2012. május 29., kedd

Konfitált kacsacomb


Nagyon próbáltam, de erről az ételről egyszerűen nem sikerült normális fotót készíteni. A pirításhoz nem azt a serpenyőt kellett volna használnom, mert letapadt a bőre és elszakadt. De felteszem, mert mindez cseppet sem von le abból, hogy mennyire finom volt.

Régóta szerettem volna már konfitált kacsát készíteni, de valahogy mindig elmaradt. A múltkor azonban kettesben jártuk a piacot Tamással és azon agyaltunk, h mi legyen a hétvégi menü, amikor eszembe jutott, hogy egy ideje nem készítettem kacsát. Na akkor uccu neki, kacsa lesz! Először narancsos, aszalt szilvás verzióval indultunk, de aztán mégiscsak ez lett belőle. És milyen jó lett belőle! Igazi magára hagyható, kevés munkával nagyot alakítós fogás!

Hozzávalók:
  • fejenként 1 kacsacomb (vagy ki mennyit bír; és eltartható a dolog, érdemes lehet többet is készíteni - nálam most 4 comb került a tálba)
  • só, bors
  • 6-8 gerezd fokhagyma
  • 2-3 szál újhagyma vagy 1 kisebb fej vöröshagyma
  • 1 dl leves (alaplé)
  • annyi zsír, ami a combokat a tálban teljesen elfedi
Az elkészítés annyi előkészítést igényel, hogy a megmosott és megszárított combokat jól be kell sózni, és lefedve egy éjszakát (de legalább 4-5 órát) pihentetni kell a hűtőben. Ezalatt a só kivon a combokból némi nedvet, amit a pihentetés végén leöntöttem róla.
A sót egy papírtörlővel letörölgettem a húsokról, törtem rájuk némi borsot és bepakoltam mindet egy tűzálló tálba. Ráöntöttem a levest, beledobtam a tálba a fokhagyma gerezdeket (párat a combok közé is dugtam), a hagymát és felöntöttem az egészet a zsírral - nekem most vegyesen kacsa és mangalica zsírom volt otthon - úgy hogy teljesen ellepje a combokat és semmi ne kandikáljon ki alóla.

Ezután sokáig semmi egyéb teendőnk nincsen, mint a 150 fokos sütőben parkoltatni a zsírban úszkáló cupákokat, legalább 2,5 órán át. Természetesen ez a combok méretétől is függ, szóval érdemes egy villával vagy fogpiszkálóval ellenőrizni, hogy mikor szuperpuha a hús. Nekem majd' 3 órán át csücsültek a melegben.

Ezután több verzió is lehetséges. Ha nem azonnali fogyasztásra készítettük az étket, egyszerűen csak kihalásszuk a hagymákat, miegymást, kihűtjük a zsírban az egészet és hűtőbe toljuk. Mivel a zsír ellepi az értékes falatokat, levegővel pedig hírből sem találkozik, sokáig (akár hetekig) őrizgethetjük így a húst. Nekem 2 comb még mindig a hűtőben várja sorsát, bár az egyiket már hidegen megpiszkáltam kicsit egy mohó pillanatban. :-)))

A másik két combot viszont még azon melegiben serpenyőbe csaptam és bőrével lefelé fordítva aranyosra pirítottam. Szaftos, ropogós, igazi élvezet! Krumplipürével és céklával ettünk, amúgy á la klasszik vasárnapi ebéd.

Mindenkinek szívből ajánlom, akár vendégségek előtti felkészülés gyanánt is. Aztán már csak a pirongatás fázisa marad és a sok elégedett dicséret bezsebelése.

2012. május 18., péntek

Tavaszfőzelék


Nem akartam lefinomfőzelékezni, mert kicsit többről van szó, és nem is akartam a címmel senkinek eszébe idézni a menzás borzalmakat (csak most, hehe). Múlt hétvégére rengeteg finom zöldséget hoztam haza a piacról és Tamás azt kérte, készítsek neki főzeléket. A tavasz és az egyre szépülő piac nagyon jó partner ebben, hát előkaptam a pénteki zsákmányt.

Mindenképp egészséges főzeléket szerettem volna készíteni, ezért semmiféle extra sűrítőanyagot nem tettem bele. Mondhatni önmagával sűrítettem be az ételt és nagyon jól sikerült.

Hozzávalók:
  • fél kg héjas zsenge zöldborsó
  • 1 csokor friss zsenge répa
  • 1 kis fej zsenge zeller
  • 1 csokor petrezselyem (felső és alsó része is)
  •  kb. 70 dkg újkrumpli
  • 3 nagy ek. tejföl
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors, 2 ek. olívaolaj
  • 1 kisebb fej hagyma vagy 2-3 szál újhagyma
Első körben szép pepecselősen megtisztítottam és felaprítottam a zöldségeket. A répát és a petrezselyemgyökeret karikára, a krumplit kockákra, a zellert vékony kis csíkocskákra, a hagymát pedig apróra. A borsót pedig simán csak ki kell fejteni... és érdemes időt szánni rá... igényli.

Ezeket mindenképp érdemes előre megtenni, aztán már csak gyaloggalopp a történet. Azzal kezdtem, hogy az olívaolajon megpirongattam a hagymát és a fokhagymát, és rádobtam a háromféle gyökérzöldséget. Megsóztam, megborsoztam és pár percig kevergetve, lassú-közepes lángon átforgattam. Ezután felöntöttem kevés vízzel, ami épp ellepte és forrásig melegítettem, majd pár perc múlva hozzáadtam a krumplikockákat is (ha a vizet pótolni kell, csak annyit tegyünk bele, amennyi nem egészen lepi el a zöldségeket). Kicsit újra sóztam, majd a krumpli puhuláság főztem minden addig belekerült összetevőt.

Amikor a krumpli megfőtt, az utolsó hozzávalók és a sűrítés következtek. Először kiszedtem egy tálkányit a krumpliból és rámertem néhány evőkanál levet. Beledobtam a borsót a fazékba, 1-2 percig hagytam lassan rotyogni, közben pedig botmixerrel, a tejfölt hozzáadva pépesítettem a krumplit. Végül ezt a pépet sűrítőanyagként hozzáadtam a készülő főzelékhez, s belekevertem az aprított petrezselyemleveleket is.

Már csak a kóstolás következett és egy kis ízesítés sóval (ha kell) és borssal. Hagymán pirított csirkemell darabokat tettem rá feltétként. Nagyon finom és egészséges, igazi tavaszi fogás.

2012. május 17., csütörtök

Epres tejszínes rétegezett hedonizmus


Az előző hétvégére eperfagyit terveztem készíteni a vadiúj fagyigépemmel, de olyan csúnyán alakult az időjárás és a kinti hőmérséklet, hogy egyikünknek sem volt kedve fagyit kanalazni. Egy nagy adag eper viszont ott állt a hűtőben. Ettünk belőle nyersen pár szemet, és a reggeli turmix is befogadott egy adagot, de még mindig maradt. Így inspirálódtam a fenti szépséges és szupergyors desszert elkészítésére.

Teljesen biztos, hogy nem utoljára készült ez a finomság. Az elkészítési idő és a nehézségi fok, illetve az elfogyasztásával járó élvezet a fordított arányosság mintapéldája lehetne! Zseniális!

Hozzávalók kb. 4 személyre:
(de ketten is simán eltüntethető)
  • 40 dkg eper
  • 2,5 dl habtejszín
  • 1 csomag habfixáló
  • 2-3 ek. porcukor (az eper édességétől függően)
  • 1 tk. vanília esszencia (vagy pl. valami finom likőrféle)
  • csipet só
  • cirka 10 rúd babapiskóta
Lépések:
1. Előkészítettem a tálat.
2. Egy keverőtálban felvertem a tejszínt (a sóval és a cukorral), majd a leírás szerint hozzáadtam a fixálót. (Utóbbit sajnos nem igazán lehet elkerülni, hisz állnia kell a desszertnek, amit a hab nem tolerálna).
3. Az epret megmostam és néhány szem kivételével pürésítettem. Hozzáadtam a vaníliát.
4. A tálba pakoltam 1 réteg babapiskótát, gazdagon meglocsoltam az eperpürével, erre jött még egy réteg babapiskóta és eperpüré.
5. Végül a tejszínhabot ráhalmoztam a tetejére (a két réteg közé is mehet, nálam ez most elmaradt) és eperdarabokkal díszítettem.

Lakmározás előtt érdemes pihenni hagyni a rétegeket (minimum 2 órát, de akár egy egész éjszakát is), hogy a babapiskóta megszívja magát és az egész desszert összeálljon.

Nagyon szimpatikus kreáció ez számomra, ami minimális előkészítést, nulla sütőhasználatot igényel, ugyanakkor a szuper íz és a látvány miatt nagyot lehet vele villantani. Eperszezonban kötelező!

2012. május 16., szerda

Juhtúrós sajtos rágcsa


Egy újabb gombhoz a kabátot projekt... előfordul...  Terveztem készíteni valamit juhtúróval, aztán nem lett belőle semmi. A juhtúró pedig várta, csak várta hogy beteljesedjen a sorsa.
Egészen vasárnapig csücsült a hűtőben, amikor a hűvös idő abszolút indokolta is a sütő bedurrantását. Keresgéltem mindenféle recepteket, és végül ez sült ki a dologból.


Hozzávalók:
  • 25 dkg liszt
  • fél zacskó sütőpor
  • 24 dkg vaj
  • 10 dkg juhtúró
  • 1 tojássárgája
  • 1 tk só 
Tetejére:
  • 1 tojásfehérje
  • reszelt sajt (minél több, annál jobb) :-)

Nagyon egyszerű a tészta összeállítása, tulajdonképpen csak össze kell gyúrni az alapanyagokat. Először a kimért lisztet vegyítettem el a sütőporral, majd elmorzsoltam a kockára vágott hideg vajjal. Ezután hozzáadtam a juhtúrót, a tojás sárgáját és a sót, és az egészből egy kis extra liszt segítségével jól formálható tésztát gyúrtam.


Ezután a tésztát fóliába csomagoltam és picit bedobtam a fagyasztóba, hogy a vaj visszanyerje erejét, majd lisztezett lapon kb. fél centisre nyújtottam. Az egészet megkentem a felvert tojásfehérjével és bőven reszeltem rá sajtot. Nem kell nagyon ízes sajtot választani, hisz a juhtúró íze is elég karakteres. Én most Pannóniát használtam.


Az elkészített tésztalapot derelyevágóval csíkokra szabdaltam és sütőpapírral turbózott sütőlapon aranyos színűre sütöttem 180-190 fokos előmelegített sütőben. A fenti adag nekem két sütőlapra fért rá.



Ajánlom mindenkinek, mert nem egy bonyolult recept és gyorsan elkészíthető. Ráadásul másnap is finom.

2012. május 14., hétfő

Gofricsinta


Nos, igen... fura elnevezés... :-) Természetesen egy véletlennek köszönhető. Nos az úgy volt, hogy gofrit szerettem volna sütni, be is kevertem a tésztát és már körülültük az asztalt, hogy nekiálljak a sütésnek, amikor az első adagnál kiderült, valami nem stimmel a gofrisütővel. Nem és nem akartak megsülni a várva várt gofrik.

Ilyenkor lehetne ugye pánikolni, meg beleesni a kétségbe, de ilyet csak egy amatőr csinál. Szóval gofrisütő kihúz a konnektorból, serpenyő elővesz és amerikai palacsintaféleséget süt. Ez volt a B-terv. És igen jól sikerült B-tervnek bizonyult. Az utolsó falatig elfogyott az összes.

Hozzávalók:
  • 3 tojás
  • 2 ek citromlé
  • 2 kk vanília esszencia
  • 14 dkg cukor
  • 30 dkg liszt
  • 4 dl tej
  • 16 dkg vaj
  • egy csipet só
Az előkészítés rém egyszerű, tulajdonképp arról van szó, hogy az összes hozzávalót szép sorban összekutyultam gépi habverővel. Először a tojásokat és a cukrot egy csipet sóval, majd hozzáadtam a citromlevet és a vaníliát, ezután belekevertem a felolvasztott langyos vajat, végül eldolgoztam a masszában fokozatosan adagolva mind a lisztet, mind a tejet.
A végeredmény egy jó sűrű massza, nokedlitésztánál hígabb, de a sima palacsintatésztánál jóval sűrűbb.

Tehát amikor befuccsolt a gofrisütő, egy nagyon egyszerű stratégiára váltottam. Előkaptam egy szép nagy serpenyőt, ici-pici olajjal megkentem és egyenként kis halmokat pakoltam egymás mellé, picit elsimítottam és mindkét oldalon szép mélyarany színűre sütöttem.

Nos van hogy a B-terv jobban alakul, mint amire számítottunk. A fiúk Nutellával kenték meg, én baracklekvárral és tejszínhabbal halmoztam az élvezeteket.

2012. május 3., csütörtök

Sült bébicsirke



Ez egy ittragadt kép és recept, amit még Húsvétra készítettem nagy örömmel, mert ez volt az első alkalom, hogy bébicsirke került a kezeim közé. Elhatároztam, hogy márpedig én ezt fogok készíteni és egy jó héttel előre meg is rendeltem a Csarnokban két pipikét.

Nos az elhatározás az egy dolog. Aztán amikor a kezembe kaptam a picurka kis csirkéket, nos az egy másik. Vidéki lányként persze hamar túltettem magam a sajnálkozós fázison és el is határoztam, hogy nem bonyolítom túl az elkészítést, maradok a fincsi klasszikus vonalnál. Krumplipüré került a ropogósra sült pipik mellé és uborkasaláta.

A recept nem is igényel nagy elbeszélést, inkább csak úgy mondom, hogy a megmosott és megszárított csirkéket kívülről és belülről is alaposan bekentem sóval és borssal fűszerezett vajjal, a belsejébe pedig fokhagymát és fűszereket tömtem (kinek ízlés szerint mi tetszik). Ha lett volna otthon citrom, egy gerezdet még abból is beleerőszakolok.

190 fokos előmelegített sütőben sütöttem, pirongattam a kis drágákat egészen addig, amíg gyönyörű aranybarnára, ropogósra nem sültek. Azt pedig nem kellett nagyon ellenőrizgetni, hogy megsült-e, hiszen a pirulás ideje alatt ilyen kis friss hús nem is tehet mást. (De aki szeretné, a mel vagy comb vastagabb részébe szúrt fogpiszkálóval elvégezheti a próbát.)

Nagyon finom, nagyon zsenge fogás került az asztalunkra, azonban a bébicsirkét csak azon kedves étkezőknek ajánlom, akik nem kapnak frászt attól, hogy kézzel is meg kell fogni az étket. Tamásnál ez problémát jelentett, így ő csak a késsel és villával lefosztható részeket fogyasztotta el, a "gallyassa" pedig nekem maradt. Ez ellen azonban cseppet se tiltakoztam, hiszem ott bújnak meg a legfinomabb falatok és amúgy se vagyok nagy rajongója a csirkemellnek.

Szóval összegezve a bébicsirke projektet: nagyon finom volt, enni picit macerás, de nekem boldog a tudat, hogy ilyet is készítettem. :-)))

2012. május 2., szerda

Epres gyümölcstorta bodzás tejszínhabbal



Vendégeket vártunk a hosszú hétvégén, és ilyenkor természetesen kell valami finomság, valami szép, aminek mindenki örül. Két opciót dobtam fel a levegőbe és meglepő módon Tamás ezt választotta. Azért meglepő, mert általában szinte kizárólag a csokis édességekkel győzhető meg. Kicsit aggódtam is, hogy elkészül a süti, de egy villányi után el fogja utasítani. Nos, nem így történt! De nem ám! :-) A bodzás tejszínhab pedig nagyon jól működött az eperrel, jó ötlet volt feldobni kicsit.

Klasszikusnak, vagy akár retronak is mondható ez a gyümölcstorta... szerintem mindenki anyukája készítette anno változó gyümölcsökkel , a tetején pedig a jó öreg zselatinnal. Ez utóbbit én kihagytam a mókából, hisz íze se sok, és amúgy is minek? Szép lett ez így is nagyon.

Hozzávalók (22-24 cm-es tortaformához):

A piskótához:
  • 3 nagy vagy 4 kicsi tojás (nekem kicsik voltak, így ehhez igazítottam az adagot)
  • 3 púpos evőkanál liszt
  • 3 normál evőkanál porcukor
  • 1 kk sütőpor
  • pár csepp ecet vagy citromlé
  • csipet só
  • plusz a végén kb. 2 ek eperdzsem
A pudinghoz:
  • 1 csomag vaníliás pudingpor
  • 4,5 dl tej
A tetejére:
  • ízlés és kívánság szerinti gyümölcs - mennyiség változó, a díszítés módjától függ
A tejszínhabhoz:
  • 2 dl habtejszín
  • 0,5 dl bodzaszörp
Természetesen a piskóta elkészítésével kezdtem a hadműveletet. Nem a klasszikus, anyukámnál látott módon csináltam, kipróbáltam egy korábban olvasott eljárást. Ehhez először előkészítettem mindent. A tortaforma alját kivajaztam, majd rászabtam méretben egy sütőpapír kört és ezt is megvajaztam. A sütőt előmelegítettem 180-190 fokra. A tojásokat szétválasztottam (a fehérjét egy nagyobb keverőtálba, a sárgáját egy bögrébe vagy kis tálkába). A lisztet átszitáltam és összekevertem a sütőporral. Illetve minden szükséges hozzávalót a kezem ügyébe készítettem.

Először a fehérjékből kezdtem el habot verni egy csipet sóval és pár csepp ecettel, majd amikor a hab mér kezdett szépen gyarapodni és emelkedni, tvovábbi folyamatos keverés mellett fokozatosan hozzáadtam a cukrot is és így vertem belőle kemény fehér habot. Amikor a habot már jónak ítéltem, szintén folytatva a habverős keverést, egyenként hozzáadtam a tojások sárgáját is és ezekkel elegyítettem a maszát.
Utolsó lépésként pedig egy lapáttal óvatosan a sárgásodó habhoz forgattam a sütőporos lisztet, lassú de határozott félköríves mozdulatokkal.

Amikor a gyönyörű habos massza homogénné vált, az egészet beleöntöttem az előkésztett formába, elegyengettem a tetejét és máris toltam a sütőbe. Bő 10 percig sütöttem az előmelegített hőfokon, majd 150 fokra mérsékeltem a hőmérsékletet, s így sütöttem további kb. 20 percig a piskótát. Amikor elkészült kivettem a sütőből és hagytam kihűlni.

Amíg a lap hűlt, a leírásnak megfelelően elkészítettem a vaníliás pudingot 4,5 dl tejjel és időnként kavargatva langyosra hűtöttem. Ezután a piskótát körbevágtam a formában, hogy ne legyen nagyon rátapadva a fémkörre, vékonyan megkentem eperdzsemmel, majd pár perc után erre öntöttem a langyos pudingot, ezt is elsimítottam és betettem a formával a tortaalapot a hűtőbe, hogy a puding megszilárduljon.

Ezalatt elkészítettem a bodzás tejszínhabot, ami nem állt másból, mint hogy a 2,5 dl-es szifonomba beleöntöttem 2 dl hideg tejszínt és fél dl bodzaszörpöt, és így készítettem ez a habot. Itt inkább az ötlet és az eperrel alkotott remek ízpár a lényeg, nem a recept.

Amikor a puding megszilárdult a tortán, már nem maradt más dolgom, mint szépen kidíszíteni eperrel és szeretettel várni a vendégeket.

Sokkal egyszerűbb az elkészítése, mint amilyen hosszú lett ez a leírás, szóval mindenképp javaslom újra felvenni a listára a gyümölcstortát, sokféle finom gyümölccsel variálva. Nálunk a málna és a szeder sem marad ki majd.

2012. május 1., kedd

Isteni primőrköret bármihez





Lehet hogy már szerepelt a blogon nagyon hasonló, de egyszerűen nem tudok betelni ezzel a körettel évről évre. Zseniális! Az újkrumpli variációi felülmúlhatatlanok számomra. És további remek tulajdonsága, hogy nagyon egyszerű elkészíteni.

Hozzávalók 2-3 főre:
  • kb. fél kg aprószemű újkrumpli
  • 1 csokor friss répa
  • 1 nagy csokor petrezselyem
  • 1 ek zsiradék (nálam most mangalicazsír)
  • só, bors
A krumplikat egy kis késsel megkapargattam (hámozni vétek!), a répákat szintén vékonyan megpucoltam. Mivel tényleg helyes apró krumplikat sikerült válogatnom, ezért mosás után csak félbevágtam őket, a répát pedig nagyjából fél cm vastagra karikáztam.

A zöldségeket sós vízben megpároltam, még roppanósra, majd egy nagy serpenyőben zsírt hevítettem, s belezuttyantottam a krumplit és a répát. Erős lángos több oldalról megpirongattam (érdemes inkább dobálni a serpenyőben, mert a fakanál összetörheti a zöldségeket) sóztam és borsoztam, majd a legvégén rászórtam a felaprított, de nem túlaprózott petrezselymet és párat így is fordítottam a pirult darabokon.

Ez az íz, ez a remek köret szinte utánozhatatlan, nem is kell hozzá semmi. Mivel azonban nálunk húsevő vad lakik, egy egyszerű hagymás párolt csirkemellet készítettem mellé. Szempillantás alatt eltűntek az adagok a tányérokról.

(Mivel a csirke hagymás volt, nem tettem a körethez hagymát. Ellenkező esetben a felhevített zsiradékon újhagyma karikákat szoktam pirítani, s erre dobom rá a krumplit és a répát pirulni.)