2012. május 14., hétfő

Gofricsinta


Nos, igen... fura elnevezés... :-) Természetesen egy véletlennek köszönhető. Nos az úgy volt, hogy gofrit szerettem volna sütni, be is kevertem a tésztát és már körülültük az asztalt, hogy nekiálljak a sütésnek, amikor az első adagnál kiderült, valami nem stimmel a gofrisütővel. Nem és nem akartak megsülni a várva várt gofrik.

Ilyenkor lehetne ugye pánikolni, meg beleesni a kétségbe, de ilyet csak egy amatőr csinál. Szóval gofrisütő kihúz a konnektorból, serpenyő elővesz és amerikai palacsintaféleséget süt. Ez volt a B-terv. És igen jól sikerült B-tervnek bizonyult. Az utolsó falatig elfogyott az összes.

Hozzávalók:
  • 3 tojás
  • 2 ek citromlé
  • 2 kk vanília esszencia
  • 14 dkg cukor
  • 30 dkg liszt
  • 4 dl tej
  • 16 dkg vaj
  • egy csipet só
Az előkészítés rém egyszerű, tulajdonképp arról van szó, hogy az összes hozzávalót szép sorban összekutyultam gépi habverővel. Először a tojásokat és a cukrot egy csipet sóval, majd hozzáadtam a citromlevet és a vaníliát, ezután belekevertem a felolvasztott langyos vajat, végül eldolgoztam a masszában fokozatosan adagolva mind a lisztet, mind a tejet.
A végeredmény egy jó sűrű massza, nokedlitésztánál hígabb, de a sima palacsintatésztánál jóval sűrűbb.

Tehát amikor befuccsolt a gofrisütő, egy nagyon egyszerű stratégiára váltottam. Előkaptam egy szép nagy serpenyőt, ici-pici olajjal megkentem és egyenként kis halmokat pakoltam egymás mellé, picit elsimítottam és mindkét oldalon szép mélyarany színűre sütöttem.

Nos van hogy a B-terv jobban alakul, mint amire számítottunk. A fiúk Nutellával kenték meg, én baracklekvárral és tejszínhabbal halmoztam az élvezeteket.

Nincsenek megjegyzések: