2012. február 26., vasárnap

Palócleves




Mindig is nagyon szerettem ezt a levest, ami elképzelhető, hogy nem is olyan széles körben ismert, mint gondoltam. De nálunk otthon, a palóc vidéken gyakori fogás. Gyerekként ugyan hajlamos voltam kiturkálni belőle a babot, de most már nem vagyok komisz. :-)

Nem tudom, hol mi a szokás, de ez egy tipikusan olyan tartalmas leves, ami után már nem feltétlen vágyik az ember nagy hússzeletekre, megteszi akár néhány palacsinta, vagy egyéb könnyebb fogás például.

Egy sertéspörkölttel indul a leves készítése, aminek a hozzávalói:
  • kb. 40-50 dkg sertéscomb
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • só, őrölt paprika, őrölt bors
  • 2 ek zsiradék (olaj vagy zsír, esetleg kiolvasztott szalonnakockák)

Az apróra vágott hagymát megfuttattam a felhevített zsiradékon, majd amikor üvegessé vált, lehúztam a serpenyőt a tűzről, hozzáadtam 1 csapott teáskanálnyi csemege paprikát és a felkockázott húst, és magas lángos pirítani kezdtem. Addig forgattam az edényben a húsdarabokat, míg minden darab megkapta a kellő pirult réteget. Ezután felöntöttem annyi vízzel, ami körülbelül ellepte a húsokat, sóztam és frissen őrölt borssal ízesítettem az ételt, majd fedő alatt addig, míg puhulni kezdtek a húsok (nem kell teljesen készre puhulniuk).

Hozzávalók ezután:

  • 4-5 marék fagyasztott vajbab
  • 2 babérlevél
  • 2 gerezd fokhagyma
  • egy nagy pohár tejföl kb. 2/3-a (akár az egész pohár, ízlés szerint)
  • kb. 2 ek liszt
  • ízesítéshez még só és bors

Miután a pörkölt elért a várt szakaszba, kb. 1,2-1,3 liter nem túl sós alaplével öntöttem fel (ha alaplevem épp nincs kéznél, bio leveskockát szoktam használni), hozzáadtam a babot, a fokhagymát és a babérlevelet, majd addig főztem, míg a vajbab megpuhult (kb. 15-20 perc).

Ezután a tejfölt elkevertem pár merőkanál levessel, illetve a liszttel, s ezzel besűrítettem a palóclevest. Amikor rottyant egyet az étel, megkóstoltam - s nem emlékszem már, kellett-e, de ezen a ponton adhatunk még hozzá sót vagy borsot.

Friss, ropogós kenyérrel ettünk. Gyerekkori fogás, és igen jó szolgálatot tesz, amikor a hideg időkben egy jó meleg levesre vágyik a gyomor.

2012. február 21., kedd

Szentgyörgyi palacsinta a tál két végéről




Gondolom sokan ismerik ezt a klasszikus receptet - nekem újdonság volt, otthon nem készítettünk ilyet. Viszont mivel nagyon szeretjük a palacsintát és megnéztem a hozzávalókat, úgy döntöttem, ez rossz semmiképp nem lehet és egy próbát megér. Utólag már azt mondom, de meg ám, felkerül a kedvencek közé! Igazi finomság! (Bár hozzáteszem, hogy a cukormennyiségeket szemlélve könnyűnek és diétásnak egyáltalán nem mondható.)

A hagyományos diós verzióhoz annyi furmány adódik most nálam, hogy a palacsinták egy részét diókrémmel, másik részét pedig túrókrémmel töltöttem. Nem rontott a recepten egy cseppet sem! :-)

Hozzávalók egy tisztességes adaghoz:
  • dupla adag a szuper palacsintából (kb. 20 darab) - a linken található receptben másfél adag van, tehát nem ennek a duplája, hanem az alap adagnak. Fél liter tej, 4 tojás, stb.

A diós töltelékhez:

  • 15 dkg dióbél
  • 2 dl tej
  • 4-5 ek kristálycukor (de inkább ízlés szerint)
  • 1 tk liszt

A túrós töltelékhez:

  • 20 dkg túró
  • 1 ek tejföl
  • 1 citrom reszelt héja
  • 4 ek kristálycukor (szintén ízlés szerint)
  • 1 tk vanília esszencia vagy fél vaníliarúd kikapart magjai

A sodóhoz:

  • 4 tojás sárgája
  • 6 dj tej
  • 1 tk vanília esszencia vagy fél vaníliarúd magjai
  • 5 ek kristálycukor

A habhoz:

  • 4 tojás fehérje
  • csipet só
  • 4 ek kristálycukor

Elkészítés:

Első körben bekevertem a palacsintatésztát (ezt, és a sütést is, akár előző nap is megtehetjük), majd kis pihentetés után kisütöttem szép sorban. A tál méretétől függ a dolog, nálam maradt 2-3 palacsinta az éhes ácsingózónak, de persze bele is passzinthattam volna a tálba. Kinek jószíve dolga. :-)

Elkészítettem a vaníliasodót. Ehhez hideg vízzel kiöblítettem egy kisebb lábost, beleöntöttem a tejet és közepes lángon melegíteni kezdtem. Közben a tojássárgákat a cukorral habosra kevertem, s hozzáadtam a vaníliát is. Amikor a tej forráspont közelébe ért, egy keveset a cukros tojáshoz mertem belőle, elkevertem, majd a sárga löttyöt a tejhez öntöttem. Alacsony lángon folyamatosan kavargatva besűrítettem, vigyázva hogy ne forrjon fel és ne csapódjon ki a tojás. Amikor elkészült, félretettem hűlni egy kicsit.

Ezután következett a diókrém. A diót finomra daráltam (aprítóban), majd egy kis lábosban elkevertem a tejjel és a cukorral, s közepes lángon összefőztem. Ha nem sűrűsödik be eléggé, egy pici liszttel segíthetünk a krémesebb állag eléréséhez. Amikor ez is elkészült, szintén félretettem hűlni.

Utolsó előkészületi lépés, a túrókrém. Egy kis tálban összekutyultam a túrót, a tejfölt, a cukrot és a lereszelt citromhéjat, majd ehhez is adtam vaníliát. A világon semmi további teendőnk nincs a túrókrémmel, csak jól össze kell keverni.

Ezen a ponton már örültem, mert a sok fázis végre összecsókolózhatott ezután. :-) A sütőt elkezdtem előmelegíteni 180 fokra. Fogtam egy nagyobbacska hőálló tálat (kinek milyen sütőbe való alkalmatossága van persze, akár tepsiben is működik a dolog) és az aljára penderítettem egy palacsintát üresen. Ezután szépen elkezdtem töltögetni a palacsintákat. Minden megtöltött palacsintának levágtam a két végét, majd a rudakat 3 egyforma hosszúságú darabra vágtam és állítva a tálba pakoltam őket, szépen egymás mellé. A tál egyik felébe kerültek a diós, másik felébe a túrós palacsinták.

A levágott palacsintavégeknek is lett volna szerepük, ha nem tűnnek el a kezem ügyéből... egy kéz folyton ott kotnyeleskedett az asztal körül. Már megint a fene jó szívem, ugye. :-)

Szóval amikor a tál megtelt, ráöntöttem az egészre a vaníliasodót (nekem kb pont ellepte a palacsintákat ez az adag) és itt jöhettek volna a palacsintavéget, amiket rá lehetett volna szórni az egész sodós cucc tetejére. Nem szórtam, nem történt semmi. :-)

A tálat fedő nélkül betoltam a 180 fokos sütőbe és kb 20 percig sütöttem (amikor már nem lötyög a sodó és kezd összeállni, kivehetjük). Persze addig se ültem túl sokáig tétlenül, sőt semeddig. Egyrészt mosogatni kezdtem a felgyűlt edényeket, mivel ez nem az a tipikus "egyedénybenösszekeverem" édesség. Másrész amikor már láttam, hogy pár perc múlva kivehetem az edényt a sütőből, elkezdtem felverni a csipet sóval a tojásfehérjéket, majd amikor már fehéredett és emelkedni kezdett, habverés közben fokozatosan hozzáadtam a cukrot is.

A tál kikerült a sütőből, a hőmérsékletet 140 fokra csitítottam, közben pedig a palacsintákra simítottam a kemény habot. Végül az egészet visszatettem a sütőbe további kb negyed órára, majd ezután levettem a sütő hőmérsékletét és egy kis légkeverést rászabadítja hagytam még bent időzni a tálat.

Tálalás előtt kicsit érdemes várni, hogy senki nem égesse le vele a száját, de melegen és langyosan is nagyon finom! Csak javasolni tudom, hogy szánjátok rá magatokat és kenjétek össze érte azt a sok edényt! :-)

2012. február 18., szombat

Mai bűneim




Elsétáltunk ma a Daubnerbe, mert egyre inkább ez a cukrászda szerepel a nagy nap jelöltjeinek listája élén. Közel van, nagyon finom sütiket készítenek és szeretünk, szoktunk oda járni (természetesen a félórás sorbanállásért már kevésbé rajongok!).

Választottunk 2-2 szelet sütit, próbaképp, hisz kelleni fog egy nagy "menya" torta, és persze sokféle egyéb süti is. Nos személy szerint mindkét választásom tuti nyerő volt! Egy málnás kockát és egy madártej tortaszeletet kértem, és be kell vallanom, hogy a nap során mindkettőt be is toltam. :-) Húúú de finom volt - el se tudom dönteni, melyik inkább!

A málnás kocka, amennyire fel tudtam mérni falatozás közben, egy réteg piskóta, egy emberes réteg olyan krém, ami a képviselő fánkban is szerepel, majd megint egy vékony piskóta és ezen a málnás, zselés záróréteg. Irtó jó ötlet!

A madártej torta pedig... mintha karamellás madártejet kanalaznék, csak kicsit sűrűbb állásban. Imádtam minden falatot! Merem állítani, hogy ezek a sütik szerepelni fognak a nagy nap kínálatában nálunk!

Tamás egyébként egy szedres charlotte tortával és egy narancsos trüffellel jött haza, de még csak az előbbit tüntette el. Kóstoltam azt is, nem rossz, nem rossz, de én egyértelműen inkább a vaníliás, tejes irányú édességek híve vagyok.

2012. február 4., szombat

Dióhabos süti és egy kis titok




Ezt a sütit már magam sem tudom, milyen régóta kinéztem magamnak, hogy majd jól megsütöm. De csak húztam, halasztottam, vártam a megfelelő alkalomra. Aztán már nagyon kellett egy ilyen jóféle, nagymamák kamrájából előbukkanó élvezet. Köszi érte Csokiparinak - bár ő már ezer éve sütötte.

A kis titok pedig... nos megtalálható a képen... :-) el se rejtettem igazán.

Hozzávalók a süti alaptésztájához:
  • 25 dkg liszt
  • 1 púpos ek tejföl (20%-os)
  • 16 dkg puha vaj
  • 5 dkg porcukor
  • 5 tojássárgája
  • fél csomag (6 g) sütőpor

A tésztára jön majd:

  • 15-20 dkg nagyon sűrű szilvalekvár
  • 5 tojásfehérje
  • 20 dkg kristálycukor
  • 20 dkg darált dió

Egyéb:

  • tepsikenő vaj és liszt

A lisztet egy nagyobb tálban elvegyítettem a sütőporral, majd hozzámértem a többi hozzávalót, és összegyúrtan a tésztát. A gombócot fóliába csomagoltam és fél órát pihentettem a hűtőben.

Amikor visszatértem a sütéshez, a tésztát lisztezett felületen a kiválasztott (s előre kivajazott és lisztezett) tepsim méretére nyújtottam (kb. 24x32), majd a tepsibe emeltem és 180 fokos előmelegített sütőben szűk 20 perc alatt elősütöttem (mindenki leselkedjen a sütője ajtaján, hisz nem minden sütő egyformán "fog").

Az elősütés után kicsit, kb. 5-6 percig hagytam hűlni a tésztát, majd jó vastagon megkentem anyukám féle szilvalekvárral. A lekvárrétegre jött a cukorral és egy csipet sóval kemény habbá vert, majd a dióval óvatosan összeforgatott tojásfehérje. Végül a sütit utolsó körére betoltam a 160 fokra lehalkított sütőbe, s kb. 20-23 percig szárítottam a záró tojáshab réteget.

Kicsit érdemes hűlni hagyni, mielőtt nekiesnénk, s ha szépen szeretnénk szeletelni, forró vízbe mártott, minden vágás előtt legalább nagyrészt megtisztított késsel tegyük. Türelmesek előnyben. :-)

Ez a süti gyerekkort idéző finomság, csak ajánlani tudom.