2012. február 21., kedd

Szentgyörgyi palacsinta a tál két végéről




Gondolom sokan ismerik ezt a klasszikus receptet - nekem újdonság volt, otthon nem készítettünk ilyet. Viszont mivel nagyon szeretjük a palacsintát és megnéztem a hozzávalókat, úgy döntöttem, ez rossz semmiképp nem lehet és egy próbát megér. Utólag már azt mondom, de meg ám, felkerül a kedvencek közé! Igazi finomság! (Bár hozzáteszem, hogy a cukormennyiségeket szemlélve könnyűnek és diétásnak egyáltalán nem mondható.)

A hagyományos diós verzióhoz annyi furmány adódik most nálam, hogy a palacsinták egy részét diókrémmel, másik részét pedig túrókrémmel töltöttem. Nem rontott a recepten egy cseppet sem! :-)

Hozzávalók egy tisztességes adaghoz:
  • dupla adag a szuper palacsintából (kb. 20 darab) - a linken található receptben másfél adag van, tehát nem ennek a duplája, hanem az alap adagnak. Fél liter tej, 4 tojás, stb.

A diós töltelékhez:

  • 15 dkg dióbél
  • 2 dl tej
  • 4-5 ek kristálycukor (de inkább ízlés szerint)
  • 1 tk liszt

A túrós töltelékhez:

  • 20 dkg túró
  • 1 ek tejföl
  • 1 citrom reszelt héja
  • 4 ek kristálycukor (szintén ízlés szerint)
  • 1 tk vanília esszencia vagy fél vaníliarúd kikapart magjai

A sodóhoz:

  • 4 tojás sárgája
  • 6 dj tej
  • 1 tk vanília esszencia vagy fél vaníliarúd magjai
  • 5 ek kristálycukor

A habhoz:

  • 4 tojás fehérje
  • csipet só
  • 4 ek kristálycukor

Elkészítés:

Első körben bekevertem a palacsintatésztát (ezt, és a sütést is, akár előző nap is megtehetjük), majd kis pihentetés után kisütöttem szép sorban. A tál méretétől függ a dolog, nálam maradt 2-3 palacsinta az éhes ácsingózónak, de persze bele is passzinthattam volna a tálba. Kinek jószíve dolga. :-)

Elkészítettem a vaníliasodót. Ehhez hideg vízzel kiöblítettem egy kisebb lábost, beleöntöttem a tejet és közepes lángon melegíteni kezdtem. Közben a tojássárgákat a cukorral habosra kevertem, s hozzáadtam a vaníliát is. Amikor a tej forráspont közelébe ért, egy keveset a cukros tojáshoz mertem belőle, elkevertem, majd a sárga löttyöt a tejhez öntöttem. Alacsony lángon folyamatosan kavargatva besűrítettem, vigyázva hogy ne forrjon fel és ne csapódjon ki a tojás. Amikor elkészült, félretettem hűlni egy kicsit.

Ezután következett a diókrém. A diót finomra daráltam (aprítóban), majd egy kis lábosban elkevertem a tejjel és a cukorral, s közepes lángon összefőztem. Ha nem sűrűsödik be eléggé, egy pici liszttel segíthetünk a krémesebb állag eléréséhez. Amikor ez is elkészült, szintén félretettem hűlni.

Utolsó előkészületi lépés, a túrókrém. Egy kis tálban összekutyultam a túrót, a tejfölt, a cukrot és a lereszelt citromhéjat, majd ehhez is adtam vaníliát. A világon semmi további teendőnk nincs a túrókrémmel, csak jól össze kell keverni.

Ezen a ponton már örültem, mert a sok fázis végre összecsókolózhatott ezután. :-) A sütőt elkezdtem előmelegíteni 180 fokra. Fogtam egy nagyobbacska hőálló tálat (kinek milyen sütőbe való alkalmatossága van persze, akár tepsiben is működik a dolog) és az aljára penderítettem egy palacsintát üresen. Ezután szépen elkezdtem töltögetni a palacsintákat. Minden megtöltött palacsintának levágtam a két végét, majd a rudakat 3 egyforma hosszúságú darabra vágtam és állítva a tálba pakoltam őket, szépen egymás mellé. A tál egyik felébe kerültek a diós, másik felébe a túrós palacsinták.

A levágott palacsintavégeknek is lett volna szerepük, ha nem tűnnek el a kezem ügyéből... egy kéz folyton ott kotnyeleskedett az asztal körül. Már megint a fene jó szívem, ugye. :-)

Szóval amikor a tál megtelt, ráöntöttem az egészre a vaníliasodót (nekem kb pont ellepte a palacsintákat ez az adag) és itt jöhettek volna a palacsintavéget, amiket rá lehetett volna szórni az egész sodós cucc tetejére. Nem szórtam, nem történt semmi. :-)

A tálat fedő nélkül betoltam a 180 fokos sütőbe és kb 20 percig sütöttem (amikor már nem lötyög a sodó és kezd összeállni, kivehetjük). Persze addig se ültem túl sokáig tétlenül, sőt semeddig. Egyrészt mosogatni kezdtem a felgyűlt edényeket, mivel ez nem az a tipikus "egyedénybenösszekeverem" édesség. Másrész amikor már láttam, hogy pár perc múlva kivehetem az edényt a sütőből, elkezdtem felverni a csipet sóval a tojásfehérjéket, majd amikor már fehéredett és emelkedni kezdett, habverés közben fokozatosan hozzáadtam a cukrot is.

A tál kikerült a sütőből, a hőmérsékletet 140 fokra csitítottam, közben pedig a palacsintákra simítottam a kemény habot. Végül az egészet visszatettem a sütőbe további kb negyed órára, majd ezután levettem a sütő hőmérsékletét és egy kis légkeverést rászabadítja hagytam még bent időzni a tálat.

Tálalás előtt kicsit érdemes várni, hogy senki nem égesse le vele a száját, de melegen és langyosan is nagyon finom! Csak javasolni tudom, hogy szánjátok rá magatokat és kenjétek össze érte azt a sok edényt! :-)

2 megjegyzés:

Mézeskalács írta...

Számomra is újdonság, de igen szimpatikus újdonság!:) Nagyon finom lehet!:)

Zsuci írta...

Bizony az! :-)