Zsucikonyha

Sütőtök krémleves garnélanyárssal

2012-01-26T18:20:00.001+01:00

Nem is igazán recepttel, hanem inkább az ötlettel jövök ezúttal. A Gerlóczy-ban vacsoráztam két barátnőmmel Karácsony környékén és hasonló levessel indítottam az estét náluk. Én a már bevált mézes sütőtök krémlevesemet készítettem el, s ehhez adtam a képen is látható guszta kis nyársakat.

Hozzávalók:

fejenként 1-2 nyárs
nyársanként 3-4 garnéla
só, bors
olívaolaj
chilipehely

A garnélákat egyenként felhúztam a kis nyársakra, s meglocsoltam olívaolajjal. A rákokra chilipelyhet és borsot szórtam, majd negyed órát állni hagytam. Amikor a leves tálalására került a sor, egy serpenyőt hevítettem a tűzhelyen, megsóztam picit a garnélákat és a nyársakat mindkét oldalukon kb. 1-1 percig sütöttem, pirítottam.

Tényleg nem nagy szám, de szerintem igen mutatós. Plusz az sem elhanyagolható, hogy finom és az édeskés levessel jól harmonizál az ízlés szerint csípős nyárs.

Csevap - nyári nosztalgia

2012-01-24T19:00:00.003+01:00

Szintén tavalyi eresztés... de laposkúszásban igyekszem pótolni az elmaradásokat. Mukikám felidézte magában a nyári ízeket és megkívánta a csevapot. Mivel nem egy nagy erőfeszítés elkészíteni és jó kis hazafuvarozott ajvár is akadt a szekrényben, bevásárlás után nekiláttam és ezzel vártam a munkából hazaérkező férfiember.

Hozzávalók:

50 dkg darált sertéshús (még jobb ha vegyesen sertés, bárány és marhahúsunk van, de idő hiányában az ember azzal főz amit be tud szerezni)
1 közepes fej vöröshagyma
3 szép gerezd fokhagyma
só, bors

Nagyon egyszerű a kis rudacskák elkészítése. A darált húst egy tálban összedolgoztam az apróra vágott hagymával és fokhagymával, illetve ízesítettem sóval és borssal, majd legalább egy órácskát pihenni hagytam.

Amikor újra visszatértem a főzéshez, vizes kézzel rudakat formáztam a masszából, majd végül egy serpenyőben ropogósra, finom pörkösre sütöttem.

Ajvárt és ropogós sült krumplit adtam hozzá. Egy röpke vacsora erejéig megidéztük a nyári estéket.

Mézes dió - ajándéktipp

2012-01-23T18:45:00.000+01:00

Jó ajándékötlet lehet ez a finomság bárkinek, aki szereti a diót és a mézet. És ami a legjobb benne, látványos, nagyon finom és szinte semmi teendő nincs vele.

Kéznél kell lennie némi diónak, finom méznek (mi akácmézet használtunk) és egy tiszta üvegnek, ami szimpatikus a célra. Rétegenként érdemes megtölteni az üveget, mert a diószemek között nagyon lassan halad lefelé a méz és a darabok remekül állják útját a lefelé igyekvő mézfolyamnak.

Bevallom, mi megtartottuk és azóta is rájárok. Remek energiabomba egyetlen falat is belőle. Amikor például éhesen hazaérek és megyek le edzeni, természetesen evés nincs, és ez a finomság igazi erőt ad hogy mozogjak még a nap végén.

Sütőtökös rizottó csirkemellel

2012-01-22T18:00:00.002+01:00

Úristen! Be se merem vallani, milyen régen készítettem ezt a finom sütőtökös rizottót. Még a két ünnep között talán... piszok disznó vagyok a lógás miatt. Tudom. De talán még most sem késő, a sütőtöknek még mindig szezonja van, tehát nincs veszve semmi. :-)

Hozzávalók:

olívaolaj
1 közepes vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
6-7 dl alaplé (zöldség vagy esetleg csirke)
30 dkg rizs (Arborio vagy egyéb jó minőségű rizs)
kb. 2 dl tej
bő fél dl fehérbor
30 dkg sütőtök
só, bors
2 nagyobb kocka vaj
5 dkg reszelt parmezán

KicsiVú-nál láttam korábban ezt a receptet, aki méltatta az eredményt, így én is szerettem volna tenni egy próbát. S nagyon szerettem volna olyan fogást találni, amiben a ház ura is elfogyasztja a sütőtököt. Nos ez maximálisan sikerült! Nagyon ízlett neki!

Egy serpenyőben olívaolajat melegítettem, amin pirítani kezdtem az apróra vágott hagymát, majd hozzáadtam a szintén felaprított fokhagymát. A korábban meghámozott és kisebb kockákra vágott sütőtököt hozzáadtam a hagymához és az egészet felöntöttem tejjel (hogy kb. ellepje) majd puhára pároltam a tököt.

Miután a tök megpuhult, hozzáadtam a fehérbort (ami miatt kicsapódott a tej, de ez nem zavarta a későbbi összképet; egyébként a bort ki is lehet hagyni). Miután a bor kicsit kipárologta magát, a serpenyőbe tettem a rizst, s merőkanalanként elkezdtem hozzáadagolni a forró alaplevet. Lassan főztem, s az alaplevet mindig pótoltam a rizs alatt, ahogy az elfőtt, illetve a rizsszemekbe szívódott.

Mindenki ízlése szerint adagolhatja az alaplevet, attól függően hogy fogkeményre, vagy nem hitelesített módon puhábbra szeretné a végeredményt. Amikor a rizs ellenőrzésekor úgy döntöttem, most jó, hozzámertem még a rizshez egy szűk merőkanálnyi levet és hozzáadtam két kockányi hideg vajat. Ezeket belekevertem, majd kóstolás alapján tovább ízesítettem még a parmezánnal, friss borssal és sóval. Pár perc pihenés fedő alatt jár neki, de ugrásra kész asztaltársaságnak érdemes készíteni.

Nálunk bevált és visszatérő fogás lesz, sütőtökkel vagy más verziókban is.

Tejfölös gombaleves

2011-12-22T22:20:00.000+01:00

Ez az egyik kedvenc levesem, télen és nyáron is nagyon szívesen eszem, de ilyen hideg napokon különösen jól esik egy tányér meleg leves. És ami még nagyon jó benne, hogy nagyon könnyen elkészíthető.

Hozzávalók:

50 dkg gomba (jó a sima csiperke is, de minél többféle, minél finomabb gombákat használunk, annál finomabb lesz a végeredmény)
1 közepes fej vöröshagyma
2-3 ek. olaj
1 tk őrölt pirospaprika
1 csokor petrezselyem
1,6 l víz
só, bors
1 kis doboz tejföl
1 dl tej
1 tojás
1 púpos + 2 ek liszt

Az egész leves úgy kezdődik, hogy előkészítjük a levesbetétet. Egy kis tálkában egy egész tojást simára keverünk két evőkanál liszttel és egy jó csipet sóval, majd a leves elkészültéig pihenni hagyjuk.

Ezután elindítunk egy gombapaprikást... vagyis az olajon megpirítjuk a felaprított hagymát, lehúzzuk a tűzről, rádobjuk a paprikát és a szintén felaprított gombát, megforgatjuk, sózzuk, borsozzuk és saját levében hagyjuk párolódni; majd a vége felé hozzáadjuk az összevágott petrezselymet is.

Amikor a gombapaprikás nagyjából elkészült, felöntöttem a vízzel és összemelegítettem, közben pedig a tejfölt és a tejet simára kevertem 1 púpos evőkanál liszttel. Amikor az előleves ismét megközelítette a forráspontot, a tejfölös tálba merítettem belőle egy kanállal, elkevertem, majd még egy kanállal mertem oda, hogy a hőfokok kicsit közeledjenek egymáshoz. Ezután már nem fokoztam tovább a kedélyeket, a felhígított tejfölös levet a leveshez öntöttem, elkevertem és összefőztem.

Na és itt jött az előkészített levesbetét szerepe... a lassan bugyogni kezdő leves fölött egyik kezemmel fogtam a kis tálat, másikban pedig egy evőkanalat és arról csorgattam kis csíkokban a levesbe a pillanatok alatt kialakuló tésztát. Az egész művelet nem vesz 1 percnél többet igénybe, s amint a kis tésztacsorgatmányok feljönnek a leves tetejére, el lehet kiáltani: kééész! :-)

(Természetesen sóval és kis borral mindenki ízlésére hangolhatja a végén, egy kis frissen őrölt bors kellemes plusz ízt ad még a leveshez.)

Karácsonyi ajándékok: gyömbéres sütőtökdzsem és balzsamecetes lilahagyma lekvár

2011-12-18T22:00:00.000+01:00

Bizony, már csak 5 nap és itt a Karácsony és bár az időjárás egyáltalán nem segít hangulatba kerülni, a teendők kellemesen ráhangolnak az ünnepekre. Jó dolog töprengeni, ki minek örülne, és még jobb saját kézzel is készíteni ezt-azt a fa alá.

Idén nem vagyok nagyon aktív, egyelőre még csak ez a kétféle üvegbe zárt kence szerepel a gasztro ajándékok listáján, persze a készülődésnek még egyáltalán nincs vége. Biztosan készül az ünnepek alatt egy nagy adag a megunhatatlan mandulás, parmezános kekszből, szerepel a terveim között egy szilvalekváros dióhabos sütemény is, amolyan igazi nagymamás típusú édesség, és persze ki tudja még mit hoz a szilveszteri készülődés.

De ne menjünk ennyire előre, vegyünk a fenti, szépen becsomagolt üvegcsék előéletét.

Hozzávalók a gyömbéres sütőtökdzsemhez (6 üveg - kb. 3,5 dl-esek):

1,5 kg megtisztított, felkockázott sütőtök vagy sonkatök
35 dkg kristálycukor
1 erős férfinagyujjnyi gyömbér (vagy kicsit több akár, ízlés szerint)
1 csomag 1:3 arányú Dzsemfix

Hozzávalók a balzsamecetes lilahagyma lekvárhoz (6-7 kisebb üveg - pástétomos, illetve tortilla salsa-s üvegek nálam):

1,6 kg megpucolt, felkarikázott lilahagyma
60 dkg kristálycukor
1 kk só
kb. 1-1,3 dl olívaolaj
10 ek balzsamecet
ízlés szerint kevés chili(szósz)

A sütőtökdzsem elkészítése azzal kezdődött, hogy a tököt megpucoltam és felkockáztam, majd előmelegített sütőben puhára sütöttem.

Ezután az egészet egy nagy lábosba öntöttem és krumplinyomóval pépesítettem. Közepes lángon melegíteni kezdtem és közben belereszeltem a megtisztított gyömbért és hozzáöntöttem a cukrot, illetve a Dzsemfixet is. Alaposan elkevertem az egészet és pár percig rotyogtattam erős-közepes lángon.

Az alaposan kimosott üvegeket egy hideg vízzel félig töltött tepsibe állítottam és óvatosan telemertem mindegyiket a forró dzsemmel. Szorosan az üvegekre csavartam a tetejüket, letöröltem az esetleg félrecsorgott dzsemet róluk és fejjel lefelé sorakoztattam őket olyan helyre, ahol nem zavartak és volt idejük kihűlni.

Ezek a finomságok néhány hete készültek el nálunk és azóta a konyhaszekrény felső polcán várják a Karácsonyt. :-)

A másik verzió, a balzsamecetes lilahagyma lekvár nem a fenti a módszerrel készült. Itt nem használtam dzsemfixet, csak a cukor tartósító erejében bízom, illetve a hosszabb főzési időben. És persze abban, hogy a múlt hétvégén elkészített lekvárok azóta a hűtőben csücsülnek és a szerencsés megajándékozottaknak is jelezni fogom, hogy viszonylag záros határidőn belül javasolt a fogyasztás. :-) Tehát...

Sűrűn hullajtott könnycseppek társaságában megpucoltam és felfélkarikáztam a hagymákat. Egy jó nagy, magasfalú serpenyőbe csorgattam az olajat és melegíteni kezdtem, s amikor felmelegedett, hozzáöntöttem a cukrot, s lassan karamellizálni kezdtem. Amikor a sűrű, sötét aranyszínű karamell elkészült, a serpenyőbe öntöttem a lilahagyma halmot és némi küzdelem árán elvegyítettem az először bekeményedő, majd szép lassan újra felolvadó karamellel.

A lekvárkezdeményt ezután sóval és a balzsamecettel ízesítettem, majd alacsony-közepes lángon főzni kezdtem, egészen addig, míg egy sűrű, lekvárszerű állagot kaptam. Persze a hagymadaraboknak nem kell eltűnniük, nem egy pép a végeredmény. Nálam kb. 40 percig tartott a kavargatás, lekvárosítás.

Az üvegekbe kerülés metódusa és a hűtés megegyezik a sütőtökös dzsemnél leírtakkal, különbség csak a tárolásban van, vagyis h ezek a lekvárok, ahogy írtam korábban, a hűtőben figyelnek és várnak.

Egyiket sem késő még elkészíteni, aki későn kap észbe, annak remélem adtam némi ötletet. Aki pedig már láblógatva várja az ünnepet, annak egy kis olvasnivalót. :-)

Mindenkinek békés, boldog Karácsonyt kívánok és sok pihenést az ünnepre!

Bőrös malacsült - vasárnapi ebéd klasszik

2011-12-15T19:50:00.000+01:00

Múlt hétvégén egy újabb klasszikus vasárnapi ebéd került az asztalunkra - anno otthon legalábbis nekem ez nagy kedvencem volt, nem is változtattam semmit anyukám receptjén.
Ennél az ételnél is bebizonyosodik, hogy a kevesebb több és olyan jól esik néha visszatérni ezekhez az egyszerű, melengető ízekhez.

Hozzávalók:

étvágy és létszám szerint 1-2 szelet bőrös malackaraj
1 közepes/nagyobb fej vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma
kacsazsír/libazsír/kinek mi
só, bors

Mint minden ételnél, érdemes jó alapanyagokkal dolgozni, hisz mindenféle hókuszpókusz nélkül készítünk finom fogást a húsból.

A hússzeletek számától függően szükség van egy nagyobb serpenyőre, amit le is tudunk fedni. Ebben a serpenyőben felmelegítettem a kacsazsírt és rövid idő alatt szaftzáró réteget sütöttem a korábban már sóval és borssal ízesített hússzeletekre, majd egy tányérra tettem őket.

A felkarikázott vöröshagymát és a felaprított fokhagymát pár perc alatt átforgattam, megpirítottam a zsiradékon, és erre az ágyra pakoltam vissza a húsokat. Kb. 1-1,5 dl vizet öntöttem alá és fedő alatt, alacsony lángon puhulásig pároltam az egészet, végül amikor már szinte késznek ítéltem, levettem a fedőt és kicsit meg is pirítottam a szeleteket. (Nem csirkemellről beszélünk, tehát ne 15 perces sütési időre rendezkedjünk be. Persze ez függ a hús korától, minőségétől is, de azért mindenképp szükség lesz időre, a puhulást pedig a bátrak ujjal, bátortalanok egy villával remekül ellenőrizhetik.)

Sütés közben a hagyma istenien krémes, szaftos alapot képez, ami isteni csemege mind a húsra, mind a köretként adott krumplipürére, mind titkon egy szelet kenyérre adagolva. :-) Savanyúság, kompót, ki mit kíván hozzá, azzal szeresse!

Aranygaluska vaníliasodóval

2011-12-13T22:50:00.001+01:00

Korábban készítettem már egy aranygaluskát, de az egy gyorsabb verzió volt. Ez most az igazi, klasszikus és nem is kell mást hozzáfűzni, mint hogy zseniális! Sokkal gyakrabban kellene készítenem! Ahogy elnézem most a képet, összefut a nyál a számban.

Az alapreceptet Limarától kerestem ki, és most sem kellett csalódnom.

Hozzávalók az aranygaluskához:
(1 közepes tepsihez vagy nagyobb kapcsos tortaformához)

50 dkg finomliszt
csipet só
4 ek cukor
3 tojás sárgája
2,5 dl tej
5 dkg olvasztott vaj
2,5 dkg friss élesztő

15-20 dkg darált dió
5 csapott ek porcukor
5 dkg olvasztott vaj

Az aranygaluska dagasztásához a kenyérsütő gépet használtam (mint minden más kelt tésztához amit azóta készítettem, mióta megvan a masina). A tejet a cukorral meglangyosítottam és felfuttattam benne az élesztőt, közben a többi hozzávalót sorban az üstbe mértem, végül ráöntöttem az egészre az élesztős tejet és elindítottam a dagaszt-keleszt programot a gépen és az elején figyeltem, szüksége van-e a kialakuló tésztának esetleg még egy kis tejre.

Szép ruganyos, a nagymamám féle tojásoktól sárgás árnyalatú tészta állt össze az üstben, ami a kelesztés végére jó duplájára kelt. Öröm volt nézni.

Ezután lisztezett felületre borítottam a tésztát, jó ujjnyira nyújtottam és egy kis pogácsákat szaggattam belőle. Ezeket egyenként megkentem az olvasztott vajjal és a sütőpapírral bélelt tepsibe rétegeztem a cukros dióval. Én szeretem, ha bőven van rajta dió, ezért nem sajnáltam. :-)

Amikor elfogyott a tészta, begyújtottam a sütőt, hogy előmelegedjen, közben pedig meleg helyen hagytam továbbkelni az összeállított, de még nyers édességet. Nagyon szépen megemelkedett, amit csak folytatott a 180 fokos sütőbe kerülve.

Aranybarnára sülésig sütöttem, ami kb. 38-40 percet vett igénybe - de szerintem ez attól is Miután késznek ítéltem, már csak azt kellett kivárni, míg kicsit kihűlt és nyakon lehetett önteni az isteni vaníliasodóval.

És igen, a sodó.

Hozzávalók a vaníliasodóhoz:

7,5 dl tej
csipet só
3 tojássárgája
8 dkg cukor
2 csapott ek liszt
2 kk vanília esszencia

Igazán egyszerű elkészíteni a vaníliasodót, engem csak az a sok kallódó fehérje zavar, amikkel ugye megint kell majd kezdeni valamit (persze mehet a fagyasztóba is).

A tejet egy csipet sóval egy hideg vízzel kiöblített lábasban elkezdtem melegíteni. Közben egy kisebb keverőtálban világosra, habosra kevertem a cukrot, a vaníliát és a tojások sárgáját, majd hozzáadtam a lisztet is és csomómentesre munkáltam.

Amikor a tej már kezdett jó meleg lenni, 1-1 merőkanállal a tojásos keverékhez adtam, hogy egyenlítődjön a hőmérséklet és ne kapja össze a tojást a meleg tej, majd 2-3 merőkanálnyi tej belevegyítése után az egészet visszaöntöttem a lábasba.
Szép lassan, folyamatosan kevergetve felfőztem a sodót, vigyázva, hogy ne forrjon fel, ne rotyogjon, majd amikor besűrűsödött (nem kell nagyon, csak hogy legyen egy kis tartalma a kevergetéskor, de nem pudingot kell főzni!!!) lehúztam a tűzhelyről és néha belekeverve (hogy ne bőrösödjön be) hagytam kihűlni.

Az egész művelet nem több mint kb. 2 órát vesz igénybe és az eredmény páratlan! Az értékelő véleménye szerint 10/10. :-)

Édes-csípős oldalas hagymás tepsis krumplival

2011-12-04T19:50:00.000+01:00

Múlt hétvégén vendégeink voltak, akiknek édes-csípős csirkecombokat készítettem ebédre. A mázból viszont megmaradt egy adag, és a hűtőben várakozott egy darabka oldalas. Egymásratalálásuk sorsszerű volt.

Ez a legfinomabb sertésoldalas variáció, amit valaha ettem és ezt komolyan mondom annak ellenére is, hogy nem szeretem a túl csípős ételeket és érzékeny is vagyok a csípősre.

Hozzávalók 2-3 főre:

egy kisebb darab, lehetőleg nem nagyon zsíros sertésoldalas (kb. 60-70 dkg)
felkockázott krumpli
karikára vágott hagyma
pár gerezd fokhagyma
só, bors

A mázhoz:

2 ek chili szósz (bármilyen formájú chili szósz, ami épp otthon van, a kívánt csípősség szerinti mennyiségben; nekem most fokhagymás chili szószom volt itthon, a Culinarisban kapható)
2 ek ketchup
3-4 ek méz
2 ek víz

Az elkészítés nem túl munkás, ahogy az a jó öreg téli egytálételeknél lenni szokott, ráadásul sütés közben a sütő a radiátor szerepét is remekül átveszi.

Egy közepes tepsibe pakoltam a krumplit és a hagymákat, amiket sóztam és borsoztam.

A húst megmostam, leitattam róla a vizet és szintén besóztam és enyhén borsoztam is, majd pedig egy ecsettel bevontam a fent leírt mázzal. Az egészet letakartam alufóliával és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam.

Kb. 1 óra alatt készült el az étel, közben párszor kivettem a tepsit és újra bekentem a húst a mázzal, illetve az utolsó etapra visszatolásnál már nem tettem rá a fóliát a tepsire, hanem hagytam egy kicsit pirulni a húst.

Az oldalas szuperjól megpuhult, a csontok könnyen távoztak a helyükről, s a húsról sütés közben a hagymára, krumplira csorgós máz istenien karamellizálódott.

Nagyon jó szívvel ajánlom, hogy próbáljátok ki, az édes és a csípős ilyen találkozása elképesztően finom ízeket generál, s kellemesen átmelegít a hideg napokon.

Túrós kakaós muffin téli estékre

2011-11-28T22:00:00.003+01:00

A múlt héten megint akadt olyan este, amikor időm és kedvem is adódott összedobni egy jó kis édességet. És ha idő és kedv van, miért ne születhetne mindebből egy jó kis muffin? Naná!

Egy régebbi muffin receptet vettem alapul és átdolgoztam kicsit, mondhatni szabadon. Az eredmény 12 finom és lágy muffin lett. :-)

Hozzávalók:

200 g liszt
25 dkg túró
fél tasak sütőpor
2 ek holland kakaópor
75 g vaj
25 g olaj
100 g barnacukor
1,5 dl tej
2 (kisebb) tojás
dió a muffinok tetejére

Ahogy minden muffin, ez is a keverem-kavarom-megsütöm triumvirátusra épül, nincs benne semmi ördöngösség. A sorrend a következő:

A lisztet, a kakaót és a sütőport egy csipet só társaságában egy keverőtálba mértem és elvegyítettem. Egy kis tálban felolvasztottam a vajat, hozzáadtam az olajat és elkevertem benne a kimért cukrot, egy másik tálban pedig kicsit felvertem a tojást a tejben, majd hozzáadtam a túrót is és nagyjából eldolgoztam benne.

Következő lépésként összekevertem a cukros zsiradékot és a tejes túrós masszát, majd pedig az egészet beleforgattam a lisztes alapba. Nem kevertem agyon, de azért rendesen összekevertem a muffin tésztát, végül egy evőkanál segítségével a kapszlikba kanalaztam és a tetejükre egy-egy fél diót nyomtam.

Előmelegített 200 fokos sütőben 20-22 perc alatt sültek meg. Melegen elég puha az állaguk, de ahogy hidegszenek, kissé megszilárdulnak. Langyosan és másnap hidegen is nagyon finom reggelire, tízóraira, uzsonnára vagy csak úgy nasinak.

Különösen édesszájúak kicsit emelhetik a cukor mennyiségét, bár szerintem így is finom. A dió pedig nagyon finoman megpirul a tetején.

Gomba sauté

2011-11-26T21:40:00.001+01:00

Igen, igen, ez csak egy puccos név és valószínűleg sokan készítik ezt az ételt. De mégis érdemes szentelni neki néhány sort, mert egyszerűségében igen nagyszerű!

Egyik barátnőmmel alkalmanként eljárunk főzőcskézni a Blanchir-ba, s az egyik ilyen este során készítettük ezt a finom előételt. Mindkettőnkben felmerült a gondolat, hogy ha ebből sok lenne, mi nem is kérnénk mást vacsorára. :-)

Nálam most nem volt benne különösebb csavar, fehér és barna csiperkéből és laskagombából készült, de minél többféle erdei gomba kerül bele, annál csudább a végeredmény.

Hozzávalók (előételként mondjuk 4-5 személyre):

sajnos nem tudom pontosan hány dkg volt a gomba, de a hiperekben kapható dobozba csomagolt gombák közül a nagyobb dobozosat választottam (a fenti három gombaféle volt benne és valami olyasmi neve volt, hogy magyar gombaválogatás) - összesen kb. 10-11 fej csiperke volt benne és kb 3 nagyobb darab laska. - közben kis segítséggel kiderült, hogy az 500 g-os dobozról beszélek itt hosszan :-)
jó nagy adag petrezselyem - lehetőleg friss
vaj, olívaolaj
egy közepes fej vöröshagyma vagy 2 salotta
2-3 gerezd fokhagyma
só, bors
fejenként annyi pirítós, amennyit szeretnénk

Tényleg nagyon egyszerűen elkészíthető fogás, semmi fakszni nem merül fel. A gombákat megpucoltam, felszeleteltem. A hagymákat megpucoltam és (külön-külön) apróra vágtam. Egy nagyobb serpenyőben vegyesen olívaolajat és vajat hevítettem és elkezdtem pirítani benne a vöröshagymát. Amikor a hagyma szépen megpuhult, rádobtam a felaprított gombát, sóztam, borsoztam és pár mozdulattal összeforgattam a hagymával.

Alacsony lángon békén hagytam pár percig, hogy kicsit levet eresszen, majd hozzáadtam a fokhagymát is, elmozgattam benne (durván nem érdemes kevergetni, mert a gomba összetörik), végül pedig az egészbe belevegyítettem egy jó adag felaprított petrezselymet és egy diónyi vajat, hogy frissesség és még egy adag selymes szaftosság járuljon hozzá az élvezetekhez.

Időközben már előkészítettem egy sütőlapra a kenyérszeleteket, mindkét oldalukat lespray-ztem (vékonyan meglocsolni is lehet) olívaolajjal és előmelegített sütőben arany színűre pirítottam.

Szép és látványos tálalás szerintem a ropogós pirítósokra halmozott, zöldfűszerrel tarkított gombaság. Ha kezünk ügyébe akad, egy kis kakukkfüvet se hagyjunk ki belőle.

Azon melegiben fogyasztást kíván és szinte abbahagyhatatlan. Nálunk legalábbis nagy elégedettséget hozott.

Banános, mascarponés süti

2011-11-22T19:10:00.000+01:00

A múltkoriban az a helyzet állt elő itthon, hogy nagyon megkívántam valami édeset és sütni is kedvem adódott - mily meglepő :-) - tehát már csak a mit süssek kérdésre kellett választ találni. És ahogy az lenni szokott ilyen esetekben, már csak a meglévő készletekre szabhattam az óhaj-sóhajt, mivel túl voltunk már a bevásárláson. Nos azt hiszem, a hátráltató tényezők ellenére nagyon jó kis sütit sikerült összehoznom és máskor is elkészítem majd.

Hozzávalók a piskótához:

5 tojás
5 ek liszt
5 ek cukor
2 ek kakaópor
csipet só

A krémhez és egyébhez:

28 dkg mascarpone
2 dl 20%-os tejszín
10 dkg porcukor
3 lap zselatin
4 ek víz
1,5 banán
néhány ek. narancslekvár
kis darab étcsoki

A sütés kezdetekor még nem volt igazán kialakult képem a sütiről, de közben azért ügyesen körvonalazódott a helyzet. Első körben megsütöttem a piskótát egy kisebb tepsiben. A lényeg hogy legyen olyan vastagsága, amit később még ketté lehet vágni.
Amikor a piskóta megsült, még melegen lehúztam róla a sütőpapírt és hagytam kihűlni.

Közben nekiláttam a krém elkészítésének is. Egy keverőtálban kézi mixerrel összedolgoztam a mascarponét, a tejszínt és a porcukrot egy csipet sóval, közben pedig 3 zselatin lapot beáztattam egy bögre hideg vízbe. 4 evőkanál vizet felmelegítettem és feloldottam benne a hideg vízből előbányászott és kinyomkodott lapokat. Folyamatosan kevergettem és amikor kihűlt és elkezdett szilárdulni, belekevertem a mascarponés krémbe.

Ezután már csak a kreatív része következett a dolognak. Kettévágtam a piskótát (ügyesek előnyben), az alsó rétegen elkentem néhány kanál narancslekvárt, s kiraktam a lapot finom banánszeletekkel. Erre kencéztem rá a krém kicsit több mint felét, végül megfejeltem az egészet a felső réteg piskótával. A krém maradékával bevontam a süti tetejét és oldalait, végül pedig egy kis kozmetikázás gyanánt étcsokit reszeltünk a krémre.

Kicsit érdemes hűtőbe tenni szeletelés előtt és az se árt neki, ha egy éjszakát csücsül a hűtőben.
Jó dolog ez a kreatívkodás! :-)

Egy klasszikus: brassói

2011-11-15T22:40:00.000+01:00

Nemrégiben, hétvégi ebédre készült ez a fogás, mert nagyon vágytam valami klasszikusra és juuuuuuuuj de finom volt! Kár hogy ez tipikusan olyan étel, amit ott és akkor, melegítve sajnos már nem lehet élvezni.

Hozzávalók 2 főre:

kb. 40-50 dkg sertéscomb
5-6 szem nagyobb krumpli
1 közepes fej hagyma
4-5 gerezd fokhagyma
3 ek olaj vagy zsír
só, bors
pici őrölt kömény és pirospaprika

Nálam egy pici extra trükk játszott a főzésnél, mégpedig az, hogy a krumplikockákat az ActiFry-ban készítettem el. Remekül elvoltak, míg a hússal szórakoztam.

A combot megmostam, felitattam róla a vizet és falatnyi darabokra aprítottam. A hagymákat megpucoltam és a kezem ügyébe készítettem minden szükséges fűszert is.

A zsiradékot egy nagyobb serpenyőben (aminek teteje is van) felhevítettem, megpirítottam rajta az apróra vágott vöröshagymát, majd amikor már üveges volt, hozzáadtam a húskockákat is, sóztam, borsoztam és fehéredésig pirítottam.

Ezután egy kisebb bögrényi vizet öntöttem alá, pici köménnyel, leheletnyi paprikával és a húsra nyomott fokhagymákkal fűszereztem és fedő alatt párolni kezdtem. Lehet hogy nem ez a hivatalos eljárás, de én innen úgy haladtam tovább, hogy megvártam míg eltűnt a víz a hús alól, ellenőriztem hol tart és mindaddig pótoltam kis adagokban a vizet, míg azt nem tapasztaltam, hogy a husi megpuhult.

Ennél az állapotnál már levettem a fedőt és kellemesen megpirongattam a húsdarabokat, de vigyáztam, hogy egy kis szaftja mindenképp maradjon (ebben a hagyma is segít), hogy elérjem azt a krumplikockákat finoman bevonó kellemes állapotot.

A hús elkészült, közben a krumpli ropogósra sült, nem volt tehát más dolgom, mint összekeverni a két komponenst és azon melegiben, frissen elfogyasztani kívánság szerinti savanyúság társaságában.

(Természetesen a krumplit "normál" úton is elkészíthetjük, ugyanolyan finom lesz - csak alaposan le kell itatni róla az olajat.)

Rostélyos rózsaszínre, krémes-ropogós krumplitócsnival és vinaigrette-es salátával

2011-11-04T21:00:00.004+01:00

A múltkori bélszín sütés után maradt még lendület és megint ellátogattunk a Csarnokba, még egy próbát téve a Józsi-féle hentesüzlettel, ami ezúttal már tényleg az ő üzletük, a neve pedig nagyon találó: Mészár-steak. Ugyan hátszínre pályáztunk, de az nem volt, hazajött viszont velünk 4 tisztességes rostélyos szelet. Az eredmény pedig fent látható. :-) És hogy hogyan jutottunk el idáig? Nos... a terv az volt, hogy pici változtatásokkal reprodukálok egy korábban a Blanchir-ban elkészített vacsorát - és azt kell mondjam, igen jól sikerült.

Hozzávalók a húshoz:

fejenként 1 szelet rostélyos
só, bors, fűszervaj

A körethez:

5-6 közepes-nagyobb szem krumpli
5-6 dkg gruyére
1 tojás
1 nagy ek. mascarpone
só, bors

A salátához:

1 kisebb zacskó előkészített saláta mix (vagy bármilyen saláta kombináció, ami rendelkezésre áll)
a vinaigrette-hez: 2 gerezd fokhagyma, kb. 3 ek. olívaolaj, 1 ek mustár (lehet magos is) és só

Elsőként a húst kivettem a hűtőből és hagytam szobahőmérsékletűre éledni, közben pedig elkészítettem a krumpli alapot. A krumplikat megtisztítottam, nagylyukú reszelőn lereszeltem és egy nagyobb tálban összekevertem a tojással, sóval, borssal, mascarponéval és a finomra reszelt gruyére-el. Ezután kicsit félretettem és nekiláttam a salátaöntet elkészítésének.

Ehhez már a későbbi salátás tálba belereszeltünk (muszáj a királyi többest használnom, hisz Tamás is segített, s ilyen eseben már elvitathatatlanul ő készítette az adott ételt :-))) ) két nagyobb gerezd fokhagymát, hozzáadtuk a mustárt és a sót, majd folytonos habverős keverés közben lassan hozzácsorgattuk az olajat. Ezzel az öntet tulajdonképp el is készült, tadam. :-) Csak hagyni kellett békében, s evés előtt beleforgatni a salátát.

Nos tehát a hús... megjegyzem, szinkron munkára van szükség, ha azt akarjuk, hogy a tócsnik és a húsok kb. egyszerre készüljenek el. Ehhez egy jó nagy serpenyőbe alját megkentem olajjal, s amikor felhevült, viszonylag kerekre hajazó formákat igyekeztem alakítani, lapogatni bele a krumplis masszából. Ezután ezeket közepes lángon sorsukra hagytam, s szép mélyarany barnára pirulásig nem bántottam.

Közben egy másik serpenyőt vettem elő a húsnak, amiben kb. 2 diónyi vajat hevítettem, közben pedig a húsok egyik oldalát (amelyik majd alulra megy először sülni) sóval és borssal hintettem. Amikor a vaj felhevült, a fűszerezett oldalukkal lefelé beletettem a hússzeleteket és erős-közepes hőfokon 3,5-4 percig sütöttem mindkét oldalukat (ez az idő változhat, főleg lehet kevesebb, de nálunk durván vastag rostélyos szeletekről volt szó, tehát a végeredmény még így is a fenti képen nem is egészen látszó, bőven rózsaszín husi lett). Természetesen fordítás előtt a másik oldalt is sóztam és borsoztam, ezt ne felejtsük el. (Persze aki arra esküszik, h csak sütés után sóz, az is egy opció, akkor a hús megsüt, sóval meghint sorrend a nyerő.)

Amikor a húsokat egy tányérra tettem a serpenyőből, a tányérra gyorsan alufóliát terítettem, és így hagytam pihengetni a husikat további 8-10 percig. Persze hússütés közben a krumplikat is forgattam, pirítottam, gondjukat viseltem, tehát nagyjából egyszerre érték el a kész állapotot.
(Ha valakinek felvágás után kiderül, hogy még mindig túl rózsaszín a hússzelet, oda se neki, vissza egy körre a serpenyőbe és egy kis pirítás innen-onnan megoldja a problémát.)

Végre aztán asztalhoz ültünk és egy darabig csak csodáltuk a képet. Igazán szép tányérok kerültek az asztalunkra. Rózsaszínre sült rostélyos, kívül ropogós, belül krémes krumplitócsnik és igazán pikáns saláta. Ebédre készült a fogás, de aznap már nem is kívántunk vacsorázni. :-)))

Fűszervajas sült csirkecomb

2011-10-20T22:20:00.000+02:00

Ez itt a képen (ami ugyan nem a legjobban sikerült) az eddigi egyik legfinomabb sült csirke, amit sütöttem. Pedig nincs nagy titok, nincs furfang vagy bármi hasonló, csak a combikák, só, bors, fokhagyma és egy kis fűszervaj. Az ám!

Teljesen biztos, hogy sült csirkecombot én ezután csakis így készítek. Persze fűszervaj helyett néhány lap sima vaj is nagyon jól működik, a lényeg, hogy a combok bőre alá kell betuszkolni a vajat, jó mélyre több helyre is. A hús így még ízletesebb, még szaftosabb, a bőr pedig még ropogósabb lesz!

Hozzávalók:

4 egész csirkecomb
1 fej fokhagyma
5-6 dkg vaj/fűszervaj
só, bors

A combokat megmostam, szárazra töröltem és egy tepsibe fektettem egymás mellé. Mindkét oldalukat bedörzsöltem sóval és borssal, közéjük héjastól bedobáltam a fokhagyma gerezdeket, a combok bőre alá pedig a vajból vágott lapokat dugdostam. A tepsiben fekvő előkészített combokat előmelegített 190 fokos sütőbe dugtam, s puhulásig sütöttem, majd pedig bekapcsoltam a grillt és a bőrüket is ropogósra pirongattam.

Egy igaz klasszikus, omlós csirkehusi, ropogós bőr, "rizi-bizi", és sült fokhagyma. Hmmmmmm.....

És egy nagy előny, hogy az előkészítésen kívül semmi extra teendőnk nincs ezzel a fogással, maximum annyi, hogy amíg a combok puhára és ropogósra sülnek, elkészítjük az éppen szimpatikus köretet hozzá. Hajrá!

Életem első steak sütése!

2011-10-07T19:00:00.002+02:00

A cím annyiban igaz, hogy az első teljesen önállóan véghezvitt steak-sütésről van szó. Láttam már ilyet élőben és persze a neten is keresgéltem, mert az ember lánya nem szeretné elszúrni a drágán beszerzett húst (a beszerzésre még visszatérek majd). Már korábban beszereztem a szükséges hőmérőt is, amit a hús közepébe szúrva remekül nyomonkövethetjük a hús állapotát. Tehát tulajdonképp mindent igyekeztem megtenni, hogy ne csúszhasson az utamse semmiféle stikli.

Múlt hétvégén pedig jóbarátok érkeztek hozzánk, s ha vendég jár a háznál, mindenképp szeretek kitenni magamért. Meg egyébként is... ugyanannyi van a szívemlelkemből a főzelékekben vagy a fasírtban is, mint amennyi ebbe belekerült. De ez mégiscsak STEAK! :-)

Itt ejtenék pár szót a beszerzés során mégiscsak becsúszott bakiról... amit igazából nem is én követtem el. Azt terveztem, hogy ha már bélszín vásárlásra adom a fejemet (és a vagyonomat), felkeresem a száz és ezer fórumon dicsőített, istenített Józsi nevű hentest a csarnokban. Előtte még érdeklődtem is a bélszín felől, és sok helyen olvastam már, hogy ott aztán mindig van bélszín, ésatöbbi, rendelésre meg akár kutyafüle is (kis mosollyal ar arcomon olvastam ezt újra a Magyar Konyhában is a héten). Nos megérkeztem, szinte a város másik feléből, szombat reggel, amikor is a kérésre, hogy bélszínt vásárolnék, a pultban álló fiatalember vonogatni kezdte a vállát és mutogatott nekem pár bélszínről levágott rövid farkat. Mondom nekem ez nem annyira jó, pláne hogy 4 fős vacsorához szeretnék bélszínt vásárolni - erre vonogatta a vállát tovább, majd mutogatott nekem szép zsíros Angust, amiről tudom h jó, de a vendégeim kapcsán nem voltam arról meggyőződve, h megeszik majd. Mivel legalább fél percig arra vetemedtem, hogy kicsit tanácstalanul álldogáljak a pult előtt és fürkészve a húsokat azon agyaljak, hogy akkor most mi legyen, még azt tudta hozzátenni az úr (nem valami nyájas stílusban), hogy "nem tudom másképp mondani, hogy nincs". Ezután megköszöntem... (nem tudom mit, mindegy) és elköszöntem. Biztos ért ez a Józsi a húsokhoz, ha ennyien himnuszt írnak neki, de ha mindig van bélszín, akkor szombat reggel hova lett? Nem akkor megy a fél város piacra? Hétvégi menükhöz felpakolni? No mindegy!

Mindenesetre azért nem adtam fel a dolgot, és választottam egy másik pultot, ahol szimpatikus husikák feküdtek, s onnan választottam ki a bélszínt, ami hazajött velem. Annyi család volt a dologban, hogy mivel nem nagy bélszínek voltak, egy egészet vettem meg (fejével és farkával együtt), ehhez idomult aztán a sütés is. Szép mélyvörös, puha hús volt, és a kiszolgáló urat meg is kértem, hogy hártyázza le nekem.

Aztán szépen hazavittem, és amikor késő délután megérkeztek a barátok és elfogyasztottuk az előételt, nekiláttam a hadműveletnek.

A húst megmostam és papírtörlővel felitattam róla a vizet. Mivel említettem, hogy egy egész husim volt, meg kellett bontanom az egységet, ezért levágtam róla az elvékonyodó farokrészt, illetve a fejét. Aztán egy kis tálba összekevertem 3 evőkanál mustárt és 3 evőkanál olívaolajat, ezeket nagyjából elegyítettem, és alaposan bedörzsöltem vele a húsokat.

Ezután egy olyan lépés következett, aminél kettéválik a steak-sütésről véleményt alkotók tábora, ugyanis én úgy láttam korábban, és nagyon finom eredményét is kóstoltam, hogy sütés előtt a húst meg kell (lehet) sózni és borsozni. Persze az igazi fanatikusok semmilyen fűszert nem használnak, hisz ott a már ízekben gazdag, érlelt hús, max. sütés után kíván némi sót, de azért én nem akartam ennyire natúr lenni.

Szóval a húsokat enyhén sóztam és bőkezűen borsoztam, majd egy forró serpenyőben minden oldalról kérget sütöttem rájuk. Ez viszonylag gyorsan megvan, úgyhogy ilyenkorra már érdemes előmelegíteni a sütőt, kb 190-200 fokra és jöhet a sütés második fázisa.

(Egy kis duma, hogy erre a sütőzésre miért van szükség. Amikor szelet húst sütünk, megoldható a serpenyőben sütés, hiszen nem olyan nagyon vastag hússal dolgozunk, az átlag steak-ek kb 4-5 cm vastagságúak, tehát megoldható a hús közepének sütése/melegítése is a szélekről kapott hővel. Egészben sütött húsoknál azonban ha a megfelelő hőmérsékletet akarnánk elérni serpenyőben sütéssel, mire a közepe rendben lenne, a széle szenesre égne. Ez tehát nem jó ötlet. Ezért kell rá előbb a kéreg, hisz kellenek azok a finom szaftok, levek a húsból. A kéreg csapdába zárja őket és nem engedi menekülni. A sütőben pedig már az egész darab hús szépen egyenletesen melegszik át, így érve el végül a kívánt állapotot.)

Tehát a kéregsütés után a húsokat egy alufóliával bélelt tepsire tettem, és bedugtam az előmelegített sütőbe. Ezután már csak annyi dolgom maradt, hogy néha beledöfjem a hőmérőt a húsokba, kb. középre (lehetőleg ugyanoda, nem jó összeszurkálni, hisz az csak rés a pajzson és a levek már futnak is) és a kellő hőfoknál kiragadjam őket a sütőből és pár percet pihentessem szeletelés előtt.

A képen is látszik, hogy nem egy angolos fogás kerekedett ki a vacsorából, ugyanis a vendégek jelezték, ők csak a jól átsütött húsokat szeretik. Na bumm, itt hervad le a steak-őrültek mosolya és vannak bizony séfek, akik ilyen esetben megmondják a vendégnek, válasszon mást. Nálunk nem volt ebből gond, mert bevallom, én sem szeretem a véres, de még a félnyers húst sem. 65 fokos, vagyis medium-well volt a végeredmény és ugyan a fűszervaj sokat takar a kapkodva készített képen, de talán látszik picit, hogy a szeletek közepe azért rózsaszín maradt és igazán finom, szaftos húst vacsoráztunk (sült krupmplival és lilahagymalekvárral).

Az elkészítés szerintem nagyon jól sikerült, pláne ahhoz képest, hogy életemben először került ki steak a kezem alól. Tapasztalatként pedig annyit nyertem, hogy én azért ennél pár fokkal rózsaszínebben is meg tudnám még enni, de így is élvezhető és nagyon finom lett a végeredmény. Legközelebb kb 62 fokos lesz a cél, ami szintén már nem nyers, de talán még rózsaszínebb marad a hús közepe. (A farok részt egyébként kicsit hamarabb kellett kivenni a tepsiből, hiszen az vékonyabb és hamarabb átsül, a fej viszont kb ugyanolyan vastag volt, mint a bélszín törzse, tehát azok azonos ideig sültek.)

És hogy még valami álljon itt tanúbizonyságul a vacsora sikerének: Tamás a steak evése közben/után azt mondta, szeretné a Belga egyik számát idézni: "Olyan szerelmes vagyok, nagyon szerelmes vagyok, tebeléd, tebeléd, szerelmes vagyok én!" Csak nem volt akkor olyan rossz?! :-)))

Sült paprikacsíkok fetával

2011-10-05T19:20:00.001+02:00

Hétvégén barátok látogattak hozzánk és szerettem volna valami finom menüvel előrukkolni. Főétel nem egy könnyű fogásra esett a választás, ezért szerettem volna, ha az előétel nem üli meg nagyon a gyomrokat. Sok helyen láttam már a paprikasütés méltatását, de még sosem próbáltam, így eldöntöttem, itt az ideje egy próbának. Pláne hogy sok szép hazai paprikát kaptam utóbbi hazalátogatásomkor, amik csak arra vártak, hogy valami hasznuk legyen.

Már csak azért is remek döntés volt, mert a vendégség előtti este elkészítettem ezt a fogást és talán csak használt neki, hogy várakozott egy napot a hűtőben. S valljuk be, nyugtatja a lelket, ha tudjuk, hogy a vacsora egyik eleme már készen várakozik a hűtőben.

Hozzávalók:

fejenként kb. 1 nagy vagy 2 kisebb paprika - én most a piros és sárga vastaghúsú paprikákat használtam
10-15 dkg feta sajt
olívaolaj, bors

A paprikákat a sütőben sütöttem meg, de akinek gáztűzhelye van és jól szellőző konyhája, ezt megteheti egy platnin is, vagy persze még el "éppen nem késő" grillezés során (ez a legjobb opció egyébként). De térjünk vissza a városi megoldáshoz, maximumra a sütő, grill funkcióval.

A paprikákat egy alufóliával bélelt tepsibe sorakoztattam, majd a felforrósodott sütőbe toltam és addig sütöttem (közben párszor fordítva rajtuk), míg a héjuk meg nem feketedett vagy sötétbarnult.

Ezután egy tálba pakoltam a paprikákat és amennyire lehet, légmentesen letakartam a tálat, hogy a paprikák kb. 10-15 percet a gőzben töltsenek. Eközben valamennyire felpuhul a héjuk és könnyebb leszedni azt a paprikahúsról. Azt nem állítanám, hogy pikk-pakk, 7-8 paprika esetében azért ezzel el lehet szöszölni, de utólag azt mondom, megéri. Finom ízeket csalhatunk elő a héj alól.

Amikor a paprikákat megpucoltam, csíkokra szedtem (ami addig még nem szakadt csíkokra) :-) és egy zárható tálba pakoltam, majd felöntöttem az egészet olívaolajjal és beparkoltam a hűtőbe.

A vendégek érkezésekor a paprikacsíkokat egy tányérra rendeztem, borsot törtem rájuk és az egész tetejére morzsoltam a sós fetát.

Frissen sült bagettel ettük és nagyon elégedettek voltunk vele. Igazi nyári ízek, és szemet gyönyörködtető fogás. Még nem késő kipróbálni!

Szilvaszósz perfekt

2011-10-03T20:50:00.000+02:00

Nem is igazi recepttel jövök most, inkább csak egy korábbit egészítenék ki - de persze saját útjára is indulhat, amit most mutatok.

Anno sütöttem bécsi sült túrótortát, amit akkor meg is énekeltem és szívem minden melegével üdvözöltem. Akkor eperdzsemmel ettük és az is egy nagyon jó választás volt.

Most újra előkerült ez az isteni finom torta, de kicsit más irányba szerettem volna elvinni az ízeket... és milyen jól tettem!

Egy rendkívül intenzív, a citromos túrótortát nagyon jól kiegészítő szósz készült ezúttal, mégpedig anyukám elképesztően finom, és még annál is sűrűbb szilvalekvárjából.

Hozzávalók (kb. 1 tortányi adaghoz):

6-7 nagy ek szilvalekvár
2 kupica szilvapálinka
1,5 dl habtejszín

A szilvalekvárt egy kis serpenyőbe kanalaztam, és lassan melegíteni kezdtem. Amikor felmelegedett a massza, hozzákevertem a pálinkát és együtt kevergettem őket.

Amikor a pálinka már kilehelte az alkoholos gőzt és csak a pikáns íz maradt belőle, elkezdtem apránként a tejszínnel hígítani a szószt, amíg kellően krémes állagú nem lett.

Langyosan kínáltam a túrótorta mellé, de azt gondolom, hogy akár húsok mellé is remek kiegészítőként társulhat. Nagyon kellemes ízű, picit pikáns, igazi őszi szósz. Próbáljátok ki!

Burgonyakrémleves a négyzeten

2011-10-02T20:32:00.000+02:00

Annak ellenére, hogy a naptár már októbert mutat, a nyárutó igazán kellemes hőmérséklettel és gyönyörű napsütéssel kényeztet minket. Napközben még kellemes a rövidnadrág, de estére már sok esetben csípősre vált az idő és jóleső lehet egy finom krémleves. Mondjuk ez a kétféle krumplit felvonultató, krémes, sűrű, gazdag finomság.

Hozzávalók:

2 nagyobb édesburgonya
kb. fél kg fehér krumpli
3-4 gerezd fokhagyma
annyi alaplé, ami a felaprított krumplikat éppen csak ellepi
2-3 dl tejszín (sűrűségtől függően)
só, bors

Nem egy bonyolult recept, ahogy a krémlevesek általában, de annál jobban szeretjük, hisz gyorsan elkészíthető és finom.

A krumplikat megpucoltam, kb. egyforma darabokra aprítottam és a megpucolt fokhagymagerezdekkel együtt egy lábasban - annyi alaplével, ami éppen ellepte - puhára főztem. Közben sóval és borssal ízesítettem.

Amikor megfőttek a krumplik, botmixerrel pépesítettem az egészet, a tejszínnel picit selymesítettem rajta, illetve ha szükséges, ilyenkor lehet még ízesíteni.
Egyet rottyantottam még a levesen, és már húztam is le a tűzhelyről, hogy tálkákba szedve gyorsan hűljenek egy kicsit és minél gyorsabban ehessük.

Feltétként jól muzsikál rajta a pirított bacon is; mi most juhtúrós pogácsával ettük.

Juhtúrós pogácsák

2011-09-30T20:30:00.000+02:00

Nemrégiben rámtört a pogácsa sütési (és evési) vágy, mert bizony annak ellenére, hogy blogolás terén legtöbbször a lustaság győz, enni azért szoktunk. :-)

Mivel a juhtúrót nagyon szeretem, úgy döntöttem, hogy pogácsába sütve is kipróbálom - bár utólag bevallom, hogy erősebb ízre számítottam. A juhtúrónak szinte csak az emléke maradt meg az egyébként finom és még másnap is élvezhető pogikban. Talán több túróval kellene operálnom... de azt meg ki győzi pénzzel?!

De azért summa summárum, nem bántam meg a sütés dolgot, szívesen fogytak a kis falatok magukban és krémleves mellé is.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
3,5 dkg élesztő
10 dkg vaj
12,5 dkg juhtúró (ilyen kiszerelésben kaptam, de sztem az se baj, ha kicsit több)
2 tojás sárgája
2 púpos ek tejföl
1 ek só
2 dl tej
1 kk cukor
plusz a pogácsák kenéséhez 1 tojás, szórásához reszelt sajt vagy magvak

A kelesztést igénylő tésztákat előszeretettel bízom a kenyérsütő gépre, mióta használom, hisz neki nem fáj a keze, a karja, és szó nélkül bedagasztja nekem az anyagot. Szóval a a tejet meglangyosítottam, beletettem a cukrot és felfuttattam benne az élesztőt. Ezután a hozzávalókat a fenti sorrendben a kenyérsütő üstjébe pakoltam - csak arra kell vigyázni, hogy az élesztős anyag és a só ne találkozzanak közvetlenül.

Dagaszt+keleszt programon szép ruganyos tésztát készíttettem a géppel, majd hagytam az üstben megkelni. (Természetesen a tésztát kézzel is össze lehet állítani, erős kar és egy nagyobb tál kell csak hozzá, és egy meleg hely, ahol utána megkel.)

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Amikor a tészta megkelt, lisztezett felületre borítottam és kb. 1,5-2 cm vastagságúra nyújtottam. Megkentem az egészet a felvert tojással, és alaposan megszórtam ízes reszelt sajttal (nálam most Gouda volt).Két sütőlapot készítettem elő sütőpapírral letakarva, s ezekre szaggattam a pogácsákat felváltva. Amíg az egyik lapnyi sült, a másik előkészült, s a pogik a forró sütőbe tolva kb. 20-22 perc alatt sültek szép ropogósra.Vendégvárónak, tízórainak, uzsonnának, leves mellé fogyasztva is remek falatok!

(Az alapreceptet köszönöm Ottis-nak, a mennyiségek módosultak nálam picit, illetve legközelebb szerintem valami plusz fűszerrel is próbálkozni fogok.)

Kamrapolc projekt: aszalt paradicsom

2011-08-19T21:20:00.000+02:00

A lekvárok mellé idén ilyen kis üvegek kerülnek a polcra. Nem sok, ugyanis nagy mennyiségű paradicsomból és sok felhasznált elektromos áram eredményeként kicsike kis üvegek néznek büszkén ránk, de egye fene, néhány adag - úgy döntöttem - belefér. Ezzel áldoztam a gasztronómia oltárán - és gyakorlat közben okosodtam is a technikát illetően.

Mivel próbáltam 1-2 módon, a legsikeresebbet osztom meg itt, nehogy a rossz példa ragadjon meg bárkiben is.

Tehát, még egyszer hangsúlyozom, hogy aki nagy hangsúlyt fektet a gazdaságosságra, ne is kezdjen bele. Ez egy sok alapanyag + sok erőforrás = kevés, de isteni végeredmény projekt. Van ilyen bicikli, csak nem mindenki szereti tolni, na. :-)

Hozzávalók kb. 1 2 dl-es üveghez:

1-1,2 kg! paradicsom
pár evőkanál só
bors
2-3 gerezd fokhagyma

Javaslom, hogy aki hozzájut épeszű áron, használjon lucullus paradicsomot, hiszen az húsosabb és kevesebb a veszteség. De ha nincs, az se gond. És túl drágán se éri meg ez a típus, hisz akkor elveszik a pénzben az, amit anyagban nyerünk.

Tehát, 2 sütőlapot leterítettem alufóliával, s egy nem túl vastag, de már észlelhető sóréteget szórtam mindkettőre.
A paradicsomokat megmostam, megszárítottam és a kisebbeket félbe, a nagyobbakat negyedekbe vágtam (ki is csumáztam mindet), és kiskanállal kikapargattam a magos részeket. Ha ez benne marad, soha nem szárad ki a paradicsom - na jó nem soha, de jóval tovább tartana.

A paradicsomdarabokat héjas felükkel lefelé az előkészített sütőlapra pakoltam, tekertem rájuk egy kis borsot és a 90-100 fokra előmelegített sütőbe toltam mindkét lapot.

Itt két részre bontom a megoldásokat:
a) lefeküdtem aludni és kb 7-8 órányi békés álom után kiszedtem hűlni a szépen kiszáradt paradicsomokat. (Bevallom, első alkalommal felkeltem éjjel egyszer, hogy lássam, minden rendben megy-e.) :-)))
b) attól függően, hogy mennyi idő áll rendelkezésre (2-3 óra azért mindenképp kell), hagyni kell először simán a sütőbe tolva a paradicsomokat, a fenti megoldás szerint, de kicsit magasabb hőmérsékleten (kb. 120 fok). Amikor azonban kezd lejárni a tevékenységre szánt időnk, légkeverésre lehet kapcsolni, ami meggyorsítja a száradást. Arra azonban itt nincs lehetőség, hogy magára hagyjuk a sütőt. 15 percenként érdemes ránézni és néha akár megforgatni, vagy a kisebb elkészült darabokat kimenteni a melegből.

Tehát a fenti két megoldás egyikével megvannak a kis száraz, ráncos paradicsomra hasonlító izéink. Ha kihűltek, az elmosott, száraz üvegben pakoltam őket a lehető legszorosabban, közéjük rejtve néhol 2-3 gerezd fokhagymát, végül olívaolajjal öntöttem fel az üvegeket, míg el nem lepte mindet. Egy fólia réteget terítettem az üveg szájára, és így csavartam rá szorosan a kupakot.

(Nekem egyelőre a hűtőben várnak a sorsukra, ahol a paradicsomdarabok szélén megszilárdult itt-ott a zsiradék, de ez nem azt jelenti hogy megromlott!!! Ki ne dobjátok!!! Szobahőmérsékleten kis idő alatt újra szép lesz!)

Tejfölös harcsapaprikás

2011-08-14T22:09:00.004+02:00

Teljes friss finomsággal jövök, tegnap délután készült nálunk ez a fogás, és teljeskörű sikert aratott. Ízletes, magyaros, ugyanakkor mégsem túl nehézkes étel.

A fiúk bringaversenyre indultak, és szerettem volna, ha valami laktató és finom ételt adhatok nekik a megpróbáltatások után. Tamásnak annyira bejött a dolog, hogy többször is szedett belőle!

Hozzávalók 4 főre:

kb. 75-80 dkg afrikai harcsafilé
1 nagy vagy 2 kisebb fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 fehér húsú paprika
1 paradicsom
só, bors
2 csapott tk pirospaprika
3 ek olaj
1 kis pohár tejföl
1 ek liszt

A halat megmostam, ellenőriztem, hogy nincs benne szálka, és nagyjából egyforma, falatnyi kockákra daraboltam.

A felaprított hagymát megfonnyasztottam az olajon, pár perc múlva hozzáadtam a csíkokra vágott paprikát, újabb pár perc múlva pedig a felkockázott paradicsomot. Amikor kezdték megadni magukat a zöldségek, félrehúztam a tűzről a serpenyőt, a hagymás alaphoz szórtam a pirospaprikát, elkevertem, és belepakoltam a halkockákat is a serpenyőbe.

Az edényt visszahúztam a tűzre, sóval és borssal illettem a tartalmát, s óvatos mozdulatokkal elkevertem a halat a paprikával és a zöldségekkel. Végül kb. 1 dl vizet öntöttem rá és fedő alatt főzni kezdtem.

Mivel ugye halról beszélünk, gyorsan zajlanak az események, fedő alatt csupán 5-6 percet töltött az étel. Ezalatt a tejfölben elkevertem a lisztet, s végül ezzel sűrítettem be a paprikást.

Amikor a hal már puhul és szép fehér, nagyon óvatosan kell kavargatni, sőt legtöbb esetben inkább csak rázogatni érdemes, hogy ne törjük össze a husikát.

Egyébként tejföl nélkül is remekül megállja a helyét, én azért választottam ezt a verziót, mert a ház ura némi ellenszenvvel viseltet az á la natúr tejföl és hasonló tejtermékek iránt. A sima harcsapaprikást gyakran kínálják tejfölös, túrós csuszával - na nálunk ez esélytelen. Így a túró kimaradt, a tejfölt pedig eleve belefőztem a paprikásba, így szépen csúszott, jól vizsgázott.
Gyorsan elkészíthető fogás, amivel becsempészhetjük a halat a mindennapokba.

Angol ihletésű vasárnapi reggeli

2011-07-24T22:10:00.005+02:00

... vagy inkább brunch (ami ugye szép angolsággal a breakfast és a lunch szavak összevonásából született, s arra hivatott utalni, hogy a két étkezést egybevonva, későn kelve, hosszasan, családdal, barátokkal eszegetve telik el a délelőtt, ami után senki nem igényli a harangszóra gőzölgő húslevest).

Olyan laktató reggeliről van tehát szó, hogy tekintve a vasárnap reggel kikapcsolt ébresztőórát, illetve a bevitt kalóriacsomagot, ezzel biztosan elvan az ember a délután bő derekáig.

Nem a klasszikus, mindent tartalmazó angol reggeliről van ugyan szó, de nekünk kb. ez az a mennyiség és kavalkád, ami feldolgozható. Éhes férfiember számára természetesen csak az adagot kell duplázni (triplázni?).

Sok magyarázatot talán nem is igényel a kép, ergo nem is igazi recepttel jöttem, de olyan jó néha, legalább hétvégén megadni a reggeli módját. Nekem egyébként is a reggeli a kedvenc étkezésem, csak nem fogom elmismásolni!? :-)

Első lépésként konzerv fehér babot rottyantok össze egy kis paradicsomszósszal és ízlés szerint fűszerezem.

Aztán pedig egy szép nagy serpenyőben megsütöm a sonkát (esetleg bacon-t, ha az van épp itthon) és sülés közben pici olívaolajat spriccelek rá (a bacon ezt nem indokolja), hogy szépen piruljon. Közben mellédobom a félbevágott paradicsomokat is, a vágott felüket picit sózom, borsozom, s mindkét oldalukon pirítom pár percig.

Ha jó nagy a serpenyő, egyszerre sülhet több minden is. Utolsó lépés természetesen a tökéletes tükörtojás elkészítése (ki hogy szereti). Nekem a képen látható a tökély... a fehérje már szilárd, a sárgája folyik, illatos... ááá, imádom!

Le a lusta reggelekkel, az egész nap tart tovább 20 percnél és szerintem nagyon megérni!

Áfonyás csokis muffin

2011-07-14T15:20:00.002+02:00

Biztos velem nincs valami rendben és tompák az ízlelőbimbóim, de sokadszori kóstolás után is azt kell hogy mondjam, az áfonyának egymagában a világon semmi íze nincs. Vagy legalábbis vajmi kevés. Inkább arra szeretem használni, hogy ellensúlyozzon egyéb ízeket.

Ebben a muffinban is ez a remek szerep jutott neki és nagyon jól működött. Puha tészta, édes csoki és egy kis savanykás áfonya. Szuper kooperáció!

Hozzávalók 6-7 db normál méretű muffinhoz:

15 dkg liszt
5 dkg barnacukor
1 tk sütőpor
csipet só
5 dkg vaj
1 tojás
1 dl tej
10 dkg áfonya
5 dkg étcsoki

Mivel a süti összekeverése nagyon gyorsan megvan, először a sütőt kapcsoltam be és előmelegítettem 200 fokra.

Közben felolvasztottam a vajat és hagytam kicsit hűlni. Ezalatt pedig egy keverőtálba kimértem a lisztet és a cukrot, majd összekevertem a sütőporral és csipet sóval.

Egy kis edénybe kimértem a tejet, beleütöttem a tojást és igyekeztem villával szépen elegyíteni őket, végül beleöntöttem a már langyos vajat és az egészet jól elkevertem.

A lisztes keverékbe forgattam a megmosott áfonyát és a csokit (nekem csokipasztilláim voltak, de ugyanolyan jó megoldás a késsel felaprított sima csoki is), végül hozzáadtam a nedves hozzávalókat és gyors mozdulatokkal elkevertem - de nem túl! A muffin tészta lényege ugyanis hogy igenis maradjanak benne kis csomós részek, nem szabad a tésztát teljesen simára, sokáig keverni, mert az elnehezíti, sűrű lesz a végeredmény.

Ez a muffin viszont nagyon finom lett. Nem túl édes (fekete öves édesszájúak emelhetik kicsit a cukor mennyiségét, vagy próbálkozhatnak tej vagy fehér csokival), a gyümölcs is szuperjól végezte a dolgát, szóval nagyon elégedett voltam! Gyors megoldás egy kis édesség előteremtésére.

A tésztát a muffin tepsibe előkészített kapszlikba kanalaztam (nagyjából a peremükig), majd kb. 25-28 percet sültek a 200 fokos sütőben, barnulásig. Tudom ajánlani!

Vanília fagyi - naná hogy házi!

2011-07-12T20:40:00.005+02:00

Bizony, az elmúlt hétvégénél jobban semmi nem bizonyítja: itt a nyár közepe, kánikula, hőségriadó, ami csak kell. Ehhez pedig remekül asszisztál egy finom fagyi, mégpedig egy alap darab, a vanília. Az ötlet pedig honnan jöhetne máshonnan, mint Chili és Vaníliától. Adja magát a név is. :-)

Hozzávalók dupla adaghoz:

1 l tejszín (ezt kicsit könnyíthetjük pl. 7 dl tejszínnel és 3 dl 3,6%-os tejjel)
két vaníliarúd
10 tojás sárgája
14 dkg cukor

És persze jó ha van kéznél egy fagyigép, persze anélkül is megoldható a dolog.

Tehát először egy lábasba öntöttem a tejszínt, egy csipet sót és a vaníliarudak kikapart magját, plusz a rudakat is beletettem. Hadd főddögéljen csak ki minden finom íz belőlük. Ezeket lassan forráspontig melegítettem, de nem engedtem nekik hogy eljussanak a forrásig.

Miközben a tejszín melegedett, a tojássárgákat és a cukrot egy keverőtálban szép fehéres színűre kevertem egy kézi habverővel. Amikor a tejszín elérte a megfelelő hőfokot félrehúztam, kivettem a vaníliarudakat, és a forró vaníliás tejszínt merőkanalanként, folyamatos keverés mellett a cukros tojásmasszához adtam, majd az egészet visszatettem a lassú tűzre.

Ismét folyamatos kevergetés következett, egészen addig, míg a cucc valamelyest besűrűsödött a tojássárgáktól - de itt is vigyázni kell arra, hogy ne engedjük felforrni a cuccot, mert a tojás kicsapódik és kész a horror.

Ezután már csak annyi dolgom maradt, hogy egy sűrű szűrőn átszűrtem az egészet, hogy az esetleges darabkák fennakadjanak, és egy tálban először langyosra, majd a hűtőbe téve alaposan lehűtöttem.

Amikor már jó hideg volt a gyönyörűséges pipisárga alap, előkaptam a fagyasztóból a fagyigép tálját, beleöntöttem a fagyikezdeményt és elindítottam a keverést. Mennyiség miatt mindenképp ellenőrizze mindenki fagyigépe kapacitását, az enyém is majdnem pórul járt. Éppen csak belefért az utolsó csepp is.

A szép lassan fagyivál alakuló massza már nagyon tetszett, úgyhogy csak annyi dolgom maradt, hogy egy dobozba töltöttem át és betettem a fagyasztóba, mint a fagyit szokás (illetve bevallom, kb 10 perc múlva még egyszer átkevertem).

A szezon remek ötleteket ad most a díszítésre, tele a piac málnával, áfonyával, szederrel, kész parádé! Hajrá!

Dzsem-buli 2011

2011-06-22T13:00:00.001+02:00

Annyira jól sikerültek a tavalyi befőzések, hogy idén sem maradhat el a nyár mentése télire. Eredeti terveim között szerepelt, hogy "szedd magad" módra Solymáron szerezzem be az epret, de a sok eső miatt ez idén elmaradt, így amikor az eperszezon utolsókat rúgta, belevágtam.
Két adag készült a borsos eperlekvár iránti töretlen lelkesedésem ellenére most új ízekkel próbálkoztam. Remélem ezek is hasonló eredménnyel zárulnak majd, mert a borsos verziót akárki kóstolta, mindenki odavolt érte!

Az eljárás a tavalyinak megfelelő, a Dzsemfix 2:1-es változatát használtam, s a leírásnak megfelelően 1 adag mentás és 1 adag vaníliás, balzsamecetes eperdzsemet készítettem.

Gondolom nyilvánvaló hát, hogy az 1250 grammnyi gyümölcshöz, a fél kiló cukorhoz és a dzsemfixhez egyik esetben kb. 10 mentalevelet kevertem, s azzal főztem fel; a másik esetben pedig 2 vaníliarudat kapott félbehasítva az eperhalom, s a rotyogó masszába kb. 3 evőkanálnyi modenai balzsamecetet csorgattam.

Mindkét eperadagot áttörtem részben egy krumplinyomóval, de csak annyira, hogy levet is eresszen, de szép darabos maradjon közben a kész dzsem állaga. Ezért is szeretem ezt a dzsemfix-es megoldást, hiszen csak rövid ideig zubog a tűzön a dzsem, nincs alkalma pépesedni, trutymósodni a gyümölcsnek.

A kevéske maradék alapján ízletes eredményre számítunk, már csak ki kell várni, hogy az üvegekbe rejtett ízek érjenek, dolgozzanak.

Lecsós sült csirkecomb sütőben sült krumplival

2011-06-19T18:00:00.001+02:00

Kb. két hete készítettem ezt a nagyon jól sikerült fogást, ami tulajdonképp egy korábbi verzió felújított változata. Hiszen régebben is készítettem már lecsós, vagy más néven tavaszi csirkét, de akkor megállt annyiban a dolog, hogy a lecsós alapon megsütöttem a combokat és örültünk neki. Nem így most!

Hozzávalók (2 személyre):

2 egész csirkecomb
2 nagyobb fej vöröshagyma
2 nagy vagy 3 kisebb fehér húsú paprika
3 szép nagy lédús paradicsom
2-3 gerezd fokhagyma
10-12 nagyjából egyforma (közepes) méretű újkrumpli
só, bors, olívaolaj

Előkészítés: A csirkecombokat alaposan megmostam és megfosztottam az esetleg rajtuk maradt pihéktől. A zöldségeket megmostam és felcsíkoztam, felkarikáztam, kinek ahogyan tetszik. A krumplit meghámoztam (akinek elég friss újkrumplit sikerült vennie, elég csak egy szivaccsal ledögölni a külső héját víz alatt) és mindegyiket hosszában félbevágtam.

Egy nagyobbacska, fedővel megáldott serpenyőben kevés olajat hevítettem (vagy akinek úgy szimpatikus, pár szelet felkatonázott szalonnát zsírjára piríthat), majd ezen megforgattam a felkarikázott vöröshagymát. Amikor puhulni kezdett, bőrével lefelé beletettem a két csirkecombot, és mindkét oldalukon megpirítottam kicsit.

Ezután hozzáadtam a felcsíkozott paprikát; sóztam, borsoztam, s rövidesen belezuttyantottam a serpenyőbe a felaprított paradicsomot és a fokhagymagerezdeket is. Az egészet összekevertem, hogy mindenhova jusson a fűszerekből, majd fedő alatt lassú tűzön pároltam.

Egy tepsit/sütőlapot kibéleltem sütőpapírral, erre olívaolajat (mogyoróolaj még jobb) locsoltam, és az olajra bő kézzel sót hintettem. A félbevágott krumplikat vágott felükkel lefelé erre a sós, olajos alapra pakoltam, s az ég világon semmi egyéb teendőm nem maradt velük, mint betolni a 200 fokra előmelegített sütőbe. Olyan gyönyörűre sülnek így kb. 20 perc a krumplik, hogy ihaj!

Közben ugye párolódtak a csirkék is... amikor már szinte könnyen belecsusszant a combokba a villa, levettem a fedőt, hogy a lecsó elfőhesse a felesleges levét.

Amikor a krumplik már csak pár percre voltak a tökéletes állapottól, megforgattam őket, meghintettem petrezselyemmel és a sütő alsó polcára toltam a tepsit. 220 fokra kapcsoltam a grillt, a combokat egy kis tepsibe emeltem át a lecsós alapról és a grill alatt ropogós pirosra pirítottam.

Ezalatt még igyekeztem levet elfőzni a lecsós alapról, s végül a ropogós combokat, a mennyekig magasztalt sültkrumplit és a finom lecsót a tányérokra kanyarintottam.

A maga egyszerűségében a szezon egyik legjobban sikerült tányérja volt!

Citrusos sült török joghurttorta mázsányi eperrel

2011-06-06T16:00:00.001+02:00

Ezt a fincsi sütit még korábban a netről lestem és május utolsó hétvégéjén készítettem el, de hétvégén kaptunk egy Gordon Ramsay szakácskönyvet ajándékba és abban is megtaláltam. Kis különbség (persze egyébként is akadhat), hogy én nem szirupot főztem rá, hanem sok-sok friss eperrel ettük - mert akkor még volt normális, finom eper. Innen Üzenem ennek a kritikán aluli időjárásnak, hogy mélyen szégyellje magát!

Aki a sajttortát szereti, ezt a sütit is szeretni fogja, s még a lelke is nyugodtabb lehet, jóval könnyedebb édességről van szó kalóriák tekintetében.

Hozzávalók:
(nekem egy kb. 26 cm-es IKEA-s piteformám van, kerek, átlátszó)

7 tojás
140 gr cukor (de akár kicsit többet is elbír, ha nem sziruppal vagy dzsemmel fogyasztjuk)
6 púpos evőkanál liszt
700 gr török joghurt (Culinarisban lehet kapni és nem különösebben drága, kb 75 Ft 10 dkg)
1 citrom reszelt héja és leve
1 narancs reszelt héja és a fél narancs leve
csipet só

Első lépésként a sütőt előmelegítettem 180 fokra légkeveréssel.

Amíg bent melegedett a helyzet, két keverőtálba különválasztottam a tojásokat, és a sárgáját habosra kevertem a cukorral, majd ehhez a masszához hozzákevertem szép sorban a lisztet, a joghurtot, a citrom és a narancs héját, illetve levét. Kell kevergetni, de a végén szép sima krémet kapunk.

A következő lépés volt, hogy egy csipet sóval kemény habot vertem a tojásfehérjékből, s egy keverőkanállal az egészet óvatosan, hogy a hab ne nagyon törjön össze, a joghurtos masszához forgattam.

A piteformát vékonyab kivajaztam és az alját, hogy a süti majd ne tapadjon le, kicsit megszórtam búzadarával. Beleöntöttem a masszát és betoltam a rezgő, ingó habréteget a sütőbe.

Elvileg végig légkeveréssel kellett volna sütni, de nekem elég hamar elkezdett barnulni a teteje, úgyhogy kb. 20 perc után levettem a hőfokot 150-re és egyszer, kétszer fordítottam is a forma állásán, hogy ne mindig ugyanott kapja a légkeverést.
Összesen kb. 50 percet sült, de mindenki sütőtől függően látni fogja, mikor szép barna a teteje és szilárd már az állaga.

Miután kivettem, már csak hűlni kellett hagyni, majd indulhatott a szeletelés. Szépen szeletelhető, jól díszíthető, szállítható sütemény. Érdemes kipróbálni. A citrushéjak helyett pedig akár más fűszerezéssel is el tudnám képzelni.

Epres, krémes fatörzs

2011-05-25T22:10:00.002+02:00

Na megint eltelt egy csomó idő azóta, hogy utoljára bejelentkeztem, de már nem is kezdek magyarázkodni. Történnek dolgok, alakulnak ahogy alakulnak.

Viszont közben persze továbbra is eszünk. Naná! :-) És az elmúlt hétvégén nagyon szerettem volna sütni valamit, és azt biztosan tudtam: epresnek kell lennie. Május végén... még szép! Aztán elkezdtem gondolkodni, milyen is legyen, és ez lett belőle. Lehet hogy más máskor máshogyan már készített hasonlót, de ez ebben a formában egyenesen az én agyamból pattant ki. Egyedül a piskótával alkalmazott okos eljárás származik MaiMonitól, innen is hálám érte.

Hozzávalók a piskótához:

5 tojás
5 ek liszt
5 ek cukor
2 ek kakaópor
csipet só

A krémhez:

250 g mascarpone
250 g sovány túró
1 dl tejszín
12 dkg cukor
30-40 dkg eper plusz pár szem a díszítéshez
csipet só

A piskótát nem a hagyományos "jajj mi lesz ha összeesik" módon, hanem sokkal egyszerűbben kell elkészíteni. Első lépésként a sütőt 200 fokra előmelegítettem, s míg ide felcsiholta magát a masina, összeállítottam a tésztát.

Egy keverőtálba ütöttem a tojásokat és hozzáadtam a cukrot, a csipet sót, majd kézi habverővel pár perc alatt az egészet habosra vertem. Ezután a leglassabb fokozaton hozzákevertem a lisztet, majd pedig a kakaóport is. Egy nagyobb méretű, sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát, hogy egy vékony réteget (kb 0,4-0,5 mm) képezzen - ez emelkedni fog majd. A tepsit a sütőbe toltam, és kb 8 perc alatt megsütöttem a tésztalapot (az időtartam változhat tepsi függvényében, de a tűpróba hűen mutatja, mikor van készen).

Amikor a tészta megsült, pár percet hűlni hagytam, de még jó melegen lehúztam róla a sütőpapírt, majd visszahelyeztem és azzal együtt feltekertem a még bőven meleg tésztát és így hagytam kihűlni. Ezzel a módszerrel remekül el lehet kerülni, hogy az egyenesen kihűlt tészta eltörjön feltekerés közben.

A tésztát akár előre is elkészíthetjük, de tulajdonképp amikor a tészta kihűlt, készülhet a krém is.

Egy keverőtálban alaposan összedolgoztam a mascarponét, túrót, tejszínt (nem vertem habbá), cukrot és csipet sót, illetve megmostam és kockákra vágtam az epreket.

Végül a feltekert tésztát letekertem, levettem róla a papírt és megkentem a krémmel (kb. annyit hagyva belőle, amennyivel kívülről be tudtam vonni végül), majd bőven megszórtam az eperkockákkal. Ezután már csak annyi dolgom maradt, hogy óvatosan feltekertem a sütit, kívülről is bekentem és eperszeletekkel szépen feldíszítettem, majd bedugtam a hűtőbe egy fél órára, hogy a krém egy picit megdermedjen.

Sok dicséretet zsebeltem be vele, és tényleg nagyon, nagyon finom volt! Könnyen elkészíthető, látványos és finom desszert! Lelkesen várom a málna és szederszezont is! :-)))

Fonott kalács_v2

2011-04-16T11:00:00.003+02:00

A múltkori fonott kalács projekt annyira fellelkesített, mint anno az első kenyérsütéseim. Így nem és nem tudtam beérni eggyel. Újabb adagnak kellett következnie. De ha már újra nekifutottam, nem szerettem volna ugyanazzal a recepttel próbálkozni. Kipróbáltam hát Limara recepjét és mint mindig, most sem kellett csalódnunk. Csupán egy hozzávalóval toldottam meg a hozzávalók sorát, de legközelebb még kísérletezőbb leszek.

Hozzávalók:

2,5 dl habtejszín
1 egész tojás
1 tojásfehérje
1 vaníliarúd
csipet só
3 ek cukor
50 dkg liszt
2 dkg élesztő

1 tojás sárgája
1 egész tojás a megkelt kalács kenéséhez

A hozzávalókat (az első adagot) a fenti sorrendben a kenyérsütőm üstjébe pakoltam, majd elindítottam a dagaszt-keleszt programot. A tészta alakulása közben nekem egy pár evőkanálnyi langyos tejre volt még szükségem, de ez persze alapanyagoktól és géptől függ. A lényeg, hogy szép rugalmas tésztát kapjunk, ami nem ragad, de szépen összeáll.

A megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam, majd 1/3 - 2/3 arányban két részre osztottam. A nagyobb részt Limara utasítása szerint egy rúddá alakítottam, melyet először kettéhajtottam, majd ezt a két ágat nem fontam, csak lazán összecsavartam és a közepén lyukmentesre, kicsit völgyesre alakítottam (mindezt persze már a sütőpapírral borított sütőlapon).

Az első 1/3-ből 3 vékonyabb rudat sodortam, melyeket szépen összefontam. A tojássárgáját 1 ek tejjel kikevertem és a kalács alsó szintjére öntöttem (ezt a lépést szerintem legközelebb elhagyom, nem látom a funkcióját azon kívül, hogy a kész kalácsban lesz egy "demarkációs vonal"), végül erre jött az összefont felső emelet.

Tiszta konyharuhával letakartam a kalácskát, és hagytam hogy szépen megkeljen - kb. fél óra - 40 perc. A sütőt 180 fokosra előmelegítettem, felvert tojással megkentem a szépséges kalácsomat és kb 30-35 perc alatt aranyszínűre sütöttem. (Ha esélyes, hogy a külseje megég, érdemes egy idő után letakarni alufóliával.)

Fontos, hogy lehetőség szerint rácson kell kihűteni, így nem puhul fel a kalács alja hűlés közben.
Langyosan már szeletelhető és jajjjjjjjjjjjj de finom! Kicsi vajjal, jóféle lakvárral. Nem is tudnám eldönteni, melyik verzió finomabb. Legközelebb kicsit talán variálok némi aszalt gyümölccsel vagy kakaóval. De jó lesz!

Káposztasaláta

2011-04-15T12:30:00.001+02:00

Bizony, enélkül fabatkát sem ér az előző posztban istenített pörkölt. Minden hasonlóan nehéz étel mellé kívánja a gyomor a savanyúságot. Nos, ha pedig kívánjuk, akkor legyen finom! Semmi ördöngősség, csak friss zöldségek és ennyi a titok.

Hozzávalók:

1 kisebb fej káposzta
1 csomag újhagyma
2 szép szál répa
só, ecet, cukor, víz

A káposzta külső leveleit lehámoztam, majd félbevágtam a golyóbist és a torzsás részeket kikerülve vékonyra szeleteltem. Továbbá megpucoltam a hagymát és a répákat, majd előbbit vékonyra karikázva, utóbbit pedig nagy lyukon reszelve adtam a káposztacsíkokhoz.

Elkevertem és besóztam a zöldségeket, és kb 10 percig állni hagytam.
Közben pedig elkészítettem a salátalevet. Ez a teljesen standard saláta lé, amit anyukám is készít otthon. x evőkanál kristálycukor, ugyanannyi evőkanál 10%-os ételecet, hígítva annyi vízzel (ezt sajnos érzésre kell), amennyiben feoldódik a cukor, illetve amennyivel az ízlés szerint megfelelő levet kapjuk.
(Egy 3-3 evőkanalas adaghoz pl. körülbelül 2,5 dl víz kell az én szám íze szerint. A fenti mennyiségű káposztasalátához pedig legalább ennek a duplája kell.)

A sózás után a fenti levet ráöntöttem a salátára, majd kicsit belenyomkodtam a zöldségeket, letakartam és hűtőben állni hagytam. Fogyasztás előtt pedig még egyszer átkevertem az egészet.

Hasonló saláta a másik kedvencem is, csak az majonézes, tartármártásos szósszal készül. Az is nagyon finom, de erre Tamás még nem elég érett. Nem komálja a majonézt vagy tartármártást. :-) De még sok időnk van együtt... :-P

Csülökpörkölt - a valaha volt legjobb!

2011-04-14T19:07:00.000+02:00

Húúúúúúúú, de jól sikerült ez a pörkölt. Lehet, hogy az a várakozás adta ezt az elégedettséget, amivel egy héten át álmodoztam erről az ételről. Vagy a jóféle alapanyag. Persze a végeredmény szempontjából mindegy is. Isteni finom lett és az utolsó csepp szaftig elfogyott. Ez a lényeg. Tamás abszolút a valaha volt legjobb pörköltnek minősítette és még a tunkolás szent tevékenységének is hajlandó volt magát átadni a drága!!! :-))) Átesett a tűzkeresztségen.

Hozzávalók:

1 szépséges sertéscsülök (hátsó) - köszönet érte a Tátra utcai nagyon kedves hentesnek, aki kicsontozta, feldarabolta
2 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tv paprika
1 nagyobb paradicsom
2 tk őrölt csemegepaprika
2-3 ek kacsazsír
só, bors, kevés csípős paprika

A kicsontozott, feldarabolt húst megmostam és lecsepegtettem. A hagymákat megpucoltam, a paprikát és paradicsomot megmostam, majd a fokhagymát kivéve mindet felaprítottam. Nem kell nagyon apróra, finom szafttá fő szét a pörköltben majd.

Egy nagyobb serpenyőben (aminek fedője is van) feolvasztottam a kacsazsírt, majd ezen üvegesre pirítottam a hagymát, hozzáadtam a paprikát és paradicsomot is, és pár percig átadtam őket a hőnek.
Ezután a serpenyőt lehúztam a főzőlapról, a hagymás alapra hintettem az őrölt paprikát és 1-2 marék húst is rádobtam, majd visszatettem a lapra. Elkevertem a húst az alappal, majd a többi húsdarabot is hozzáadtam és közepesen erős lángon pár perc alatt körbepirítottam a húsokat.

Amikor a pörkölés megvolt, vagyis a húsokra rákerült az a kivilágosodott réteg, mely a szaftot hivatott a falatokban tartani, a serpenyőbe öntöttem annyi vizet, amennyi éppen majdnem ellepte a húsokat. Az ételt sóztam és borsoztam, beledobtam a fokhagyma derezdeket, majd amikor a víz felforrt, fedő alatt párolni kezdtem.

Nem néztem az órát, de nagyjából 1,5 órára tenném a pörkölt elkészülési idejét. A lényeg, hogy puhára pároltam fedő alatt, majd amikor már szinte késznek találtam a falatokat, fedő nélkül, nagyobb lángon elforraltam a felesleges vizet, s besűrítettem ezzel a rendkívül finom és gazdag szaftot.

Amíg fő az étel, érdemes néha kóstolni, s ízlés szerint sóval és borssal még ízesíteni. És persze aki szereti, beledobhat egy kevés vagy épp több csípős paprikát is.

Finom a hús, finom egy kevés a zselés állagú bőrös részből, és felbecsülhetetlen a szaft. Friss kenyérrel tunkolva, élvezkedve. És persze jóféle savanyúságot villázva mellé. Váááááááááááááá! :-) Már csak egy bogrács kellene és persze kert, ahova felállíthatnánk. De így is tökéletes. Ugyan nem egy fitness étel, de mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki szeret jót enni.

Hagymás csirke - gyors vacsora

2011-04-09T23:19:00.002+02:00

Ez egy tipikusan olyan étel, amit akkor készítek, amikor elhagy minden ihletem. És aztán mindig megállapítom, hogy igen finom fogás ez, érdemes máskor is elkészíteni. Amennyi idő alatt elkészül a krumplipüré (szerintem azzal a legfinomabb, de rizzsel is működik), a csirke is az asztalon lehet. És cáfolok minden olyan nyavalygást, mely szerint krumplipürét készíteni kizárólag a nagymamák kiváltsága, és az is szigorúan sátoros ünnepek alkalmából. Hagyjuk ezt a zacskós, poros, krumplipürének álcázott izé dolgot.

Tehát a húshoz visszatérve.
Hozzávalók 2-3 főre:

1 egész csirkemell filé
2 dl tejszín
1 fej vöröshagyma
1 fej lilahagyma
5-6 gerezd fokhagyma
2 ek kacsazsír (egyéb zsiradék, ami van)
só, bors

Egy szép csirkemell filét megmosok, leitatom róla a vizet, majd felszeletelem. A vöröshagymát, lilahagymát és fokhagymát szintén megpucolom és tetszés szerint (ne túl kis darabokra!) felaprítom.

Egy serpenyőben felhevítem a zsírt, azon megfonnyasztom a hagymát, majd amikor kezdi megadni magát, belepakolom a sózott, borsozott csirkemell darabokat. Mindkét oldalon fehér réteget kapatok rá, majd felöntöm az egészet a tejszínnel.

Alacsony hőfokon, fedő alatt puhára párolom a húst (12-13 perc). Közben a tejszín és a hagyma elképesztően finom, ízes szószt alkotnak. A végeredmény nem mutatja egyértelműen, tejszínes ételről van szó, de remek párost alkotnak a hagymák családjával. Krémes, édeskés, pikáns, imádom! Aki szereti, ne sajnálja az ételről a borsot még az elkészülés előtti percekben sem, kellemes fűszerességet ad neki.

Fonott kalács - első próba

2011-04-07T15:30:00.007+02:00

Olyan régóta szerettem volna már továbblépni a kenyérsütés lépcsőfoktól, s ennek nemrégiben el is jött az ideje. Sokszor előfordul, hogy úúúgy sütnék valamit. Ilyenkor általában nem egy szokványos egytálételre, vagy frissensültre vágyódik a lelkem, sokkal inkább valami látványosra, valami kényeztetőre. Pont mint ez a kalács! Bevallom, a formája még nem díjnyertes, az íze azonban annál inkább! És ha belekalkuláljuk, hogy életem első kalácsa, talán a kis formai egyediség is kedvesnek tekinthető. :-)

Sok receptet átnéztem, meghánytam-vetettem magamban a dolgot és végül Max verziójára esett a választásom, de a receptbe belekalkuláltam a kommentekben található hasznos információkat is. Ott írta valaki, hogy ő dupla adag vajjal készítette el a tésztát és úgy még foszlósabb volt az eredmény. Nálam pedig szerintem kevesen szeretik jobban a vajat, ergo én is eleve nagyobb adaggal indítottam, és egyáltalán nem bántam meg!

Hozzávalók (egymás után szépen belemérve a kenyérsütőgép üstjébe):

15 g olaj
15-20 g só
120 g cukor (nekem vaníliarudakkal érlelt, de 2 csomag vaníliás cukorral operálva is jó)
100-120 g vaj
270 ml tej
2 tojás sárgája
100 g rétesliszt
260 g kenyérliszt (BL80)
300 g sima liszt (BL55)
11 g szárazélesztő
1 tojás felverve a kenéshez

A hozzávalókat érdemes előre a konyhába készíteni, ha valaki esetleg azon szerencsések közé tartozik, akiknek kamrája, spájza van. A lisztek pl. legyenek szobahőmérsékletűek, a tejet pedig érdemes picit meglangyosítani. (Apró megjegyzés: legközelebb megpróbálom majd 300 g rétes- és 360 g BL55-ös liszttel. A fenti arányok Max konyhájának kikísérletezett tapasztalatai.)Tehát a hozzávalókat a kenéshez szánt tojás kivételével a kenyérsütő dagaszt-keleszt programjára bíztam, kevés liszttel vagy tejjel segítve a tökéletes tésztaállag elérését. Ez ugye mindig lisztfüggő dolog, könnyű igazítani rajta.

Amikor a tészta elkészült és lejárt a dagasztási idő is, kivettem a lisztezett nyújtófelületre és 6 részre vágtam (a hatból 3 egy picikét nagyobb, 3 pedig picit kisebb volt). Mindegyik tésztadarabot hosszúkás hengerré formáztam, majd először a 3 nagyobbat összefontam és egy sütőpapírral fedett sütőlapra helyeztem. Ezután jött a kisebb 3 "szál", amiket szintén befontam és az előző rétegre helyeztem (kb. középre).

Amikor a forma összeállt, felvert tojással lekentem a már kalácsformájú tésztát, majd újabb kelesztés következett. A sütőt előmelegítettem 50 fokra, egy hőálló edényben melegvizet tettem a sütő aljába és kb. 3/4 órán át kelesztettem így a fonományt.

Végső lépésként kivettem a kalácsot és még egyszer lekentem a felvert tojással; maximum hőmérsékletre állítottam a sütőt (a víz marad alul) és ebbe a nagyon melegbe dugtam vissza a tésztát. Az első 10-15 percet 250 fokon izzadta végig a tészta, de érdemes gyakran rápillantani, mert nekem majdnem megégett sajnos. Amikor már elérte a kellő színt, letakartam alufóliával, hogy ne égjen meg, és a hőfokszabályzót 170-re állítottam. Összesen kb 40 percig sült, amikor kivettem a sütőből és egy rácsra téve langyosra hűtöttem, aztán a falatozás volt a munka gyümölcse. Vaj, saját készítésű lekvár... hmmm.................

Expressz pizza

2011-04-04T18:20:00.002+02:00

Kellett valami gyors ebéd… és ihlet nélkül álltam a konyhában, mi legyen? Jó lenne valami finom. Valami, amit szeretünk, ami akár variálható is és viszonylag gyors. Nos, ezek elég súlyos elvárások egy ebédtől. Aztán keresgélni kezdtem és… hát persze! Úgy ennék egy jó pizzát. Na igen, de a pizza projekt nem arról híres, hogy rövidke a szükséges idő. Cáfolja azonban ezt az állítást Jamie Oliver receptje, amivel maximum 1 órán belül kész pizzát tehetünk az asztalra. Ráadásul igen jó tésztával, vékonyra nyújtva, ropogósan. Hmmmmmmmmmmmmmm… Én a szakácskönyvben megadott adag felét készítettem el, ebből 3 normál méretű pizzánk lett.

Hozzávalók:

40 dkg liszt (lehet BL 80-as vagy rétesliszt, illetve sima liszt vegyesen)

10 dkg búzadara

1 cs szárított élesztő (7 g)

csipet só

1 ek barnacukor

330 ml langyos/meleg víz

A teendők nagy része véget is ér a tészta összegyúrásával, ehhez némi kézi erőre van szükség, de azért túlélhető a dolog.

Egy pohárban felmelegítettem a vizet, hozzáadtam a cukrot és az élesztőt, és felfuttattam benne (kb. 6-8 perc).

Közben egy tálba kimértem a lisztet, a búzadarát és egy csipet sóval elkevertem, végül beleöntöttem a felfutott élesztős vizet és rugalmas tésztát gyúrtam belőle. (Nekem közben még egy kevés lisztre volt szükségem, hogy a megfelelő állagot elérjem, de ez a liszt függvényében bármikor változhat. Kevés liszttel vagy vízzel korrigálható a helyzet.)

Nagyjából 10 percnyi gyúrómunka után lisztet hintettem a tésztagombócra és letakarva pihentettem kb. 20 percig.

Ezalatt előkészítettem a nyújtáshoz, illetve a pizza felöltöztetéséhez szükséges kellékeket. Amikor letelt a kb. 20 perc, 3 részre téptem a tésztát és igyekeztem kerek vagy ahhoz hasonló formára nyújtani. Elég rugalmas az állaga, ezért hajlamos visszaugrani, de kitartó nyújtással és lógatással elérhető a kellően vékony és egyenletes eredmény.

A tésztát sütőpapírral fedett sütőlapra terítettem, megkentem pizza szósszal, ráadagoltam az igényelt feltéteket és a mozzarellát, majd egyenként betoltam a 250 fokra előmelegített sütő legalsó részére.

Egyszerre nem szabad elkészíteni az összes pizzát, mindig csak az legyen sütésre kész állapotban, hogy rögtön válthassa az előzőt a sütőben. Nem tesz jót a tésztának, ha sokat áll felöltöztetett állapotban.Maximum 8-10 percnyi sütés múlva szépséges, ropogós, illatos pizzák kerültek ki a sütőből, alig vártuk, hogy picit hűljön és már faltuk is. Expressz élvezet a javából!

Harrer

2011-03-19T20:15:00.001+01:00

Most nem egy recepttel, hanem egy élménybeszámolóval jövök. Egy olyan élmény beszámolójával, mely után bárki megnyalhatja a 10 ujját, ha szereti a jóféle csokit.

A hosszú hétvégén Sopronban, illetve környékén kirándultunk, s ha már Sopron, természetesen nem maradhatott ki egy (két) látogatás a Harrer Csokoládéműhelyben sem. Nagyon bírnám, ha itt Budapesten is lenne egy ilyen volumenű hely. Tipikusan egy olyan cukrászdáról, kávézóról beszélek, ahová vasárnap délutánonként a nagyszülők vagy szülők elvihetik a csemetéket, és mindenki ízlése szerint érezheti jól magát.

Mi egy csokikóstolással egybekötött látogatást terveztünk, de aztán "kénytelenek" voltunk visszatérni még egy forró csoki erejéig. :-)

A csokikóstoló egy pohár pezsgővel, illetve egy kisfilmmel indult. A pezsgőbe töltött csokigolyókat rejtettek, a filmben pedig melyben bemutatták, hogyan készül az a kakaó, kakaóvaj vagy óriási táblás (2,5 vagy 5 kg) csokialapanyag, amellyel aztán a Karl Harrer, a hely tulajdonosa is dolgozik. Mert az információk szerint bizony nem más, mint maga a tulaj készíti a különféle csokikülönlegességeket a mai napig, egy igazi csokoládé dinasztia negyedik generációjaként.

A kisfilm után rengeteg féle csokoládét kóstolhattunk, mindről megtudva egy-egy keveset. Ezek az információk kis útbaigazítást nyújtottak az étcsokik között is széles skálán mozgó ízek között.

Bevallom, örültem, hogy viszonylag kevés tej- vagy épp fehér csoki került a kis tányérkánkba - nem vagyok nagy rajongója ezeknek a fajtáknak. Étcsokiban viszont igazi tobzódást élvezhettünk.

Egy szép nagy csokiszökőkút is az ízlelőbimbóink kényelmét szolgálta (6 kg csokit olvasztottak bele), ebbe banánt, almát és kiwit lehetett füröszteni. Szerintem az ét- és tejcsoki keverékéből összeállított elegynek rendkívül jól álltak a savanykás ízek. Nekem talán a kiwi volt a kedvencem.

Természetesen rengeteg fajta ízesített csokoládéval is közelebbi viszonyba kerülhetünk.. volt ott mindenféle gyümölcsös, fűszeres, még boros is... ezek közül a rózsaborsost és a tonkababost éreztem legközelebb az ízlésemhez.

A kóstolás záróakkordjaként pedig egy kis adag igazán finom forcsokival kényeztettek minket a háziak - mely aztán visszatérésünket generálta. Ebből a remek italból is különféle ízesítésekkel párosítva válogathatunk.

Nem állítom, hogy filléres helyről van szó (bár szerintem a csokikóstolás kifejezetten olcsónak mondható - 2.000 Ft / fő), de azt gondolom, hogy ha az ember Sopronban jár, ez a csokilelőhely mindenképp megér egy látogatást! (Vagy kettőt!) :-)))

Mogyoróvajas keksz

2011-03-13T22:34:00.000+01:00

Elképesztő méreteket ölt a bloggal kapcsolatban tanúsított lustaságom. Nincs is ehhez mit hozzáfűzni, vagy talán csak annyit, hogy boldog lennék, ha több időm lenne rá, de sajnos a munkahullámok nem igazán kíméletesek, és hogy ne kelljen engem annyira sajnálni, az utóbbi időben némi utazás is összejött, így hol ezért, hol azért nem jelentkeztem.

Most egy pár hete készült finom kekszet dobok be, ami nagyon bevált nálunk! Tuti készítem még máskor is, mert nagyon könnyen megvan és irtó hálás darab! Finom, ropogós, szállítható, csomagolható, szóval utazásra termett!

Hozzávalók:

10 dkg vaj
12,5 deka mogyoróvaj ) nekem most nem a darabos, hanem a sima verzió van itthon)
17 dkg cukor (lehet fehér és barna vegyesen)
1 csipet só
1 tojás
15 dkg liszt
fél tk szódabikarbóna

Az elkészítésnél fontos, hogy puha vajjal dolgozzunk, mert egy lágy masszát kell kikeverni a hozzávalókból.

Egy keverőtálba megy a vaj és a mogyoróvaj, s ezeket kevergetve össze kell simítani. Ezután jöhet hozzá a tojás, a cukor és egy csipet só is és 6-8 perces kevergetés következik kézi mixerrel. Amikor a cukor elolvad a masszában, belekeverem az átszitált, szódabikarbónás lisztet is, hogy szép, csomómentes, egyenletes állagot kapjak.

Végül már csak a formázással marad dolgom. Sütőpapírral letakart sütőlapot készítek a kezem ügyébe, plusz egy hideg vízzel teli kisebb tálat. A vízbe merítem a kezeimet a tészta formázása előtt, hogy minél könnyebb dolgom legyen és a tészta se ragaszkodjon annyira az ujjaimhoz.

Tetszés szerinti, de lehetőleg egyforma méretű golyókat csípek a masszából, kicsit a tenyereim között meggolyósítom, majd a sütőlapra pakolom őket egymás mellé, de tisztes távolságban! A szódabikarbóna még elvégzi majd a dolgát a sütőben! A golyókat egy picit el is lapogatom, de nem kell kinyuvasztani, mert magától is bőven lapul még a korong sülés közben.

Aki szeretne, nyomhat rá mintát, rajzolhat csíkokat, vagy csak hagyja békén és süsse meg 190 fokos sütőben, mérettől függően kb. 9-11 perc alatt.

Zárt dobozban remekül eláll, egy pohár tejjel igazi gyerekálom tízórai vagy uzsonna.

Szülinapi fehércsokis, mascarponés, epres-málnás, kényeztető torta

2011-02-28T14:00:00.001+01:00

Ennél cifrább címe már nem is nagyon lehetne ennek a bejegyzésnek. Talán ha még hozzátenném, hogy Tamás papájának. Neki ünnepeltük ugyanis múlt hétvégén a 80. születésnapját! Egy ilyen szép kerek évfordulóra pedig torta jár, ez nem vitás!

Nagy tanakodásban voltam, hogy milyen torta készüljön, és végül emellett a variáció mellett tettem le a voksomat. Csokiparitól vettem az alapötletet, de azért készítés közben ez-az másképp alakult, plusz egy második adag süti is készült a nagy nap után, mert rengeteg megmaradt a megadott mennyiségekből készült krémekből, amit semmiképp sem szerettem volna kidobni.

A krémek tekintetében a mennyiségeket tehát úgy írom le, hogy egy 5. plusz később egy 2 tojásból készült alaptésztához elegendő. Arányaiban tehát érdemes 5/7-ére csökkenteni, ha megoldható. Vagy eleve egy nagyobb tortát készíteni, ha van elég nagy forma.

Hozzávalók:

A torta tésztája 5 tojásból (ebben természetesen nincs benne a maradékhasznosító süti tésztája) :

5 nagyobb tojás
32 dkg cukor
250 ml tej
250 ml olaj
375 g finomliszt
1 csomag sütőpor
2 tk fahéj

A fehércsokis mascarponekrém:

500 g mascarpone
80 g + 1 ek porcukor
10 dkg fehércsoki
1 dl habtejszín (30%)
1 csomag zselatin

A gyümölcskrém:

50 dkg mirelit eper és málna (50-50%)
2 dl eperlé
1 csomag epres pudingpor
1 citrom reszelt héja
8 dkg kristálycukor

A torta bevonata:

1 tubus cukrozott sűrített tej
8 dkg fehércsoki
szeletelt mandula, vagy egyéb díszek

A torta alaptésztáját még előző nap elkészítettem - ezzel előre tudunk dolgozni, ha szeretnénk. Éjszaka remekül elalszik a konyhapulton a tortakorong.

Az egész tojásokat egy nagyobb keverőtálba ütöttem, hozzámértem a cukrot és pár perc alatt krémesre kevertem. Ezután egy edényben összekevertem az olajat és a tejet, majd az egészet vékony sugárban beleöntöttem a cukros tojásba, folyamatosan kevergetve azt, hogy az olaj és a tej elegyedni tudjon. Végül szintén adagokban, gyors mozdulatokkal a tálba kevertem az előre kimért, átszitált és elvegyített száraz hozzávalókat is.

200 fokra előmelegített sütőben sütöttem meg kapcsos tortaformában. Ez nagyjából 50-55 percet vett igénybe, de mérettől is függ az idő. Egy fogpiszkálóval remekül lehet ellenőrizni a tészta állapotát. (Ugyan nem terv szerint, de annyira felpúposodott a tészta közepe, hogy esélyem se volt a szabvány torta formára, megfordítva se tudtam volna összehozni a vízszintet, szóval a végeredmény leginkább egy nagy kupacra hasonlított. Egy nagy és FINOM kupacra!) :)

A torta epres krémjével szintén jól előre lehet dolgozni, sőt talán jót is tesz neki a hűtőben várakozás, szilárdulás. Nekem nagyon könnyű volt így dolgozni vele.

A mirelit epret és málnát kiolvasztottam előre, de a levét nem vesztegettem el, azt is felhasználtam a kencében. Tehát a gyümölcsöket botmixerrel pépesre dolgoztam, majd egy teflon serpenyőbe öntöttem és apró lyukon hozzáreszeltem 1 citrom héját, illetve beletettem a cukrot is. (A cukormennyiség nem garantál vad édességet, de a mascarpone krém mellé remekül társul ez a savanykás, citrusos felütésű íz.) Az eperlé nagy részét a gyümölcspéphez öntöttem, kb. 1/4-ével pedig csomómentesre kevertem a pudingport. A serpenyő tartalmát lassan felmelegítettem, majd forráspont közelében járva hozzákevertem a pudingporos eperlevet, s folyamatosan kevergetve ezzel besűrítettem az egészet.

Az előkészületek ezzel véget is értek, a tésztát és az eperkrémet is kihűtöttem, majd mindkettőt letakartam és aludni küldtem (a tésztát a konyhapultra, a krémet a hűtőbe).

Másnap már "csak" a mascarpone krémre, a torta összeállítására és bevonására volt gondom. Úgy futottam neki, hogy ez már a levezető rész lesz, de azért voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, most pattan el a húr... Nem is olyan egyszerű egy tortát higgadtan és szépen összeállítani.

A fehércsokis, mascarponés krémmel kezdtem. Egy keverőtálba kapartam a mascarponét és a porcukrot, majd összedolgoztam. A fehércsokit mikróban felolvasztottam (óvatosan, h ne kapja össze, csak olvadjon), picit kevergettem, hogy hűljön, majd ezt is a sajtkrémhez kevertem.

05-1 dl vizet felforraltam, majd beleöntöttem a zselatint és gyakran belekeverve ezt is kihűtöttem (nagyjából) - fontos belekerni gyakran, mert összeáll és darabos lesz! Közben habbá vertem a tejszínt csipet sóval és 1 evőkanál porcukorral, majd ebbe a habba kevertem bele a zselatint, végül pedig az egészet a sajtkrémbe forgattam.

Végül eljött a nagy pillanat, összeállítani a tortát. A tésztát 4, nagyjából egyforma vastagságú (na persze, hahaha!) lapra vágtam, s elkezdtem megkenni a krémekkel. Először az epres-málnás piros krém került a lapra, majd erre kentem óvatosan a fehér verziót, aztán rá a következő lap. Ezt addig ismételgettem, míg az utolsó lap (esetemben a púp) is rákerült a tetejére.

Nem maradt más dolgom, mint elkészíteni a torta bevonóját és azt a kupackinézetű remekművemre ügyeskedni, illetve megfogadni, hogy én soha, de soha többet... Persze ezt azóta már átgondoltam. :-)

A bevonóhoz egy kis serpenyőben összeolvasztottam lassú tűzön a sűrített tejet és a csokit, kicsit hűlni hagytam, majd egy ecsettel rákentem (jóérzésű cukrász inkább azt mondaná, rábarmoltam) a kupacra, végül pedig, hogy valamennyire elrejtsem a torta kisebb, nagyobb testi fogyatékosságait, a bevonóba ragasztottam a szeletelt mandulát és helyes kis cukorszíveket.

A soha, de soha többet részhez hozzátartozik: rendkívól zavart, hogy nem tudom megkóstolni a végeredményt, és bár a hozzávalók külön-külön ízlettek, nem tudhattam, mi lesz ebből. Pláne hogy az egész egy kupac szerepében díszelgett. De szerencsére megérti az idegbajt, munkát és minden egyebet. Az ünnepelt örült, a vendégek örömmel kértek még egy szeletet. Szóval nem lehetett olyan nagyon rossz... :-D

Chili con carne

2011-02-19T15:00:00.004+01:00

Pár hete készült nálunk ez az egyszerű egytálétel, ráadásul először. Soha nem próbáltuk még. Korábban nagyon ellenséges viszonyt ápoltam a csípős ételekkel, de mostanában ez változik. Néha már szinte kívánok is néhány csípős falatot. Ennek jegyében adtam a fejem a chili con carne-ra., és igen jól tettem.

Hozzávalók:

kb. 45 dkg darált marhahús
1 vörösbab konzerv
1 kukorica konzerv
1 közepes fej hagyma
1 hámozott paradicsom konzerv
2-3 kocka magas kakaótartalmú étcsokoládé
ízlés szerinti mennyiségű japapeno paprika és chiliszósz
2-3 ek olívaolaj
1-2 gerezd fokhagyma
só, bors

Tényleg nagyon egyszerűen összeállítható ételről van szó, csak egymás után be kell rakosgatni a serpenyőbe a hozzávalókat, és összerottyantani az egészet a kellemes végeredményért. Ugye egyszerű?

Egy magasabb falú serpenyőben felhevítettem az olajat és üvegesre pirítottam rajta az apróra vágott hagymát, majd rádobtam a marhahúst. Sóval és egy szép adag borssal fűszereztem, s fehéredésig kevergettem a serpenyőben. Ekkor hozzáadtam a húshoz az apróra vágott fokhagymát és a paradicsomot, majd utóbbit egy fakanállal szétnyomkodtam a hús között és fedő alatt kb. 15 percig pároltam az egészet.

Ezután hozzáadtam a készülő ételhez a babot és a lecsepegtetett kukoricát, illetve az apró darabkákra vágott jalapeno karikákat és a chiliszószt. Az egészet elkevertem, majd beledobtam a csokikockákat is, s olvadásig tologattam a szószban. (Semmiképp ne hagyja ki senki belőle a jóféle csokit, vagy ad abszurdum egy kiskanálka jóféle kakaóport. A jó csokitól nem édes lesz az étel; a kakaó remekül egészíti ki és mélyíti az ízeket.)

Pár rottyanás, és ha a hús kész, már csak ízlésre kell hangolni az ízeket, persze csak ha még nem tökéletes. Mehet még bele chili, van épp só vagy bors, kinek mi hiányzik. Friss kenyérrel vagy rizzsel is remek, kiadós fogás.

Egy kedves díj

2011-02-12T21:50:00.003+01:00

Fela-tól kaptam ezt a nagyon kedves díjat és igazán örülök, hogy rám is gondolt! Nagyon jó érzés, hogy hasznosnak, érdekesnek tartja a receptjeimet, pláne ha rendszeresen be is néz hozzám.

Nagyon szépen köszönöm, Fela! :-)

Úgy gondolom, nem aprózom el, mindenkinek adok belőle tovább, aki benéz. Mindannyiótoknak köszönöm a recepteket, híreket, történeteket, ötleteket!

Zsuci :-)

Gnocchi házilag

2011-02-07T11:00:00.000+01:00

Nagyon szeretem ezt a finom olaszos fogást, és gyakran rendelem is, ha olasz étterembe visz utunk. Régóta szerettem volna azonban magam is elkészíteni, hisz ez a verzió a legfinomabb mindig (ha jól sikerül, persze). Jó érzés, amikor az ember saját keze munkája érződik az ételben - na nem szó szerint, de maga a tudat nagyon jóleső számomra.

Sok internetes lapot végigböngésztem, mire eljutottam a használt recepthez. Lila Füge nyomán készült az alap tészta és a "hány főre elég az adott mennyiség" kérdéstől eltekintve remekül működött is a leírás. Füge azt írta, 4 főre elég a nála említett adag. Nos vendégeink érkeztek és kész szerencse, hogy eleve dupla adaggal készültem, különben szégyenben maradtam volna. Egy kisebb adag maradt meg csupán, a többi mind elfogyott. Tény, hogy erre négy felnőtt étvágya volt képes, de nekem a "4 főre" leírás 4 felnőtt adagot jelent.

Tényleg azt kell viszont mondanom, hogy a tészta összeállításának arányait, módját megtartom, mert remek végeredményt kaptam.

Hozzávalók (4-5 főre):

1 kg hámozott, sárga krumpli
40 dkg liszt
2 púpos teáskanál só
ízlés szerinti mennyiségű szerecsendió - nálam egy fél dió reszelve
2 tojás

Részben előre elkészíthető ez az étel, így nem kell sokat bíbelődni a tálalás előtt. Csak a tészta kifőzését érdemes ekkorra hagyni.

A megpucolt krumplit felkockáztam, majd sós vízben puhára főztem és megkértem az erősebbik felemet, ugyan törje már össze nekem alaposan. Az a lényeg, hogy tényleg alaposan, akár többször is áttörve finom krumplimasszát kapjunk.
Amikor ezzel megvoltunk, félretettem a lábast és hagytam a krumplit kihűlni.

Amikor közeledett a vendéglátás ideje, a krumplit átmozgattam egy villával, majd hozzákevertem a liszt felét, illetve a sót és a szerecsendiót is. Ahogy a krumpli felveszi az első adag lisztet, máris könnyebben alakítható, kezelhető.

Az egész masszát kiborítottam a nyújtólapra, a közepén egy völgyet formáztam, és ide kanalaztam a maradék lisztet, illetve ráütöttem a két tojást. Igazi gyereköröm következett... tapicskálás, mancsikálás, vagyis a tészta összeállítása. Jól átgyúrtam, átforgattam minden részét, hogy a tojások és a liszt is mindenhova eljussanak.

Végül aztán összeállt a tészta, amit egy szép cipóvá formáztam és lisztezett felültre ültettem. Az egész nyújtólapot alaposan beliszteztem újra, s kis gombócokat szaggatva a cipóból, kígyókat sodortam.
Ezeket a kígyókat aztán falatnyi adagokra vágtam egy késsel és a tenyeremben megformáztam. További formázási ötlet, hogy egy villa ágain végighúzzuk a gombóckákat, hogy kis árkokat húzzunk beléjük, ahol a szósz majd megtapad.

Mivel nekem most elég sok tésztával kellett megküzdenem, nem nagyon bíbelődtem a díszítéssel, kicsit meggömbölygettem a tenyereim között a kis falatkákat és máris mentek a liszttel alaposan meghintett tálcára, ahol egészen a főzésig várakoztak.

Nem maradt már más teendőm a végére, mint felforralni egy nagy lábosban enyhén sós vizet, s a tésztagombócokat adagonként a zubogó vízbe szórni. Nincs megadott főzési idő, mérettől is függ, de a gnocchi remekül jelzi, ha kikívánkozik a forró fürdőből - a gombóckák szépen feljönnek a víz tetejére és mutatják, elkészültek.

Lapos szűrőkanállal kihalásztam az összeset és egy kevés olívaolajjal meglocsoltam, hogy még ízletesebbek legyenek, illetve ne ragaszkodjanak túlzottan egymáshoz.

Nem is nagyon ragoznám a leírást, csak annyit mondok: abszolút megéri a befektetett munkát és naaaaaaagyon finom!

Természetesen az élmény valamilyen finom szósszal teljes. Nálunk ebből kétféle készült, mert számomra a gnocchi legfinomabb kiegészítője a négysajtos szósz, azt Tamással viszont csak az életem árán etethetném meg. Készült tehát neki egy a képen látható paradicsomos, tejszínes, sonkás verzió, illetve a fényképezést már meg nem érő négysajtos változat is.
Utóbbi részletezném itt, mert megér egy misét, azt állítom.

Hozzávalók (viszonylag nagy adag):
2 dl tejszín
250 g mascarpone
15 dkg cheddar sajt
6-7 dkg grana padano
4-5 dkg gorgonzola vagy egyéb kékpenészes sajt
bors, fokhagyma

Tulajdonképp csupán annyi a feladat ennek elkészítésekor, hogy a fent említett hozzávalókat egymás után szépen összeolvasztjuk.
A tejszín adja a szósz alapját, a mascarpone felelős a krémes állagért, a többi sajt pedig igazi ízorgiát hoz létre. A fokhagyma csak jelzésértékűen került a szószba, inkább csak egy apró felhangként a sok sajtféle mellé, a sajtok sóssága miatt pedig sóra egyáltalán nincs szükség (persze aki sósabban étkezik, azt is szórhat még bele). Amit viszont nyugodt szívvel, spórolás nélkül tekerhetünk sajtok mellé, az a bors. Remekül harmonizál a krémes, töményebb ízekkel.

Tehát egy kis lábasban vagy serpenyőben összemelegítettem a tejszínt és a mascarponét, majd fajtánként belemorzsoltam, reszeltem és olvasztottam az egyre keményebb sajtokat, a végén pedig fűszereztem. Pár rottyanás műve az egész és már kész is. Kevés befektetett munka, maximális élvezet. Aki a sajtot szereti, (az rossz ember nem lehet) az imádni fogja ezt a szószt!

ActiFry - az új családtag

2011-02-01T14:00:00.000+01:00

Elképesztően lusta vagyok az utóbbi időben és nehezen veszem rá magam a bejegyzések megírására. Valahogy, valamiért mindig elhajolok a múzsa csúkja elől.

Ettől eltekintve a főzést nem függesztettem fel, születnek régi és új fogások a konyhában, amik adott időben fel is kerülnek majd ide.

Ez az ActiFry-os poszt egészen tavaly óta várat magára, hiszen karácsonyi ajándék volt az ügyes kép gépezet. Tamás kifigyelte, mennyit említem, ha a konyha és a jó dolgok kerülnek szóba társaságban. Kifigyelte, megjegyezte, megvette, elrejtette, becsomagolta és végül, az adott estén átadta. :-) Hát nem rendes? Ugye!?

Ugyan még csak alap étkek készültek benne, máris megállapítottuk, remek kis alkalmatosságról van szó. A sültkrumpli készítés Béres Alexadrája, ha szabad így fogalmaznom. Minimális zsiradék társaságában jön a finom eredmény. Természetesen megtéveszteni nem szeretnék senkit. Ez a sültkrumpli nem a bő olajban kisütött típus és nem pont azt tudja. De ha nagyon hasonlítgatni akarnám, azt mondom: a bő olajos változat a 100%, ez pedig mondjuk 95%. Az íz és roppanásélmény ily csekély mértékű devalválódása kétséget sem hagy afelől, hogy mindez megéri! (Hinnye, de szépen mondtam!) :-DDD Továbbá ízlés szerinti olajokkal, fűszerekkel az eredmény tovább fokozható.

Másik sikeres próbálkozásom az "egy finom diétás vacsora" vagy az "egy egészséges és színes köret" címkékkel látható el, ha nagyon akarjuk. Nem másról van szó, mint a korábban seprenyőben elkészített párolt vegyes zöldség egy kissé felturbózott verziójáról, mely nagy sikert aratott az asztalunkon.

A pozitívumok itt is ugyanazok: kanálnyi olaj, egészséges eredmény, minimális beavatkozás. A sültkrumplihoz képest csupán az jelentett nagyobb mértékű bevonódást, hogy a zöldségeket más-más időben helyeztem az ActyFry tartályába - lévén, nem ugyanannyi idő kell az elkészítésükhöz.

Összesen 40 percig tartott a "főzés" (nagyvonalúan nevezhetjük főzésnek), ennek elején került a gépbe a felkockázott répa és cukkini, alá pedig 1-1,5 dl víz, illetve rálocsolva a fűszerekkel elkevert kanálnyi olaj. A lilahagymát kb 15 perc múlva adtam át a tartálynak, s elkészülés előtt 10 perccel került a vegyesbe a paradicsom.

Az eredmény ízletes, roppanós, nagyon tetszetős. Természetesen a hozzávalók tetszés szerint variálhatók... mehet bele krupmli, gomba, vagyakármi is, amit megkívánunk.

Az ActiFry-al további terveim is vannak, mindenképp része lesz a konyhai ténykedésnek. Hasznos opció akkor is, ha csak nem szerenénk egyszerre a főétel és a köret körül is legyeskedni. Egy kezünk máris felszabadul. Ugyan nem filléres masináról van szó, de azt gondolom, nagyon fogom szeretni, hogy ezt hozta a Jézuska és sok finom ételt készítünk majd együtt. :-)

Dóritól :-)

2011-01-30T18:45:00.004+01:00

Bizony, Dóritól kaptam ezt a nagyon kedves díjat:

Nagyon örülök, hogy benéz hozzám, annak pedig még jobban, ha érdekes, vagy hasznos receptekre is bukkan a blogomon! :-)

Köszönöm Dóri!

És hogy én kinek adnám tovább szívesen?

Mindenkinek, de felsorolni mindenkit szinte lehetetlen. Ezért nem is próbálkozom, csak küldök egy nagy köszi-t mindenkinek a sok jó receptért cserébe!

Vacsora...

2011-01-13T21:18:00.002+01:00

... méghozzá az utolsó!

Ha már gasztroblog, ezt is látni kell. :-)

Kedden újra itt.

Hústorta

2011-01-12T18:50:00.000+01:00

Torta, de inkább csak nevében, és esetleg formájában - ha el tudunk szakadni a klasszik kör alapú tortacsodáktól. Ez egy otthonról hozott és nagyon jól bevált recept és nálunk mindenki szereti. El lehet készíteni nagy családi ebédre, az annak megfelelő adagban, de szuper kis kétszemélyes vacsorányi adagra is remekül szabható.

Utóbbit azért írom, mert mostanában azzal próbálkozom, mit lehet kihozni viszonylag rövid idő alatt, egy hétköznap este pl; fél csirkemell filéből. Nos, például ezt a nagyon finomat!

Hozzávalók két főre:

1 nagyobb csirkemell filé fele
6-8 szelet bacon
6-8 dkg sajt (füstölt vagy valamilyen ízesebb félkemény sajt)
1-2 ek liszt
1 tojás
só, bors

A csirkemellett megmostam és ujjnyinál kicsit vékonyabb szeletekre vágtam, majd pedig vékonyan sóztam és borsoztam minkét oldalukat.

Egy kicsi tűzálló tálat kibéleltem bacon szeletekkel, úgy, hogy a tál szélére is érjen a szalonna. Ezután pedig a csirkeszeleteket vékonyan lisztbe, aztán felvert tojásba, végül pedig reszelt sajtba forgattam és a tálba rétegeztem. (Kis trükk, hogy én már nem szoktam szó szerint bepanírozni a reszelt sajtba, az nem elég :-))) hanem simán csak rétegezem a sajtot, rá a lisztes, tojásos szeleteket, újra sajtot, ameddig a hús tart.)

Amikor a hússzeletek elfogytak, kb. 1 dl tej vagy tejszínt öntöttem a húsra, végül pedig betakartam az egészet egy újabb réteg baconnel.

190 fokra előmelegített sütőbe toltam a tálat és 20-25 perc alatt megsütöttem. Ez az idő persze a mennyiség függvényében változik.

Krumplipüré a tuti köret mellé. És a sikert garantált. Jó étvágyat!

Madártej

2011-01-07T12:00:00.001+01:00

Szilveszteri összejövetelre készült ez a tisztességes adag édesség. Világ életemben imádtam és soha nem gondoltam volna, hogy megosztó. A társaság legalább fele csak a száját húzogatta a látványra. Igazi meglepetés volt ez számomra, amit addig elképzelni se tudtam.

Kiderült továbbá az is, hogy akad ház, ahol a madártejet fahéjjal és szegfűszeggel készítik - ami talán némi forraltboros beütést idéz... erről sem hallottam még soha.

Mindenesetre a fentiek cseppet sem vontak le e remek édesség értékéből számomra és nagy örömmel kanalaztam.

Hozzávalók (nagy mennyiség!):

1,5 l tej
3 x 0,33 l habtejszín
11 tojás
2 kisebb vaníliarúd
2 ek liszt
12 ek kristálycukor
2 púpos ek porcukor
2 kk citromlé vagy 10%-os ecet
csipet só

Első körben a tejet és a tejszínt egy nagy, széles lábasba öntöttem (a lábast előtte hideg vízzel kiöblítettem), beletettem a hosszában kettéhasított vaníliarudakat és közepes erősségű lapon melegíteni kezdtem. Azt szerettem volna elérni, hogy forráspont előttig melegedjen, s kb azon a hőfokon maradjon is egy darabig.

Ez azért fontos, mert a tojásfehérjékből vert habot ebben a tejban főztem ki, nem szerettem volna viszont, hogy a tej leégjen. Ez abszolút kivitelezhető, hisz Wise Lady-től tudjuk (legalábbis én), hogy a tojásfehérje 100 foknál alacsonyabb hőmérsékleten is megszilárdul (kb 65-70 foktól), így a forráspont közeli tejben nagyszerűen kifőzhetjük a kis habszigeteket.

Miközben a tej melegedett, kettéválasztottam a tojásokat. A sárgáját egy kisebb, a fehérjét egy nagyobb keverőtálba potyogtattam. Ezután a tojásfehérjéket egy csipet sóval elkezdtem habbá verni, majd amikor már szépen megkeményedett és felemelkedett, hozzáadtam a porcukrot is. Végül amikor a tojásfehérje elérte a szinte végleges állapotot, belecsepegtettem a habba az ecetet (nem volt épp otthon citromom) és rövid ideig még ezzel együtt is dolgoztam a habon. Olyan szép fehér, fényes, kemény habot kaptam, hogy ihaj-csuhaj!

Ügyes időzítés esetén a hab kb. akkorra készül el, amikor a tejszínes tej eléri a megfelelő, 90 fok körüli stabil hőmérsékletet. Ekkor ki kell halászni a vaníliarudakat, hogy ne zavarjanak - addigra úgyis kiázott minden létező értékes összetevője.

És itt következik a hegymenet. Nekem legalábbis elég hosszadalmas volt, mire a 11 tojásfehérjéből készült habot két evőkanállal galuskákra szaggattam és oldalanként kb. 1-1 perc alatt szépen megfőzögettem a tejben. A kifőtt habokat először szűrőbe szedtem, hagytam lecsöpögni, míg a követekező adag megérkezett. Aztán egy nagyobb tálban végezte az összes. Főzés közben ügyelni kell arra is, hogy ne zsúfoljunk túl sok habgaluskát a tejbe, mert megdagadnak és összevesznek.

Hú, a végére már kezdtem naaaaaaaaaaaaagyon berágni a tevékenységre. Cserébe viszont csodaszép, tartással rendelkező kis habgaluskákat kaptam, tehát egy szavam se lehet. Nincs is!

Amikor ezzel a résszel végeztem, a habos tálat félretettem, és a tejet átszűrtem, hogy a bennemaradt kis habdarabkák fennakadjanak.

A lábos alját átmostam, majd beleöntöttem egy kevés hideg tejet, amiben csomómentesre kevertem a lisztet, erre pedig visszaöntöttem a vaníliás tejet és lassú tűzön, kevergetve melegen tartottam, sűrítettem.

Közben a tojássárgákat habosra kevertem a kristálycukorral és egy csipet sóval, s az utolsó nagy hadművelet részeként merőkanálnyi adagokat vegyítettem a sárga keverékhez. Ez azért fontos, hogy fokozatosan melegedjen a tojás, így nem csapódik ki.

4-5 evőkanálnyi tejet kevertem el a sárga cukros masszával, ekkorra egy viszonylag híg, langyos-meleg levet kaptam. Végül pedig ezt a levet visszaöntöttem a meleg vaníliás tejhez és nem forralva, de melegítve, folyamatosan kevergetve pár perc alatt összeházasítottam őket, míg az egész egy kicsit besűrűsödött.

Én nem szeretem a nagyon sűrű madártejet (amiben sajnos többnyire a sok liszt vagy a pudingpor dominál), tehát ha valaki sűrűbben szereti, gondoskodjon további tojássárgájákról vagy egyéb sűrítési opciókról.

Hardcore édesszájúak pedig esetleg cukrot vállalhatnak többet, a fenti mennyiség csupán egy kellemesen, moderáltan édes, érezhetően vaníliás eredményhez elegendő. Nekem (és még pár embernek) nagyon ízlett!

Vanília esszencia

2011-01-04T11:03:00.004+01:00

Először is azzal szeretném kezdeni, hogy nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek! Illetve remélem, hogy mindenhol jól teltek az ünnepek, süteményillat és a jóllakottság áhítata lebegte be a szobákat.

Mivel ajándékba készültek, csak utólag szeretném megosztani ezt a képet. Azt gondolom, hogy ez egy kedves meglepetés, hisz hónapokkal előre elkészítettem, vártam rá, reméltem, hogy jól sikerül, és minimális kreativitásomat is bevetettem a díszítésnél.

Mindenkinek ajánlom, mert hasznos és jó ajándék minden olyan barátnak, rokonnak, aki örömmel időz a konyhában és szereti az édességeket.

Én 5 „adagot” készítettem október elején.

Hozzávalók:

5 dl vodka vagy gyógyszertári alkohol
3-4 vaníliarúd / dl
kis üvegcsék, ha ajándékba tervezzük

Tulajdonképp nincs semmi csavar vagy bonyodalom az egészben, csak az idő az eredmény kulcsa. Minimum egy hónapnyi érési idő szükséges a vanília esszenciának, de persze annál intenzívebb lesz az íz és illat, minél tovább állnak az alkoholban a rudak.

A vaníliarudakat hosszában kettéhasítottam, majd félbevágtam (utóbbira csak akkor van szükség, ha az üveg mérete indokolja) és a kis üvegekbe csúsztattam. Felöntöttem a vodkával mindegyiket, végül jó szorosan lezártam és sötét helyen tároltam majdnem 3 hónapig. Néha nem bírtam ellenállni, és ámulattal figyeltem, hogyan ereszti ki színét a vanília és hogyan válik sötét aranyszínűvé a valahai itóka.

Az eredmény: mennyei és intenzív illat, édességekben remek íz.
Adagolás: 1 normál adag süteménybe 1 teáskanálnyi maximálisan, kisebb mennyiségekhez 1 kávéskanálnyi is elég.

Szintén ajándékba készültek még kis csupros vaníliás cukrok is (kristálycukor közé vanília rudakat dugtam, majd némi várakozás következett (kb. 3-4 hét elég), hogy a vanília átjárja a csupor minden szegletét.

Le a zacskós vanília aromás, vanilinos, ésatöbbi cukorral!

Vaníliás omlós keksz (tojásfehérje felhasználási tipp!)

2010-12-16T15:30:00.002+01:00

Szerintem mindenki, aki szokott sütni, beleütközik abba a problémába, hogy mit kezdjen az esetlegesen megmaradt tojásfehérjékkel. És igencsak magasabb azon receptek aránya, amelyekben csak a sárgájára van szükség. Ezért szerintem pontosan értitek, miért nagy öröm, ha egy finom fehérjezabálóra akad az ember lánya.

Remek és nagyon finom megoldás pl. a financier, a meringue, vagy például ez az elképesztően egyszerű keksz is.

Kevés hozzávalóból, rövid idő alatt elkészíthető, finom - ennél többet nem kívánhatunk.

Hozzávalók:

20 dkg vaj
8-10 dkg porcukor (ízlés szerint)
1 tojásfehérje
1 vaníliarúd
24 dkg finomliszt (ebből 5-6 dkg lehet rizsliszt is)
1 csipet só

A tészta igazán könnyen összeállítható. A liszt kivételével egy keverőtálban kézi mixerrel jól megdolgoztam az összes hozzávalót, még egyenletes állagú, és kicsit habos nem lett.

Második lépésként pedig két részletben beledolgoztam a kimért lisztet. (Mivel én riszliszttel készítettem most, egy kortynyi tejjel is segítettem a tészta állagán.)

Ezen a ponton kijelenthetjük: kész a tészta. És ez elég könnyű menet szerintem.

Már csak annyi volt a dolgom, hogy a sütőt előmelegítettem 180 fokra, két sütőlapra sütőpapírt terítettem, a masszát pedig egy habzsákba ügyeskedtem. A sütőlapra nyomott formáknak tulajdonképp semmi nem szab határt, maximum a nyomózsákba dugható csövek. Én most viszonylag egyszerűbb verzióval kezdtem, de máris vannak további ötleteim.

13-14 percet sültek a sütőben, de érdemes figyelni, hisz sütője válogathatja. Akkor vettem ki, amikor a szélük picit elkezdett aranyozódni.

Karácsony előtt például még biztosan elkészítek egy nagyobb adagot, amit a liszt hozzáadása előtt kétfelé bontok és az egyik adaghoz a liszt mennyiségéből kb. 5 dkg-nyit kakaóval helyettesítek majd. A fehér tésztába pedig talán narancshéjat reszelek. Vagy csak így hagyom, s olyan formákat készítek, hogy a sütik közepén legyen egy helyes kis mélyedés valami finom lekvárnak. Hm... ugye nem is rossz ötlet?! :-)

Vaníliás mini kuglófok

2010-12-15T17:15:00.000+01:00

Régóta szerettem volna kuglófot sütni, de mindig akkor jutott eszembe a dolog, amikor épp nem volt alkalmam formát beszerezni. Amikor pedig nem volt ihlet, eszembe se jutott a forma. Nos, formát azóta sem vettem, egy huszárvágással megoldottam viszont a kérdés, kisebb sütőformáimban sütöttem meg a sütit és 3 nagyon helyes mini kuglófszerűséget kaptam (lyuk nélkül középen).

Hozzávalók:

10 dkg vaj
3 tojás
12-14 dkg cukor (ízlés szerint)
1 vaníliarúd kikapart magja
2,5 dl tej
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
5 dkg mazsola - opcionális, mi nem szeretjük, ezért kimaradt
csipet só
zsemlemorzsa, porcukor

Kézi mixerrel kikevertem a puha állagú vajat, a tojásokat, a vaníliamagokat és egy csipet sót, a következő fázisban hozzáadtam a tejet, végül pedig részletekben a sütőporral elkevert lisztet.

A formákat kivajaztam és beszórtam zsemlemorzsával, s ezekbe öntöttem a masszát. 200 fokra előmelegített sütőben sültek szép aranybarnára kb. 40-45 perc alatt (egy fogpiszkálóval érdemes ellenőrizni, hogy biztosan megsült-e a tészta).

Amikor kivettem, kicsit a formákban, majd pedig egy rácson hagytam őket kihűlni, langyosodni, végül pedig meghintettem porcukorral.

A mazsolán kívül egyéb variációs lehetőségek is kínálkoznak, keverhetünk a tésztába például reszelt citrom- vagy narancshéjat, egy kevés kardamomot, esetleg fahéjat, és még sorolhatnám.

Pirított tejbegríz

2010-12-15T11:00:00.000+01:00

Egy igazán egyszerű desszerttel jövök azokra az alkalmakra, amikor szinte kong a hűtő az ürességtől, de a hideg télből hazaérkező gyomor vágyik egy kis melengetésre.

A hozzávalókat nem is tudom pontosan megadni, a lényeg tulajdonképp csupán annyi, hogy főztem egy viszonylag sűrű tejbegrízt (tejből, búzadarából, cukorból, egy csipet sóból és egy fél vaníliarúd magjaiból), amit egy sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe kiterítettem és hagytam kihűlni, megszilárdulni.

Miután kihűlt a massza, egy serpenyőben kevés vajat hevítettem, a grízt darabokra vágtam és pár perc alatt mindkét oldalon aranyszínűre pirítottam.

Eperlekvárral ettük és nekem nagyon ízlett! Amolyan odakucorodós édesség.

Karamellás, narancsos bonbon

2010-12-14T12:00:00.001+01:00

Igen, igen... nálunk is egyre inkább érződik a Karácsony szele, ami természetesen ihletet ad. Nagyon jó lenne, ha ilyenkor el lehetne vonulni a munka elől és sürögve-forogva várni az ünnepet. Persze az ilyen gondolatok nem férnek össze a multi szemlélettel, ezért magamban tartom és szép csendben várom a Karácsonyt.

S persze nem várom tétlenül, mindenféle finomságot kipróbálok. Így születtek a fent látható bonbonok, illetve a kijelentés is, mely szerint a bonbonkészítés maga a csoda! Kreatív foglalkozás nagyoknak. Az eredmény pedig (külcsín és belbecs egyaránt) egyszerűen mindent megér.

Első körben nagyon ajánlott egy-két szilikonos bonbonforma beszerzése, mert nagyon könnyű ezzel dolgozni, s a bonbonok olyan könnyen kiszerelhetők a formákból, hogy magam is meglepődtem. (A Sőreginél például az áruk is igen kedvező, 1.000 Ft-ért kapható darabja!)

Nálam most karamellás, kandírozott narancshéjdarabkákkal bolondított falatok készültek - igazi édesszájúaknak való csemege, és a kalóriatáblázatban is igen előkelő helyet foglal el! :-)

Hozzávalók 15 db-hoz:

10 dkg 70%-os étcsoki
1 dkg vaj
karamell (amiből fél adagot készítettem, és még így is maradt egy kis nassolnivaló adag)
2-3tk-nyi kandírozott narancshéj darabka

Ammondó vagyok, hogy ha valaki már nekilát, de 15 db-ot készítsen (persze ehhez formából is több kell), hanem variálva a töltelékeket, ne szabjon határt a lehetséges variációknak.

Ugyan én most nem temperáltam a csokit, de nagyon szép eredményt kaptam így is. Az étcsokit és a vajat egész egyszerűen gyöngyöző gőzfürdő fölött, egy övegtálban felolvasztottam, majd egy kis ecsettel kikentem vele a hideg vízzel kiöblített forma minden kis szivecskéjét. 1-2 percre beparkoltam a formát a mélyhűtőbe, majd újabb két vékony réteg következett. (Van, aki csak 2 réteggel dolgozik, de nem mertem a véletlenre bízni a dolgot, és mivel elég vékonyan vittem fel a rétegeket, nem lett vastag a bonbon fala.)

Amikor a bonbonfalak rendíthetetlenül álltak a helyükön, egy hintésnyi narancs következett a kupolákba.

Na és akkor...

Egy anyázós része van ennek a karamellés bonbonnak. A karamell mikor folyik szépségesen? Melegen. Mi történik, ha a meleg karamellt a lehűtött bonbonfalak közé csurgatjuk? Leolvad. :-( Ergo ez nem megoldás, és szerencsére nem is próbálkoztam vele. Ki kell hát hűteni a karamellt, de nem szabad teljesen. Hiszen akkor meg legény legyen a talpán, aki a pici formákba ügyeskedi. Tehát igyekeztem langyoskára hűteni az egyre szilárduló masszát, majd a lehető legnagyobb sebességgel a formákba juttatni. (Na ezen a pontos volt szentségelés rendesen!)

De végül elértem a célomat, nem teljesen tele, de megtöltöttem az üregeket. Közben a csokit a már nem melegedő, de még sokáig meleg víz fölött hagytam, így cseppet sem veszített az állagából, remekül tudtam vele továbbra is dolgozni, így végül rákerült a bonbonokra a lezáró réteg is. Legközelebb már ügyesebb leszek és nem töltöm csurrig az üregeket, mert így kicsit töredezett lett a bonbonkáim széle, miután kivettem a formából. Ettől eltekintve azonban határtalan volt a sikerélményem, azóta is azon gondolkodom, milyen töltelékekkel lepjem meg a családot Karácsonyra.

Fontos, hogy az utolsó, záró csokiréteg után újra jól le kell hűteni a bonbonokat a formában, s amikor jó kemények, nagyon könnyen ki lehet pattintani őket a szilikonból. Remek kis találmány!

Mindenkinek kreatív és nyugodt várakozást kívánok! :-)

Spenót, ahogy Bíró Lajos dédije készítette

2010-12-12T19:28:00.001+01:00

Szülinapomra Tamás meglepett Bíró Lajos frissen kiadott szakácskönyvével. Uccu neki végig is lapoztuk és rámutattunk azokra az étkekre, amelyeket biztosan elkészítünk majd belőle.
Legelsőként a spenótot kívánta meg maga az ajándékozó, ezzel köszöntem hát meg hogy gondolt rám.

Néhány apróbb változtatás történt az eredeti recepthez képest, de főleg a szezon adottságai, illetve a nálunk érvényes "húsnélkülnemételazétel" főszabály miatt.

Tehát a hozzávalók:

90 dkg spenótpüré (eredetileg friss spenót)
8 dkg vaj
5 dkg liszt
2-4 gerezd fokhagyma
2-2,2 dl tej
só, bors
1 dl tejszín
25-30 dkg burgonya
feltétként pedig főtt tojás, vagy pl. fokhagymás csirkemell falatok

Mivel most csak mélyhűtött spenóttal volt módon dolgozni, előkészületként a két csomag zöldséget kiolvasztottam, a fokhagymát és a krumplit pedig megpucoltam, utóbbit ici-pici kockákra (max. cmxcmxcm) vágtam és miközben a főzelék készült, megfőztem.

A felaprított fokhagymából, vajból és lisztből rántást készítettem, majd ezt felöntöttem a tejjel és rövid ideig forraltam. Eddig tulajdonképp volt egy fokhagymás besamel-szerű szószom. Erre öntöttem a spenótot, elkevertem, majd sóval és borssal fűszereztem az egészet.

Amikor újra felmelegedett a massza, tovább szépítettem rajta a tejszínnel, összerottyantottam, végül pedig belekevertem a megfőtt krumplidarabkákat.

Az egyik legfinomabb főzelék (naná hogy a fokhagyma miatt! :-)), és igen gyorsan elkészíthető. A feltét pedig ízlés szerint variálható. Nagy sikert aratott.

Házi karamell - ajándéktipp

2010-12-09T19:20:00.000+01:00

Szerintem ez egy jó kis ajándék ötlet ha édesszájú vendégeket várunk, vagy hozzájuk megyünk egy kis karácsonyi vendégeskedésre. Nincs sok munka vele, nagy élvezet és a törődés is bele van csomagolva.

Az ötlet a Chili és Vanília blog szerzőjétől származik, bár legközelebb biztosan módosítani kell az arányokon, mert bár mindent a leírtak szerint végeztem el, iszonyú olvadós lett a végeredmény. Látszik is a képen, h csomagolás közben már bőven deformálódott a karamell. :-/

Természetesen ez mit sem vont le az ízéből! Karamell imádóknak kötelező tantárgy! :-) Azt hiszem, legközelebb egy süti rétegeként fogom bevetni ezt a karamell masszát. Mmmmm....... Tuti befutó lesz!

Hozzávalók:

15 dkg kristálycukor
15 dkg melasz szirup (pl. Lyle's Golden syrup - Culinarisban is elérhető áron, 454 g-os doboz kb 650 Ft)
10 dkg vaj
1 kk só

A só elhagyható, C&V-nál elvileg sós karamellaként szerepel a recept, de hiába a só, mi nem éreztünk benne ilyesmit. Talán több kellene... vagy egyszerűen így jó, kis pikánsságot ad neki és kész.

Előkészületként egy kisebb tepsit (tényleg ne legyen nagy, mert nem lesz magassága a karamellnek) kibéleltem sütőpapírral és a papírt kicsit ki is olajoztam.

Az elkészítés annyiból állt, hogy a cukrot és a szirupot egy lábaskában összeolvasztottam (nincs kevergetés!) és karamellizáltam, míg szép sötét borostyán színű nem lett, majd a tűzről lehúzva kisebb adagokban hozzákevertem a vajat, míg szépen össze nem állt a massza. (Közben a sót is hozzákevertem. De eleve sós vajat is lehet használni hozzá.)

Ezután az egészet a sütőpapíros tepsibe öntöttem, elegyengettem és hagytam kihűlni. Snitt! Egy éjszakás - vagy akár több is - hűtőben pihentetés következett. Másnap pedig, mielőtt felvágtam és csomagolni kezdtem volna a kis darabokat, betettem 15 percre az egészet a fagyasztóba (és ezt csomagolás közben is megismételtem párszor, hogy kezelhető legyen az anyag).

Szerintem érdemes a továbbiakban is a fagyasztóban tartani, mert ha kivesszük, kb. 5-10 perc alatt ehetővé olvad, és ott legalább tutira tartja a formáját. Ha pedig esetleg szállítjuk, bőven lesz ideje puhulni. Tán több is mint kellene.

Marhahúsleves

2010-12-09T17:45:00.000+01:00

Ahogy beköszöntött az igazi hideg, mi is kiéheztünk egy jó húslevesre. Az pedig bizony igazi türelemjáték, nem csak úgy ripsz-ropsz működik a dolog. Első hozzávaló tehát egy szép hosszú, ráérős hétvégi nap. Ha jól emlékszem, talán 2 hete volt módon megejteni a rituálét. Az eredmény nem hagyott cserben, ezt büszkén teheti le bárki az asztalra.

Hozzávalók:

2 jó húsos marhafarok
kb. 70 dkg leveshús
fél zeller
1 kisebb karalábé
mérettől függően 2-3 sárgarépa
2-3 fehérrépa
1 közepes vöröshagyma
1 TV paprika
petrezselyemzöld
12-15 szem egész bors
só

Az első teendő marhahúsleves esetén hogy egy kisebb fazék vizet kell forralni, hogy a nagy lábasba rakott megmosott húsokat lelocsoljuk és 1-2 percig ebben a forró vízben áztassuk. Ezután a vizet leöntjük róla, s hideg vizet eresztünk rá - ez lesz a leves végső "anyaga".

A folyamat során végig az a lényeg, hogy nem kell forralni, zubogtatni a levest, csak szép lassan, épphogy gyöngyöztetni őfelségét. Nem ám akárhogy!

Amikor a leves eléri a gyönygyözési hőfokot, a hús elkezdi eregetni a habot. Ezt kitartóan kell szedegetni róla, eltart egy darabig, míg elfogy a lendület. :-/ Kitartás, tényleg abbamarad egyszer.

Miután lehaboztam a levest és úgy ítéltem meg, a hab felhagyott a támadással, "bezöldségeltem". Vagyis a megmosott, megtisztított zöldségeket, a borsot és az első adag sót (beletenni később is lehet, kivenni belőle már nem!) betársítottam a húsok mellé.

Ismét megvártam, míg gyöngyözőre hevül a közeg, majd újra a "csak gyöngyöztetem" álláspontra helyezkedtem s tulajdonképp ott is maradtam egészen a leves elkészüléséig. Ezt persze nem kapkodta el a kis drága, összesen 4,5 órát főtt - de közben nem vette zokon, h lementem egyet úszni. Amikor hazaértünk, már csak ki kellett kapkodni a hagymát, paprikát belőle, megejteni egy gyors tésztafőzést és zöldségkarikázást, és máris kanalazhattuk az erős, tartalmas, ízes fogást!

A marhafarok annyira jól megfelelt a leves-célnak, hogy legközelebb már biztosan csak ebből készítem majd. Omlós, puha, ízes hús - mint a csont közelében megtalálható húsok általában. Ajánlom mindenki figyelmébe!

Mézes, burgonyás sütőtök krémleves

2010-11-26T19:40:00.000+01:00

Nagy siker volt nálunk nemrégiben ez a leves, amolyan igazi téli íz, kellemesen sűrű állag és édeskés felhang. Nyami!

Hozzávalók:

egy kb. 1 kg-os sütőtök (az a szép sárga típus)
30-40 dkg sárga krumpli
1 közepes vöröshagyma
1 ek vaj
2-3 ek méz
1 l zöldségalaplé
2 dl tejszín
só, bors, szerecsendió
plusz tökmag és olívaolaj vagy földimogyoró olaj

A sütőtököt meghámoztam, felszeleteltem és egy sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam hogy a kb 190-200 fokos sütőben puhára süssem. Így intenzívebb ízeket csalhatunk elő ebből a szép, édességnek is beillő zöldségből.

Amikor a tök már közel állt a kész állapothoz, egy lábasban vajat olvasztottam és megforgattam rajta az apróra vágott hagymát, hogy szép üveges legyen. Ezután hozzácsorgattam a mézet és picit karamellizáltam a vajjal és a hagymával, majd felöntöttem a levessel az egészet.

A megpucolt és apró kockákra vágott krumpli is belekerült a készülő levesbe, majd miután puhára főtt, a megsült tökszeleteket is belepakoltam a lábosba és az egészet jól átdolgoztam botmixerrel.

Ezután újra felmelegítettem, hozzáadtam a tejszínt és csak a végső ízesítés maradt hátra. Az alapként használt leves már hozzáadott némi sót az ételhez, ezért kóstolás után pótoltam a szükséges mennyiséget, illetve borssal és egy egész szerecsendió lereszelt, kb 1/3-nyi részével fűszereztem a leves.

Miután egy csöppet hűlt, tökmaggal és földimogyoró olajjal tettük fel az i-re a pontot és jóízűen bekanalaztuk.

Natúr comb és bruschetta

2010-11-19T23:35:00.005+01:00

Elhiszem, hogy elsőre furcsának tűnhet, de gyors vacsoraötletként rendkívül jól bevált. Elég fontos mostanában, hogy ilyen gyorsan összedobható étkeket találjak, persze az ízek és a tápérték ilyenkor se essenek a gyorsaság áldozatául.

Azon az estén semmit nem terveztem főzni, ám amikor ezt életem párja meghallotta, elég kétségbeesett fejet vágott. :-/ Ergo gyorsan kellett egy jó ötlet.
Beugrottam a boltba, ahonnan 3 szelet szép sertéscombbal és egy adag piros paradicsommal jöttem ki. Nagyjából körvonalazódott a vacsora. Kenyér és fokhagyma, valamint fűszerek tekintetében jól álltunk, nosza uccu neki! :-)

Hozzávalók 2 személyre:

3-4 szelet sertéscomb
2-3 szem paradicsom
mérettől függően pár szelet kenyér
néhány gerezd fokhagyma
2 ek liszt + kevés őrölt bors és fűszerpaprika
olívaolaj, bazsalikom, só, bors
kb. 2 ek vaj

A hússzeleteket egy kicsit kiklopfoltam, majd sóztam mindkét oldalon. A lisztet összekevertem a borssal és paprikával, majd a húsokat ebbe forgattam bele.

Egy serpenyőben felolvasztottam a vajat, és ezen sütöttem meg a szeletek mindkét oldalát, szép pirultra, omlósra (oldalanként nagyjából 3-4 percig).

Közben a paradicsomokat kibeleztem és a magos részüket kivéve apró kockákra vágtam, majd összekevertem egy evőkanál olívaolajjal, kevés bazsalikommal, az ici-picire felaprított fokhagymával, illetve sóval és borssal.

Amikor a hússzeletek elkészültek, letakartam és pár percig pihenni hagytam őket, közben pedig megpirítottam a kenyérszeleteket. Amikor a pirítósok elkészültek, rájuk halmoztam a paradicsomos "feltétet", tányérra helyeztem a húsokkal együtt és irtó jóízűen elfogyasztottunk mindent. Nyami!

Téli egytál

2010-11-19T23:33:00.007+01:00

Már jó ideje nem jelentkeztem a blogon... tetőznek a teendők, a munka, mindig van valami, ami kapcsán épp tűzoltani kell. De közben azért igyekszem legalább dokumentálni az elkészült étkeket, hogy a mostanihoz hasonló alkalommal itt is betömködjem a lyukakat.

Kb. két hete készült ez az igen egyszerű fogás, ám egyszerűsége ellenére mégis nagy sikert aratott. Laktató, finom és egészséges is, hiszen sütőzacskóban, szinte zsiradék nélkül készült.

Hozzávalók 2-3 személyre:

50-60 dkg csirkemell vagy ami még jobb, csirkecomb filé
40-50 dkg sütőtök
40-50 dkg krumpli
1 nagy vagy 2 kisebb fej lilahagyma
6-8 gerezd fokhagyma
kevés olívaolaj, só, bors
sütőzacskó

A csirkehúst tisztítás után néhány órára bepácoltam 1-2 evőkanálnyi olívaolajba a fokhagymagerezdekkel.

Amikor kezdett mocorogni az éhség, egy nagy sütőzacskóba pakoltam mindent, a bepácolt csirkehúst, a fokhagymát, a felkarikázott lilahagymát, a krumpli és sütőtökdarabokat, illetve a szükséges sót és borsot további fűszerezésként. A zacskóba kerülő darabok között ne legyenek kirívóan nagy darabok, hisz mindennek ugyanannyi ideje lesz elkészülni és megpuhulni.

A sütőt 190 fokra melegítettem elő, a lezárt zacskót pedig egy nagy tepsibe fektettem, majd a meleg sütőbe toltam. Egy szűk órát sütöttem, vagyis inkább pároltam a zacskó tartalmát, majd egyszerűen tálaltam és jóízűen elfogyasztottuk. Minden megpárolódott, az ízek kellemesen átjártak minden finom darabot, a sütőtök pedig kellemes, édeskés bukét adott a fogásnak.

Természetesen nem a kulinária csúcsa, de az ilyen apró ügyességek köszönhetően gőzölgő, ízletes és szép ételeket tehetünk az asztalra még elfoglalt időszakban is.

Kókuszos bodzás panna cotta

2010-11-02T19:00:00.003+01:00

Ez egy igazi varia-desszert, vagyis remekül igazítható a készleteinkre. Nincsenek kőbe vésett arányok, kötelező elemek, vagyis csak nagyon kevés. Sőt, az összes hozzávaló és az elkészítés ideje is igen limitált. Pont emiatt értékelhető igen nagyra, hogy milyen finom! Előre elkészíthető, ízlésre szabható finomság.

Hozzávalók:
(Most nekem 5 szufléformányi adaghoz.)

2 x 165 ml kókusztej
2 dl 32%-os tejszín
5 ek bodzaszörp
2 ek barnacukor
4 zselatinlap
eperdzsem

Azért gondoltam ezt a kókusz-bodza kombinációt, mert az eper mindkettőnek országos cimborája. Tehát nem lehet nagy hiba a kettő variálása sem. Nem állítom, hogy a bodza íz erőteljesen jelen volt a desszertben, de rosszat semmiképp nem tettem vele.

A kókusztejet, a tejszínt és a bodzaszörpöt melegíteni kezdtem, majd közben feloldottam benne a cukrot is. Mielőtt felforrt volna az elegy, lehúztam a tűzről és egyenként feloldottam benne a zselatinlapokat, simára kevertem, végül pedig formákba mertem az illatos lét.

És hát körülbelül meg is voltam a tennivalókkal. Megvártam, míg nagyjából kihűltek, majd betoltam mind az ötöt a hűtőbe pár órára. Kis rázogatásból látható, mikor szilárdult meg kellően az anyag.

A zselatinlapból elég lehet 3 is, akkor egy picit lazább állaga lesz. Így mindenképp finom volt, krémes, puha, és istenien harmonizált a rákanalazott házi eperdzsememmel. Ez egy szuper opció, ha előző este összedobható, mégis finom és érdekes édességet szeretnénk az asztalra tenni. Bátran ajánlom mindenkinek!

Természetesen a kókusztej elhagyható, akkor tejszín az alap, amit kb. 2/3 (tejszín)-1/3 (tej) arányban ízlés és kedv szerint tovább ízesíthetünk. Bátraké a szerencse! :-)

Mézes chilis csirkemell

2010-11-01T17:00:00.000+01:00

Jolly joker ötlet hétköznap estére - ez a vacsora még egy halálosan hisztis és utálatos nap után is ad egy lökést. Egy vállrándítást. Amivel lekoptatható mindenki, aki bármit mondott aznap. Igazi íz! Intenzív, egyszerre pikáns és édes. Kárpótlás a legramatyabb napok után.

Hozzávalók (2 főre):

1 egész csirkemellfilé
1 ek vaj
2 ek chiliszósz
5-6 ek méz
1 dl tej
só, bors

Plusz valamilyen saláta kedv szerint, nálunk sima vegyes saláta földimogyoró olajjal.

A húst megmostam és felitattam róla a vizet. Az egész filéből két darabot, majd 4 szeletet kanyarítottam, aztán majd besóztam és pici borsot is tekertem rá.
Egy serpenyőben felolvasztottam a vajat és szép fehér réteggel sütöttem körbe a szeleteket minden oldalról. Ezután egyszerűen a húsra csorgattam a chilit és a mézet és nagy hőfokon karamellizáltam kicsit a szószt. Majd ráöntöttem a tejet, és fedő alatt puhára pároltam a húst.

Amikor levettem a fedőt, a tej fehér színe eltűnt, csak a szép pirosas, sűrű szósz maradt a porhanyós húson. Pont annyira lett csípős, ami jólesően ingerel, annyira édes, amennyire kell. Nagyon jól esett!

Epres, szedres krémtorta

2010-10-31T20:03:00.007+01:00

Valójában ez a süti maradékhasznosítási célból született - kész szerencse, hogy néha fel kell használni ezt-azt. :-)
Történt ugyanis, hogy a bécsi sült túrótorta eredeti receptje óriási tésztaadagot rendelt, 50 dkg liszttel és így tovább. Hogy senki nem fusson bele a nagy mennyiségű maradékba, én a receptben már csak a felezett adagot adtam meg. A maradék tésztát pedig végül ezzel a krémtortával hasznosítottam. (Egy kevéske tészta még így is a kukában végezte sajnos, szóval a lenti adagot is lehet kb. 15%-al csökkenteni - persze a piteforma függvényében. Az enyém kb 32 cm-es.)

Hozzávalók a tésztához:

25 dkg liszt
10 dkg porcukor
12 dkg hideg! vaj
1 tojás
1 cs vaníliás cukor
fél citrom reszelt héja - opcionális! (csak a túrótorta miatt volt benne, de jól illett ide is)
csipet só

A tésztát a túrótorta alapjának megfelelően kell összeállítani és hűtőben pihentetni. Akár másnapig is elvan egyedül.

Hozzávalók a krémhez:

200 g natúr krémsajt
3 tojás - szétválasztva
10 dkg kristálycukor
10 dkg porcukor
1 tk vaníliaesszencia
25 dkg eper
25 dkg szeder
csipet só

A tésztát kivettem a hűtőből és mellőzve a nyújtást, kis darabokat csíptem belőle és 3-4 mm vastagságban a formába nyomkodtam. Az a jó ebben a tésztában, hogy szépen össze lehet dolgozni részletekben is, a sütés gyógyír minden egyes kis hegre, szépen összeáll az egész.

A masszához egy tálba kapartam a krémsajtot, hozzákevertem a porcukorral kikevert tojássárgákat és a vaníliaesszenciát, majd pedig a felolvadt, lecsöpögtetett gyümölcsöket. Végül egy csipet sóval és fokozatosan adagol kristálycukorral kőkemény habbá vertem a tojásfehérjéket, majd nagyon óvatosan a gyümölcsökkel turbózott masszába forgattam.

A trutyit a kevergetés idejére a hűtőbe helyezett, majd újra előkapott, tésztával kibélelt formába öntöttem, és az egészet a 170 fokos sütőbe toltam. Kb. 30 percet sült így a torta, majd egy kis extra légkeverést is kapott, amíg szépen elkezdett barnulni a teteje (újabb 20-30 perc).

Mindenképp hűlni kell hagyni, hogy minimális szilárdságot elérjen. Sajnos nem lesz egy gyönyörűen szeletelhető édesség, viszont az íze maximálisan kárpótol a szépséghibáért. És egy kis hűtés után már egész szépen szeletelhető. Egyébként pedig, ha úgy alakul, ki veti meg a "kiskanállal essünk neki" étkezési formát!? Na ugye! :-)

Bécsi sült túrótorta

2010-10-28T18:20:00.002+02:00

Ez a legfinomabb igaz túrótorta, amit valaha ettem. Igazi alatt azt értem, hogy a vékony átfogó tésztarétegen kívül tulajdonképp semmi nem zavarja meg a túrótorta státuszt, nincs zselatin, nincs díszítgetés, nincs semmi, csak a rendkívül könnyű élvezet. Felkerült a kedvenceim közé.

A tésztához kell:

25 dkg liszt
10 dkg porcukor
12 dkg hideg! vaj
1 tojás
1 cs vaníliás cukor
fél citrom reszelt héja
csipet só

A tojások kívételével viszonylag hideg kézzel összedolgozom a hozzávalókat, hogy a vaj kellemesen elvegyüljön a szárazanyagokkal, majd hozzáütöm a tojást és gyorsan összeállítom a tésztát. Fólába csavarom és 3/4-1 órát a hűtőben parkoltatom, hogy a vaj újra összeszedje magát (mert a kézzel nyomkodás közben olvadásnak indul az érzékeny lelke).

Közben a töltelékhez kell:

75 dkg túró (lehet egy része sovány túró is, de ne mind!)
22,5 dkg puha! vaj
13 dkg porcukor
10 dkg kristálycukor
6 dkg étkezési keményítő
8 db tojás
csipet só
1 nagy citrom részelt héja
2 tk vanília esszencia

Sok-sok edényt össze kell sajnos maszatolni, lesz mosogatnivaló bőven! Előre szólok! :-/

Tehát... A 8 tojást két nagyobb tálba szétválasztottam. A fehérjéket várakozó álláspontra helyeztem a hűtőbe - így könnyebben fel lehet verni (állítólag; bár azt is hallottam már, hogy az a lényeg, h ne legyen túl friss a tojás).
A sárgáját habosra, világosra kevertem a porcukorral és a vaníliaesszenciával. Ezután hozzáadtam a vajat, és ezzel is homogénre robotoltam.
Szintén a robottal beledolgoztam a túrót is, végül az étkezési keményítőt kevertem a tömény masszához.

Ezen a pontos elővettem a hűtőből a tésztát, pár percet hagytam akklimatizálódni, majd lisztezett felületen 3-4 mm vastagságúra nyújtottam és kibéleltem vele a 26 cm-es kapcsos tortaformámat. Az aljára a formával vágtam méretre a kört, a szélére pedig széles csíkokat nyújtva, kézzel dolgoztam rá a tésztagyűrűt - egészen a forma tetejéig, szükség lesz rá.

A tojásfehérjéket előkaptam a hűtőből, egy csipet sót kanyarítottam a tálba, majd alacsony fokozaton elkezdtem felverni a habot. Amikor fehéredni kezdett, nagyobb fokozatra kapcsoltam, és közben beleadagoltam a kristálycukrot is. Akkor lehet abbahagyni a robotolást, amikor meg se rezzen a hab a tálban, olyan kemény.

Utolsó lépésként óvatosan beleforgattam a felvert fehérjehabot a túrós masszába, aminek köszönhetően egy igen könnyű anyaggá változott, végül pedig az egészet a tortaformába borítottam. Elegyengettem a tetejét, és a formát a 150 fokra előmelegített sütőbe toltam.
40 percet sütöttem így, majd légkeverésre kapcsoltam 140 fokon és további kb. 35 perc következett. (Eközben érdemes fóliával letakarni, ha nagyon erősen sülne a süti teteje.)

Amikor késznek nyilvánítottam, óvatosan kivettem a tortát sütőből (nem kell megijedni, ha túl folyékonynak tűnik) és hagytam kihűlni - ez eltart egy pár órát, közben lekapcsoltam róla a gyűrűformát.

Egy szülinapi bulin szeleteltük fel és eperdzsemet kanalaztunk hozzá - ezt legközelebb a masszába fogom itt-ott márványosítani, mindenképp megér sztem egy próbát.

Nagyon, nagyon, nagyon finom édesség!

Fűszeres, sajtos kenyértekervények

2010-10-23T11:00:00.001+02:00

Ez az ötlet is Limarától származik, mint mindig, ha kenyérféléről van szó. S most is csupán a szokásos "készletreigazítás", illetve a fantázia módosított a recepten egy csöppet.

Maradt még némi öregtésztám a múltkori adagból, azt szerettem volna felhasználni. És a kenyér is épp fogytán volt itthon. Úgy gondoltam, valami újfélét sütök, most nem a klasszikus kenyérformára vágytam. Inkább kis ropogós valamikre.

Hozzávalók (az én készletem szerint):

19-20 dkg öregtészta
50 dkg liszt (ha lehet, BL 80, ha nem, fele sima, fele rétesliszt)
1,5 tk só
0,5 dl olaj
1,5 dl langyos tej
1,5-1,7 dl langyos víz
1 kk cukor
14 g élesztő
őrölt bors és chilipaprika
sajt a szóráshoz

A fenti sorrendben bekészítettem a hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe - a bors és a chili kivételével - és elindítottam a dagaszt-keleszt programot. Miközben összeállította a tésztát a gép, óvatosan adagoltam a vizet a szükséges állapotig (kezdetnek 1,5 dl-t tettem bele). A dagasztás vége előtt pár perccel beletekertem némi borsot és chilit, de nem sokat, csak hogy egy kis fűszerességet kapjon a tészta.

1 órás kelesztés után lisztezett felületre borítottam a tésztát és 8 kb. egyforma darabba vágtam és gombócokba formáztam, majd letakarva hagytam 10 percig pihenni őket.

Ezután egyenként hosszába kinyújtottam mindegyiket (ekkor kb. 10-12 cm széles volt a tészta), majd félbehajtottam és feltekertem. Mindegyik tekervényt sütőpapírral leterített sütőlapra helyeztem, egymástól tisztes távolságban és kb. 50 percig hagytam kelni.

Ekkor vízzel alaposan lespricceltem az összes halmot, illetve a tepsi üres részeit, reszelt sajtot szórtam (mit szórtam, küzdöttem!, tapasztottam!) a kenyérkék tetejére és 200 fokos előmelegített sütőben sütöttem barnulásig - kb. 25 perc.

Tartalmas, ropogós pékáru; kisebb méretben, vagy akár sajttal töltve a tekeréskor, ideális sörkorcsolya is lehet. Megint nem hibáztam veled, Limara! :-)

Baconbe tekert szűzérmék tepsis krumplival és tzatzikival

2010-10-22T19:50:00.005+02:00

Ezt a szerintem látványnak sem utolsó vacsorát rittyentettem nemrégiben a megfáradt hazaérkezőnek. Nagyon elégedett volt a fogadtatással! :-)
Lassan abba kell hagynom az alapanyagok felhalmozását, mert kezd megtelni minden lehetséges zug, köztük a picinyke mélyhűtőnk is. Ennek jegyében kimentettem a zimankóból egy szép szüzet :-D, s türelemmel vártam olvadásig.

A hús hozzávalói 2-3 főre:

1 egész szűzpecsenye
annyi szelet füstölt bacon, ahány szeletet kanyarítunk a szűzből
só, bors

A krumplihoz:

5-6 nagyobb szem nem szétfővő krumpli
2-3 ek maradék pecsenye vagy pl. kacsa/libazsír
1 közepes fej lilahagyma
só, bors

A tzatzikihez:

1 kígyóuborka
1 kis doboz natúr joghurt
2 gerezd fokhagyma
só, bors

Összesen annyi tennivalóm volt vele, hogy a kb. 2 ujjnyi szeletekre vágott húst besóztam, borsoztam, majd ügyesen átöleltem a szalonnaszeletekkel - amit egy-egy fokpiszkálóval meg is erősítettem.

Egy felhevített serpenyőben igyekeztem minden oldalról alaposan átpirítani az érméket, hogy a szalonnából is kisüljön a zsiradék nagyobb része, majd kb. 0,5-1 dl vizet öntöttem alá és lassú tűzön, fedő alatt puhára pároltam. Ennek ideje persze függ a hústól is, de nagyjából 20 perc alatt nagyon jó eredményt kaptam. Nem száradt ki, nem maradt kemény, rágós... inkább kifejezettem szaftos, kellemes.

Köretként kicsit előfőzött, majd pecsenyezsírral átforgatott, lilahagymával megszórt, iruló-piruló tepsis krupmplit, illetve fokhagymás, joghurtos tzatzikit adtam mellé.

A tzatzikihez megmostam, majd nagyobb lyukon lereszeltem az uborkát, a levét pedig alaposan kinyomkodtam. Hozzáreszeltem a fokhagymát, sóztam, borsoztam, végül összekevertem a joghurttal és fél-egy órát állni hagytam.

Még annál is jobban sikerült ez a vacsora, mint arra számítottam. Igazán egyszerű, de nagyszerű fogás!

Luxus gombafasírt

2010-10-21T21:00:00.000+02:00

Korábban már említettem talán, hogy én sokáig nem voltam azzal tisztában, micsoda kincs, vagyis hogy inkább milyen értékes gomba a vargánya. Mindig is imádtam, ennél jobb ízű gomba számomra nem létezik! Csak mivel szüleim mindig az erdőt járva tettek szert nagyobb mennyiségekre, soha nem kellett az árával szembesülnöm. És szerencsére ez az állapot a mai napig tart, annyi különbséggel, hogy már egész pontosan tisztában vagyok azzal, milyen szerencsés is vagyok, hogy nem kell ezreket kiadnom ezért a finomságért.

Talán az előéletem indokolja, hogy a fent látható fasírtba is képes vagyok vargányát "beleölni". De meg kell mondjam, így is isteni finom és egy hétköznapi főzelék igazán különleges, ízletes kiegészítője lehet.

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

20 dkg paprikásan, hagymásan lesütött vargánya
2 szelet kenyér vagy 1,5-2 zsömle
friss vagy szárított petrezselyem
egy fél vagy egy kisebb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors
kenyérmorzsa

A fagyasztott gombát kiolvasztottam, majd egy tálba öntöttem. Apróra vágtam a vöröshagymát, lereszeltem a fokhagymát, majd a fűszerekkel együtt a gombához adtam. A kenyeret vízbe áztattam, majd jól kinyomkodva, szétcincálva szintén a gombához társítottam, s kézzel elkevertem a masszát. Mivel még nagyon híg volt, néhány evőkanál morzsával segítettem az állagán, egészen addig, míg formázható alapot kaptam.

Ekkor vizes kézzel kisebb golyónyi adagokat vettem belőle, majd a tenyeremben megformáztam, morzsába hempergettem, végül pedig, amikor már az összes massza kis lapított golyóként végezte, forró olajban pirosra sütöttem mindkét oldalukat.

Ügyes húsmentes vacsora része lehet, az ízekről és élvezetről való lemondás legcsekélyebb mértéke nélkül.

Harapnivaló tökmagos, fokhagymás kenyér

2010-10-21T18:05:00.000+02:00

Újabb kenyéralap, naná hogy Limarától. Nem érdemes máshova nyúlni, ha kenyérfélét akar sütni az ember lánya. Nincs hibázási lehetőség!

Ugyan én most nem követtem mindenben az eredeti receptet, de ez semmin nem változtat. Limara aszalt paradicsomos, rozmaringos fonott kenyérkéket alkotott, ez a fűszerezés azonban nálunk nem igazán nyerő. Ezért más irányba vittel ez az ízeket, majd végül a formát is. Persze a siker így sem maradt el. :-)

Hozzávalók:

140 g natúr joghurt
2-2,2 dl langyos víz
1,5 tk só
egy csipet aszkorbinsav
20 dkg öregtészta
5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
45 dkg BL 80 liszt (vagy fele sima liszt és fele rétesliszt)
3 ek olívaolaj
1 tk cukor
1 dkg élesztő
2 tk szárított fokhagyma
3 ek pirított tökmag

Az összes hozzávalót bekészítettem a kenyérsütő üstjébe a fokhagyma és a tökmag kivételével, és rászabadítottam a dagaszt-keleszt programot. Eredetileg 2 dl vizet adtam a tésztához, de a dagasztás közben további beavatkozásra volt szükség, amíg a tészta szépen össze nem állt. Persze ez sütő és liszt függvénye is. Akkor jó a kenyértészta, ha szépen egybegömbölyödik, nem ragad az üst falára és ha ujjal megnyomjuk, nem ragad, csak ruganyosan benyomódik és visszadomborodik.

A fokhagymát és a tökmagokat a dagasztás vége előtt 6-7 perccel adtam a tésztához, hogy legyen még idejük megfelelően vegyülni a kelesztés előtt. Ezután pedig egy órát kelesztettem a kenyerem tésztáját - én általában bent hagyom a kenyérsütőben, teljesen jól működő megoldásnak bizonyult eddig.

Amikor szépen megkelt, lisztezett lapon három részre vágtam (persze ez szabadon választható, attól függ, milyen formát szeretnénk kapni), majd kis cipó formákká alakítottam a tésztahalmokat. Mivel kisméretű sütőzacskóm volt itthon, egyenként kaptak egy-egy zacskót, amiben - sütőlapon - szépen megkeltek kb. 3/4 óra alatt. Ezután szép adag vizet permeteztem a zacskókba, a szájukat a kenyérkék alá hajtottam, és 220 fokra előmelegített sütőbe toltam a sütőlapot. Kb. 25-28 perc alatt szét barnára, ropogósra sültek a cipók, langyosan, hidegen, a maradékot pedig pirítósként juttattuk a szervezetünkbe, a legnagyobb elégedettséggel.

Tamás feltételezése először az volt, amikor meglátta a kenyereket, hogy tuti valami delikáteszből szereztem be a napi betevőt. Pedig nem is! :-)

Tepertős, szilvalekváros papucs

2010-10-18T18:20:00.002+02:00

Néha egy csepp luxussal fűszerezzük meg a szombat vagy vasárnap reggelt. Ilyenkor autóba ülünk és felmegyünk a Normafához, vagyis a Szépkilátás Cukrászdába (Szamos). Ropogós, foszlós pogácsák, friss kávé és az elmaradhatatlan szilvás papucs részei ilyenkor a reggelnek. Nagyon szeretem!

Viszont ez a móka nem tartozik az olcsó mulatságok közé. És egyébként is egyre jobban érdekelt a szilvás papucs titka. Utánanéztem hát, hogyan lássak neki. Meg is találtam egy jónak ígérkező receptet Chef Viki-nél, de további előkészületekre volt szükség. Ehhez az édességhez nem akármilyen szilvalekvár kell. Hanem igazi, sötét színű, sűrű, ami szinte beleköt az üvegbe. Na pont ilyet készített nekem anyukám nyár végén. Úgyhogy végre nekiláthattunk a hadműveletnek.

Hozzávalók Viki nyomán:

50 dkg liszt
2 pohár kefír (2x175 g)
1 egész tojás
1 kiskanál cukor
25 g friss élesztő
25 dkg darált sertéstepertő (bőr nélkül!)
2 tk só
őrölt bors
kb. 40 dkg (házi) szilvalekvár
a kenéshez 1 tojás

A kefírt meglangyosítottam a mikróban fél-1 perc alatt, majd ezzel nyitva a sort a következőket pakoltam sorrendben a kenyérsütőm üstjébe: 1) kefír, 2) tojás, 3) liszt, 4) cukor, 5) élesztő. Elindítottam a dagaszt-keleszt programot és örültem, mert az arányok remekül működtek, gyönyörű tésztát dagasztott a gép. Aztán az egy óra kelesztés végére szinte kimászott a tészta a gépből.

A ledarált tepertőt sóval és borssal fűszereztem, majd a megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam, kézzel széthúzogattam nagyjából és rákentem a tepertőt. Itt egy kis tunkolás, dögönyözés következett, ide-oda hajtogatva, forgatva, nyomkodva szépen, egyenletesen beledolgoztam a tésztába a barna masszát. Közben segítettem az állagon még néhány szórásnyi liszttel, hiszen a zsíros tepertő miatt kissé túl csúszós és lágy lett a tésztám.

Végül a kupacot téglalap formájúra (na persze, nem pont, de hasonlított :-))) ) nyújtottam (kb. 5 mm vastagra) és kis négyzeteket vágtam belőle. A sütőtepsikbe sütőpapír dukált, erre kerültek a kiskanálnyi lekvárral megfejelt, két sarkon behajtogatott (az összeragadást segítendő kicsit megnyomogatott) papucsok. Minden pre-süti 20-25 percet pihent legalább a sütés előtt.

A sütőt kb. 200 fokra melegítettük elő, az aljába pedig egy hőálló edényben vizet helyeztünk, hogy ezzel is segítsük a kellemes hangulatot a süléshez. :-)

A sütiket mindig csak a sütés előtt közvetlenül kentük be a felvert egész tojással, hogy ne legyen töredezett hatású a végeredmény. Kb. 22 percet sültek a jó melegben, és a lekvár minőségét bizonyítja, hogy nem fojt ki semmi. Pedig nem sajnáltam az anyagot, hisz az a legfinomabb benne! :-)

Szuperfinom süti, és a kenyérsütő igénybevételével szinte pofonegyszerűnek minősíthető. Köszi a hasznos útmutatást, Viki!

Narancsos ihletésű aranygaluska vaníliasodóval

2010-10-15T19:00:00.000+02:00

Életemben először merészkedtem erre a talajra, és nem bántam meg. Ugyan egy egyszerűbb elkészítési módot választottam, mint amelyet emlékeim szerint nagymamám alkalmazott, de sajnos a régi nagy receptekre ma már ritkán van idő. De a gyors megoldások sem járnak mindig számottevő lemondással - könnyen elkészíthető és igazán finom ez az édesség.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
2 dkg friss élesztő
2,5 dkg porcukor
2,5 dkg puha vaj
1 egész tojás
1-1,2 dl langyos tej
1 narancs héja
egy csipet só

12-14 dkg darált dió
10 dkg kristálycukor
3-4 dkg olvasztott vaj

A sodóhoz:

8 dl tej
1 vaníliarúd
4 tojássárgája
6 dkg porcukor
1 ek liszt

És akkor lássuk, hogyan készült. :-)

A tészta első blokkban felsorolt hozzávalóit egy nagyobb tálban összedolgoztam, ügyelve arra, hogy az élesztő és a só direktben ne érintkezzenek. Igyekeztem szép sima állagot elérni, majd kb. 30-40 percig pihentettem a tésztát.

Hogy miben sütjük meg a galuskát, nem túlzottan kötött. Lehet egy kisebb tepsi, vagy egy kapcsos tortaforma, amit ki kell vajazni, majd vékonyan lisztezni is.

A második blokkban szereplő darált diót összekevertem a cukorral, a vajat pedig a mikróban felolvasztottam egy kis tálkában és oda készítettem, ahol a tésztával elbánok majd. :-)

A kipihent tésztát lisztezett felültre borítottam, majd 1,5-2 cm vastagra nyújtottam. Aztán egy kis szaggatóval (nálam épp egy kis lágytojás tartó volt kéznél) kis pogácsaformákat szaggattam belőle. Ezeket a tésztadarabkákat egyenként átkentem az olvasztott vajjal, alaposan meghempergettem a cukrozott dióban és egymás mellé rakodtam a formába. 2 rétegbe rendeztem a galuskákat, végül a felsorakozott hadrend tetejére szórtam a maradék diót.

Újabb 30-40 perces pihentetés következett, majd betoltam az egészet a 170 fokos előmelegített sütőbe toltam, és bő fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Persze közben se maradtam tétlen, összedobtam a vaníliasodót.
Tejjel kiöblített lábasban felmelegítettem a tejet és benne a belekapart vaníliamagokat, illetve a vaníliarudat is. Közben szép habosra kevertem a tojások sárgáját és a cukrot, majd pedig a lisztet is hozzájuk társítottam. Amikor a tej már csak egy harapásnyira volt a forrástól, lehúztam a tűzről, kivettem belőle a vaníliarudat, és 1-2 merőkanálnyit a cukros tojássárgákhoz adtam. Simára kevertem, végül pedig az egészet vissza öntöttem a lábasba, és lassú tűzön, nem felforralva besűrítettem a sodót. Nem puding sűrűségű, mert én nem úgy szeretem (és pláne nem zacskós pudingporral!), ezért sem kell bele 1 evőkanálnál több liszt.

Na és itt kezdődött tulajdonképpen a jutalomjáték. Mind az aranygaluskát, mind a sodót kicsit kihűtöttem, aztán néhány ügyes mozdulattal egy adagot a tányéromra kompozícionáltam. :-)

Nagyon finoman jelentkezik a narancsos íz, isteni a gyerekkort idéző diós édességet! Igazi tunkolós, élvezkedős desszert!

Krémleves kukoricából és vajbabból

2010-10-13T19:01:00.001+02:00

Talán elsőre furcsa ötletnek tűnik. Kukorica krémlevest terveztem, aztán amikor már szinte nekiláttam, rájöttem, hogy csak egy doboz kukorica van itthon. Ott volt viszont a vajbab.. miért ne?

Az ilyen próbákból születnek az igazán érdekes és szerethető ízek.

Hozzávalók:

1 nagy doboz konzerv kukorica
1 doboz konzerv vajbab
kb. 5-6 dl alaplé
2 kisebb vagy 1 nagyobb fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
5 szelet bacon
2 dl tejszín
só, bors

Egy lábosban zsírjára pirítottam a felcsíkozott bacon szeleteket, majd a felaprított hagymákat. 1-2 perc alatt megforgattam az egészet, majd ráöntöttem a lecsöpögtetett kukoricát és babot. Az egészet felöntöttem annyi alaplével, ami kb. 2 ujjnyira ellepte, pici sót és jó adag friss borsot adtam hozzá és 10-12 percig főztem fedő alatt. (A sózással vigyázni kell, tekintve a bacon-re, illetve az alaplé meglévő sósságára!)

A következő lépésben megragadtam a botmixert és átturmixoltam a levest, majd amikor ez megvolt, az egészet átpasszíroztam egy sűrű szűrőkanálon. Erre szükség van, mert a mixer sajnos nem bír el a kukoricaszemek pici tasakjaival, és személy szerint nem szeretem a "zaccos" levest.

A szűrőkanálban maradt anyag a kukában végezte, a sima lé pedig visszakerült a kiöblített lábosba, felmelegítettem és beleöntöttem a tejszínt végezetül. Ezzel is rottyantottam rajta egyet, kóstoltam, kicsit még borsoztam és nekilátta a sajtos pirítósoknak.

Nagyon finom, jó szívvel ajánlom. Picit visszacseng ebben a levesben egy bableves felhangja, emellett pedig kellemesen édeskés ízt ad neki a kukorica. A pirítóssal gazdagítva igazi melengető vacsora egy nehéz nap után.

Gesztenyés créme brulée

2010-10-12T19:40:00.001+02:00

Igen, igen... créme brulée... megint... DE! egy újabb variációval jövök. Persze csodák nincsenek és éles váltások sem, de egy isteni ízról számolhatok be.

Barátos kolléganőmtől kaptam nagykanizsai gesztenyét - mert felénk, az ország északi részén nem terem ez a csemege (sokáig csupán a gesztifigurákat ismertem, még oviból), a pesti piacokon pedig horror áron mérik. Szóval innen is hálás köszönet érte! :-)

Természetesen annak rendje és módja szerint megsütöttem a gesztiket, de nem győztük megenni mindet. Így megpucoltam a maradékot és örvendtem, hogy lesz módon majd játszani vele.

Aztán több dolog is megfordult a fejemben, de ide lyukadtam ki. Egyszerűen nem tudjuk megunni ezt az édességet.

Lássuk akkor hozzávalókat (nekem 7 adag kerekedett belőle):
6 dl tejszín (4 dl 32 %-os és 2 dl 15%-os)
10 dkg porcukor
6 tojás sárgája
2 tk. vaníliaesszencia
10 dkg sült gesztenye villával porhanyós, picit darabosra nyomkodva
barnacukor a páncélhoz

Persze az elkészítés is megfelel a korábbi gyakorlanak. Csupán annyiban tértem el, hogy a tejhez a felmelegítés közben hozzáadtam a gesztenyét is, hogy együtt hevüljenek, elegyedjenek kicsit. Aztán ment minden a szokásos módon.

Fogyasztás előtt jött a fáklya, a perzselődő cukor isteni illata és az üdvözülés... maga az íz. Tökéletes! Ez a párosítás bárhol megállná a helyét! Ezt garantálom! Egyszerű, isteni finom és villantani rendkívül alkalmas édesség!

Mindenki a Maligánba!

2010-10-10T13:37:00.004+02:00

Ez a rövid és velős üzenet, amit mindenképp közzé szeretnék tenni. Engem megvettek!

Pénteken itthonról dolgoztam, s a munkát megszakítva elugrottunk ebédelni. Nem messze, hisz az ebédidő véges, de kész szerencse, hogy ilyen lehetőségek nyílnak a közelünkben.

Figyeltem már egy ideje, hogy új tábla került ki a Maligán étterem elé (Lajos u; a Kolosy téri piac mellett) - a heti/napi menüt hirdetik rajta. Nos, kipróbáltuk. És nagyon élveztük!

Tamás előételként spenótkrémlevest választott, melyet nagyon ötletesen koktélos pohárban szervíroztak, tejhabbal a tetején. Igen ízletes fogás.
Én bátrabb voltam és kocsonyát választottam csülökkel. Egész pontosan egy apró csülökdarabkákból álló aszpikos tornyot kaptam balzsamecetes salátaágyon. Mellé friss, ropogós kenyérrel, melyet a ház ingyen! kínál a fogások mellé. Minden íz a helyén volt, a balzsamecet pedig remek párt alkotott a kocsonyás fogással.

Főételeink az ír bárányegytál, illetve a sütőtökös rizottó bacon chips-el. Természetesen Tamás minden fogásából kivettem a részem egy-egy falattal - így a bárányos ételről is el tudom mondani, jó választás volt. Egy mindent bele alapon elkészített ízletes fogást kapott, bárány (vagy talán inkább birka) hússal, krumplival, répával és kellemes fűszerezéssel. Amolyan hideg idők szép ételét.
Saját főételem igazi élvezetet nyújtott. A sütőtök darabkák, a krémes, de nem túlfőzött rizottó, a kellemes kontrasztot adó sós bacon... egyszerűen imádtam! Minden a helyén volt, egyszerre érvényesült az édes és a sós, a krémes és a roppanós.

Mivel az adagok közel sem aprók a menü jelleg ellenére, desszertet már csak egyet mertünk kérni közösen. A kedves elnevezésű angyalbögyölőre esett a választásunk. Ez tulajdonképp egy istenien lágy és krémes nudli jellegű tészta, melyet panko morzsába forgattak és kétféle ízletes lekvárral tálaltak nekünk. Jó pont, hogy nem egy agyoncukrozott édességet kaptunk a tányérunkra... a tészta szinte semleges ízét remekül feldobták az édeskés, savanykás lekvárok.

Tehát elmondhatom, boldog lennék, ha minden hétköznap ilyen keretek között költhetném el az ebédemet - azt pedig garantálhatom, ha itthon kell a számítógép előtt ülnöm hétköznap, oda visz majd az utam.

Mesébe illő exta információ még a menü ára (a menüt többféle elő- és főételek, illetve desszertek közül válogathatjuk össze) - melynek profitabilitását annak ellenére is kétlem, hogy a séf, Reményi Tibor, ügyesen dolgozik a szezon nyújtotta lehetőségekkel.

2 fogásos menü: 1.000 Ft
3 fogásos menü: 1.100 Ft!

Fűszeres, paradicsomos csirke (cacciatore)

2010-09-27T21:00:00.007+02:00

Irtó régóta szerettem volna már kipróbálni ezt az ételt, de mindig csak halogattam. Valami miatt folyton volt rá okom, hogy mást tegyek az asztalra. De ma este szerencsére épp úgy álltak a csillagok és a készletek, hogy ez lett a vacsora. És azt gondolom, nem kerül süllyesztőbe a recept a továbbiakban. Igen finom fogás és nagyon egyszerűen elkészíthető.

Hozzávalók (2-3 személyre):

1 nagyobb csirkemell filé
5-6 dl igazi sűrű paradicsomlé
1 kisebb fej vöröshagyma
1 kisebb fej lilahagyma
5-6 nagy gerezd fokhagyma
2 kisebb paradicsom (most lucullus)
só, bors, 1 ek vaj
1 kisebb evőkanálnyi szárított, vagy jó sok bazsalikomlevél (6-8-akármennyi, ahogy tetszik)

A csirkemell feleket megmostam, felitattam rólunk a vizet és alaposan sóztam, borsoztam mindkét oldalukat. Majd pedig egy evőkanál vajon gyorsan körbepirítottam a húst minden oldalról, hogy a szaftja el ne vesszen a későbbiekben.

Egy olyan tűzálló tálra vagy öntöttvas edényre van szükség a továbbiakhoz, amelynek van teteje is. Ebbe öntöttem a paradicsomlevet és 1 dl vizet, beleszeleteltem a hagymákat és a paradicsomot, egészben beledobáltam a fokhagymagerezdeket és belekevertem a sót, borsot, illetve bazsalikomot ízlés szerint.
Végül ebbe a szószba merítettem a szép fehér burokba bújt csirkemell filéket, majd az edény tetejével lefedve toltam is a tálat a 190 fokos sütőbe.

A sütést illetően... most rendhagyó módon, időközben magasabb fokozatra kapcsoltam, mert Tamás nagyon éhes volt. De normál esetben 190 fokon sütöttem volna a hús puhulásáig, vagyis kb 50 percig - persze ez az idő a hústól függ.

Igazi házilag gyúrt szélesmetélttel (innen üdvözöljük Kriszti barátnőm nagymamáját!) tálaltam fel a kritikusomnak, aki nagyon elégedett volt az eredménnyel. Jólesően fűszeres, tartalmas és egészséges fogás. A csirke pedig csöppet sem száraz, hanem ízletes és omlós.

Szeretjük!

Cékla és édesburgonya saláta

2010-09-23T19:00:00.000+02:00

A címmel és a képpel nagyjából el is mondtam mindent, mégis megér számomra egy bejegyzést ez a saláta. Eszméletlen finom! Amikor elkészült, alig tudtam megállni, hogy ne egyem vele tele magam. De csak 1-2 kanállal kóstoltam bele... képes voltam rá. Erős vagyok! Egy hős! :-)

Hozzávalók:

1 szép nagy, vagy 2 közepes édesburgonya
3-4 hosszúkás, közepes cékla
saját ízlés szerint készített tartármártás

De az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy bármelyikből lehet kevesebb vagy több, lehet mást is hozzácsapni, mondjuk sima krumplit, répát, kinek mit. Mehet bele hagyma, fokhagyma, vagy ami csak szimpatikus.

De ha csak a fenti három hozzávaló adott, garantált egy nagyon finom és nagyon szerethető vacsora/könnyű ebéd/nass/kinekmi. Langyosan, hidegen, akárhogy.

A krumplit és a céklákat alaposan megmostam egy szivaccsal, majd enyhén sós vízben megfőztem. Hogy ez meddig tart? Mérettől függ és egy villával remekül ellenőrizhető.

A zöldségeket hűlni hagytam, majd meghámoztam, és kb egyforma méretűre kockáztam. Az egészet nyakonöntöttem a tartármártással és óvatosan összekevertem.

Aztán pedig... hammmmmmmm... :-)

Szőlős, banános pite

2010-09-22T21:41:00.004+02:00

Gombhoz a kabátot... eszembe se jutott sütit sütni egészen addig, míg meg nem kóstoltam a frissen vásárolt szőlőt. Ellentétben az összes eddig felzabált szőlőfürttel, ez a mostani sajnos savanyú volt. :-( És ezt nem hagyhattam annyiban!

Gyorsan kerestem egy szimpatikus receptet (a Kifőztük 7-es számából), kicsit át- és újragondoltam a tölteléket, majd este a tettek mezejére léptem. Igazán szuper sütit választottam, nem volt vele sok gond, jól működött minden és a irtó jól passzoltak az ízek. Vittem be egy szép adagot a csajoknak a munkahelyemre; egy morzsa sem maradt és többen is kérték a receptet! :-) Szóval ahogy ígértem, íme:

Hozzávalók:

Tészta:
30 dkg liszt, plusz a nyújtáshoz
15 dkg puha vaj
10 dkg cukor
2 ek tejföl
1 tk sütőpor
csipet só
+ 1 tojás a tészta kenéséhez

Töltelék:
35 dkg szőlő (nekem most muskotály volt, de vegyesen is tuti finom)
1 szép nagy banán
10 dkg cukor (én most a szőlő miatt 11-et tettem)
fél rúd vanília
2 ek keményítő
fahéj

Először a tészta hozzávalóit egy tálban összekevertem, összegyúrtam (nagyon könnyen megvan), majd a tésztagolyót betettem fóliába csomagolva a hűtőbe kb. fél órára.

Közben kimagoztam a szőlőszemeket, és előkészítettem a többi hozzávalót.

Amikor a tésztát kivettem a hűtőből, két részre osztottam, majd lisztezett felületen először az egyiket a tepsi méreténél (20 cm x 30 cm) kicsit nagyobbra nyújtottam. A tésztalapot a sütőpapírral bélelt tepsibe ügyeskedtem (ennek a legegyszerűbb módja, ha feltekerjük a nyújtófára) és úgy igazítottam, hogy legyen egy kis pereme is.

Ezután felkarikáztam a banánt a szőlő mellé és összekevertem a gyümölcsöket a cukorral, a keményítővel és a vanília magjával, majd az egészet ráterítettem a tésztalapra. (Ha levesebb gyümölcsöt használ valaki, a gyümölcsréteg alá szórhat 1-2 evőkanál zsemlemorzsát.) Végül a szőlős, banános réteget megszórtam egy kevés őrölt fahéjjal - ízlés szerint el is hagyható.

Már csak annyi maradt hátra, hogy a másik tésztalapot is kinyújtottam, az előző módon ráterítettem a sütire és a kilógó széleket levágtam, és a széleket a korábban kialakított peremhez igazgattam. A maradék, levágott tésztát újra kinyújtottam hosszúkás formájúra és csíkokat vágtam belőle, ezzel díszítettem a pitét, hogy szép rácsos legyen a teteje.

Végül megkentem az egész "fedelet" a felvert tojással és a tepsit 170 fokos sütőbe toltam. 35 percig sütöttem, végül további 8-10 perc alatt (ha még nem aranybarna a tészta), 180 fokon fejeztem be a művet.

Mindenképp hűlni kell hagyni a kész édességet, addig nem is érdemes mozgatni a tepsiből. Utána viszont neki lehet esni teljes erőbedobással! :-)

Hajrá!

Fokhagymás cipó

2010-09-13T19:00:00.000+02:00

Muszáj idetennem - már csak a szépsége miatt is. És hátha látják ezt azok is, akik az utóbbi hét kenyereit merészelték a polcokra helyezni.

Mert komolyan mondom, egyszerűen művészetszámba megy, hogy épeszű pénzösszegért normális kenyeret vegyen az ember. És normális alatt egyáltalán nem 27 magos, vagy fűszeres, vagy extrahiperspeckó kenyereket értek. Csupán annyi kívánalmunk lenne, hogy méretéhez képest hihető legyen a súlya és ne aggódjak azért, a héjon belül nincs is semmi, illetve ha este veszek egy frissnek tűnő kenyeret, másnap reggel még tudjak belőle vágni egy olyan szeletet, amiből a héjon belül nem morzsálódik szanaszét már a vágás közben minden, de MINDEN!

Olyan kenyeret szeretnék, ami jó és lehet is beleharapni! Ergo sütöttem a hétvégén, legalább a megérdemelt pihenés közben ne érjen minket csalódás. Előző este gyorsan összekevertem egy adag öregtésztát, ezzel is szavatolva a minőséget.

Hozzávalók:

125 g öregtészta
1 dl langyos víz
100 g liszt (nekem BL 55, sajnos nem jutok könnyen BL 80-as liszthez)
egy csipet cukor
10 g élesztő

---

150 g liszt (BL 55)
50 g rétesliszt
1 kk só
egy csipet aszkorbinsav
1 dl langyos víz + egy kevés ha dagasztás közben látjuk, hogy elbírná a tészta
3 tk szárított fokhagyma

Először felpiszkáltam az öregtésztát, hogy tettvágy ébredjen benne. Ehhez a kenyérsütő üstjébe tettem, hozzáadagoltam az első blokk hozzávalóit és pár perc alatt összekevertem a tésztát. Ennél a pontnál kikapcsoltam a gépet és 1,5 órára magára hagytam - elmentem bevásárolni.

Amikor hazaértem (kb. pont időre), a második blokkban lévő hozzávalókat is a gépbe pakoltam (a fokhagymát kivéve) és elindítottam a dagaszt-keleszt programot. Ez újabb másfél órát vett igénybe (a dagasztás rész vége előtt kb. 8 perccel adtam a tésztához a fokhagymát), amíg elfoglaltam magam, majd pedig a gép pittyegése után lisztezett felületre borítottam a tésztát és cipót formáztam belőle.

Ezután újabb egy óra kelesztés következett, úgyhogy lementünk egyet úszni, szaunázni - a fene se bírja ezt a hirtelen és pofátlan hideget. Amikor hazaértem (jó bevallom, elég közel van a hely, ahol az úszás, szaunázás művelhető), 230 fokra kapcsoltam a sütőt, s a melegedés közben benne hagytam a sütőlapot is.

Amikor jól befűtöttem, a cipót a forró sütőlapra bénáztam (ez a legjobb szó a műveletre), becsusszantottam a sütőbe és aláöntöttem úgy fél-1 dl vizet.

Nagyjából 20-22 perc alatt sült meg, kicsit hosszabb időt igényelt, mint anno a bagett formában sütött verzió. De a héj barnulása itt is nagyon jó jelzője a kenyér állapotának.

Kérem szépen, pék urak! Így kell egy kenyérnek kinéznie:

Tessék Limarához fordulni, ha tanács kell! Ne a felfújóanyaggyártókhoz!

Gyors lilahagymás tarte tatin

2010-09-12T11:00:00.003+02:00

Az utóbbi hetek nem teltek túl termékenyen főzés szempontjából, csupa eddig már megszeretett étel került az asztalra. Azonban ez az undok esős idő bekergetett a konyhába és próbálkozásra bírt.

Sosem készítettem még tarte tatin-t, de régóta szemezek vele. Tudtam én, hogy ez valami jó! És egy kicsit csalni is lehet vele, ezt már megszagoltam korábban. Gyors verziója ugyanis elkészíthető az eredeti tészta helyett előhűtött leveles tésztából is. Ezen a kiskapun sétáltam be ezúttal én is. És nem bántam meg. (Persze a becsületem nevében az eredeti verziót is elkészítem majd valamikor... ha lesz több időm, mint most adatott.)

A fordított torta eredetileg egyébként almával készült, de remek eredmény érhető el körtével, ananásszal vagy akár banánnal is - legalábbis ezt olvastam a neten. És tuti hogy így is van. Nekem azonban hónapokkal ezelőtt ez a lilahagyma szó kapcsolódott össze a tarte tatin-el... sajnos már nem emlékszem, hogy hol.

Amikor készítettem, aggódtam egy kicsit, hogy 'ajj, mi lesz ebből?', de csöppet sem bántam meg a próbálkozást, teljesen meggyőzött a végeredmény.

Hozzávalók:

1 csomag előhűtött leveles tészta
1 jó nagy fej lilahagyma
kb. 6-8 dkg kristálycukor
kevés bors
1 kisebb tojás
csipet só
2-3 dkg vaj

Egy piteformát (nekem elég nagy van, sztem kb. 32 cm-es) alaposan kimázoltam vajjal, majd pedig gazdagon beszórtam kristálycukorral - kicsit vastagabban, mint amennyi csak simán megragad a vajban. Erre tekertem némi borsot és egy csipetke sót is rádobtam.

A lilahagymát elfeleztem, majd vékony szeletekre vágtam, és sugarasan, szépen egymás után a sütőformába raktam.

Ezután már csak annyi dolgom volt, hogy a tésztát ráillesszem a süti egyelőre lentre került tetejére. Mivel ezek az előhűtött tésztát négyszögletűek, ügyesen ráfektettem a téglalapot, majd azokat a részeket, melyek nagyon túllógtak, beillesztettem a kihagyott szélekre. Lényeg, hogy a pótlásokkal és némi jól kihúzkodott maradékkal több helyen erősítve a tésztaréteget, pont megfelelő vastagságú készterméket kaptam.

Felvert tojással megkentem a tészta tetejét, és a 180 fokos sütőbe tettem a reménységemet.

Bevallom, nem emlékszem pontosan, mennyi ideig sült, de szerintem olyan 25-30 percet lehetett bent a melegben. A tészta azonban egész pontosan jelezte, mikor kell kimentenem a sütit (süti ez egyáltalán?). Szép aranyszínűre sült.

Felkesztyűzve kivettem a formát a sütőből, 1-2 percet hűlni hagytam, majd pedig egy alkalmas tálcán fejreállítottam és kikopogtattam várakozásom lila tárgyát. Szuperjól kontrázott egymásra a cukorral és saját édességével karamellizálódott hagyma és az a kevés kis bors, amit a cukorréteg kapott. Pikáns, érdekes, édes és nagyon szerethető!

Krumplifőzelék - pici szeplőkkel

2010-09-11T22:17:00.003+02:00

Ugyan sok esetben a feltét a főzelék kiegészítője, nálunk azonban ez alkalommal fordult a kocka. A császárhús ugyanis jött, látott és győzött, de azt is ki kell emelnünk, hogy a krumplifőzelék pedig minden ízében remekül szerepelve hagyta érvényesülni és támogatta a 'feltétet', sikeres duót alkotva. Biztosan asztalra kerül még, például fasírttal.

Hozzávalók:

kb. 1 kg krumpli
1 nagy vagy 2 kisebb fej hagyma
4,5 dl tejföl
1 ek liszt
1 kk őrölt csemegepaprika
3 babérlevél
olaj, só, bors

A hagymát apróra vágtam és olajon üvegesre pirítottam, majd lehúztam az edényt a tűzről és hozzáadtam a pirospaprikát, kevertem rajta egyet és hozzápakoltam a felszeletelt krumplit is - miközben már visszahúztam a tűzre a lábast.

Felöntöttem annyi vízzel, ami nem egészen lepte el a krumplit (kb. 3/4-ig), beledobtam a babérleveleket és sóztam.

A tejfölt kikevertem egy evőkanál liszttel, majd amikor a krumpli megfőtt, a levéből a tejfölhöz mertem 2 merőkanállal, szépen elkevertem, majd visszaöntöttem a tejfölös sűrítő anyagot a krumplihoz.

Innentől már óvatosan kavargáltam a főzeléket, hogy össze ne törjön a sok krumpliszelet, de azért igyekeztem átforgatni. Amikor besűrűsödött a leve és kóstolás után késznek nyilvánítottam, beletekertem még egy kevés borsot és vacsoráig kicsit hűlni hagytam.

Sült császárhús

2010-09-11T21:47:00.004+02:00

Ez az étel felkerült a TOP10-es listára! Egyszerűen azt kell mondanom, hogy elképesztő. Omlós, ízes, tartalmas, igazi csemege! Kétszer sütve! Mert két napon kerül a teendők közé a fogás, és a második napon kerül az asztalra.

A recept a ráncos homlokú séftől származik, Isten áldja érte! :-)

A húst teljesen véletlenül vásároltam... persze magamnál voltam közben, de lövésem se volt, mi lesz a sorsa. Csak úgy megtetszett! Na mondja valaki, hogy nincs ízlésem! :-)))

A mennyiségeket a saját adagunk kapcsán írom (bevallom a recepthez képest ezt-azt szabadon értelmeztem), de szerintem semmi nem történik, ha ettől bárki eltér netán.

Hozzávalók:

80 dkg - 1 kg császárhús
4-5 dl alaplé
bő fél dl száraz fehérbor
3 fej fokhagyma
kakukkfű
olívaolaj
só, bors

A húst megmostam és szárazra töröltem, a bőrét beirdaltam, majd az egészet, minden irányból bőségesen bekentem sóval és borssal; a fokhagyma fejeket pedig a külső héjuktól megtisztítottam és vízszintesen félbevágtam.

Egy tepsibe olívaolajat öntöttem, megágyaztam fokhagymával a császárhúsnak (a hagymák vágott felével felfelé), erre szórtam a kakukkfüvet, majd a húsos résszel a tepsi alja felé fordítva ráfektettem az egészre a husit. A tepsibe öntöttem társaságként a bort és az alaplevet és alufóliával fedve már toltam is az egészet a 170 fokos sütőbe.

Azért szerethető még számomra ez a recept, mert előkészíthető, sőt! Elő is kell. Hiszen a húst először puhára sütöttem a sütőben - az ehhez szükséges idő magától a hústól függ. Nekem most több mint 2 órára volt szükségem hozzá (miközben az első óra után időnként meglocsoltam a szafttal a húst), de tényleg csak azt tudom mondani, amikor már késznek nyilvánítható a sült, és a villát bele lehet szúrni, akkor értünk az első napi teendők végére. Vagyis hogy majdnem.

A kész sültet kivettem a sütőből, a szaftot egy szűrőn át egy kisebb lábosba öntöttem, majd a tepsibe ugyanúgy visszahelyezett húsra ráhelyeztem egy kisebb tepsit, amire nehéz fűszertartókat, konzerveket pakoltam, hogy présbe fogják az illatos sültet. Így hűlt ki a finomság, majd ment a hűtőbe éjszakára.

Másnap, amikor már minden készen állt a vacsorához, elkészült a főzelék is, a sütőmet maximális forróságra állítottam, a húst vastagabb szeletekre vágtam, a fenti bőrös részt kevés olívaolajjal bekentem és kicsit meg is sóztam. 15 percet kapott még a forróságban, ennek fele alatt a grill is melengette (legközelebb végig fogja!), végül 5 percet pihentettem a húst a sütőből kivéve, letakarva.

Krumplifőzelékhez ettük és valami fenomenális volt! Tamás egyszerűen el volt olvadva az ízektől! Nagyszerű opció, ha van időnk előkészülni egy vendégségre, szeretnénk villantani és gyorsan friss fogást az asztalra varázsolni.

Az első napi sütés közben megmaradt szaftot pedig beforraltam, szép sűrűre, és mivel most a főzelék nem igényelte, fokhagymás, zsíros kenyér formájában végezte. De krumplipürére csorgatva is mennyei lett volna. Na majd legközelebb... nyammmmm!

A császár morzsája

2010-08-24T23:14:00.016+02:00

Megint egy édesség, ezek nagyon futnak mostanában nálam. Szinte csak ezt ennék, ha nem gondolnék bele a hosszútávú hatásaiba. De egy kevés senkinek sem árt.

Elkészítés szempontjából ez egy rendkívül hálás darab, tulajdonképp csak elő kell készíteni, ami kb. 2 perc, aztán pedig 10-15 perc alatt friss, meleg, isteni fogás terem az asztalon belőle. Remek vendégváró, legközelebb be fogom vetni egy baráti evés-iváson.

A mellette látható kiegészítő az új dzsem-em. Múlt héten készült és csak dícsérni tudom. Vaníliás szilva-őszibarack dzsem. Az eddig is bevált dzsemfix-es megoldás, 3:1 arányban, vagyis pontosabban 1250 g gyümölcs és hozzá 350 g cukor. Egy rész szilva (kék) és két rész őszibarack (nekem most sárga és fehérhúsú vegyesen) elosztásban készült, egy egész vaníliarúd magjait belekaparva a gyümölcsfőző kondérba. Az egyik legjobban sikerült variációm!

A császármorzsa hozzávalói (4 tisztességes uzsonna, vagy 6 desszert fogásként tálalható adag):

30 dkg búzadara
3 tojás
4,6 dl tej
10 dkg cukor
opcionálisan 5-10 dkg mazsola
fél vaníliarúd vagy 1 tk aroma
csipet só
a sütéshez vaj

A darát a készítés előtti estén beáztattam a tejbe és ezzel meg is tettem minden szükséges előkészületet. :-)

Másnap, amikor megéheztünk némi édességre, elővettem a hűtőből darás tálat - itt, aki szereti, áztassa be a mazsolát is - és békén hagytam, míg a többi hozzávalót előkészítettem.

A tojássárgákat szép világosra, habosra kevertem a cukorral és a vaníliával, a fehérjéket pedig egy csipet sóval kemény habbá vertem.

Ezek után semmi más dolgom nem maradt, mint a darához keverni a cukros tojássárgáját, majd pedig beleforgatni a kemény fehérjehabot.

Egy nagy serpenyőben felhevítettem annyi vajat, hogy jól szétfusson mindenhol, majd pedig a tészta felét (vagy kb. annyit, hogy bő ujjnyi vastagságban legyen benne) beleöntöttem. Erős, de nem full lángon hagytam, hogy megpiroljon az alsó fele, majd 4 részre vágtam és egyenként megfordítottam. Itt persze nem fontos ügyesnek lenni, hisz úgyis a morzsa állag a cél! :-)

Amikor már minkét oldal kapott egy kis színt, elkezdtem szétszabdalni az egészet és forgattam, és szabdaltam, amíg a pirult, kész állagot el nem érte. Se nem túl pici, se nem túl nagy darabokra.

A recept nekem személy szerint azért tetszik, mert nem gejl, pont csak annyira édes, amennyire arra szükség van. A lekvár még bőven jöhet mellé!

Tényleg egy olyan édességet találtam ezzel - mert soha nem készítettem még -, ami praktikus, előkészíthető, gyorsan készre varázsolható és nagyon finom! És az sem hátrány, hogy nagy alapanyagigénye sincs. Biztosan készül még nálunk ilyen!

Áfonyás brownie - ez a tuti recept mostantól!

2010-08-24T23:14:00.008+02:00

Ó igen! Ez az amit kerestem. Még ha a fotó nem is a legjobb minőségű.

Ez így szuperistenifinom. Brownie állag, haladóknak tolerálható édesség, az áfonya pedig igazi kontrasztot adott ennek az édességnek. Édes és közben pici savanykás íz keveredik - elvesztem.

Persze ez is vanília fagyival tökély, kell valami könnyed íz és állag mellé, ami az egészet olyan harmóniába hozza, hogy csak hümmögni képes az ember felette.

Hozzávalók:

12 dkg vaj
20 dkg 70%-os étcsoki
10 dkg liszt
25 dkg barnacukor
4 tojás
csipet só
1 kis tálca áfonya (vagy más savanykás gyümölcs)

Szinte ugyanaz a sor, mint a v3-as brownie-nál, de ott erős túlzásnak találtam a cukormennyiséget. Ez a verzió viszont nagyon bejött nálunk.

A vajat és a csokit lassú tűzön összeolvasztottam, közben pedig kimértem és összekevertem a lisztet és a cukrot, egy csipet só társaságában. Amikor a csoki elolvadt, kicsit hagytam hűlni, s csak ezután ütöttem és kevertem bele a tojásokat, nehogy megfőjjenek.

Az áfonya kivételével az összes hozzávalót összekevertem végül, és egy kisebb fajta, sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, a tetejébe pedig belenyomkodtam az áfonyaszemeket.

190 fokos, előmelegített sütőben sütöttem 28-30 percig, majd pedig kicsit hűlni hagytam, mielőtt nekiestünk.

A vaníliafagyi tényleg kötelező velejáró, csokiimádóknak pedig garantált az élmény! :-)

Visszatérek - könyékig tunkolok

2010-08-24T10:12:00.004+02:00

Én aztán rendesen kivettem a nyári szabadságot minden téren! Elég hosszú időre eltűntem, és megvallom, nagyon jól esett! Két hét nyaralás, egy hét édes semmittevés - mi kell ennél több?!

Főleg ismételt ételek készültek, köztük sok gyorsan összedobható fajta, de azért lesz néhány recept, ami felkerül majd szép lassan ide. Most bemelegítésképp pedig - fotó nélkül és így is csak erős idegzetűeknek - egy olyan ételről szeretnék beszámolni, ami igazi dobogós számomra. Nem a bonyolultság, nem a kulináris magaslat, csupán az élmény mondatja ezt velem - mert minden alkalommal élmény ezt ennem.

Hozzátartozik a titkolózás is, mert Tamás előtt ezt enni nem illdomos. Igazi budai származás, kevés étel- és ízélmény a korábbi években - ezzel nem versenyezhet holmi tunkolás, kenés, hidegen zsírozás. :-)

Na jó, nem húzom tovább, mondom. Adott két kacsacomb. 1-2 szem paradicsom. 1 fej fokhagyma. 3-4 salotta vagy mogyoróhagyma. Kakukkfű, bazsalikom, só, bors, kacsazsír.

Egy kisebb tepsit gazdagon kikentem a zsírral, a combokat sóztam, borsoztam. Alár, mellé, rá, ahogy sikerült, felkarikáztam a hagymát, rádobáltam a megpucolt fokhagyma gerezdeket, mentek utánuk a paradicsom darabok... végül az egészet megszórtam kakukkfűvel, illetve kevés bazsalikommal - "csak a zízi kedviér'!" :-)

Fóliával lefedtem a tepsit és előmelegített, 170 fokos sütőbe toltam, egy szűk órácskára, amikor lekerült róla a fólia és tovább sütöttem a combokat 180 fokon, amíg a bőr szépen megpirult, a villa pedigleg beleszúrható, belecsúszó lett.

A zöldségek illatosra, puhára sültek, minden íz összeállt. Majd hagytam az egészet kihűlni!

Egy zárható edénybe tettem a húst, ráöntöttem a zöldségeket és az alul maradt zsír, szaft utolsó cseppjeit is, majd amikor lehűlt, az egészet lefedve a hűtőbe tettem.

Az ízorgia másnap következett. Adott egy munkába visszatérő első nap, ami lássuk be, nem kellemes. Aztán briga hazáig, majd zuhany és behajlás a hűtőbe - őrült öröm! :-)

Innentől már semmi másra nincs szükség, csak éhes gyomorra, kenyérre és egy éles késre. Szelet kenyér levág, hideg, nem túl zsíros szafttal, sült paradicsom, hagyma, fokhagyma keverékével falatonként megken, majd rája hideg, sült kacsahúst katonáz.

Az első pár falatnál még moderál... majd elveszik ez a képesség és jön az ösztön és az élvezet... telnek a kenyérszeletek, végül gyorsan, még titkon kezet mos szappannal, kétszer, kb. könyékig... :-)

Amikor Tamás hazaért, nem vacsoráztam vele. Neki lecsó készült... én már nem voltam éhes. :-))) Tudod, maradt egy kis kacsahús, azt elcsipegettem. :-)))

Kukorica-krémleves - a 200. bejegyzésem!

2010-07-15T10:50:00.008+02:00

Tegnap előtt készült ez a szuperfinom leves... és csak dicsérni tudom. Gyorsan elkészül, laktató, gazdag ízű étel, és langyosan igazi nyári csemege.

Tamás azt kérdezte, mielőtt nekiláttam, hogy előbbre lesz-e a világ azzal, hogy én egy kukorica-krémlevest készítek. Hm... erre feltétlen választ kellett találnom. És a válasz: IGEN. A következtetést pedig a halk belapátolásból és a méltató hümmögésből vontam le. :-)

Hozzávalók:

2 doboz konzervkukorica (ebből az egyik most akciós és kicsit nagyobb doboz volt)
2 dl tejszín
3-4 dkg vaj
5 szelet bacon
2 pici vagy 1 közepes fej vörös- vagy salotta hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
víz, só, bors

A kisebb lábasban, a vajon megpirítottam a felcsíkozott bacon-t, majd egy erre alkalmas eszközzel kiszedtem a szalonnákat, s a felszeletelt hagymát és fokhagymát adtam át a hőnek. Megforgattam párszor, de nem adtam nekik sok idő, ráöntöttem a két doboz kukoricát mindenestől, illetve még annyi vizet, h az egészet jó 2 ujjnyival ellepje.

Ezután fedő alatt főztem nagyjából 10 percig a kukorit, sóztam és borsoztam is közben, aztán nekieresztettem a botmixert és jó alaposan átzümmögtem a levest. Ettől alaposan besűrűsödött - itt még ki-ki, igény szerint adhat hozzá vizet.

Újra felmelegítettem az egészet, végül hozzáöntöttem a tejszínt és együtt is felforraltam, hogy párat bugyogjon. Ellenőriztem az ízt, ami kezdett nagyon tetszeni, aztán egy kis tálra tettem a sűrű szűrőmet és szépen átküldtem rajta a levest.

Sajnos erre szükség volt, mert a kukorica emészthetetlen héjait nem tudta teljesen kiiktatni a mixer, a darabos, itt-ott fenakadó érzés meg nem túl kellemes - szerintem. De gyorsan megvan a passzírozás, és viszonylag kevés az elveszített anyag is, 3-4 főre elegendő leveske marad még utána. A szűrőt pedig érdemes rögtön nagy nyomás alá tartani a csapnál, h később ne gyűljön meg vele a bajunk.

A végén már csak annyi teendőm maradt, hogy tányérokba merjem a szép színű levest és meghintsem az elején elkészített bacon csíkokkal.

Nyaralda

2010-07-13T08:44:00.004+02:00

Tudom, nem direkt gasztro és nem is feltétlen érdekes sokak számára, de azért csak megkérdezem, amit szeretnék. Nemsokára (még 18at kell aludni) végre mi is elindulunk nyaralni, s olyan célokat terveztünk be, ahol (egy helyet kivéve) még egyikünk sem járt. Nem lesz strandolós utazás - nem szokott -, de nagy izgalommal várjuk már.

Az útvonal pedig:

Budapest - Köln (3) - Brugge (3) - Hága (1) - Amszterdam (4) - Wolfsburg (1) - Prága (2) - Budapest

Ketten, autóval vágunk neki az útnak, és 15 napunk van Budapestről Budapestre érkezni. Már viszket a talpam február óta... ahol kell, szállások lefoglalva, két helyen pedig (Köln és Wolfsburg) barátokat látogatunk meg.

És hogy a kezdő gondolattól ne térjek el tovább... kérdésem az lenne, tudtok-e jó helyeket ajánlani a fenti városokban? Hol együnk feltétlen? Mit? Mit érdemes mindenképp elkerülni, ha van ilyen tapasztalatotok? És bármilyen egyéb jellegű ötlet, vagy tanács üdvözlésre lel nálam... lévén ez az első ilyen nagyobb lélegzetű, autóval megtett utunk.

(Halkan megjegyzem, nem igazán a Michelin csillagos fantáziákat szeretnénk megvalósítani... így is épp elég pénzbe fog kerülni ez az utazás. Inkább a jó vagy normális árkategóriába tartozó, finom ételeket kínáló helyek érdekelnek.) :-)
Persze ha nyerek a lottón (ehhez már csak vennem kell egyet), jöhetnek az igazán menő helyek! :-)))

Hamburgert otthon

2010-07-08T09:32:00.004+02:00

Tudom, tudom, nem fedeztem fel a spanyol viaszt, de a házilag készült készült hamburger... mmmmmmmmmmmmmmmm... azok a szánalmas kis izék (pl. a bohócé meg a királyé) a poros nyomába sem érnek! Ez már tutifix! És még csak különösebb erőfeszítésbe sem kerül.

Limara hamburgerzsömléit keltettem életre a saját konyhámban is, és olyan szépen megkelt a tészta, hogy felnyomta a kenyérsütőm tetejét is. Le kellett állítanom a programot 10 perccel hamarabb, mert kezdett saját életet kelni a zsömleanyag. :-)

Szóval a puffancsrecept hozzávalói:

2 dl langyos tej
2 ek. cukor
1 tk. só
40 g olaj
1 tojás
100 g joghurt
60 dkg liszt
2 dkg élesztő

Mindezt pontosan ebben a sorrendben pakoltam a kenyérsütőgép üstjébe, majd elindítottam a nemsütcsakdagasztéskeleszt programot. Aztán nem egészen másfél óra múlva kimenekítettem az útnak indult tésztát a gépből.

Lisztezett lapra cuppantottam ki az üstből, majd 9 kb. egyforma darabra vágtam. A darabokat zsömlévé formáztam, sütőpapíros sütőlapra pakoltam, majd kb. 3/4 órát újra hagytam kelni.

Ezután 180 fokra előmelegítettem a sütőt, felvert tojással megkentem a zsömléket és szórtam rájuk szezámmagot is. Betoltam a sütőbe és. kb. 20 perc után, amikor már elérték a kívánt színt, kivettem a kis pufikat.

A húspogácsák elkészítése nem igényelt különösebb erőfeszítést: 60 dkg darált sertéslapockát összemasszíroztam egy kisebb fej felaprított vöröshagymával, és 3 gerezd szintén apró fokhagymával, plusz sóval és frissen őrölt borssal, ízlés szerint; és hagytam állni egy órácskát a hűtőben.

Aztán amikor elkezdett korogni a férfigyomor, kevés kacsazsírt hevítettem egy serpenyőben, pogácsákat formáztam a húsból és pár perc alatt mindkét oldalukat szépségesre sütöttem. Ketchup-ot nyomtam a zsömlék alsó felére, rá a pogácsa, majd paradicsomkarikák, saláta, lilahagyma, majonéz, végül pedig a zsömlekupak.

Csak legyen aki képes nem malac módjára enni. (Bár úgy a legeslegjobb!) :-)

Joghurtos citromfagyi

2010-07-08T09:29:00.002+02:00

Ilyen pőre egyszerűségében fotóztam le, nem kell ezt túlragozni - nagyon finom és kész! Annak ellenére mondom ezt, hogy nem rajongok a savanykás, gyümölcsös fagyikért, inkább a tejes, tejszínes finomságok drukkere vagyok. De ez a fagyi tényleg finom. Persze ebben is van joghurt és tejszín, ergo ügyesen fonódik össze a krémesség a citrusos fanyarsággal, az eredmény pedig igazi kánikula édesség.

Persze ha már fagyi, a recept Egycsipet-től származik, és a Kifőztük új számából néztem ki magamnak. Nagyon egyszerű az elkészítése, nem kell főzni, csak egyszerűen összekutyulni és lehűteni. Én fagyigéppel hűtőttem fagyi állagúvá, de ugyanolyan jól működne sztem a botmixeres átkeverés is 2szer, 3szor mélyhűtés közben.

Leírom ide a hozzávalókat, hátha valaki ihletet kap tőlem is:
280 g natúr joghurt
2 dl tejszín
17 dkg cukor
1 dl frissen facsart citromlé
1 citrom héja
csipet só

A citromlevet, a cukrot, a sót és a joghurtot összemixeltem, majd egy órácskára betettem a mélyhűtőbe. Amikor kellően lehűlt, felvertem a tejszínt, hogy tartása legyen és összekevertem a citromos alappal, végül a fagyigépbe töltöttem az egészet, ami kb. 3/4 - 1 óra alatt kikeverte, lehűtötte a fagyit.

Nem rögtön estem neki, estére készült, így letakartam a tartályban és visszatettem a fagyasztóba, majd pedig fogyasztás előtt 10 perccel kivettem, hogy könnyebb legyen adagolni.

Szuperfinom, hűs nyári édesség!

Vajon sült lazac tejszínes, szegfűgombás spagettivel

2010-07-06T15:35:00.004+02:00

Szupergyors vacsora vagy ebéd - bármelyik hétköznap összedobható. És tulajdonképp csak néhány hozzávalóra van csak szükség hozzá, ha nem számítunk olyan alap dolgokat, mint só, bors vagy egy kis vaj.

Ráadásul a lazaccal megrögzött húsevőket is le lehet szerelni, hisz az állaga igen hasonló a húsfélékhez, harapható, rágható, állaga van. Ergo szerethető férfiember ízlése szerint is. :-)

Hozzávalók:

2 szelet lazacfilé
fél csomag spagetti
2 dl tejszín
1 dl tej
10-12 dkg szegfűgomba
liszt, só, bors, vaj, petrezselyem

A halat kivettem a fagyasztóból időben, és hagytam felengedni. Ez történhet a szabad levegőn is, így nem tart olyan soká', de a hűtőben is hagyhatjuk reggel, s mire hazaérünk, neki lehet állni a vacsorakészítésnek.

Először a szószt készítettem el. 1 evőkanálnyi vajon megforgattam a gombát a felaprózott petrezselyemmel, majd sóztam és borsoztam, s pár percig a tűzön hagytam, néha pedig átforgattam. Ezután hozzáadtam a tejszínt és a tejet, és szép lassan besűrítettem, majd pedig ízesítettem még, ahogy tetszik alapon, sóval és borssal.

Aztán amíg a tészta megfőtt, a halat is elkészítettem.

Egy kis tányérra lisztet szórtam, amiben a sóval és borssal fűszerezett halszeleteket forgattam. Egy serpenyőben 1-2 evőkanál vajat hevítettem, amiben aztán gyorsan megsütöttem a szeletek mindkét oldalát - oldalanként kb. 2-3 percig, hogy a kéreg szépen megpiruljon a húson, és omlós legyen az eredmény mindenhol.

Végül egyszerűen összeforgattam a tésztát a tejszínes szósszal, 1-2 percig állni hagytam, majd a lazaccal együtt a tányérokra pakoltam. Nagyon jót ettünk belőle! És igen gyorsan elkészült. Igazi hétköznapi varázslat. :-)

Cseresznye dzsem

2010-07-06T15:30:00.002+02:00

Annyira elégedett vagyok a nemrégiben készített dzsemekkel! Ez például a nagyon finom cseresznyés változat, mely - utólag megerősíthetem - megérte az elszíneződött körmöket! :-)

Semmi faxni, semmi bonyolítás... gyümölcs, cukor és egy kis dzsemfix.

Teljesen más ezt kenni a kalácsra!

Vargányás rakottas

2010-07-01T11:25:00.002+02:00

Nem találtam fel a spanyol viaszt ezzel az étellel, gondolom, de nekem az egyik nagy kedvencem. Tulajdonképp egy rakott krumpliról van szó, de mégis mennyivel többről.

A múltkor kapott vargányából készül kis fagyasztós csomagok egyik máris hasznossá tette magát. Akkor a gombák egy részét paprikás verzióban lesütöttem.

Most egyszerűen megfőztem a felkarikázott újkrumplit sós vízben, főztem keménytojásokat, s szépen lerétegeztem ezeket... Egy réteg krumpli, majd tojáskarikák, erre a vargánya, majd megint krumpli, tojás és egy nagy adag tejfölt terítettem a tetejére.

190 fokra előmelegített sütőbe toltam és kb. fél órát sütöttem még, hogy szépen összeérjen, a telföl pedig kezdjen pirulni kicsit a tetején.

Imádom. Melegen, hidegen, aznap, másnap, akármikor.

Sajkrémleves

2010-07-01T11:22:00.004+02:00

Soha nem készítettem még sajtlevest, de tegnap megcsapott az ihlet és úgy gondoltam, majd most! Ugyan nem tudom pontosan, hogy készül a szabály szerint, de kitaláltam magamnak egy verziót és finom dolog született belőle!

Hozzávalók:

kevés vaj
1 kisebb fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
9 dl alaplé
1 tubus krémsajt
15 dkg füstölt sajt
15 dkg Pannónia sajt
2 dl tejszín
2 tojás sárgája
bors, szerecsendió

A hagymákat felapróztam, majd vajon megforgattam, hogy kicsit puhuljanak és az illatok és aromák féléledjenek. Ezután hozzáöntöttem a langyos alaplevet, illetve belenyomtam a krémsajtot és hagytam h összemelegedjenek, elegyedjenek szépen.

Ezután adtam hozzá a lereszelt sajtokat, s miután olvadni kezdtek, botmixerrel segítettem a leveskezdeménynek, hogy felvegye a homogénre hajazó állagot.

A tejszínt elkevertem a két tojás sárgájával, majd ezzel besűrítettem a levest, végül pedig ízesítettem még őrölt borssal és szerencsendióval is.

Forrás után le is kapcsoltam a hőt alatta, hagytam pár percig "megállapodni" és már kanalaztuk is finom ropogós pirítóssal.

(Legközelebb talán kevesebb füstölt sajtot teszek bele, mert eléggé eluralkodott az ízeken - persze azért így is ízlett.)

Vajbabfőzelék fasírttal

2010-06-28T14:10:00.007+02:00

Nagyon érdekes dolog, de néha olyan ételeket kívánok meg, amiket egészen addig nem voltam hajlandó szinte megkóstolni sem. Ilyen hullámon evezve készült ez a mai főzelék is.

A "nemszeretem" állapotot nagy valószínűséggel több dolog is táplálta... 1) a "rámondom hogy nem szeretem" általános gyerektulajdonság; 2) az akkori főzelékek nem pont abban a formában készültek, mint a mostani verzióim; 3) illetve, ha jól emlékszem, kaporral készült... KAPORRAL... belegondolni is borzasztó! :-(

Szóval ma reggel elmentem a piacra és beszereztem a hozzávalókat... aztán mivel nem tudtam ellenállni, belecsúszott a csomagomba pár cső csemege kukorica is. Így ezzel melegítettünk az ebéd előtt, aztán nekiláttam a főzeléknek is.

Hozzávalók kb. 4 személyre:

kb. 80 dkg zsenge vajbab
1 csokor petrezselyem
2 dkg vaj
fél fej vöröshagyma
2 nagyobb gerezd fokhagyma
egy nagy doboz tejföl (450 g) fele
2-3 dl tej
1 ek liszt
1 kk őrölt pirospaprika
só, bors

A babot megpucoltam, a végeit lecsipkedtem és jól megmostam, majd 1-1,5 cm-es darabkákra vágtam.

Egy lábasban felolvasztottam a vajat és pár perc alatt megforgattam rajta az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Rádobtam az őrölt paprikát, megforgattam és beletettem az apróra vágott babot és a szintén apróra késelt petrezselymet. Felöntöttem kb. 1,5-2 dl vízzel (nem kell hogy ellepje az összes babot, csak hogy legyen miben megpárolódnia), megsóztam, majd fedő alatt pároltam - de nem főztem szét!!! (Bő 10-12 perc alatt el is értem a kellő állagot, de ez esetenként, a bab függvényében változhat.)

Ezután a tejfölt és a tejet, majd a lisztet simára kevertem egy habverővel, és a babhoz öntöttem, majd pedig az egészet összerottyantottam, sűrűsödni hagytam, s tovább ízesítettem borssal, illetve a szükséges sómennyiséggel.

Friss fasírttal és zsömlével volt szuper ebédünk így hétfő délben. Éljenek a szabadnapoooooooooooooooooook! :-) És a felújított, felnőttként mégis szerethető ételek.

Málnás fehércsokis marquise

2010-06-27T20:38:00.004+02:00

Igazi masszív édesség, amolyan kis adag is bőven elég kategória, de szerintem nagyon finom. Persze, aki nem szereti a fehércsokit, el se kezdjen gondolkodni a dolgon. Esetleg egy étcsokis verzión... hm... most hogy mondom...

Hétvégén be kellett iktatnom az életembe egy szakdoga védést, így a szombatra várt vendégeink fogadására nem sok időm maradt készülődni. Előre kellett tehát dolgoznom egy kicsit. Így került egy nappal korábban a fagyasztóba ez a finomság. Direkt jót tesz neki, ha legalább 24 órát állni hagyjuk.

A hozzávalók:

6-8 db babapiskóta
a kicsi narancs kifacsart leve (vagy 5-6 ek)
30 dkg fehércsoki (nekem pasztilla)
2,5 dkg vaj
2 dl habtejszín
1 ek porcukor
1 kis tálca málna vagy eper

Egy kenyérvekni (vagy fatörzs) forma aljába alufóliát egyengettem; úgy, hogy a szélein bőven túlérjen. Az aljára pakoltam a babapiskótákat (nekem kis pöttyformájúak voltak most), és rájuk facsartam a narancs levét.

A fehércsokit a vajjal egy műanyag tűzálló tálba tettem és a mikróban, 1-2 perc alatt összeolvasztottam. Közben belekevertem egyszer, hogy szépen elegyedjen a massza.

A tejszínt a cukorral felhabverőztem, hogy tartása legyen, és szépen összeforgattam a csokis masszával. A massza felét ráöntöttem a babapiskótákra, majd a megmosott málnaszemeket szépen belenyomkodtam; erre pedig rátöltöttem a maradék masszát is.

Az alufóliát óvatosan ráhajtottam, letakartam, majd az egészet betoltam a fagyasztóba.

Aztán amikor tegnap este elővettem, hagytam kicsit barátkozni a klímával és kiborítottam egy tányérra, leimádkoztam a fóliát... így nézett ki:

Tudja esetleg valaki, mi ennek a magyar neve? Szerintem túl masszív egy jégkrémtortaszerű dologhoz.

Mennyei manna - képekben

2010-06-25T15:05:00.011+02:00

Apukám szeret gombázni.

Én pedig nagyon szeretem, hogy szeret gombázni! :-)))

Ugye mindenki felismeri?

Cseresznyés pite

2010-06-20T13:23:00.005+02:00

Fűszeres Eszternél láttam néhány napja egy szép meggyes pitét... és mivel úgyis rá vagyok most kattanva a cseresznyére - ami pedig nem áll olyan távol a meggytől -, gondoltam, kipróbálom azzal. Egy apró különbség esett még a receptben, ugyanis én nem 2 dl, hanem 200 g tejföllel kevertem össze a masszát (ami nem ugyanannyi, de nagyon lusta voltam épp és nem akartam egy mérőedény összetejfölözni külön). :-( Tudom, tudom, szörnyű vagyok néha...

A tészta finom és igen lágy lett... talán a tejföl mennyisége miatt, de tényleg finom! :-) Érdemes kipróbálni, ha nem akartok sokat pepecselni egy kis édességért.

Tehát a hozzávalók:

10 dkg puha vaj
17 dkg porcukor
2 egész tojás
200 g tejföl
13 dkg rétesliszt
fél csomag sütőpor
csipet szódabikarbóna
kb. fél kg magozott cseresznye

A vajat és a porcukrot kézi habverővel habosra kevertem (majd felcsatoltam a pótkezeimet, mivel az eredeti kettő leesett). Ezután egyenként hozzákevertem a tojásokat, illetve a tejfölt is.

A lisztet kimértem, beleszórta a sütőport és a szódabikarbónát, aztán az egészet a masszába szitáltam. Jól eldolgoztam az egészet, és sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe simítottam. Ráhalmoztam a cseresznyét, és légkeveréssel 160 fokra előmelegített sütőbe toltam.

Érdekes nézni, hogy a cseresznyék egyszer csak eltűnnek szem elől... és a süti alján landolnak. :-) Varázslat! :-)))

Kb. 30 percet sült, egy fogpiszkálóval érdemes persze ellenőrizni az állapotot. És hűlni hagyni egy darabig, miután kikerül a sütőből.

Igen jól bírja az időt egyébként, még másnap is szaftos, finom volt az állaga.

A dzsem projekt

2010-06-17T22:01:00.007+02:00

Ugyan egy ideje hallgatok, de tétlen semmiképp sem vagyok. Ilyesmik születnek nálam mostanában:

Nincs trükk, nincs hosszas folyamat (ha nem számítom az aprítást, magozást, stb.). Segítségem a Dzsemfix 2:1... és az egész pofonegyszerű. És persze a bolti lekvárok és dzsemek a sajátoknak poros nyomába sem érnek, azt talán mondanom sem kell. :-)

A sima eper a tasak leírása szerint készült, a borsos eperbe frissen tekertem a borsot, de nem sokat, csak hogy egy falat után érdekes jöjjön elő a csipkelődő íz. 1250 g gyümölcshöz ment kb. egy csapott mokkáskanálnyi talán. De az a max!

A cserkó-meggy pedig igazából 1000 g erejéig cseresznye, 250 g meggy... és uhhhhhh, elvesztem, olyan finom mind!

A cseresznyésből még biztosan gyártok egy adagot, illetve terveim között szerepel némi barackos próbálkozás is majd.

Kókuszkrém karamellizált-buggyantott eperrel

2010-06-01T14:03:00.008+02:00

Gyors, előre elkészíthető édesség kellett a hétvégére... valami, amit a hűtőben lehet parkoltatni. Elővettem a GoodFood-ot, ott ötletes pohárdesszerteket, gyors édességeket lehet találni bármikor. És nekem pont erre volt szükségem.

Vannak olyan helyzetek, amikor nem faxnit kell villantani, csupán egy mutatós és finom édességet.

És alig kell hozzá pár dolog (kb. 7 adaghoz):

8 dl kókusztej
70-80 dkg eper
4 + 8 ek cukor
4 zselatinlap
1 kis ek vaníliaaroma vagy 1 rúd kikapart magjai

Az előre elvégezhető munka csupán annyi, hogy a zselatinlapokat hideg vízbe kell áztatni 5-6 percre, s közben 4 evőkanál cukorral fel kell melegíteni a kókusztejet forráspontig, de épp csak addig, hogy ne forrjon fel.

Amikor a kókusztej eléri a magas hőfokot, egyenként bele kell keverni a felpuhult lapokat, hogy szépen feloldódjanak, majd a tejet kis formákba kanalazva elosztani.

Az adagokat hűlni hagytam, majd letakargattam és jóccakát kívánva beraktam a hűtőbe.

Bő nap után néztem újra felé, amikor elkészítettem a feltétet is. Ehhez megmostam, majd darabokra vágtam az epret, és egy nagy serpenyőben megolvasztottam 2-3 ek vizet és 8 evőkanál cukrot.

Amikor a víz nagy része elrotyogott belőle és szépen habzó, sűrűsödő karamelles öntet kezdett kialakulni, hozzáadtam az epret és néha átkeverve, rázogatva pár percig még a tűzön hagytam a gyümölcsöt is.

Eközben az eper is levet eresztett, ami, miután a langyosra hűlt epreket a kókuszos krémekre kanalaztam, tulajdonképp finom eperszörpöt hagyott maga után. Vízzel hígítva isteni finom!

A kész desszerteket újra letakartam és fogyasztásig újra a hűtőben tároltam.
Kókuszkedvelőknek igazi csemege, az eperrel pedig igazán kellemes társak voltak!

* A kókuszkrém egyébként két részre vált a hűlés és szilárdulás közben, alul képződött egy kocsonyás, szinte átlátszó rész, felül pedig a vastagabb fehér krém. Azt gondolom, ennek az az oka, hogy a kókusztej maga 60% kókuszmasszából és 40% vízből áll, s ezek másképp reagálnak a hevítésre, illetve a zselatinnal való szilárdulási folyamatra is. Nem zavarta az élvezetet egyébként a dolog, inkább csak érdekesség.