2012. február 4., szombat

Dióhabos süti és egy kis titok




Ezt a sütit már magam sem tudom, milyen régóta kinéztem magamnak, hogy majd jól megsütöm. De csak húztam, halasztottam, vártam a megfelelő alkalomra. Aztán már nagyon kellett egy ilyen jóféle, nagymamák kamrájából előbukkanó élvezet. Köszi érte Csokiparinak - bár ő már ezer éve sütötte.

A kis titok pedig... nos megtalálható a képen... :-) el se rejtettem igazán.

Hozzávalók a süti alaptésztájához:
  • 25 dkg liszt
  • 1 púpos ek tejföl (20%-os)
  • 16 dkg puha vaj
  • 5 dkg porcukor
  • 5 tojássárgája
  • fél csomag (6 g) sütőpor

A tésztára jön majd:

  • 15-20 dkg nagyon sűrű szilvalekvár
  • 5 tojásfehérje
  • 20 dkg kristálycukor
  • 20 dkg darált dió

Egyéb:

  • tepsikenő vaj és liszt

A lisztet egy nagyobb tálban elvegyítettem a sütőporral, majd hozzámértem a többi hozzávalót, és összegyúrtan a tésztát. A gombócot fóliába csomagoltam és fél órát pihentettem a hűtőben.

Amikor visszatértem a sütéshez, a tésztát lisztezett felületen a kiválasztott (s előre kivajazott és lisztezett) tepsim méretére nyújtottam (kb. 24x32), majd a tepsibe emeltem és 180 fokos előmelegített sütőben szűk 20 perc alatt elősütöttem (mindenki leselkedjen a sütője ajtaján, hisz nem minden sütő egyformán "fog").

Az elősütés után kicsit, kb. 5-6 percig hagytam hűlni a tésztát, majd jó vastagon megkentem anyukám féle szilvalekvárral. A lekvárrétegre jött a cukorral és egy csipet sóval kemény habbá vert, majd a dióval óvatosan összeforgatott tojásfehérje. Végül a sütit utolsó körére betoltam a 160 fokra lehalkított sütőbe, s kb. 20-23 percig szárítottam a záró tojáshab réteget.

Kicsit érdemes hűlni hagyni, mielőtt nekiesnénk, s ha szépen szeretnénk szeletelni, forró vízbe mártott, minden vágás előtt legalább nagyrészt megtisztított késsel tegyük. Türelmesek előnyben. :-)

Ez a süti gyerekkort idéző finomság, csak ajánlani tudom.

Nincsenek megjegyzések: