a legvégén rászórtam a felaprított, de nem túlaprózott petrezselymet és párat így is fordítottam a pirult darabokon.

Ez az íz, ez a remek köret szinte utánozhatatlan, nem is kell hozzá semmi. Mivel azonban nálunk húsevő vad lakik, egy egyszerű hagymás párolt csirkemellet készítettem mellé. Szempillantás alatt eltűntek az adagok a tányérokról.

(Mivel a csirke hagymás volt, nem tettem a körethez hagymát. Ellenkező esetben a felhevített zsiradékon újhagyma karikákat szoktam pirítani, s erre dobom rá a krumplit és a répát pirulni.)

2012. április 15., vasárnap

A "házias" szó méltánytalan használata

Szombat reggel bevásárolni mentem, mint általában és a boltban rendkívül kedves kislány termékmintákat osztogatott. Kíváncsiságból elvettem... és hű de mérges lettem, mikor hazaérve megnéztem az ölembe hullott ajándékot.

Knorr Házias Pörköltalap - ezt kaptam. Soha nem használok ilyesmit, de ha már beesett, elolvastam az összetevőket. Szívbajosok óvatosan!

Összetevők: víz - oké; só - oké; növényi zsír - oké; glükóz szirup - ???!!! minek?; élesztőkivonat - minek?; cukor - MINEK???; aromák - nagyon nem oké; sűrítő anyagok (xantán gumi, szentjánoskenyér lisz4) - MIVAN???!!!; maltodextrin - ez is minek???!!!; zöldség- és gyümölcslé koncentrátum (vöröshagyma, alma, sárgarépa) - ANYÁM BOROGASS!; majoranna - oké; marhahúslé kivonat 0,5% - nem hangzik jól, és nem is valami sok; karamell szirup - NEMÁR!; növényi olaj - mi a különbség a növényi olaj és a növényi zsír között???; fűszerek - érdekelne h ez mit takar!

Egyébként hirdeti magáról a termék bőszen, hogy "Nagyszerű ízek, természetesen!" és hogy "Nem tartalmaz: tartósítószert és hozzáadott ízfokozó adalékanyagot". Hú de jó. Csak van benne egy rakás olyan cucc, amit a kutyának se adnék.

És mégis mi a jó francért van szükség karamell szirupra, glükőz szirupra, gyümölcslé koncentrátumra vagy épp xantán gumira egy pörköltbe???!!! Drága kedves vásárlók, ha megveszitek, miért???!!!

Mióta kell a pörköltbe hagymán, fokhagymán, paprikán, zsíron, fűszerpaprikán, húson és vízen kívül bármi egyéb?

Miért nem olvassák el az emberek, hogy mivel etetik őket? És miért lepődnek meg ha évek múltán cukorbetegek lesznek, vagy egyéb remek betegségekkel lepi meg őket a szervezetükbe gyömöszölt trutyi?

Házias.... hát ezen a szón meg felfortyan az agyam... házias... jah... akkor a sima pörkölt az már autentikus? Vagy ősi? Vagy minek nevezzem? :-/

2012. március 29., csütörtök

Sonkával és brie-vel töltött csirkemell sárgarépás krumplipürével




Jó ideje került ez a csirkemell az asztalunkra, de valahogy elkeveredett a fotók között és megfeledkeztem róla.

Teljesen puritán a fotó, ugyanis meg sem fordult a fejemben, hogy ez az étel annyira finom lesz, amennyire aztán odavoltunk érte. Nyilván nem a klasszikus cordon bleu-ről van szó, még ha sok helyen így is csúfolnak ennél bőven silányabb ételeket. Ennek ellenére azonban olyan jól sikerült, hogy sokáig hümmögtünk még a vacsora befejeztével is.

Persze semmi fakszni, vagy elérhetetlen hozzávaló, de bevallom, az utóbbi időben kicsit a házias, régi ízek felé fordultam. Persze ez váltakozik mindig, most ez van.

Hozzávalók:
  • annyi szelet csirkemell filé, ahány szelet husit szeretnénk a tányérokra- fejenként 2, vagy nagyétkűeknek 3 szelet
  • ugyanannyi szelet sonka
  • a brie méretétől függően annyi sajt, amennyit bele tudunk tölteni úgy a húsokba, hogy ne lógjanak ki
  • panírmorzsa, só, bors, liszt, tojás

Az elkészítés is a fogás egyszerűségéhez passzol. A hússzeleteket kicsit kiklopfoltam, majd mindkét oldalukon besóztam. Ezután a szeleteket egy sima felületen egyenként kiterítettem, gondolatban elfeleztem és az egyik felükre sonkát, majd sajtot pakoltam, majd a másik felüket úgy hajtottam ezekre, hogy lehetőleg ne kandikáljon ki semmi, de ha mégis, akkor maximum a sonka.

Amikor minden szeletbe töltelék került, előkészítettem a panírozó állomásokat, és óvatosan bepaníroztam a húsokat. Igyekeztem figyelni arra, hogy a szélek szépen passzoljanak és a panír is összefogja a kis szendvicseket. Kicsit aggódtam, hogy sülés közben kifolyik majd a sajt, vagy szétnyílnak az "illesztések", de végül annyira jól sikerült. Semmi kifolyás, semmi nyílás, egyszerűen csak szépre sültek a szeletek.

Sárgarépás krumplipürével ettük, de sima pürével, vagy egyéb körettel és savanyúsággal is finom. Én legközelebb hagymás, petrezselymes pirított gombával is megpróbálom megtölteni, tutifix hogy finom lesz!

2012. március 27., kedd

Tárkonyos csirkeraguleves




Az utóbbi hónapokban minden bejegyzésem magyarázkodással kezdődik, úgyhogy ezúttal most ezt inkább kihagyom. Inkább csak azt mondom el, hogy ez a leves se most készült, bőven hideg idők jártak még, amikor bekanalaztuk. De tekinthetjük joker-levesnek is, mert forrón és langyosan is finom, és savanykás íze miatt a melegebb időszakban is jólesik.

Hozzávalók:

  • 50 dkg csirkecomb filé (vagy mell, ha a szárazabb falatok jobban csúsznak, és persze pulykahúsból is elkészíthető)
  • kb. 30 dkg csiperke
  • 1 bögre zöldborsó (nyáron friss, télen fagyasztott)
  • 2 szál sárgarépa
  • 2 szál petrezselyemgyökér
  • 1 csokor friss vagy kb. 1 csapott ek. szárított tárkony
  • 2 dl tejszín
  • 1 kisebb fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 ek liszt
  • só, bors
  • 1 citrom

Először mindent szépen előkészítettem, vagyis megmostam, megtisztítottam és falatnyi darabok darabokra vágtam a húst, illetve megpucoltam és tetszetős darabokra aprítottam gombát és a gyökereket.

A megtisztított vöröshagymát és a fokhagymát lereszeltem (lehet nagyon szép apróra vágni is) és egy kevés zsiradékon megfuttattam, majd ezen a húsdarabokat, só társaságában körbepirongattam. Amikor a húsok kifehéredtek, hozzáadtam a répát, a petrezselyemgyökeret és a gombát, majd pár percig kevergettem és felöntöttem az egészet kb. két liter vízzel.
Sóval és borssal, illetve az előkészített tárkonnyal ízesítettem, majd az egészet fedő alatt, a répakarikák puhulásáig főztem. A borsót akkor adtam a leveshez, amikor már csak. kb. 6-8 perc volt a puhulásig.

Amikor jónak ítéltem a zöldségeket, a tejszínt csomómentesre kevertem a liszttel és besűrítettem, krémesítettem vele a levest. A végén pedig még sóval és a belefacsart citromlével ízesítettem. (Citromot én még a saját tányéromba is facsartam, annyira jól esett a savanykás íze - de ezt már mindenki adagolja magának étkezéskor.)

Tartalmas és nagyon finom leves, ajánlom mindenkinek.

2012. február 26., vasárnap

Palócleves




Mindig is nagyon szerettem ezt a levest, ami elképzelhető, hogy nem is olyan széles körben ismert, mint gondoltam. De nálunk otthon, a palóc vidéken gyakori fogás. Gyerekként ugyan hajlamos voltam kiturkálni belőle a babot, de most már nem vagyok komisz. :-)

Nem tudom, hol mi a szokás, de ez egy tipikusan olyan tartalmas leves, ami után már nem feltétlen vágyik az ember nagy hússzeletekre, megteszi akár néhány palacsinta, vagy egyéb könnyebb fogás például.

Egy sertéspörkölttel indul a leves készítése, aminek a hozzávalói:
  • kb. 40-50 dkg sertéscomb
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • só, őrölt paprika, őrölt bors
  • 2 ek zsiradék (olaj vagy zsír, esetleg kiolvasztott szalonnakockák)

Az apróra vágott hagymát megfuttattam a felhevített zsiradékon, majd amikor üvegessé vált, lehúztam a serpenyőt a tűzről, hozzáadtam 1 csapott teáskanálnyi csemege paprikát és a felkockázott húst, és magas lángos pirítani kezdtem. Addig forgattam az edényben a húsdarabokat, míg minden darab megkapta a kellő pirult réteget. Ezután felöntöttem annyi vízzel, ami körülbelül ellepte a húsokat, sóztam és frissen őrölt borssal ízesítettem az ételt, majd fedő alatt addig, míg puhulni kezdtek a húsok (nem kell teljesen készre puhulniuk).

Hozzávalók ezután:

  • 4-5 marék fagyasztott vajbab
  • 2 babérlevél
  • 2 gerezd fokhagyma
  • egy nagy pohár tejföl kb. 2/3-a (akár az egész pohár, ízlés szerint)
  • kb. 2 ek liszt
  • ízesítéshez még só és bors

Miután a pörkölt elért a várt szakaszba, kb. 1,2-1,3 liter nem túl sós alaplével öntöttem fel (ha alaplevem épp nincs kéznél, bio leveskockát szoktam használni), hozzáadtam a babot, a fokhagymát és a babérlevelet, majd addig főztem, míg a vajbab megpuhult (kb. 15-20 perc).

Ezután a tejfölt elkevertem pár merőkanál levessel, illetve a liszttel, s ezzel besűrítettem a palóclevest. Amikor rottyant egyet az étel, megkóstoltam - s nem emlékszem már, kellett-e, de ezen a ponton adhatunk még hozzá sót vagy borsot.

Friss, ropogós kenyérrel ettünk. Gyerekkori fogás, és igen jó szolgálatot tesz, amikor a hideg időkben egy jó meleg levesre vágyik a gyomor.