2012. december 17., hétfő

Mousse au chocolat...

... ahogy a művelt franszia mondja... vagyis csokimussz. :)))


Nem is akármilyen! Veszélyesen csokis, brutálisan finom csokimussz. A karácsonyi menük tuti résztvevője nálunk.

A hozzávalók (8-10 főre):
  • 30 dkg jó minőségű étcsoki (60%-osat használtam)
  • 4 tojássárgája
  • 13 dkg cukor (én barnacukrot használtam)
  • 50 ml tejszín
  • 25 dkg tojásfehérje
Az elkészítése igen egyszerű, kezdőknek is simán vállalható, és ami szintén szerethető tulajdonsága, hogy (legalább néhány órával) előre kell elkészíteni. Az ízesítés pedig számtalan irányt vehet, én most például klasszikusként egy fél narancs héját reszeltem hozzá.

A cukrot kimértem, a tojásokat 1-1 tálba szétválasztottam.
A csokit (nekem most pasztilla volt, de ha táblás, darabokra törve) egy üvegtálban, vízgőz fölött felolvasztottam. (Nem kell lobogó víz hozzá, inkább csak olyan sistergős, éppen forrni készülős, hogy a csoki meg ne égjen.)
Amíg a csoki olvadt, a tojássárgájákat 2-3 evőkanálnyi cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam a tejszínt is.
A tojássárgájás masszát és a narancshéjat a felolvadt csokihoz kevertem, majd a tojásfehérjéket egy csipet sóval és a maradék cukorral kemény habbá vertem. (A cukrot nem rögtön és nem egyszerre kell hozzáadni. Amikor kezd fehéredni a hab, kanalanként adagoltam hozzá.)

A kemény habot végül óvatosan hozzáforgattam a csokis masszához és a kész krémet formákba (jelen esetben borospoharakba) adagoltam.
Ezután minimum pár órás, de akár egy éjszakás hűtés, majd pedig a masszív kulináris élvezet következett.

Kis kiegészítés: a képen a pohárban látható adag óriási! A mussz isteni, fenomenális, ugyanakkor elképesztően tömény élvezet. A fenti adagot minimum 8, de 10 adagra porcióznám legközelebb.

(Terveim szerint különféle ízesítések próbája következik. Lesz karácsonyi (gyömbéres-szegfűszeges), chilis, és ki tudja még mi jut eszünkbe.)

* - Gyakran a konyhában tüsténkedőknek további jó hír: több tojásfehérjét igényel a dolog, mint amennyit a szükséges tojássárgájákkal járó mennyiség szolgáltat. Ergo a fagyasztóban pihenő fehérjék felhasználásának remek megoldása lehet.

2012. december 15., szombat

Fast food post: isteni hamburger és káposztasaláta




Ez a bejegyzés inkább az evést és az ízeket élteti, nincs nagy receptleírás, maximum a majonézes káposztasaláta. Mostanában többször is játunk a Ring Café-ban, mert egyszerűen zseniális a hamburgerük. Nekem személy szerint az avokádós, bacon-ös verzió a kedvencem. Én is készítettem már itthon remek hamburgereket, saját sütésű bucival meg minden, de most egy expressz megoldás aratott nagy sikert.

Nemrégiben újra megkívántuk a hamburgert és ilyen esetben nyilván nem a Mekibe fut a jóérzésű ember (na jó, szökőévente előfordul az is). :))) Viszont bucit sütni már nem volt idő, és eszembe jutott, hogy a Ring-ben sem buciban, hanem inkább valami ciabatta-szerűben szervírozzák a finom húspogácsákat. Persze ezt sem volt időm sütni, venni viszont nagyon ügyesen tudtam.

Szóval nagyon finom magos és sima olaszos kenyérkéket vettünk, amiket a kenyérpirító tetejét kicsit átmelegítettem. Ebbe kerültek a kis hagymával, fokhagymával, sóval és borssal begyúrt, a sajtot a tetejére olvasztva megsütött húspogácsák (marha és sertés hús  vegyesen), 1-2 szelet sült bacon, egy marék rukkola, egy kenésnyi ketchup és pár szelet paradicsom. Komolyan mondom zseniális lett! Szerintem ezt a megoldást megtartjuk örökre! Sütöttem hozzá sültkrumplit és még előző nap készítettem egy pont idepasszoló káposztasalátát. Úgy muzsikáltak együtt, hogy azt öröm volt hallgatni. A fő hangok a "hmmmmm" és a "nyammmm" voltak. :)))

A káposztasaláta is különösen jól sikerült. Így készült:
Egy kis fej káposztát és 3 közepes répát lereszeltem a nagylyukú reszelőn és besóztam. Hozzáaprítottam 1 salotta hagymát (nem kell sok, úgyis átveszi az ízt) és az egészet elkevertem annyi tartármártással, amitől nem tocsogott, csak szépen felvette. 1 éjszakát állni hagytam a hűtőben, majd kábé mindenhez ezt ettük egy darabig, amihez csak lehetett. :-)

2012. december 8., szombat

Tepsiben sült tarja gyökérzöldségekkel



Magam se gondoltam, hogy ez egy siker kaja lesz, de végül nagyon szerettük. Inkább csak a "dobjunk össze valamit gyorsan, hogy minden macera nélkül süldögéljen a sütőben" elv vezérelt. De általában az ilyen lassan sülő husikák mindig sikerre futnak, szóval most sem csalódtam.


Hozzávalók:
  • annyi szelet tarja, amennyit szeretnénk :-) - nálunk 4 szelet
  • 3-3 szép szál sárgarépa és petrezselyemgyökér
  • 1 kisebb fej hagyma (nem kell hogy domináljon)
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • só, bors
Előkészítés címszó alatt megmostam és szárazra töröltem a hússzeleteket, illeve megtisztítottam és vastagabb karikákra vágtam a zöldségeket.
A húsokat sóztam és borsoztam, majd egy tepsibe fektettem, rá- és köré dobáltam a zöldségeket, végül alufóliával letakarva sütöttem 160 fokon amíg a hús szinte készre puhult (kb. 70-80 perc). Ezután levettem a fóliát és a hőfokot 190-re emelve rövid ideig még rápirítottam.

A zöldségek finom puhára párolódtak és isteni ízeket adtak át a húsnak, a bennük lévő cukor pedig nagyon finoman karamellizálódott.

Sütőtökös krumplipürével ettük, a kissé édeskés püré nagyon jó társnak bizonyult.

2012. december 4., kedd

Extra-gyors magvas kenyér



Éljen Rachel Allen! Így kövér betűkkel. Ez a kenyér annyira finom, hogy már számtalanszor sütöttem újra.
 
Hozzávalók:
  • 3,5 dl langyos víz
  • 1 tk. méz
  • 2 dkg friss élesztő (vagy 1 zacskó szárított élesztő - 7 g)
  • 20 dkg teljes kiőrlésű liszt (én rozsliszttel szoktak készíteni)
  • 7,5 dkg sima liszt (BL 80 vagy BL55)
  • 7,5 dkg magkeverék (ami van, és ezeket szoktam tenni bele vegyesen: dió, napraforgómag, lenmag, szezámmag, búzacsíra)
  • 5 dkg zabpehely
  • 2,5 dkg korpa (nekem zabkorpa van)
  • 1 tk. só
  • 1 ek. olaj
Az a legjobb ebben a kenyérben, amellett hogy isteni finom, hogy nagyon könnyen elkészíthető. Össz-vissz annyi a teendő, hogy egy nagyobb tálba kimérem a száraz hozzávalókat, vagyis a liszteket, magokat, zabpelyhet, korpát és a sót, majd jól elkeverem.

A vizet meglangyosítom, feloldom benne a mézet és az élesztőt és állni hagyom pár percig, míg az élesztő felfut.

Az élesztős vizet végül beleöntöm a tálba és elkeverem a lisztes magos alappal. A végeredménynek nem folyósnak, de azért masszásnak, keverhetőnek kell lennie. (Lehet hogy kis vizet még igényel a megfelelő állag - ez liszttől is függ.)

Ezután vagy egy szilikon formára, vagy szilikonos sütőpapírra van szükség, amivel ki kell bélelni egy kenyérformát. Sima sütőpapírral nem javaslom a próbát, mert a kenyér héja örök barátságot köt vele. Én emiatt a kenyér miatt vettem egy szilikon formát. De megérte!

A kikevert tésztát a formába kanalazom, elsimítom a tetejét és letakarva meleg helyen kelni hagyom 20-25 percig. Időközben 200 fokra melegítem elő a sütőt és a forróságba betolva kb. 45 perc alatt megsütöm a kenyeret. Végül rácson hagyom kihűlni.

Érdemes hűlni hagyni szeletelés előtt, hogy ne csak formátlan darabkáink, hanem szeleteink legyenek. Frissen vajjal is isteni, de napokig élményvesztés nélkül fogyasztható. Nálunk nagy siker és a diót nem szabad kihagyni belőle.

2012. december 3., hétfő

Pagu - avagy csirkés, fűszeres kuszkusz



Először rögtön a nevet magyarázom meg, mielőtt bárki azt hinné, rosszat álmodtam. Amikor Tamást arról próbáltam faggatni, mit főzzek, kínjában (mert utálja az ilyen kérdéseket) azt találta mondani, készítsek pagut, és hogy mi az, azt már rám bízza. :-) Nesze semmi fogd meg jól, tulajdonképpen. A név hangzása alapján a fenti képen látható étellel teljesítettem a feladatot és sikerrel vettem a fordulót.

Hozzávalók 4 személyre.
  • 1 közepes fej hagyma
  • 40 dkg csirkemell filé
  • 2 ek olívaolaj
  • kb 2-3 cm friss gyömbér
  • 1-2 ek harissa (vagy helyettesíthető valamilyen könnyebben beszerezhető paprikakrémmel)
  • 10-12 szem szárított sárgabarack
  • 1 csicseriborsó konzerv, vagy 3 marék száraz csicseri beáztatva majd megfőzve
  • kb. 30 dkg kuszkusz
  • 4 dl csirkealaplé
  • friss koriander - ha van, de elhagyható
Mindent előkészítettem első körben, hogy a kezem ügyében legyenek a hozzávalók. A húst megmostam, lecsöpögtettem és falatnyi darabkákra vágtam. A barackokat felaprítottam, a csicserit megfőztem és lecsöpögtettem (mert én most nem konzerv verziót használtam - kb. 2 órát áztattam a bogyókat, utána pedig még kb. 45 percig főztem). A hagymát megpucoltam és felaprítottam.

Ezután elővettem egy nagyobb serpenyőt, aminek fedője is van és hevíteni kezdtem benne az olajat. Ezen megforgattam a hagymát, majd miután üvegesre váltott, hozzáadtam a csirkehúst és egy kis sót ráhintve szinte készre pirítottam a kockákat.

Következő lépésként a húsra reszeltem a gyömbért, hozzáadtam a harissát és egy percig ezekkel elkevergetve tovább pirítottam a csirkét. Itt léptek a képbe az aszalt barackok, a csicseri és a kuszkusz, mindezt hozzáadtam a fűszeres csirkekockákhoz, elkevertem és az egészet felöntöttem az előkészített csirkealaplével. Az serpenyőre tettem a fedőt és a főzőlapot lekapcsolva hagytam, hogy a kuszkusz néhány perc alatt megdagadjon.

Ezalatt elővettem a tányérokat, előkészítettem a vacsoraasztalt, majd itt következett volna a koriander, ami most nekem nem volt, de az apróra vágott zöldet az elkészült és felkevert fogáshoz kellett volna keverni, majd tálalni. Nekem ezúttal csak a tálalás és a fogyasztás maradt, de így sem volt kifogás.

Gyors és érdekes, nem a magyaros ízvilághoz közelítő, de finom és laktató vacsora.
(A csípősre érzékenyek a harissával vagy paprikakrémmel vigyázzanak, én is csak huhogva tudtam falatozni.)