2016. október 12., szerda

Túrós fogdmegsüti :)

Mióta a lányom rákapott a sütizésre (mert sokáig annyira nem volt édesszájú, hogy megkóstolni se akart semmi édeset), szempont lett az olyan sütik készítése, amit kicsi kezekbe lehet fogni és krémek lecsöpögése, elfolyása nélkül (csak morzsázási együtthatóval) lehet majszolgatni. További szimpátia jár az olyan sütiknek, amikhez nem kell sok macera, gyorsan összekeverhetők és máris mehetnek a sütőbe, illetve az egyszerűségüknek köszönhetően egy 2,5 éves kiskukta is aktívan segíthet az elkészítésükben. :) Így találtam rá egy szuper receptre, amit picit áthangoltam és az alábbi csudaság született belőle.




Itt éppen maciformában sütöttük, mert úgy sokkal, de sokkal finomabb, ezt mindenki elhiheti, de sima tepsiben sütve is nagyszerűen működik a dolog.
Kétszer sütöttem gyors egymásutánban és nem sokáig kellett tologatni a maradékokat egyik alkalommal se. Mondjuk az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az eredeti receptben szereplő mennyiségeket kb. feleztem, mert egyszerre ennyi is bőven elég és pont jól működik egy közepes tepsiben.

Szóval a hozzávalók:

  • 125 g liszt
  • 12 dkg cukor (én csak barna cukrot használok - lehet sima, demerara, muscovado, mindegyik egy kicsit más ízt ad ki - és sztem azzal finomabb is)
  • 2 kisebb tojás
  • fél tk szódabikarbóna
  • 10 dkg puha vagy olvasztott vaj (ha elfelejtettük kivenni a hűtőből) :)
  • 1 dl víz
  • 1 kisebb citrom, vagy egy nagy citrom felének a leve
  • 2 ek tejföl
  • 125 g túró
  • 1 ek vaníliás pudingpor (ami simán helyettesíthető 1 csapott ek liszttel és 1 kk vanília esszenciával)
  • csipet só
Tényleg nincs semmi fakszni, csak egy  nagy keverőtálba kell mérni mindent, majd kézi habverővel vagy gépi mixerrel eldolgozni szépen. Végül egy kivajazott tepsibe, vagy vajazás nélkül egy szilikonformába önteni a masszát, betolni a 170 fokra előmelegített sütőbe és addig sütni, míg a teteje aranyos barna nem lesz.

Én most mindkét alkalommal natúr főtt gesztenyét daraboltam bele, de szuperül működhet dióval, mogyoróval, akár csak némi fahéjjal is.

Isteni szaftos másnap is, nem kell hozzá semmi, csak két kis mancs, ami beadagolja a szájakba. :)

2016. szeptember 5., hétfő

Áfonyás-ricottás amerikai palacsinta

Azt gondolom, nem olvassa már ezt a blogot a világon senki, évek óta semmi törődést nem kapott és ennyi ideig nyilván semmilyen érdeklődés nem tart ki. Most mégis összekapom magam egy kicsit, mert azt vettem észre, hogy mióta nem jegyzem fel a jól sikerült receptjeimet, hajlamos vagyok elfeledni a bevált praktikákat, arányokat, kis tippeket, és legközelebb már nem is sikerül olyan jól az a fogás.

Ezért néha mégis ildomos lesz bekukkantanom ide és felvésni az aktuális dolgokat.

Ilyen most ez az áfonyás-ricottás amerikai palacsinta is, amiről egyelőre még csak fotót se tudok mutatni, mert az elkészítés és elfogyasztás pillanatában még nem merült fel bennem a megörökítés gondolata.

De mivel fotót bármikor tudok még csatolni, hát feljegyzem a receptet és legközelebb is ezek alapján az arányok alapján dolgozom majd.
(Az alapot egyébként Mautner Zsófi egyik régebbi receptje adta, csak a mennyiségeket alakítottam kicsit a készletre és apró finomhangolást végeztem. Ettől eltekintve hálás köszönet neki a szuper finomságért!) :)

Hozzávalók:
25 dkg ricotta
1,4 dl tej
3 tojás
12-13 dkg liszt
7,5 dkg barna cukor
1 csapott tk sütőpor
1 kk vanília esszencia
csipet só
1 kis doboz áfonya (sajnos nem tudom pontosan mennyi volt, sztem kb 15 dkg lehetett - kb 2 maréknyi)

Első lépésként a tojásokat szétválasztottam egy-egy keverőtálba. A fehérjét félretettem kicsit, a sárgájához pedig hozzátettem a ricottát és a tejet, majd ezt egy habverővel szépen kikevertem. Ezután hozzáadtam a cukrot, a vaníliát (egy fél rúd magjait is lehet használni hozzá természetesen) a sót, majd hozzászitáltam a sütőporral elvegyített lisztet. Az eredeti recept arányosítása alapján 10 dkg liszt kellett volna bele, de én úgy túl folyósnak találtam, ezért még adtam hozzá egy kevés lisztet a tetszetős állag eléréséig, ezért is írtam 12-13 dkg-t a hozzávalóknál.
Végül a tojásfehérjékből kemény habot vertem, majd ezt óvatosan beleforgattam az előzőleg elkészített masszába, utolsó lépésként pedig a megmosott, majd egy papírtörlőn alaposan lecsepegtetett áfonyaszemeket kevertem hozzá.

Egy nagy serpenyőben kevés olajat hevítettem (legközelebb inkább vajon fogom sütni, úgy ízletesebb) - picit annál többet, mintha csak megkentem volna a serpenyőt egy ecsettel és közepes lángon belekanalaztam a masszát és a palacsinták mindkét oldalát aranyosra sütöttem.
Lehet kisebbeket, nagyobbakat, arra kell csak figyelni, hogy minden palacsintába jusson elég fincsi áfonya, és hogy ne legyenek azért túl nagyok, mert elég lágy a tészta és fürgén, ügyesen kell forgatni.

Melegen és hidegen is nagyon finom volt, mi édesített natúr görög joghurttal ettük és biztosan elkészítem még máskor is!