2014. január 9., csütörtök

Az újévi fogadalom és a tökéletes rakott krumpli

Szilveszterkor nem titkos fogadalmat tettem, inkább egy ígéretet. Azt kérte tőlem a férjuram, hogy ne hagyjam senyvedni a blogot, újra álljak neki posztolni a készülő finomságokat. Belementem a dologba, mert engem is zavart a hosszú kihagyás, és most nekilendülök. Első körben nagyjából összefoglalom az elmúlt hónapok változásait.

Hol is kezdjem... ott fejeztem be, hogy kiderült, Tamásnak mindenféle ételérzékenysége van, amihez alkalmazkodnunk kell a mindennapok során. Nos, időközben nagyjából kialakult a napi rutin, tudjuk mi fér bele, mikor kell rendszabályozni a kívánalmakat, és azt mondhatom, működőképes gyakorlatot állítottam fel a konyhában.
Ez főleg abból áll, hogy itthon igyekszem helyrehozni mindazt, amit az úriember máshol elkövet. Hiszen lehetetlenség a munkahelyi ebédek alkalmával minden apróságot betartani, és nem is lehet azt kívánni, hogy az ember néha ne csábuljon el mondjuk egy finom desszert felé.
Természetesen majd jönnek olyan receptek, amik abszolút működőképesek a számára és azokról az összetevőkről is, amiket meg kellett tanulnom beépíteni, helyettesítés gyanánt.

A másik változás, hogy gyarapodik a párosunk, kiccsalád leszünk. :) Március végére várjuk az utánpótlást, aki remélem minél hamarabb bekapcsolódik majd a konyhai ténykedésbe és ügyesen formázza majd a mézeskalácsot, pogácsát. :)

A harmadik változás pedig ezzel összefüggésben, hogy új lakásba költöztünk. Az új lakás = új konyha. :) Az új konyha pedig szuper! Rengeteg tárolóhellyel, praktikus ötletekkel, már csak a fiókok és szekrények tartalmának kell rutinná válnia.

Nos röviden ezek a történések, és hogy témánál is maradjak, megosztom veletek a nemrégiben kifejlesztett rakott krumpli verziómat. Nincs benne nagy csoda, és egy kicsit melósabb is, mint az alap verzió, de esküszöm, minden plusz percet megér.

Mennyiségekkel és pontról-pontra leírással nem is próbálkoznék, hisz mindenki ismeri a rakott krumplit. Inkább csak az extra információt osztom meg.

Az egyik dolog, ami már szerepelt is a blogon, hogy nem csak sima krumpliból, hanem krumpliból és édeskrumpliból készítem, vegyesen. Itt annyi a plusz infó, hogy először csak a sima krumplit teszem fel főni felkarikázva, és csak kicsit később teszem hozzá az édeskrumpli karikákat, mert azoknak fele annyi idő is elég.
A másik, hogy a szuperfinom füstölt házikolbászt én mindig felkarikázom és egy pici zsír kiegészítéssel átforgatom, átsütöm pár perc alatt. De most már nem áll meg itt a folyamat, hanem: felkarikázok 1-2 fej hagymát (lehet vörös és lila is vegyesen) és puhára, édesre párolom a kolbászzsíron.
A rétegezés a megfőtt krumplikarikákkal indul, erre jönnek a kolbászkák, a tojáskarikák, majd pedig a szuperfinom hagyma.
Ezután egy tejfölkenet jön az eddig rétegekre, majd a maradék krumplival borítom az egészet. Itt jön még egy extra hozzávaló, a tejszín. Nem mondom, hogy diétás fogás, de én habtejszínt szoktam használni, az még finomabb, de a főzőtejszín is tök jó. Annyit öntök a tepsibe, hogy mondjuk 2/3-ig érjen a rétegeken. Végül még némi tejfölt pötyögtetek a tetejére, kis reszelt sajttal megfejelem, és betolom a forró sütőbe. A tejszín klasszul felzubog a felső krumplirétegre is sülés közben és az egész étel szaftos marad, nem szárad ki és nagyszerűen összemelegszenek az ízek.
Bármikor, bárhol szívesen enném. Imádom!