2012. november 29., csütörtök

Pamplonai marharagu


Mostanában elővesz néha az érzés, hogy mindig ugyanazokat az ételeket pörgetem körbe-körbe. Nyilván a blogéletben beálló csendek is összefüggnek ezzel a felismeréssel. Ezért elhatároztam, hogy teljesen új ételeket is kipróbálok. Ehhez az ételhez a Spanyol kulinária című vaskos könyvem adta az ötletet, azon belül is a pamplonai bikaságok. Ezt a ragut ugyanis eredetileg friss bikahúsból készítik, becsületes neve: Estofado de carne de toro. Mivel azonban ilyen jellegű húsáruval ritkán fut össze az ember budapesti piacokon, marhacombból is remekül elkészíthető.

Én most egy kísérleti adagot készítettem, de figyelembe véve, hogy mennyire finom lett, legközelebb biztosan egy jó nagy fazékkal készül majd, mondjuk vendégvárásra. Egyébként nagyon ízes, laktató étel; frissen sütöttem hozzá kenyeret, finom vörösbor is dukált mellé, ezeken kívül viszont semmi másra nincs szükség.


Hozzávalók (4 főre):
  •  70 dkg marhacomb
  • 1,5 dl olívaolaj
  • 2 nagyobb v 3 kisebb fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • só, bors,
  • 2 ek. liszt
  • 3 sárgarépa (nem túl kicsik)
  • 2,5 dl száraz vörösbor (nálunk most Chianti)
  • 3 ek vörösborecet
  • 2 babérlevél
  • 4 szem szegfűszeg
  • 2 kis piros csípőspaprika
  • 5 dl húsleves
  • csipetnyi fahéj
  • kis csokor petrezselyem
Némi előkészítéssel kezdtem a főzést, vagyis a húst megmostam, leitattam róla a vizet és nagyobb falatnyi kockákra daraboltam. Mivel most nem volt lefagyasztott alaplevem, bio leveskockából elkészítettem a húslevest.

Felaprítottam a vöröshagymát, nagyobb félkarikákra vágtam a sárgarépát és előkészítettem a többi hozzávalót is.

Ezután fogtam a legnagyobb lábasomat, majd felhevítettem benne az olívaolajat és a húsdarabokat minden oldalukon jól megpirítottam benne. Hozzáadtam a vöröshagymát és a kicsit késlappal összelapogatott fokhagymát és pár percig közös hőkezelésnek vetettem alá őket. Miután a hagyma kifényesedett, sóval és borssal fűszereztem a húst és hozzáadtam a lisztet, majd elkevertem és röviden pirítottam.

Ezután következett a sárgarépa, majd a fazékba öntöttem a vörösbort és a borecetet, hozzáadtam a babérlevelet, a szegfűszeget és a paprikát, majd felengedtem az egészet az előkészített húslevessel. Megvártam, míg forrásba lendül, majd fedő alatt lassú tűzön párolni kezdtem.

A párolás ideje nyilván függ a hústól is, nekem majdnem 3 órán át rotyogott lassan az étel - de ennek eredményeképp a hagyma, az olaj és a leves elképesztően krémes és gazdag szafttá lényegült át, a hús pedig olyan ízletessé és omlósság puhult, hogy szinte elolvadt a szánkban.

Biztosan készül még nálunk ez a fogás, mert nagy sikert aratott és igazi gyomrot és lelket melengető téli étel. Éljenek a spanyolok! :-)

Nincsenek megjegyzések: