2013. január 14., hétfő

Tuttifrankó sajtos pogácsa



Úúúh meg áááh, kábé ezt tudnám hozzáfűzni, ha le kellene írnom ezt a pogácsát. Nagyon jó kis recept, különféle sajtokkal szuperül variálható az íze, az állaga pedig igazán omlós, szaftos, szóval olyan, amilyennek egy finom pogácsának lennie kell. Több helyen is láttam már a receptet (pl. Limara is kedvencei között tartja számon), el is mentettem magamnak, és mivel Szilveszter, majd pedig egy kis szülinapi lakásavató alkalmából elő akartam rukkolni valami finom sóssal, most végre duplán is sor került rá. Nyilván az első alkalommal aratott siker következménye volt, hogy néhány napon belül újra elkészítettem.

Egyébként amellett hogy isteni finom, számomra nagy előnye még, hogy előző este előkészíthető és a tészta boldogan pihen a hűtőben egy egész éjszakán át.

Hozzávalók:
  • 60 dkg liszt átszitálva (BL 55)
  • 1 ek só
  • 25 dkg HIDEG vaj
  • 25 dkg reszelt sajt (lehet többféle is - érdemes finom aromás, erősebb ízű sajtot is közéjük csempészni)
  • 1/2 dl tej
  • 1 tk méz
  • 3 dkg friss élesztő
  • 200 g tejföl
  • 1 egész tojás
Majd sütés előtt a tetejére:
  • 1 egész tojás
  • reszelt sajt (4-5 dkg)
A tészta elkészítése egyáltalán nem bonyolult, amolyan tunkolós-trutymákolós móka. :)

Első lépésként meglangyosítom a tejet, elkeverem a mézzel és belemorzsolom az élesztőt.
Amíg az élesztő felfut, egy tálba szitálom a lisztet és elvegyítem a sóval, majd ugyanide kockázom a hideg vajat. Az egészet elmorzsolom, hogy a vaj és a liszt morzsás állagot vegyen fel (mint a linzerféléknél).

A vajjal elmorzsolt liszthez hozzákeverem a jóadag reszelt sajtot, majd egy kis völgyet alakítok ki a lisztes keverék közepében és ide kerül a tejföl, az életre kelt élesztős tej, valamint az egész tojás.

Ezután indul a trutymózás, tocsogás a nedves és száraz anyagok között, amíg aztán végül megadják magukat és szépen összesimulnak. Jól átgyúrom az összeálló tésztát, nagy gömböcöt formázok belőle majd egy lisztezett tálba vagy tányérral teszem, lefóliázom és minimum 2-3 órára, de ahogy mondtam korábban, akár egész éjszakára is beparkolom a hűtőbe. (Mindkét várakozási időt próbáltam, a végeredményben nincs különbség, így is, úgy is nagyon finom.)

Amikor eljön a sütés ideje, előkapom a tésztát és lisztezett felületen kb. ujjnyi vastagra nyújtom és kis pohárral vagy pogácsaszaggatóval kis köröket szaggatok belőle, majd sütőpapíros sütőlapra pakolom (némi távolságtartással, mert még növekedni fognak).
A hűtés miatt sütés előtt érdemes keleszteni az első tepsinyi tésztát is legalább 40 percig, a következő adagok pedig úgyis kapnak legalább 1 órát. Mielőtt a nyers pogácsák sütőbe kerülnének, megkenem a skalpjukat felvert tojással és egy csipet reszelt sajtot igazgatok rájuk.

200 fokon sütöttem; nagyjából 18-20 perc alatt sültek aranyos színűre, ropogósra (de ez persze sütőtől függ, tehát 15 perc után már érdemes ellenőrizgetni).

2013. január 10., csütörtök

Fokhagymás tigrisrákok - óóó te jóóó ég! :)



Elteltek az ünnepek, itt az új év és a sok trakta, beigli és töltött káposzta után könnyebb ételek után áhítozik az ember gyomra így januárban. Ezt a vágyat párosítottam most az egyébként folyamatosan fennálló imádatommal. Ebben az ételben (még ha nem is egy bonyolult recept) szinte minden benne van, amit nagyon szeretek.

Most egy józan ésszel mért, önmegtartóztató adag készült ebédre, de bevallom, kétszer ennyit is meg tudnék enni belőle simán. 

Hozzávalók 1 főre:
  • 10 db megtisztított nyers tigrisrák
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 kis kocka vaj
  • só, bors
Nincs ezen semmi bonyolítanivaló, 5 perc alatt elkészül és körülbelül ugyanennyi idő alatt el is tűnik a tányérról. Előkészületként annyi, hogy mivel frissen elég bonyesz beszerezni a rákocskákat, kivettem a kicseszacskót a fagyasztóból is kiszámoltam egy kis tányérra az engedélyezett adagot, majd kb. 2 óra alatt hagytam kiolvadni.

Megpucoltam 1 gerezd fokhagymát és leheletnyi vékony szeletekre vágtam. Egy serpenyőben felhevítettem a vajat és az olajat, megfuttattam rajta a fokhagymát, majd rádobtam a megmosott rákokat. Sóztam, borsoztam és kb. 2-2,5 perc alatt mindkét oldalukat gyönyörűséges rózsaszínűre pirítottam. Eközben a hús hófehérré vált, a fokhagymás vaj-olaj átjárta a kis páncélokat, majd ezzel a vajas olajjal együtt tányérra löktem a herkentyűket, bagettet törtem hozzá és tunkolva, cuppogva, kézzel azonmód elfogyasztottam.

Komolyan mondom, ez a világ egyik legfinomabb étele!
(Friss petrezselymem most nem volt hozzá, de ha lett volna, azzal is meghintettem volna a rákokat - illetve citromot is facsarhat rá, aki szereti. Nekem ez most így volt zseniális.)