2012. november 29., csütörtök

Pamplonai marharagu


Mostanában elővesz néha az érzés, hogy mindig ugyanazokat az ételeket pörgetem körbe-körbe. Nyilván a blogéletben beálló csendek is összefüggnek ezzel a felismeréssel. Ezért elhatároztam, hogy teljesen új ételeket is kipróbálok. Ehhez az ételhez a Spanyol kulinária című vaskos könyvem adta az ötletet, azon belül is a pamplonai bikaságok. Ezt a ragut ugyanis eredetileg friss bikahúsból készítik, becsületes neve: Estofado de carne de toro. Mivel azonban ilyen jellegű húsáruval ritkán fut össze az ember budapesti piacokon, marhacombból is remekül elkészíthető.

Én most egy kísérleti adagot készítettem, de figyelembe véve, hogy mennyire finom lett, legközelebb biztosan egy jó nagy fazékkal készül majd, mondjuk vendégvárásra. Egyébként nagyon ízes, laktató étel; frissen sütöttem hozzá kenyeret, finom vörösbor is dukált mellé, ezeken kívül viszont semmi másra nincs szükség.


Hozzávalók (4 főre):
  •  70 dkg marhacomb
  • 1,5 dl olívaolaj
  • 2 nagyobb v 3 kisebb fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • só, bors,
  • 2 ek. liszt
  • 3 sárgarépa (nem túl kicsik)
  • 2,5 dl száraz vörösbor (nálunk most Chianti)
  • 3 ek vörösborecet
  • 2 babérlevél
  • 4 szem szegfűszeg
  • 2 kis piros csípőspaprika
  • 5 dl húsleves
  • csipetnyi fahéj
  • kis csokor petrezselyem
Némi előkészítéssel kezdtem a főzést, vagyis a húst megmostam, leitattam róla a vizet és nagyobb falatnyi kockákra daraboltam. Mivel most nem volt lefagyasztott alaplevem, bio leveskockából elkészítettem a húslevest.

Felaprítottam a vöröshagymát, nagyobb félkarikákra vágtam a sárgarépát és előkészítettem a többi hozzávalót is.

Ezután fogtam a legnagyobb lábasomat, majd felhevítettem benne az olívaolajat és a húsdarabokat minden oldalukon jól megpirítottam benne. Hozzáadtam a vöröshagymát és a kicsit késlappal összelapogatott fokhagymát és pár percig közös hőkezelésnek vetettem alá őket. Miután a hagyma kifényesedett, sóval és borssal fűszereztem a húst és hozzáadtam a lisztet, majd elkevertem és röviden pirítottam.

Ezután következett a sárgarépa, majd a fazékba öntöttem a vörösbort és a borecetet, hozzáadtam a babérlevelet, a szegfűszeget és a paprikát, majd felengedtem az egészet az előkészített húslevessel. Megvártam, míg forrásba lendül, majd fedő alatt lassú tűzön párolni kezdtem.

A párolás ideje nyilván függ a hústól is, nekem majdnem 3 órán át rotyogott lassan az étel - de ennek eredményeképp a hagyma, az olaj és a leves elképesztően krémes és gazdag szafttá lényegült át, a hús pedig olyan ízletessé és omlósság puhult, hogy szinte elolvadt a szánkban.

Biztosan készül még nálunk ez a fogás, mert nagy sikert aratott és igazi gyomrot és lelket melengető téli étel. Éljenek a spanyolok! :-)

2012. november 4., vasárnap

Sütőtökös diós muffin




Beköszöntött a sütőtök szezon egy ideje és elfogyott már néhány tök sütve, így újabb felhasználási formák is szerepet kapnak. És mivel egy nagyon kellemesen édes növényről beszélünk, naná hogy édességbe is kerülhet - ráadásul így azok is megeszik, akik egyébként nem rajongnak érte.

Hozzávalók 17-18 db muffinhoz:
(aki csak egy 3x4 férőhelyes muffintepsit szeretne megtölteni, az adagok 2/3-át keverje be)
  • 30 dkg liszt
  • 8-10 dkg dió felaprítva (de más magféle is jöhet (mandula, mogyoró)
  • 1 cs. sütőpor
  • ízlés szerint szerecsendió és fahéj (én az előbbiből csak érzésre reszeltem bele, utóbbiból pedig 1 kk került a tálba)
  • csipet só
  • 35 dkg megsült, kihűlt és egy villával pépesre nyomkodott sütőtök (a hosszúkás, azt hiszem Orange típusú)
  • 17 dkg barnacukor (ettől a végén nem fog senki a falnak menni, szóval haladó édesszájúak emelhetik a mennyiséget akár)
  • 2 ek tej
  • 1 dl olívaolaj
  • 3 tojás
  • a díszítéshez dió, étcsoki, vagy épp semmi - kamrafüggő
Én reggel készítettem a muffinokat, ezért előző este a romlandóakat kivéve mindent előkészítettem. Egyrészt így szobahőmérséklető volt minden hozzávaló, másrészt reggel kevesebb dolgom volt. :-)

Kezdésképp a sötőt előmelegítettem 180 fokra.

Egy közepes tálban összekevertem a száraz összetevőket, vagyis a lisztet, diót, sütőport, illetve a fűszereket. A többi hozzávaló sorredje: egy habverővel felvertem a tojásokat és a cukrot, ehhez jött a tökpüré tovább keverve a habverővel, végül pedig az olaj és a tej. Végül a tojásos keveréket a lisztes alaphoz öntöttem és nagyvonalú mozdulatokkal összedolgoztam. Igyekeztem nem túlkeverni a tésztát, mert állítólag a muffin titka, hogy ne legyen túlzottan kidolgozva a massza. Ezért nem bolygattam meg minden részt maximálisan, inkább csak összekutyultam nagyjából.

A muffinsütő tepsibe beledobáltam a kis kapszlikat, kiskanállal belepakoltam mindegyik mélyedésbe annyi tésztát, ami kb., nem egészen elérte a kapszlik szélét, néhány étcsoki pöttyel dekoráltam a halmok tetejét és már toltam is az egészet a sütőbe.

Körülbelül 15-18 perc alatt sültek meg nálam, de a tűpróba itt is remek segítség. Amikor a tészta nem ragad a tűre (nálam fogpiszkálóra) kész is vagyunk. Egy rácson hűltek langyosra, majd annak rendje s módja szerint elfogytak. :-)

2012. november 2., péntek

Gyors és finom vajas zöldségleves



Mióta beköszöntött ez az undok hideg idő, szinte folyamatosan kívánom a leveseket. Múltkor ráadásul kaptunk barátoktól egy jó adag házi zöldségfélét, amiket néhány dologgal kiegészítve ezt a nagyon egyszerű és finom zöldséglevest készítettem. Egy cseppig elfogyott, így bátran merem ajánlani.


Hozzávalók:
(a hozzávalók, az arányok szabadon variálhatók)
  •  2 nagyob karalábé
  • fél zellergumó
  • 3 sárgarépa
  • 3 petrezselyemgyökér
  • 2 közepes rózsaszín krumpli
  • 2-3 csiperkegomba
  • petrezselyem
  • 5-6 szem feketebors
  • só ízlés szerint
  • kb. 1,5 liter zöldségleves alaplé vagy víz + leveskocka (kinek bio, kinek sima, kinek egyik se)
  • kb. 4 dkg vaj
  • 1 kk őrölt pirospaprika
  • 2 csapott ek. liszt
Rögtön azzal kezdem, hogy egy kis csalás volt a részletekben, ugyanis aznap, amikor készítettem, reggelire fokhagymás, petrezselymes csiperkegombát készítettem pirítóssal. Így a levesbe ennek a maradéka került és nem a friss gomba és petrezselyem, de szerintem a világon semmit nem rontott rajta.

Tehát az összes zöldséges szépen megpucoltam és kb. egyforma kis kockákra aprítottam. A krumpli kivételével egy nagyobb lábasba pakoltam mindent, felöntöttem az alaplével és puhulásig (de nem pépesedésig) főztem a zöldségeket. A krumplit közben adtam hozzá, amikor a répakockák már nem voltak teljesen nyersek, így a krumpli sem főtt szét.

Amikor szinte késznek gondoltam a zöldségeket, egy pici lábasban felolvasztottam a vajat, majd lehúztam a tűzről, hozzákevertem a pirospaprikát és a lisztet, visszatettem a főzőlapra és rövids ideig pirítottam. Ezután felöntöttem egy kevés vízzel (kb. fél dl) és habverővel simára kevertem, majd a leveshez öntöttem. Ez a vajas rántás nyilván nem a világ legegészségesebb dolga, de nem is halálos bűn egy nagy adag leveshez, és igazán finom krémessé, picit sűrűbbé teszi az állagát. Én nagyon szeretem így elkészítve. Otthon nálunk anyukám mindig egy ehhez nagyon hasonló levest készít Karácsony este (abban nincs gomba meg karalábé, zeller, inkább csak répa, petrezselyemgyökér, krumplikockák és levestészta).

Nálunk most ezek a zöldségek voltak épp adottak és a végeredmény nagy siker volt amíg csak el nem fogyott. Gombával, gomba nélkül, tésztával, vagy anélkül, rengeteg zöldségből összeállítható. Hideg téli napokra szívesen ajánlom.