2013. április 18., csütörtök

Diéta kompatibilis tortilla vacsora


Ezzel a sikeres vacsora fogással térek vissza a mindenféle érzékenység kimutatásával záruló vizsgálat utáni felkészülési időszakról. Az első hetek nem mentek könnyen, nagyon lehangolt, hogy mennyi mindentől el vagyunk tiltva (persze a férifgyomor érdekében), vége a kreatívkodásnak, ésatöbbi. Aztán elkezdtem felvenni a kesztyűt és keresni azokat a megoldásokat, alternatívákat, amiket fel tudok használni a finom fogások elkészítése érdekében.

A legáltalánosabb tapasztalatom sajnos az, hogy egyelőre élelmiszeripari szinten nincs megkönnyítve azok élete, akik érzékenyek valamilyen, netalántán több összetevőre is. Nálunk ugye elég széles a kizárt élelmiszerek halmaza... tiltólistára került a búza és származékai, az árpa, a tojás (főleg a fehérje), a tej, utóbbi pedig nem a laktóz, hanem a tejfehérje miatt, csak hogy ebben se legyen egy szál könnyítés sem. Zöldségek közül a vörös vesebabbal és a zöldborsóval kellett megszakítanunk a barátságot, de ezek elkerülése nyilvánvalóan könnyebben megy.

Igyekszem majd minden tapasztalatomat, sikerélményemet megosztani a bejegyzésekben, most például a recept kapcsán is adódik, hogy a tortilla lapokat vegyem górcső alá. Ugyanis hiába gondolná azt az ember, h a tortilla lapok kukoricalisztből készülnek, ez sajnos nagy tévedés. Legalábbis akármelyik csomagos tortilla lap csomagolását vizsgáltam meg a az élelmiszer boltban, mindegyik esetben azt tapasztaltam, hogy itt bizony nem kukorica, hanem búza torilláról beszélünk.

Már-már kezdtem feladni a reményt, amikor eszembe jutott, hogy a Culinarisban is szokott lenni tortilla, gyorsan ellenőriztem is az ottani leírást és éljen, meglett a végeredmény. Nyilván, mint minden más esetben, nem a legolcsóbb megoldásról beszélünk, de az jóáras megoldások lehetőségét már lassan teljesen feladtam.
Így is örömmel vettem, hogy egyáltalán találtam olyan lapokat, amik megfelelnek a diétának.

Ezután már gyerekjáték volt a recept összeállítása - pláne hogy istenien variálható bármikor, készletre igazítható, sokféleképp elkészíthető. Nálunk most így készült:

Hozzávalók 2 főre:
  • fejenként 3-4 kicsi vagy 2 nagy kukorica tortilla lap
  • 1 kisebb csirkemell filé
  • 2 közepes fej vöröshagyma
  • 1-2 paradicsom
  • néhány csík kaliforniai paprika
  • só, bors
  • zsiradék (nekem most kókuszzsír)
  • balzsamecet, Worcestershire szósz
  • (plusz én még tejfölt is tettem a sajátomra)
  • egy fél lime leve
Első körben megtisztítottam és apró kockákra vágtam a csirkehúst, és nagyobb kockákra aprítottam a hagymát. Egy serpenyőben kókuszzsírt melegítettem és sóval, illetve borssal fűszerezve megpirítottam benne a csirkemelldarabokat.

Amíg a hús elkészült, a felaprított hagymát szintén egy csipet só társaságában kevés kókuzsszíron pirítani kezdtem, majd amikor kezdte megadni magát, levettem a hő erejét, 1-2 ek Worcestershire szószt locsoltam rá és lassan, kb. 10-12 perc alatt puhára, édeskés-pikánsra pároltam.

Ezután elkészítettem a salsa-t, amiket most egyszerűen apró kockákra vágtam a paradicsomot és a paprikát, kevés sót és borst hintettem rá és meglocsoltam a lime levével.

Innentől már nagyon könnyű dolgom volt, egy serpenyőt felmelegítettem és megmelegítettem benne egyenként az épp fogyasztani kívánt tortilla lapokat, és szépen elkezdtem töltögetni. Először belekerült a hagyma, egy jóleső adag csirkekocka, végül a salsa, magamnak pedig tejfölt is pötyögtettem a tetejére. A nagyobb lapok feltekerve, a kisebbek félbehajtva, vagy ahogy tetszik, minden formában szuper eledel.

Jottányi lemondást sem éreztünk a diétához összeválogatott összetevők miatt, és senki nem maradt éhes.
Biztos hogy rendszeres megoldásként regisztrálom a konyhánkban ezt az ételt, és több verzióban is ki fogom próbálni. Most a pikáns ízű sült hagyma adott nagyon finom ízt a tekercseknek, de legközelebb avokádóval is mindenképp fel fogom turbózni a salsa-t, mert az is garantált siker lesz szerintem.

Érzékenységgel nem rendelkezők természetesen a tejföl mellett sajttal, mondjuk egy jó kis cheddar-al is megspékelhetik a töltési folyamatot, a variációk sora végtelen.

2013. március 6., szerda

Recept nélküli blabla és egy "remek" diagnózis

Sok-sok gyomorfájás és egyéb gyomorpanasz után nemrégiben rászánta magát a férfi a házban, hogy továbblépjen a semmire nem vezető TB-s vérvétel és ultrahang fázison és elment egy privát étel-intolerancia tesztre. Ezt a tesztet vérből végzik és 226 élelmiszerre vizsgálják az érzékenységet.

Nos... úgy tűnik, megvan a panaszok oka... vagyis sajnos inkább okai, hiszen több alapélelmiszer is a pozitív kategóriába esik, nem is alacsony értékekkel. :-/ Tehát pár hét óta amennyire csak lehetséges, elkerüljük az étrendjében... és most nagy levegő... 1) a búzát és búzakorpát (nem, nem glutén érzékeny, hanem a búzára és annak minden atomjára), 2) az árpát, 3)a tehéntejet (nem, nem laktóz érzékeny, hanem az egész tehéntej - és juhtej - fogalom kiesett), 4) a tojásfehérjét, 5) a zöldborsót és a 6) kazeint.

Vannak még olyan dolgok is ebben az oszlopban, amik nem igazán érdekesek, viszont van még egy "határeset" című oszlop is, és az abban szereplő dolgok fogyasztását szintén érdemes korlátozni. Na... hát ebben az oszlopban pedig olyanok szerepelnek, mint a tojássárgája, a rizs, a krumpli, a vörös vesebab...

Tehát elég rendesen felfordult az életünk gasztro szempontból, de azért igyekszem állni a sarat. Azt hiszem, hogy a néhány korábbról maradt recept után következnek majd a szépen felsorakozó tapasztalatok, próbálkozások... és persze szívesen várok ötleteket, tippeket tőletek is. Örülnék beszerzési forrásoknak (mert a megfelelő termékek ára horrorisztikus), gusztusos és finom édességrecepteknek (mert ez egyelőre elérhetetlennek tűnik), és tulajdonképp bárminek.

Hamarosan érkeznek az első bemutatók és ígérem, a kedvem is visszatér majd és lendülettel vágok bele a férifember kúrálásába. :)

2013. január 14., hétfő

Tuttifrankó sajtos pogácsa



Úúúh meg áááh, kábé ezt tudnám hozzáfűzni, ha le kellene írnom ezt a pogácsát. Nagyon jó kis recept, különféle sajtokkal szuperül variálható az íze, az állaga pedig igazán omlós, szaftos, szóval olyan, amilyennek egy finom pogácsának lennie kell. Több helyen is láttam már a receptet (pl. Limara is kedvencei között tartja számon), el is mentettem magamnak, és mivel Szilveszter, majd pedig egy kis szülinapi lakásavató alkalmából elő akartam rukkolni valami finom sóssal, most végre duplán is sor került rá. Nyilván az első alkalommal aratott siker következménye volt, hogy néhány napon belül újra elkészítettem.

Egyébként amellett hogy isteni finom, számomra nagy előnye még, hogy előző este előkészíthető és a tészta boldogan pihen a hűtőben egy egész éjszakán át.

Hozzávalók:
  • 60 dkg liszt átszitálva (BL 55)
  • 1 ek só
  • 25 dkg HIDEG vaj
  • 25 dkg reszelt sajt (lehet többféle is - érdemes finom aromás, erősebb ízű sajtot is közéjük csempészni)
  • 1/2 dl tej
  • 1 tk méz
  • 3 dkg friss élesztő
  • 200 g tejföl
  • 1 egész tojás
Majd sütés előtt a tetejére:
  • 1 egész tojás
  • reszelt sajt (4-5 dkg)
A tészta elkészítése egyáltalán nem bonyolult, amolyan tunkolós-trutymákolós móka. :)

Első lépésként meglangyosítom a tejet, elkeverem a mézzel és belemorzsolom az élesztőt.
Amíg az élesztő felfut, egy tálba szitálom a lisztet és elvegyítem a sóval, majd ugyanide kockázom a hideg vajat. Az egészet elmorzsolom, hogy a vaj és a liszt morzsás állagot vegyen fel (mint a linzerféléknél).

A vajjal elmorzsolt liszthez hozzákeverem a jóadag reszelt sajtot, majd egy kis völgyet alakítok ki a lisztes keverék közepében és ide kerül a tejföl, az életre kelt élesztős tej, valamint az egész tojás.

Ezután indul a trutymózás, tocsogás a nedves és száraz anyagok között, amíg aztán végül megadják magukat és szépen összesimulnak. Jól átgyúrom az összeálló tésztát, nagy gömböcöt formázok belőle majd egy lisztezett tálba vagy tányérral teszem, lefóliázom és minimum 2-3 órára, de ahogy mondtam korábban, akár egész éjszakára is beparkolom a hűtőbe. (Mindkét várakozási időt próbáltam, a végeredményben nincs különbség, így is, úgy is nagyon finom.)

Amikor eljön a sütés ideje, előkapom a tésztát és lisztezett felületen kb. ujjnyi vastagra nyújtom és kis pohárral vagy pogácsaszaggatóval kis köröket szaggatok belőle, majd sütőpapíros sütőlapra pakolom (némi távolságtartással, mert még növekedni fognak).
A hűtés miatt sütés előtt érdemes keleszteni az első tepsinyi tésztát is legalább 40 percig, a következő adagok pedig úgyis kapnak legalább 1 órát. Mielőtt a nyers pogácsák sütőbe kerülnének, megkenem a skalpjukat felvert tojással és egy csipet reszelt sajtot igazgatok rájuk.

200 fokon sütöttem; nagyjából 18-20 perc alatt sültek aranyos színűre, ropogósra (de ez persze sütőtől függ, tehát 15 perc után már érdemes ellenőrizgetni).

2013. január 10., csütörtök

Fokhagymás tigrisrákok - óóó te jóóó ég! :)



Elteltek az ünnepek, itt az új év és a sok trakta, beigli és töltött káposzta után könnyebb ételek után áhítozik az ember gyomra így januárban. Ezt a vágyat párosítottam most az egyébként folyamatosan fennálló imádatommal. Ebben az ételben (még ha nem is egy bonyolult recept) szinte minden benne van, amit nagyon szeretek.

Most egy józan ésszel mért, önmegtartóztató adag készült ebédre, de bevallom, kétszer ennyit is meg tudnék enni belőle simán. 

Hozzávalók 1 főre:
  • 10 db megtisztított nyers tigrisrák
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 kis kocka vaj
  • só, bors
Nincs ezen semmi bonyolítanivaló, 5 perc alatt elkészül és körülbelül ugyanennyi idő alatt el is tűnik a tányérról. Előkészületként annyi, hogy mivel frissen elég bonyesz beszerezni a rákocskákat, kivettem a kicseszacskót a fagyasztóból is kiszámoltam egy kis tányérra az engedélyezett adagot, majd kb. 2 óra alatt hagytam kiolvadni.

Megpucoltam 1 gerezd fokhagymát és leheletnyi vékony szeletekre vágtam. Egy serpenyőben felhevítettem a vajat és az olajat, megfuttattam rajta a fokhagymát, majd rádobtam a megmosott rákokat. Sóztam, borsoztam és kb. 2-2,5 perc alatt mindkét oldalukat gyönyörűséges rózsaszínűre pirítottam. Eközben a hús hófehérré vált, a fokhagymás vaj-olaj átjárta a kis páncélokat, majd ezzel a vajas olajjal együtt tányérra löktem a herkentyűket, bagettet törtem hozzá és tunkolva, cuppogva, kézzel azonmód elfogyasztottam.

Komolyan mondom, ez a világ egyik legfinomabb étele!
(Friss petrezselymem most nem volt hozzá, de ha lett volna, azzal is meghintettem volna a rákokat - illetve citromot is facsarhat rá, aki szereti. Nekem ez most így volt zseniális.)